A magyar gazdaság, és főleg az ipari termelés visszaesése már csak a 2008-2009-es válsághoz mérhető, az infláció, a forintárfolyam, a hiánynövekedés és szinte az összes többi mérőszám terén pedig ugyanolyan, vagy még rosszabb a helyzet.
A teljesítmény, amit az Orbán-kormány fel tud mutatni a válságkezelésben, semmivel sem meggyőzőbb annál, amit a Gyurcsány Ferenc, vagy pláne Bajnai Gordon mutatott. Ez van a képen – de kit érdekel ha megoldható, hogy az emberek inkább a keretről beszéljenek? Márpedig a keretezés egészen más. Most Európa lábon lövése van, meg Brüsszel elhibázott szankciós politikája, rogyadozó EU (haldoklás közben azért küldhetne egy kis apanázst a mi túlélésünkhöz), szuverenitásvédelem, szabadságharc – mit számítanak ilyen drámai díszletek között a tények?
Amikor az utókor megpróbálja majd megfejteni, hogy
Dukán András szerint Csepelen a közös ellenzéki jelöltek a választási küzdelemben azzal tudják felvenni a versenyt a Borbély-Németh párossal szemben, hogy világos jövőképet kínálnak, és elmondják, mit csinálnának másként. „Látszatkormányzás és látszatberuházások helyett a valódi problémákkal foglalkoznánk”.
A magyar csoda: focimeccs üres lelátókkal, teli kasszával. Hogyan lehetséges ez?
1964-ben, hatvan éve bontással kezdődött a tervek megvalósítása. A régi Csepel egy része eltűnt. Pár évvel később már beköltöztek a lakók az első lakásokba. A fűtéshez a távhő a gyári hőközpontból érkezett
villognak rá agyarak –/ miért nem vagy magyarabb?/ hová jutsz ha így haladsz/ Brüsszel-bérenc kismalac?
Sonkaosztás. A Csepeli Hírmondónak és a polgármesternek van képe hozzá - közpénzből.
Hiába a tanácsadók siserahada, ha egy kormány nem tudja, mit kellene tennie, az nem tesz semmit.
Meglepően gyorsan veszítették el érvényességüket a vezér és papagájkommandója a szárnyaló sikerességet sugárzó bejelentései. A fényes ég felé szálló léggömbökből nedves rongyként összetöpörödő, kipukkadt lufik lettek. Még kiderülhet, hogy a vezér legitimációja nem a sikereken, hanem a szuronyokon alapul. A 99% NEM plakátokkal még teli a tér, de heteken belül ezek már nem a bozótharcos vezér erejét, hanem ötlettelenségét jelképezik majd.
Gondolkodóba ejtő kerületi akció Hosszú Katinkával . A polgármester (képünk baloldalán) kampányeseményként kezelte/kezeli a gyermekvédelmi ügyet (is).
Varga Judit és Rogán Antal. Hiszek Varga Juditnak és eszemben sincs nevetségessé tenni egy bántalmazott nő történetét. Megteszi ezt ő maga, amikor három perccel a súlyos, kormányzati visszaélésekre utaló állításokat tartalmazó hangfelvételek kikerülése után már posztol is egy nyilvánvalóan nem a pillanat hevében megírt, összeszedett és higgadt írást teletűzdelve pszichológiai szakszavakkal, amelyet aztán százszámra lájkolnak vietnámi, majd később török nevű kamuprofilok.
Németh Szilárd elképesztő nyilatkozatot adott a heti.tv Pirkadat című műsorában, de saját fb oldalán csak képet mutatott erről, nem közölte a közel 15 perces beszélgetést, pedig a lózungok mellett megdöbbentő kijelentést tett.
Sokan kíváncsiak rá, hogy Magyar Péter vajon mennyire hiteles? Az alábbi tények, érvek és ellenérvek a válasz kialakításához adnak segítséget
Aki az édességet szereti, rossz ember nem lehet. Számos konfliktus megelőzhető lett volna gyomorbajos diktátorok és hasfájós tábornokok között, ha a fontos döntések előtt ittak volna egy tejszínhabos kakaót. Hiszen aki egyszer is megízlelte az élet végtelen édességét, az nem kívánhatja mások halálát.
Holnap, március 31-én, vasárnap kezdődik a nyári időszámítás. Az órákat hivatalosanhajnali kettőkor három órára állítják. Különösen a gyerekek bioritmusa tűri rosszul az óraátállítgatást.
Sok éves hagyományt folytatnak ma délelőtt Csepelen. Szomorú, hogy vannak, akik el akarják rontani a gyerekek örömét, és nem tisztelik a szervezők munkáját. Dobák István sorai az ünneprontással kísérletezőkhöz szólnak:
Ez a vers a mindenkori zsarnokság, a megaláztatás és a gyűlölködés elleni szenvedélyes felszólalás.
"A kutyával sétálok a házunk mögötti kicsi sugárút utcáin – mindig ugyanazt a néhány perces távot tesszük meg. Jobb oldalt az utca végéig, a patikánál át az úttesten, a másik oldalon vissza, egészen a mi picike házunkig... A lelkemen kívül és belül. Ami kint, az bent. Ami fent, az lent.” Ez futott át rajtam a minap, amikor elgondolkodtam az életem jelenleg legerősebb, legmeghatározóbb motívumain. Ilyenkor, tavasszal, általában késztetést érzek, hogy rendet tegyek magam körül – és önmagamban is.