Dr. Szabó Szabolcs, Csepel és Soroksár országgyűlési képviselője az internet, a Facebook nyilvánossága előtt készített összesítést arról, hogy saját fizetéséből az idén, eddig kinek, mennyi anyagi segítséget nyújtott.   Szabó Szabolcs ezt írja:

"Eddig ebben az évben a fizetésemből a következő adományokat teljesítettem:
Élelmiszer adomány: 200.000 forint
Csepven Szakképzésért és Művelődésért Alapítvány: 40.000 forint
Kultúrfaló rendezvénysorozat támogatása: 20.000 forint
Soroksári Botanikus Kert Baráti kör támogatása: 27.500 forint
Jótékonysági árverésen történő részvétel egy szarvasi óvoda támogatása céljából: 50.000 forint

Egyéb adományok az Együtt Csepeli és Soroksári szervezete jóvoltából:
- könyvadományok csepeli és soroksári iskoláknak az Athenaeum és a Manó Könyvek jóvoltából
- ruhaadományok helyi lakosoknak
- játékadományok helyi gyerekeknek

A csepeli és soroksári civil szervezetek bármikor jelezhetik felénk támogatási igényüket. Lehetőségeinkhez képest támogatjuk őket."

Lebukott a jászberényi polgármester, s most mindenki szörnyülködik, hogy ekkora arcátlanságot még nem látott a világ. Holott ha úgy vesszük, ő legalább egyenes ember. Nem dolgozott ki bonyolult technikákat, nem hazudozott összevissza, hanem elindult egy általa kiírt lakásbérleti pályázaton, s meg is nyerte. Lakás kellett neki, hát szerzett magának. Azt sajnos nem tudni, hogy „a humánerőforrás bizottság” ülésén hány szavazattal előzte meg a másik pályázót, egy háromgyermekes egészségügyi dolgozót és helybéli élettársát, ám ez már a lényegen nem változtat.

Azt írtuk fentebb, hogy egyenes ember. Értjük ezen, hogy nem sokat lacafacázott, mondhatta volna, hogy elvált, s most nincs lakása, az pedig kikezdi az idegrendszerét, miáltal majd nem tudja rendesen vezetni a várost, közérdek tehát, hogy ő legyen a győztes. Nincs ebben semmi eget rengető. Mint ismeretes, a paralimpiai bizottság is azzal az indokkal adott hárommillió forint vissza nem térítendő támogatást Gömöri elnöknek, hogy

A Napi Gazdaság online kiadásában szombaton megjelentek szerint a nemzeti konzultáció eredményei alapján a Fidesz-frakció még a nyári törvényhozási szünet előtt lépni kíván a bevándorlás ügyében.

Mint írják, már feldolgozták a nemzeti konzultáció első százezer visszaérkezett levelét, s a válaszok nagy többsége szerint az emberek szigorú intézkedéseket várnak a kormányzattól. Ezért már vizsgálják, "hogyan, milyen törvényi és egyéb eszközzel lehetne lezárni Magyarország déli határát, amely a délről és keletről Európába igyekvő menekültek és migránsok bevett útvonalának egyik legfontosabb állomása".

Vagyis az eddigi a legrapidabb gyűlölségkampány beérett, ahogyan az már előre elhatároztatott. Mert azt ugye egyikünk sem hiszi, hogy az új vasfüggöny a

Egyenesen a csepeli SZTK falának viszik a látássérülteket egy nemrégiben lehelyezett, úgynevezett vakvezető sávval - adja hírül a Blikk.

Ezeket a sávokat azért szokták kiépíteni, hogy a gyengén látók könnyebben tudjanak közlekedni, s tudják, hol kell átmenni a zebrán. A gyalogátkelő átépítése utáni malőrre a Blikk egyik olvasó-riportere hívta fel az újság figyelmét.

A Blikk is tesztelte a vakvezető sávot egy nem látóval, Benedek Zoltánnal (30), aki tízéves korában vesztette el látását. A fiatalember bottal remekül közlekedik a városban, mint mondta, soha nem volt még balesete. Zoltán a Blikk kedvéért végigment a vakvezető sávon, és

"Mindenki részvételére számítunk!" - Értesülésünk szerint ezt írja  Borbély Lénárd, csepeli polgármester abban a meghívóban, amelyben csepeli szülőket invitál egy pénteki fórumra. A Királyerdei Művelődési Házba  péntek délután öt órára meghirdetett találkozón a csepeli óvodák egyesítéséről, pontosabban az az "óvodahálózat átalakításával" kapcsolatos kérdésekről lesz szó.

Olvasóink jól tudják, hogy kérdésből eddig sem volt hiány, válaszokból, és különösen elfogadható  válaszokból annál inkább. Éppen ezért furcsa, hogy a polgármester által már hónapokkal ezelőtt megígért fórumról nyilvánosan eddig egy szó sem esett, a meghívást a meghívottak névre szólóan kapták és kapják meg. Márpedig a rengeteg ellenkezést , ellenérzést kiváltott óvodaegyesítés nagyon sok csepeli szülőt, nagyszülőt érdekelne. Péntekig még két nap van. Talán nincs  késő   egy nyilvános meghívó közlésére...

Forrás: Facebook

Fejenként havi bruttó 4 millió 950 ezer forintot keresnek a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatói. Hatan vannak, köztük a legfőbb ügyész felesége. Polt-Palásti Mariann korábban az MNB személyzeti igazgatóságát vezette, már akkor is havi kétmillió forintnál magasabb fizetésért.

Már szavak sincsenek. A Fidesz uniós otthona, az Európai Néppárt frakcióelnöksége budapesti ülésén mélán nyugtázta, hogy a magyar kormányfő letett arról, amit soha nem akart: nem vezeti be a halálbüntetést, amelyről néhány hétig úgy gondolta, hogy napirenden tartásával spanolhatja "az emberek" idegeit. A halálbüntetés ügyét  lezárták. Nincs konfliktus. A szóbeszéd, mint a tavaszi füst tovaszállt. Legfeljebb a háttérben morognak némelyek, de szó sincs már éles bírálatról, számon kérésről. Főleg nem tetemrehívásról. Legkevésbé kizárásról. Mindenki ellazulhat. Különben is a magyar gazdaság sikere jelképértékű. Michael Gahler képviselőre amúgy mély benyomást tesz, hogy „Viktor nem kerüli ki a vitákat", és a bevándorlásról „legitim vita” folyik Magyarországon, ahol amúgy is sok a menekült.

Csak az számít, mondja, hogy

Hudák Jánosnak, a csepeli önkormányzat képviselőjének, a Párbeszéd Magyarország politikusának tudósítása az óvodavezetői pályázók bemutatkozásáról:

Én is részt vettem a Királyerdei Művelődési Házban az egyesített óvodák vezetői pályázatán indulók bemutatkozásán (Hárman pályázták meg végül a posztot: Gugcsóné Nagy Judit, Győrffyné Kovács Ágnes és Hierholczné Faragó Tünde). Szülőként is érintett vagyok, de képviselőként is úgy éreztem, kötelességem jelen lenni, hiszen a döntést az érintettek véleményének kikérése után mégis csak a képviselő-testület hozza. Érdekes és tanulságos élmény volt számomra. Egyrészt örültem neki, hogy nagyon sok óvodapedagógus volt jelen, ráadásul a kérdéseknél igen aktívak voltak. Másrészt azt gondolom, jó személyesen is látni és meghallgatni a pályázókat, mert így a száraz pályázati anyagon kívül további benyomásokkal gazdagodhattunk az este után.

Kíváncsian várom a testületi ülést, amin eldől, hogy a három pályázó közül végül ki kap bizalmat az önkormányzattól. Egyben reményeimet is szeretném kifejezni, hogy a döntés során valóban figyelembe is veszik az arra jogosultaktól kapott véleményeket és nem csak a kötelező előírások rutinszerű végrehajtásáról fog szólni a dolog.  RÉSZLETEK:

A napokban Navracsics Tibor az Emberi Erőforrások Minisztériuma „Rólad szól” programjának záróeseményén könnyedén kijelentette, hogy „nem vesztesége az országnak, ha valaki külföldre költözik, mert nem kellene egymást kizáró kategóriákként kezelni a külföldi munkavállalást, és a magyarországi kapcsolatok megtartását”.

Ha ez igaz, akkor olyan dologról nyilatkozott, amiről fogalma sincsen. Netán tudatosan „füllentett” volna, fel sem merem tételezni egy diplomatáról. Mert a külhoni kolóniákban – így Brüsszelben is - dolgozók tudják a legjobban, hogy a külszolgálaton dolgozók gyerekei az adott országban fejezik be, vagy folytatják a tanulmányaikat, és nagyon kevesen térnek haza ezek után.

Miért volna ez másképp azokkal a fiatalokkal, akik saját „jogon” keresték külföldön a megélhetésüket? Ha munkát találtak, a gyerekeiket ott fogják óvodába, iskolába, egyetemre járatni, ott adnak szakmát a kezükbe. „Öt-hat éve úgy tűnik, hogy

AMI A CSEPELI HÍRMONDÓBÓL KIMARADT, AZT MI KÖZZÉTESSZÜK!

Rovatunk – a csepeliek teljes körű tájékoztatása érdekében –, lapszámról-lapszámra, sorra veszi azokat a híreket, eseményeket, amelyek a XXI. Kerületi Önkormányzat Csepeli Hírmondó c. lapjába nem fértek bele. Annak eldöntése, hogy miért nem fért bele a lap 24 oldalába egy-egy hír, esemény vagy ellenzéki vélemény, rendezvény, nem elsősorban szerkesztőségünk feladata. Gondolja végig az olvasó: miért maradtak ki az alábbiak a Csepeli Hírmondó június 4-én megjelent 11. számából: 

1) A cikk címe: Üléseztek a képviselők 

- k. a. -, a csepeli képviselő-testület május 28-i rendes üléséről „tájékoztatja” az olvasókat. Az ülés 25 napirendi pontjából mindössze 9-et tartott arra alkalmasnak, hogy legalább egy mondatban informálja róluk a csepelieket. Nem tartotta fontosnak, hogy a csepeliek a lapból megtudják, hogy például a testület:

> zárt ülésen felmentette beosztásukból az óvodavezetőket és helyetteseiket. Teljesen érthetetlen, hogy miért kellett zárt ülés keretében dönteni az eddigiekben nagy botrányt, tiltakozást kiváltó kérdésről, miközben

Egy Tarlós István nevű egykori mérnök, aki már több évtizede eltartott (értsd: a dolgozók adójából él), megkérdőjelezte  az egyik alapvető, alkotmányos munkavállalói jogot, amikor a TV2 Mokka című magazinjában  azt mondta, hogy a közlekedési alkalmazottak vagy nem sztrájkolnak, vagy pedig lemondhatnak a béremelésről.

Ez nyilvános zsarolás és alkotmánysértés: egy alkotmányos jog gyakorlását nem lehet alkotmányon kívüli feltételekhez kötni.

Ugyanez az ember azt a megjegyzést is megengedte magának, hogy

Beteg vagyok. Visszavonhatatlanul, kétségtelenül. A tudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan, de nem halálos Parkinson-beteg. A kórt negyvenéves koromban diagnosztizálták nálam - írja hallatlanul izgalmas és megrendítő könyvében Fehér György, az egykori Csepel újság volt munkatársa.

Már az első pillanatban figyelemfelkeltő, nem mindennapi, izgalmas olvasmányt sejtető címmel a 86. Ünnepi Könyvhéten,  az IAT kiadó gondozásában jelent meg a Brenyó József és Tóth Gábor Ákos által szerkesztett, a térben és az időben akadály nélkül, szabadon csapongó eposz, a Kalevala és a Gilgames, az Íliász és az Odüsszeia műfaji testvére, a Karinthy-féle szellemiségét is büszkén felvállaló, az Utazás Parkinzóniában - egy Parkinson-beteg naplója.

A kötet szerzője, Fehér György, 58 éves, rokkant-nyugdíjas, Csepelen élő és alkotó író,  újságíró, sokat megélt, 18 éves tapasztalatokkal bíró Parkinson-beteg, aki önmagából kiszakadva, elfogulatlanul szemlélve és tárgyilagosan fogalmazva, lapról-lapra egyre többet láttatva magából és a saját, valamint családja életét egyaránt megnyomorító betegségből, sok öniróniával mutatja be közel két évtized történéseit, miközben

Tanárként, iskolaigazgatóként, szakfelügyelőként, művelődési és oktatási ágazatvezetőként kiemelkedő teljesítményt nyújtott évtizedeken át. Kiváló emberi tulajdonságai miatt valódi tekintélyt vívott ki magának a pedagógusok és a diákok körében

Borbély Lénárd, Csepel polgármestere javaslatára Bárczy István Díjat adományozott Budapest Főváros Közgyűlése Becsei Dénes pedagógusnak, aki 2010-ben történt nyugdíjba vonulásáig a csepeli önkormányzat oktatási ágazatvezetője volt.

A díjat Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes adta át a főpolgármesteri hivatal épületében június 5-én. Méltatásában megemlítette, hogy Becsei Dénes egész életében kiemelkedő nevelő-oktató munkát végzett tanárként, iskolaigazgatóként és oktatási ágazatvezetőként.

• Apú-ú-ú! Mi az a parajelenség?
• Élőlény és környezete közötti olyan megfigyelhető kölcsönhatásokat vizsgál, amelyeket nem az ismert fizikai hordozók közvetítenek.
• Apú-ú-ú, akkor a paralimpikonok főnöke is ilyen jelenség? Szerinte is a paralimpikonok szinte éheznek, ennek ellenére paralel, saját pecsenyéje sütögetéséhez paraZsolt, a sportolók kárára, füstölgésük ellenére.
• Persze nem akar lemondani, ez neki paradox módon paradicsom, hisz lenyúlhatta s magára költhette a sérült versenyzőkre szánt szponzori pénzeket, parányi emberség nélkül.
• Akkor Ö, férfi létére, ParaZita?

                                                                     Parafálta: - Ki -

Magyarország, egyben pedig Budapest legmagasabb víztornya a csepeli „csíkos” víztorony. A több mint 70 méteres, háromezer tonna víz tárolására alkalmas vasbeton monstrum belül olyan, mintha a Csillagok Háborúja valamelyik díszletéhez épült volna, kelyhének „teraszáról” pedig lenyűgöző kilátás nyílik a városra.

A Budapest fölé magasodó víztornyoknak köszönhetjük, hogy a csapból a nyolcadik-tízedik emeleti lakásban is normális nyomással folyik az ivóvíz. A víztorony-építészet elmúlt több mint százéves hazai történetének köszönhetően ezek a hatalmas épületek szerves részei lettek a városképnek; elég csak a híres Árpád útit, vagy a Margit-szigeten emelkedő víztornyot említeni. A legmagasabb víztorony Csepelen van: a Láthatatlan Budapest című videóriport-sorozatunk új adásában megmutatjuk, hogy ez a vasbeton építmény nem csak funkciójában érdekes (több mint háromezer tonna tömeget tart hetven méterrel a város felett), de a „kehelyteraszáról” nyíló lenyűgöző kilátás miatt is. (valasz.hu)

Hat hónap híján a kiszabható legsúlyosabb büntetést kapta a 39 éves férfi, aki tavaly augusztusban az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának fonyódligeti táborában megvert és megerőszakolt egy 19 éves lányt. A férfi fotósként dolgozott a gólyatáborban, és áldozatáról a szexuális erőszak közben is rengeteg képet készített.

Az RTL Híradójának bírósági felvétele ITT LÁTHATÓ

Miután Orbán Viktor  kijelentette, hogy Magyarországnak (pro- és kontra is csak ő Magyarország!) nem áll szándékában bevezetni a halálbüntetést, magára is hagyhatjuk a kormányfőt, hogy a továbbiakban már államférfiúi magányában tartsa napirenden a kérdést. Hanem a 85 éves Helmut Kohl tiszteletére szervezett konferencián a frászt hozta ránk: "modern kori népvándorlás zajlik, ami Európa civilizációs arculatát alakíthatja át, márpedig, ha ez bekövetkezik, az visszacsinálhatatlan, egy multikulturális Európából nincs visszaút se a keresztény Európához, se a nemzeti kultúrák világába."

Az, hogy a miniszterelnök (az avarok nevében magyarokkal, kunokkal, szlávokkal, németekkel, olaszokkal, kínaiakkal, cigányokkal, zsidókkal együtt) elfelejtette a teljes magyar történelmet, az az ő baja, de nekünk fáj. Most azonban újra akarja írni Európa történetét, és ez olyan ambícióra vall, amelytől félteni kezdjük. David Cameron, vagy Angela Merkel is mondott már olyat, hogy

A MÚOSZ Székház földszinti Mikszáth-termében  mutatták be Fehér György egykori csepeli újságíró
Utazás Parkinzóniába – Egy parkinson-beteg naplója című könyvét. Az 58 éves szerzővel Kun Zsuzsa műsorvezető beszélgetett, művéből Gesztesi Károly színművész olvasott fel részleteket.

Mindig szívszorító, ha egy ember betegségéről és elesettségéről hallunk, olvasunk. Talán még közelebbinek érezzük magunkhoz a történetét, ha egy pályatársról, kollégáról van szó. Ambivalens ugyanakkor megélni, ösztönös idegenkedésünket, távolságtartásunkat, melyet azonban le kell győzzön a szolidaritás, az emberi humánum! Felemelő látni, hitet és reményt ad az a küzdelem, emberi tartás, amit és ahogyan Fehér György rokkant-nyugdíjas újságíró, az Autósélet korábbi főszerkesztője, az egykori Csepel újság volt munkatársa a Parkinson-kórral szemben folytat. Írásai magáért és sorstársaiért beszélnek – ajánlotta jó szívvel Brenyó József, az IAT Kiadó ügyvezetője.

Gyurival levélben tartjuk a kapcsolatot. Levelezünk, mert Gyuri messze él innen, Parkinzóniában. Parkinzónia olyan hely, ahonnan

Dr. Szabó Szabolcs, Csepel és Soroksár országgyűlési képviselője írja a Facebookon:

Én teljesen jóindulatúan megszavaztam a törvényjavaslatot, mely alapján a 2017-es vizes VB gond nélkül megvalósítható legyen. Arról azonban nem volt szó, hogy 50 milliárdot akarnak elverni erre! Magyarul átvertek mindenkit. Engem is. Azért gáz az egész, mert őszintén megmondhatták volna, hogy mire és pontosan mennyi pénz kell, de csak hazudoztak. Akkor lett volna lehetőség arra, hogy ésszerű keretek között tartsuk a költségeket. Nem ez történt. Ennek lesz még következménye. Nem fogom hagyni, hogy ezt csak úgy mindenki lenyelje. Nem vagyunk ennyire gazdag ország.

http://444.hu/…/megprobaltak-elmagyarazni-hogy-miert-kerul…/

Csepelen már lezárult a cirkusz, az utcanevek megváltoztatása, másutt még küzdenek az őrülettel. Németh Szilárd egykori polgármester jóvoltából azonban kerületünkben sokkal nagyobb volt az éberség mint az ország ideológiailag elmaradottabb részeiben. Még a Bordás utcát is átneveztette a rezsibiztos, Pedig már rég nem Bordás András emlékét őrizte, de a gyanú ott lebegett Németh fejében. A Bordás utcának már vége, és bár az átkeresztelő kór az utolsókat rúgja, még van benne tartalék...Erről szól Rab László Az utcanév kötelez című írása: