A magyar vezér eddig azért játszhatta a kültelki kemény fiút, mert a bunkóságaira nem igazán reagáltak az Unió glaszékesztyűs széplelkei. Mára azonban megértették: kordában tartásához, sajnos egy bizonyos szint felett le kell menni egy bizonyos szint alá.
A fideszes propaganda felülről irányított tervgazdaságában nem lehet véletlen, hogy az elmúlt napokban egészen durva, magához képest is primitív stílust vett fel a propaganda. A hangütést Lázár János adta meg, aki aberrált drogos belvárosi libsinek nevezte Vitézy Dávidot.
Aztán tovaris Szijjártó a szokásos oroszországi raportja előtt jókora műsértődést rendezett, amikor egy német újságíró megkérdezte, provokációnak szánja-e újabb orosz útját. „Mi nem vagyunk egy jawohlnemzet” – üzente meg Szijjártó Péter Németországnak, a magyar gazdaság amúgy messze legnagyobb befektetőjének.
A kormány propagandagépezete jelenleg kórusban
Csepeli végállomás. Hiába cáfolja dühödten Lázár János, mert tény, hogy létezik a terv. A járatritkítás és a szerelvényrövidítés esetenként 50 százalékos kapacitáscsökkenést jelentene a HÉV-nél a reggeli csúcsidőben, vagyis egyetlen járatról 100-200 ember szorulna ki. Ha ők mind átülnek az autójukba, akkor a bevezető utakon állandósul vagy még nagyobb lesz a dugó.
Állásinterjún kérdezték: milyen állat lennék. Nem nagyon tudtam ezzel mit kezdeni, de hétfőn megvilágosodtam – ha nem is magammal kapcsolatban. Amikor Kövér László házelnök a parlamentben halálpártinak titulálta Karsai Dánielt, a tiszteletére kért egyperces néma felállást pedig ízléstelen propagandának, rájöttem: ha a Fidesz madár lenne, papagájként röpködne. 
Nem zárták szívükbe a csepeliek ezen a héten a közlekedési minisztert. Lázár János HÉV-ügyben, a járatritkítási botrány után a MÁV-HÉV Zrt. vezérigazgatójának kirúgásával nyugtatta meg magát. Kár, hogy ettől több szerelvény még nem lesz. Újak sem érkeznek. A politikai erőfitogtatás különben sem oldja meg a kialakult helyzetet.
Ki fogja megenni, amit a fejesek kisütöttek? A felelőtlenek országa vagyunk. Semminek sincs semmi következménye. Lophat, csalhat, hazudhat mindenki szakmányban, már rá se hederítünk. A fejesek – ha egyáltalán - felfelé buknak. Kivéve, ha abba buknak bele, amiről a legkevésbé tehetnek. 
Orbán egyik legfontosabb fegyvere a hatalom megtartásában, hogy a maga keltette káosz megoldójaként lép fel, s ezzel hülyíti el választói közönségét. Vajon valaha érdekelte-e, egyetlen lépése, döntése előtt, közben és után, hogy minek, mi lesz a valódi következménye?
A politikai lap attól még politikai marad, ha most a hatalomra került, a fideszes elveket magáénak valló, a Közösen Csepelért Polgári Egyesületet és nem a kerületi lakosságot szolgálja.
Takács Péter államtitkár szerint nincs semmi baj, az egészségügy jól működik. (Van, ahol a laborvizsgálatra erre az évre már nem adnak időpontot.)
A Gubacsi hidat nem a szégyen marja Borbélyék új ciklusában sem. Nekik a helyi hatalmat sikerült megszerezni, de a választási ígéreteiket felejtsék el a csepeliek?
Hogy kell-e Magyarországnak orbáni, királyi közmédia, arra a kérdésre az előzmények alapján sokkal könnyebb nemmel válaszolni, mint igennel. Arra a városszéli gyűlöletkeltetőre, ami a Kunigunda utcában fortyog, egyetlen normális országnak se lenne szüksége.
A belső társadalmi feszültség egyre nő. A lappangó indulatot az arrogancia még jobban gerjeszti. Az indulatokból az a vélemény a hallatszik a legélesebben, hogy elzavarni őket a francba! Ilyenkor a változást sürgető, türelmetlen választópolgár nem azt nézi, hogy melyik politikai erő az amelyik az ő világnézetéhez, erkölcsi, és politikai beállítottságához a legközelebb áll, hanem azt, hogy melyik az, amelyik a legnagyobb valószínűséggel meg tudja szabadítani a hazug zsarnokoktól!
A nagy, erőskezű vezér mifelénk általában arról ismerszik meg, hogy nagy, erős marokkal, szégyenkezés nélkül veszi ki a maga által meghatározott részesedését a közösből.
Borbély Lénárd, Ábel Attila és társaik a hatalmuk elején, szolgálták, védték és támaszai voltak Németh Szilárdnak. A 2010-es választás előtt és után is partnerei voltak abban, hogy Csepelen Németh önkényúrként felrúgja a törvényeket és kiiktassa, kicselezze a szabályokat. Hallgattak, amikor Németh egzisztenciálisan vagy/és egészségileg tönkretett tisztességes csepeli embereket
A káosz jó terep lehetne a Tiszával azonos számú fővárosi mandátumot begyűjtő Fidesznek. Szentkirályi Alexandra és a budavári farkasfalka agresszív ugyan, de nem több. Az önmagát a megegyezések bajnokának beállító Karácsony Gergelynek mint városvezetőnek láthatóan fogalma sincs, miként terelje legalább a fő kérdésekben közös mezőre a közgyűlési nyájat. 
„…ahogy a nyúlgáton sétálunk, belátunk a kicsi elárasztott telkekre. A többségükben úszik a szemét a kertekben is. Hátra érünk az ártéri erdőbe, a parthoz. A bokrok alatt, a fák mellett végestelen-végig szemét…. 
1956 emlékét nem az árnyékolja be, ha egy párt külsőleg is azonosul a jelképével (bárcsak azonosulnának vele minél többen), hanem az, ha erre a szimbólumra valaki szégyent hoz, és olyasminek az igazolására használja, amire a forradalmárok csípőből tüzeltek volna.
Helycserés ráadás. Ábel Attila, volt (és hat havi illetménnyel végkielégített) alpolgármester (lehajtott fejjel) a testület vezetői mögött, a polgármesteri hivatal vezetőinek fenntartott széken foglalt helyet. Lehet, hogy Borbély Lénárd a jövőben hivatali dolgozóként kívánja foglalkoztatni? Ha így van, milyen feladatkörben egyeztek meg? A kérdés azért is érdekes, mert Ábel korábban azt nyilatkozta, hogy egy darabig visszavonul a politikától. 
Az aradi vértanúk Barabás Miklós litográfiáján:
Leletmentés. Ismerősen ismeretlen fotókat láthatnak az érdeklődők a cikkben szereplő összeállításban. A felvételeket a Népszava fotósai készítették immár 27 éve az akkori Csepeli Piacon. Azóta sok minden megváltozott, például a vásárlók jövedelme és a kínált termékek ára is.
Pár éve egy ismeretterjesztő csatornán láttam egy jópofa pszichológiai kísérletről szóló műsort. Amerikában forgatták, rejtett kamerával. Egy parkban egy férfi megállt egy nagy fa alatt, és meredten elkezdte bámulni a lombját. Megkérdezték tőle: mit néz. „Egy óriáskígyó van a fán!” – válaszolta. A kérdező is kereste a kígyót, majd örömmel konstatálta: megvan! Egyre többen álltak meg és fedezték fel a kígyót a lombozat rejtekében. 
Elfojtott indulatok, több évtizedes ellentétek törtek a felszínre. Még nem tudható, hogy mi lesz a politikai és jogi pankráció vége Csepelen