Miről is kellene szólni nemzeti ünnepeinknek? Miért kellene sokan összegyűlnünk ezeken a napokon? Miért kellene nekünk közemberként ilyenkor másként viselkednünk, mint ahogy a munkaszüneti napokon? Azért, hogy kifejezzük sorsközösségünket elődeinkkel és egymással. Hiszen megélt, újraélt, újraértékelt, megújított hagyományok és közös célok nélkül nincs sorsközösség. Az egymással vitázó, de szükség esetén egymással szolidaritást vállaló, jogaikat gyakorló állampolgárok nélkül, valóságos politikai és kulturális közösségek nélkül nincs nemzet, csak a látszata van: látszat nemzeti egység, hamis együttállás. Baj van, ha nincsenek közös ünnepeink. Ma pedig nincsenek.

Nincsenek, mert mai alaptörvényünk és a hivatalos emlékezetpolitika kitagadja a baloldalt és a szabadelvűséget a nemzetből. De azért sem közösek ezek az ünnepek, mert a magyar társadalom tagjainak nagy része nem érzi biztonságban magát, nem gondolja az államról, hogy az az övé, nem érzi, hogy

Papp Károly altábornagy, országos rendőr-főkapitány, Keresztes Imre főügyész, a Központi Nyomozó Főügyészség vezetője és Hajdu János, a Terrorelhárító Központ (TEK) főigazgatója a sajtótájékoztatón

Gépkarabéllyal adott le öt-hat lövést Bőnyben egy idős férfi szerda reggel, és megölt egy 46 éves rendőrt. Az áldozatot hősi halottá nyilvánítottak és alezredessé léptettek elő - jelentették be a Központi Nyomozó Főügyészség, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) és a Terrorelhárítási Központ (TEK) vezetői győri sajtótájékoztatójukon. A legújabb információk, vélemények ITT olvashatók)

    Keresztes Imre, a Központi Nyomozó Főügyészség vezetője elmondta, hogy

A lármafa – az ifjabbak kedvéért - az átkosban a helyi tömegtájékoztatás fontos eszköze volt. Oszlopokra szerelt, káposztáshordó méretű hangszórók nyújtottak teljes lefedettséget. Háziasszonyok a csukott konyhaablaknál is hallhatták, mit dobol az elektromos kisbíró.

A „stúdió” a könyvtár egy zárt szobájában volt és kellett jó tíz perc, mire bemelegedtek a bazi csöves erősítők – egy atomtámadást tuti lekéstünk volna vele. Sokat ott lebzselő diákként fedezték fel bennem, hogy negyedévente az eboltásról a kötelező tüdőszűrésről meg más

Kérdéseink a csepeli önkormányzat képviselő-testületének ma esti ülése előtt

A csepeli képviselő-testület csütörtökön 17 órakor nyilvános ülés tart a polgármesteri hivatal földszinti tanácstermében . A Borbély Lénárd polgármester által publikált meghívóban szereplő javasolt napirendek ITT olvashatók.

A fontosabb témákhoz kapcsolódó kérdéseink a következők:

Egy combközépi amputációért többet fizet az OEP, mint a végtag megmentését célzó műtétért.

Még mindig háromszor több amputációt végeznek el Magyarországon, mint az EU-ban, az arány pedig nem változik. Az ok az, hogy ez éri meg a rendszernek. A rekonstrukciós érműtétekért a kórházak nem kapnak annyi támogatást, mint az amputációért.

A Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete hívta fel arra a figyelmet: egy combközépi amputációért többet fizet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), mint a végtag megmentését célzó, az elzáródott verőeret áthidaló műér beültetéséért vagy saját érből elkészített áthidalás elvégzéséért. A 2016. augusztus 1-jén megjelent új HBCS (homogén betegségcsoportok) finanszírozás változása nem vette figyelembe az érsebészeti-angiológiai radiológiai szakmai közösség elmúlt években beadott javaslatait. (VG)

Életének 89. évében, hosszan tartó súlyos betegség után keddre virradó hajnalban elhunyt Bara Margit Kossuth-díjas színésznő, az 1950-1960-as évek egyik legnagyobb magyar filmcsillaga.

Igéző szépség volt Bara Margit, akit a magyar Greta Garbónak is neveztek. A köztudatban mindörökké megmarad gyönyörűnek, hiszen igen hamar derékba törték a pályáját, pedig színpadon és filmen egyaránt ünnepelt, körülrajongott színésznő volt, aki rá is szolgált a csodálatra. Az elsőrangú külső kifinomult intelligenciával párosult, ami lerítt temérdek titkot hordozó arcáról. Ez az arc úri asszony és cselédlány játszására egyaránt alkalmas volt. Személyiségéből mindig gerincesség, egyenesség, tartás sugárzott. És elképesztő nőiesség, ami veszélyesen vonzóvá tette.

Kolozsvár legszebbnek tartott színésznője, aki eredetileg balett táncos akart lenni, már szülővárosában főszerepeket játszott. Addigi életét fájdalmasan odahagyva, úgy, hogy hosszú-hosszú időre teljesen el is kellett szakadnia egykori otthonától, 1955-ben érkezett meg Budapestre. A legenda szerint már utána egy órával

Minden harmadik magyar nem jut megfelelő, tápláló ételhez. A mennyiségi mellett a minőségi éhezés is egyre nagyobb problémát jelent, miközben évente csaknem kétmillió tonna élelmiszer kerül a kukába.

A magyarok fele nem jut rendszeresen minőségi élelmiszerhez, mert nem engedheti meg magának azt, az Eurostat legfrissebb adatai szerint. Ez azt jelenti, hogy a lakosság harmada nem ehet legalább minden második nap húsfélét vagy halat, kénytelen beérni más, egészségtelen és olcsó étellel. A legrosszabb helyzetben a nyugdíjasok és a nagycsaládosok vannak, előbbiek 41, utóbbiak 46 százaléka nem jut rendszeresen egészséges és tápláló élelemhez.

A helyzetet súlyosbítja, hogy

B. Zsolt azt mondta, hogy akik visszaadják kitüntetéseiket, azok írni-olvasni nem tudó senkiházik, mert csak bizonyos kifejezéseket emelnek ki publicisztikáiból, pedig ha tovább olvasnák az írásait, rájönnének, hogy Ő se nem rasszista, se nem antiszemita.

Olyan ez, mint amikor a focista dühében elrúgja a labdát, és a bíró ezért sárga lapot mutat neki. Mire a focista: Te meg már miért nem ... föl azt a jó édes ...anyádat? Erre a bíró piros lapot mutat neki, kiállítja. A focista értetlenkedve kullog le a pályáról és azt mondja: Széééép. Már kérdezni sem szabad???

B. Zsoltnak esze ágában sincs bármit is visszaadni, sőt direkt örül annak, hogy sok tisztességes ember szemében páriává lett. Ő nem akar egyességre jutni azokkal, akiknek elege lett a kormányzati trükközésekből, akik megpróbálják leleplezni hogy Orbánék össze-vissza hadoválnak keresztényi cselekedetről, meg emberségről, miközben magyar emberek millióit is koldusbotra juttatták.

Ugye látták

A csepeli Fideszesek felháborodási hullámot akarnak gerjeszteni, hogy bizonyítsák nagyvezérüknek:  az, ami itt a népszavazási fiaskót okozta az nem az ő elutasítottságuk következménye. Úgy látszik, hogy a hazugsági kényszer annyira elhatalmasodott rajtuk, hogy legyőzi az illiberális rendszerben kötelező tekintélytiszteletet is, csak azért, hogy megmaradhassanak Csepelen a jól jövedelmező funkcióikba. Mindenki számára látható, hogy frusztráltságuk, és kisebbségi érzésük nem elég az elvárások teljesítéséhez.

A csepeli népnek elege lett belőlük! A főnöki önkény, - ami a hozzáértésük, felkészültségük, és rátermettségük teljes hiányát demonstrálja - oda juttatta őket, hogy már a legnagyobb úrnak, Orbán Viktornak is kénytelenek hazudni. Persze a felcsúti sokkal sunyibb annál, hogy

Miért kell folyton hazudozni? Ezt a kérdést akár naponta feltehetjük a kormányfő, a külügyminiszter, az MNB elnöke, Lázár, Rogán és a többiek megnyilatkozásait hallgatva.

Miért jó a hatalomnak, ha hazugságok hálójával borítja be hazánk lakosságát, felszínre hozva a jellem legocsmányabb vonásait? A válasz egészen egyszerű: az emberek megszokták, hogy így éljenek, vagy keressék a megélhetés nagyon szűkre szabott lehetőségeit. Így aztán Orbán Viktor elferdítheti a pozsonyi csúcson történteket, Szijjártó hazudhat a migránsok megszállta nyugati fővárosokról, Matolcsy válasz nélkül hagyhatja a kínos kérdéseket, Farkas Flórián, a Lázár szerint méltatlanul támadott roma-helytartó szabadon élvezheti tolvajlása gyümölcseit, Rogán tetszése szerint hozhatja helyzetbe magát, szomszédait és üzletfeleit.

Csak legyintünk, tudjuk, a rendőrség

A következőkben változtatás nélkül közlünk részletet  Dr. Bolla Dezső helytörténész, Csepel díszpolgárának Helytörténeti olvasókönyv című kötetének második részéből, amelyben Csepel második világháborút követő eseményeit dolgozta fel.

Az időpont: 1956. október 23., 24. és 25.

Dr. Bolla Dezső így idézte fel a 60 évvel ezelőtti napok történéseit:

Gyalázat! A Magyarországon élők joggal érezhetik, hogy ez a szó jellemzi a jelenlegi rezsim hatalomgyakorlását.
Gyalázat, hogy olyan országban élünk, ahol a közvagyon, az EU-s támogatások, az adóforintjaink nap mint nap veszítik el „közpénz-jellegüket”, ahol folyamatosan zsugorodik a szabad sajtó játéktere, ahol az illiberális kormány a demokrácia még meglévő pilléreire naponta zúdít támadást. Ahol a félelemkeltés, a gyűlölet szítása mindennapi gyakorlat a kormánykommunikációban, ahol végletesen elszabadult a korrupció, ahol a hatalom pusztán belpolitikai célokat szolgáló népszavazásra eltapsolhat milliárdokat, ahol az állami vezetők féktelenül urizálhatnak.
Gyalázat, hogy közben milliók élnek mélyszegénységben, hogy a kórházak összedőlnek, hogy a hatalom iskolarendszere engedelmes, gondolkodásra képtelen „bólogatójánosokat” tervez kinevelni.
Gyalázat!

Mutassuk meg, hogy másképp is lehet! Mutassuk meg, hogy

Évek óta agyonhallgatják, hogy 1989-ben ezen a napon, október 23-án kiáltották ki a Magyar Köztársaságot, 1818. és 1946. után sorrendben a harmadikat. A születésnap nem véletlenül esett egybe az 1956-os október ünnepével.

Az évfordulót egyre halkabban, de 2010-ig megünnepelték. Azóta csend és némaság veszi körül a mai kormányzó erők céljainak és érdekeinek megfelelően. Az ellenzék is hallgat. A 3. Magyar Köztársaság most lehetne 27 éves, de valójában már legalább hat éve halott. 

Látva a mai magyar állapotokat, a tapintható feszültséget, az igazságtalanságot és a vagyoni különbségek ordító növekedését, kézzelfoghatóan érzékelhető, hogy az új, a 4. Magyar Köztársaság megteremtése nélkül nem lehet békés, nyugodt körülményeket kialakítani országunkban. Álljunk fel hát érte...

Csepel és Soroksár országgyűlési képviselője, dr. Szabó Szabolcs  saját blogján és Facebook oldalán Így neveld a Médiatanácsodat! címmel figyelemre méltó tudósítást közölt a Parlament Kulturális Bizottságának üléséről. Olvasóink ritkán találkozhatnak ilyen tömör tényfeltárással, amelyből megtudhatják, hogy a magyar média és sajtó - benne a csepeli önkormányzat lakájmédiája - miért tart ott, ahova mára süllyedt. Országgyűlési képviselőnk ezt így látta:

A Kulturális bizottság hozta a szokásos formáját, melynek mai ülésén az egyik legérdekesebb napirendi pont a Médiatanács 2015.évi tevékenységéről szóló beszámoló megvitatása volt. Karas Mónika bevezetőjében megragadta az egész szervezet működésének a „lényeget”, mondhatnám azt is, hogy a szarva között a tőgyit: értő elemzése szerint a médiaszolgáltatókra jellemző a jogkövető magatartás, hiszen a Médiatanács 2015-ben mindössze 9 esetben indított eljárást a gyűlöletbeszéddel vagy az emberi méltóság megsértésével kapcsolatban, és csupán egyszer talált jogsértőnek egy műsorszámot. Valamilyen Éden Hotel

Október 22-én és 23-án vagyis ma és holnap a csepeli önkormányzat vezetői kétnapos ünnepséget rendeznek 1956. hatvanadik évfordulója alkalmából.

A rendezvények között, a címben említett események mellett, lesz kiállítás, filmbemutató, ökumenikus Istentisztelet, színielőadás, kitüntetés és ‑ vasárnap este hét órától Karthago koncert a Szent Imre téren.

A kétnapos 1956-os megemlékezés részletes programja itt olvasható

Képünkön Wittner Mária, Csepel díszpolgára

Németh Szilárd uralja az önkormányzat honlapját, pedig már több mint hat éve nem polgármester, nem önkormányzati képviselő, hoppon maradt, mert a honatyaként sem tartottak rá igényt a csepeliek. És mégis! Újra és újra a képmásába, tolakodó nyilatkozataiba ütközünk a csepeli lakájmédiában.

Hatvan éve bebizonyosodott, hogy hova, milyen tragédiákhoz vezet a személyi kultusz. Német Szilárd és Csepel mai fideszes urai viszont olyanok mint a Bourbonok Talleyrand szerint, vagyis: semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek…

A csepel.hu „Közélet” című. rovatában a szeptember 20 – október 20. között közzétett 57 írás 38,1 %-a Németh Szilárd arcképével és nevével kezdődik, illetve hozzászólásának ismertetésével foglalkozik, A cikkek  nem mások mint

Csepeli járőrök a Karácsony Sándor utcában vigyáznak a rendre: Varga Gábor Zoltán, Kovács Viktória és Jorcsik Norbert őrmesterek (balról jobbra)

Gyanúsan viselkedő testvérpárt igazoltattak a csepeli járőrök szeptember 30-án. A másnap reggeli eligazításon kiderült, a testvérpár egyik tagja  megvert, a másik ki is rabolt egy 40 éves budapesti férfit. Aznap elfogták őket.

A csepeli HÉV végállomásán italozott egy férfi szeptember 24-én este, amikor négyen mellészegődtek. A három férfi és egy nő egészen addig jó társaságnak bizonyult, amíg a 40 éves férfi becsmérlő megjegyzést nem tett az egyik tévés személyiségre. Az asszony ezt hallva nekiesett, majd az ütlegelésbe és rugdosásba három ismerőse is beszállt. Amikor

Nem rég tényeket  sorakoztatva közöltük cikkünket, amelyik arról szólt, hogy a csepeli SZTK  (ma Görgey téri szakorvosi rendelőintézet) egyre kevésbé tudja ellátni feladatát. Egyik olvasónk megdöbbentő kiegészítést tett információnkhoz. Október 11-én ezt írta  J.P.I.:

"A csepeli gyermek ortopédia mai napon történt időpontkérésre 2017 január 19.-re tud időpontot adni! Vicces nem?"

Nem vicces, hanem megdöbbentő - szerintünk!. De mit szólnak ehhez a helyi egészségügyi intézmények felelős működtetői, a csepeli önkormányzat  vezetői? Ők mikorra kaptak időpontot?

Felgyorsultak az események.

A hatalom totális kiterjesztésének lépései egyre sűrűbben követik egymást. A kormányzat bevándorlás ellenes gyűlöletpropagandája után csak egy hét telt el, és megsemmisítették az ellenzék egyik legjelentősebb napilapját, ráadásul elérhetetlenné téve az online változat összes korábbi cikkét is. Noha már hónapok óta hallani lehetett arról, hogy a Népszabadságot át akarják játszani egy Orbán-közeli tulajdonosnak, de ahhoz képest, hogy ez milyen égbekiáltó brutalitással játszódott le, csak a tehetetlenség vált nyilvánvalóvá.

A kis létszámú, hatástalan tüntetések és a méltatlankodó megnyilatkozások még világosabbá teszik, hogy teljes a kiszolgáltatottság. Minden Orbán ellenes erő eszköztelen.

A magyar demokraták mintha még mindig reménykednének. A népszavazás után is megpróbálták magukat megtéveszteni. Belekapaszkodtak annak jogi érvénytelenségébe, amivel csak azt árulták el, hogy

Horváth Gyula Svájci néger címmel írt  publicisztikát. A cikket olvasva, sajnos,  sok csepeli magára ismerhet:

A magyar turista képzelheti magát svájci négernek akkor, ha az alpesi országban jár. A magyarok szegénysége ugyanis annyira mellbevágó ebben az országban, hogy még a legpesszimistább várakozást is felülmúlja. Azt ugyanis gondolhatta volna az utazó, hogy drágaságot talál Svájcban, de azt nem, hogy ez akkora lesz, ami már megalázó. Abban az országban, ahol egy kristály tiszta vízesés hozama másodpercenként meghaladja a húszezer köbmétert, pár kilométerrel odébb, literes pillepalackban miért is kerül a magyar turistának kétezer nyolcszáz forintba (10 CHF) már ép ésszel fel nem fogható. Ez a legkirívóbb, de a legjellemzőbb példa. A svájciak magabiztosak! Tudatában vannak gazdagságuknak és annak is, hogy a turista nem várva-várt jövevény, sokkal inkább nehezen elviselhető nyűg. Jól meglennének ők nélküle is!

Egyszer a világ egy másik oldalán a sivatagban találkoztam arab emberekkel, akik a homoktenger közepén, apró nejlonzacskókba homokot csomagoltak, és azt kínálták vásárlásra az arra járó idegennek. 2 Eurót kértek érte.

Ügyes! Gondolhatta az ember mosolyogva, mert