Nehogy azt hidd, hogy könnyű egy nyugger élete!
A másik életemben mindig azt hittem, hogy ha egyszer nyugdíjba megyek, arany életem lesz. Megszűnik a napi stressz. Kelek, amikor kelek, fekszem, amikor fekszem, a kettő között meg lógatom a lábamat és simán kiröhögöm az aktívakat, akik a pénz, és a presztizs utáni hajszájukban egész nap össze-vissza rohangálnak, mint az oltott nyúl.
Hát, mit mondjak, keményen pofára estem. Itt van mindjárt a reggeli felkelés. Ha egy nyugger meg akar felelni a társadalmi elvárásoknak, akkor az aktívakkal együtt kel. Sőt, még egy kicsit korábban is. Mert ilyenkor már több időre van szüksége az embernek, hogy összekapja magát. Márpedig megette a fene az egészet, ha a nyugger nem fitten fut neki a napjának. Nagyon komoly fizikai és lelki megterhelések várnak rá minden nap.
A nyugger akkor indul vásárolni, amikor más munkába. A gyorsan ölő nyugdíjmagány egyetlen hatásos ellenszere ugyanis a társadalmi kapcsolatok intenzív ápolása. És embertársaidhoz – ezt bárki könnyen beláthatja – tolakodás közben kerülhetsz a legközelebb. Erre a reggeli tumultus és a délutáni csúcsforgalom a legalkalmasabb. Súlyos hiba volna bármelyiket is elszalasztani!