Most már a látszatra sem adnak. Vittek és visznek mindent, ami csak mozdítható. A bankokat, az autópályákat, a kis- és nagyvállalatokat, a teljes médiát, a független állami szervezeteket, az ügyészséget, a bíróságot, a járást és a megyét, az alkotmányt, mindent.
A demokrácia, a jogállam nem óvodás gyurma, amit úgy söndörgethetünk, úgy formázhatunk, ahogy a kedvünk tartja. Aztán majd csak lesz belőle valami, ha meg nem, akkor majd tovább gyúrjuk.
A jogállam egyik legfőbb ismérve ugyanis a stabilitás, a meggyőződés, hogy a törvényeket, akárcsak a párizsi utcaneveket, nyugodtan lehet márványba, kőbe vésni, nincs szükség az átnevezésükre, átformálásukra minden öt-tíz évben. Az állam, pontosabban a jogállam működése gránit szilárdságú, ahhoz nem lehet hozzápiszkálni, csak úgy, mert éppen megtehetjük.
Elsőre ez jutott eszembe, amikor