Hetek óta, napról napra láthatják a csepeliek, hogy a kínok és keservek között kiizzadt kerületi költségvetést és a kínkeserves megegyezést Borbély Lénárd polgármester ‑ Ábel Attila alpolgármesterrel az oldalán ‑ teljesen kisajátította.

Úton útfélen azt állítja, hogy ami történt „…az éppen annak a politikától és gyűlölködéstől mentes párbeszédnek az eredménye, amit a csepeliek érdekében kezdeményeztem…”

Ez a többszörösen félrevezető hencegés kemény tanulság az ellenzéknek: a polgármester csak időt és pénzt akart nyerni. Mindkettőt elérte. Számára a többi teljesen érdektelen. Durva és gusztustalan kampány következik, pontosabban folytatódik a június 9-ig tartó időszakban, vagyis az önkormányzati és uniós választásig. Borbély,  számára ez már élet-halál kérdése, ezért

Hónapok óta hallani arról, hogy csodák csodájára néhány tucat iskolában a képen látható menza helyett svédasztalos étkezést vezettek be, ami azt jelenti, hogy a gyerekek döntik el, hogy a kínálatból miből vesznek és miből nem, a konyhásnénik nem diktálják, csak felügyelik, hogy miből és mennyit egyenek.

A Magyarországon drámaian súlyos gyerekszegénység és éhezés miatt talán különös dolog ennek a kérdésnek a felvetése. De nem az. Az adatok azt mutatják, hogy szabad akaratából jellemzően a legkisebb diák is megkóstolja azokat a kajákat, amelyeket eddig az egészséges étkezés jelszóval próbáltak rájuk tukmálni, miközben ők maradtak volna a grízes tésztánál. Vagy a zsíros deszkánál, ha jut.

Így viszont, hogy szabad a kóstolgatás, meg lehet beszélni, hogy ebből vegyek-e, neked hogy ízlik és így tovább a tapasztalatok szerint az adódott, hogy a kölykök bátrabban kóstolgatnak, és jóval kevesebb a maradék. Ami, mint tudjuk, tehát az élelmiszer pazarlása a fejlett, az ínséggel és túlzott bőséggel párhuzamosan küzdő világ súlyos problémája.

A svédasztal – nevéből is kikövetkeztethető – skandináv invenció, és köze nincs a luxushoz, annál több az észszerűséghez. Meg a partneri viszonyhoz, hogy ne a minisztérium

Mindkét politikus Csepel helyett a hatalomért harcol

Nagy vitát váltott ki Ábel Attila alpolgármester interjúja az ATV-ben, amelyben a három riporter a Borbély-Németh politika hatalmi harc hátterére volt kíváncsi. Jogos kérdésként vethető fel, Borbély miért nem vállalta a tv szereplést, miért a már önmagát többször is lejárató alpolgármesterét küldte a ringbe?  

    Ábel úr viszont most is hozta önmagát, bár helyenként még alul is múlta. Több országos média mellett a helyi közösségi oldalakon is vitatták helyenként zavaros, a konkrét kérdésekre nem igen kész, mismásoló

A sértődős, bosszúálló Nagy Márton miniszter jóvoltából a Spar helyén jöhet  a vacakabb magyaros szolgáltatás, magasabb árak, több rohadt paradicsom és büdös tojás, kisebb választék, rosszabbul fizetett, undok eladók, korábbi zárás. De sebaj, mert ha mindenhol kifolyik a tej a zacskóból és száraz a kifli, akkor nem fogsz válogatni, és a minden ízében hazait választod. Mert eszi, nem eszi, nincs más."

„Foglalkoztam a Spar kérdéskörével. Korábban már elmondtam: elítélem a vállalat kijelentéseit, amik következményekkel fognak járni” – mondta egy Calabria-alsó körzetvezető hangsúlyával a magyarországi zsarolásügyi miniszter. Mert mégiscsak miként lehetséges az, hogy tisztességesen megzsarolnak egy külföldi tulajdonban lévő céget, hogy adja már el a boltját, különben ebben a szép üzletben még valami kár keletkezik, az meg kapálódzik ellene. Ilyenkor illedelmesen hófehérbe öltözött szűzlányok deputációjának kell odaadni mindent.

Ráadásul, még elég jó pénzt is fizetnek, hogy a kedves ügyfél kussoljon – bár kétségtelen, hogy a te, meg a te, meg az én pénzemből. Aztán a

Melyik lufi fog kipukkadni vagy elszállni? Borbély Lénárd Szentkirályi Alexandrával  és a gyerekekkel a csepeli sétáló utcában. A polgármester és kampánystábja Vitézy Dáviddal még nem készített ilyen szívhez szóló szíves-lufis képet  Mi következik ebből?

Borbély Lénárdnak alaposan főhet a feje, mert kellemetlenül feladták neki a leckét. Hova ki mellé fog állni a főpolgármesteri székért folyó öldöklő küzdelemben?

Miként beszámoltunk róla, Vitézy Dávid bejelentette, hogy indul a főpolgármester-választáson. Jelöltségét az LMP és a Vitézy nevét viselő civil szervezet is támogatja. Igen ám, de Vitézy előtt több nappal Szentkirályi Alexandra volt kormányszóvivőt, egykori főpolgármester-helyettest a Fidesz jelölte a júniusi választásra főpolgármester-helyettesnek.

A Fidesz értékei iránti elkötelezettségét oly gyakran hangoztató Borbély Lénárd most vajon mit fog tenni? Csatlakozik a hozzá hasonlóan fideszes elveket valló, de független Vitézyhez vagy lecövekel régi jó ismerőse, a csepeli családi kötődésű Fidesz-helytartónak jelölt Szentkirályi Alexandra mellett?

"Ha visszapofázol, és a magyar kormánynak nem tetsző dolgokat mondasz, akkor úgy felvásárolnunk, hogy az osztrák anyád sem ismer majd rád. Ez az igazi magyar virtus. Adunk-veszünk, mert ezzel büntetünk, illetve jutalmazunk. Ennek örvén aztán megvesznek tv-csatornát, erőművet, informatikai és más szolgáltató cégeket a galád külföldiektől, hogy jól megbüntessék őket, majd ezeket a megszerzett javakat olcsón, vagy ingyen a kedves nemzeti vállalkozóik kezébe adják. Ez a recept."

Szőrőstől, bőrőstől. Így gondolja Lázár János a Spar felvásárlását. Bosszúból. Mert az üzletlánc – vagyis a miniszter szerint per osztrák-fűszeres-közértes – panaszt merészelt tenni az Európai Bizottságnál a magyar állam által kivetett sarc, vagyis a kikereskedelmi különadó ellen.

A cég osztrák vezérigazgatója pedig azt is mondta az egyik lapnak – megint csak Lázárt idézve: a korrumpált osztrák sajtónak –, hogy Orbán köreiből úgynevezett ajánlatot kapott, hogy be akarja vásárolni magát a cégbe. Lázár szerint ez hazugság. Hans Reisch, a Spar osztrák anyavállalatának vezérigazgatója szerint viszont ez az igazság.

Szájkarate, de a magyar miniszter fenyeget is:

Még nincs kolbászból a kerítés, de a hozzávaló alapanyagból jó volt a felhozatal a nagyböjti csepeli disznótoros bulinál. Mit takar el, mit hallgat el az aktuális polgármesteri hencegés?

Ismét közzétette folytatásos teleregényének újabb epizódját saját közöségi (fb) oldalán a kerületvezető.

A kisfilmben, már csak filmkockákon keresztül, beszéd nélkül, sorolja a számára fontosabb sikersztorikat – ugyanazokat, amelyeket a többi közpénzből fenntartott szócsőben is megjelentek különböző változatokban, de azonos tartalommal. A főszerep a mindent eltakaró hencegés, a diadaljelentések sokasága.

Mit takar el, mit hallgat el az aktuális hencegés?

Magyar Péter állításainak a bizonyítása, cáfolata a Polt Péter (képünkön) volt fideszes politikus vezette ügyészség feladata lenne. Akikről Magyar Péter meg azt állította, hogy Rogán Antal miniszter, vagy emberei az ügyészek orra előtt manipulálták a Völner-Schadl-ügy iratait. Ami hivatali visszaélés, illetve minősített adattal visszaélés.

Na, ha valamikor, akkor most lenne jó, ha Magyarországon lenne egy független, pártatlan Európai Ügyészség.

Igazi 22-es csapdája kezd kibontakozni: amennyiben igazak Magyar Péter állításai, hogy Völner Pált a gyanúsítás előtt figyelmeztették arra, hogy Schadl György miatt ő is titkos megfigyelés alatt áll, illetve erről a kormánytagok is tudtak, úgy az szigorúan titkos minősített adattal visszaélés (Btk. 265/3) bűnpártolás (Btk 282) ráadásul mindezt vezető beosztású, hivatalos személyként elkövetve. Garantált letöltendő.

Viszont

Németh Szilárd és Borbély Lénárd már nem az újabb és újabb elfuserált csepeli szobrokat, hanem egymás  visszaéléseit leplezik le naponta

A hét helyi közéleti eseményeit ismét Csepel évek óta sokszor egymással és nem a kerület ügyeivel foglalkozó két politikai ketrecharcosa, már inkább szánalmas, mint izgalmas kakasviadala határozta meg. Botrányos vádaskodások követik egymást, leginkább Borbély és Németh tollforgató munkatársainak közreműködésével.

A három éve folyó ádáz küzdelem már rég átlépte a kerület határát. A héten például majd 25 írás jelent meg a csepeli vezetők újabb ütésváltásáról a központi média sokszínű világában, amelyek egyik eredménye Csepel negatív megítélésének további erősödése. Heti összefoglalónk többsége éppen ezért elsősorban ezekkel az eseményekkel foglalkozik.

    Hétfőn tette közzé Borbély Lénárd polgármester Németh Szilárdnak írt nyílt levelét, amelyben

"tudom eltűnsz majd te is/ ahogy ez az állam is/ eltűnsz mint e délibáb/ bábuk ura, hősi báb..." ((Ha Rákay Philip magára ismer a most következő a versben, az nem a véletlen, hanem a költő műve)

nyúlhazafi – duracell! −

rendszervégi producer!

pereg a dob – ő veri

s ez is olyan emberi

jól túr ki magának túr!

így jutunk el − sic itur! –

csillagos ég aljáig −

első hat milliárdig!

de már itt a második −

nézd hogy kokárdásodik!

A Tükör című képes hetilap két 1969-es cikkét idézzük:

„CSEPELI BALERINA-REMÉNYSÉGEK. A Csepel Művek új kultúrotthonában hetente négyszer tanítják a táncművészetre a legfiatalabbakat. Kép: A 3-4 évesek első, kedves mozdulatai. /Fotó: Benkő István)”

Miközben a gyerekek a Munkásotthonban gyakoroltak, Buda ikonikus részén szintén csepeliek, de

Orbán-vezérünk tehát ott tart mentálisan, hogy már azt se tudja, kicsoda ő és hol él, önmagát szakrális királyi hatalommal felruházott egyeduralkodónak tartja. Naponta bizonyítja: a hatalom butít, a korlátlan hatalom pedig a józan észnek a nyomait is eltakarítja. Visszaút innen már nincs, de mért is volna. Ez a létezés magyar minősége, ez az, amit ő akart, mi pedig őt akartuk, a kör bezárult. Az ég legyen irgalmas velünk.

Vagy legalábbis így vélik sokan azok közül, akiknek hatalomból morzsányi se jutott, a hírek pedig őket látszanak igazolni.

Mint ismeretes, Hans Reisch, az ausztriai SPAR vezérigazgatója azt találta mondani a Lebensmittel Zeitung című osztrák élelmiszeripari szaklap munkatársának, hogy a szomszédban pöffeszkedő rablóvezér einstandolni akarta a SPAR magyarországi leányvállalatának egyik darabkáját avval a céllal, hogy pereputtyának egyik tagját örvendeztesse meg vele, ezért aztán cégük vagyonának egy részét Svájcba deponálták, a különadók miatt pedig

Németh Szilárd utódjaként,  a Csepelen háromszoros kudarcot vallott rezsibiztos köpenyéből kibújva Borbély Lénárd díjakat, krumplit, komposztálót osztogat és pozíciókat ígér saját hatalma bebetonozása érdekében

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) március 20-án megjelent idei 6. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket.

    Az utolsó lapszám megjelenése óta eltelt időszakban hosszas, leginkább Borbély generálta vita, illetve hazug populista kampány után, elfogadásra került az ellenzék által javasolt módosításokkal, a korábban szakmailag és pénzügyileg is elfogadhatatlan idei önkormányzati költségvetés. A lap a március 14-i képviselő-testületi ülés ezzel kapcsolatos döntéséről, illetve a polgármester álláspontjáról ad tájékoztatást. Arról, hogy a botránysorozat újabb felvonása és a költségvetés elfogadása UTÁN miként értékeli a kialakult helyzetet az ellenzék, egy szót sem szólhat a CSH hasábjain az ellenzék.

    A kerületi politikai közélet legfőbb, a Németh Szilárd és Borbély Lénárd közötti politikai hatalmi harc eldurvulását jelző események nem fértek bele a lapba, és a csepelieket foglalkoztató helyi és országos ügyekről most sem olvashattunk semmit. A Borbély-Ábel páros szerint bizonyára rontanák a választásokig létrehozandó pozitív kerületi közhangulat kialakításának esélyeit.  

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Rákosrendezővel – nevezzük mini, vagy maxi-Dubajnak –  szintet lép az Orbán-rendszer. Hatalmas területen adnak szabad kezet az Egyesült Arab Emírségek által kiválasztott befektetőnek, amely az ígért 5 milliárd euró (cirka 2000 milliárd forint) fejében azt épít a város szívében - látótávolságra a Hősök terétől –, ami csak tetszik neki.

Az Orbán-kormány valamikori távozása után az öröksége még nagyon sokáig velünk marad. Nem csupán azért, mert a NER lebontása jogilag nehézkes és időben nagyon elhúzódó lesz. Még nem is csak amiatt, mert a közvagyon jellegüket elvesztő milliárdok, műemlékek, iskolák, gyárak és még annyi más, végképp elérhetetlenné válnak a köz számára. Mindezt idővel elsodorják az új bűnök, új lopások, újabb ordas hazugságok.

A legmaradandóbb Orbán-hagyatékot a NER által felhúzott stadionok, autópályák, akkugyárak, a sosemvoltra visszaépített budai Vár, az épületekkel teleszórt Városliget és a kegyeltek országszerte – Budapesten különösen nagy számban – elszórt otromba épületei jelentik. Ott vannak és lesznek előttünk még évtizedekig, kitörölhetetlen mementójaként az orbáni királyságnak.

Kimutatta a foga fehérét. Pontosan egy hete, az ellenzék nagyvonalú gesztusa, a borbélyi költségvetés elfogadása után pár perccel máris kibújt a szög a zsákból.  Semmit sem tanult, és semmit sem felejtett. Megalázta, becsmérelte az ellenzéket. Számára a júniusi választás élet vagy halál kérdése lett. Ez kemény lecke az ellenzéknek

Sorozatos botrányok és 14 éve nem látott egyeztetés után egy hete a kerületi önkormányzati képviselő-testülete elfogadta az idei költségvetést. A baloldali ellenzék a csepeliek érdekében elfogadta a borbélyi békejobbot. A napirend végén azonban, miután már a testület 14 igennel döntött, a polgármester, az igen szavazatoktól fellélegezve, azonnal visszatért saját maga fényezéséhez és az Ábel Attila alpolgármesterrel együtt másfél évtizede gyakorolt módszeréhez, az ellenzék lejáratásához.

Néhány megjegyzés, illetve kérdés az elhangzottakkal kapcsolatban: 

1) A költségvetés körüli áldatlan állapotokat Borbély Lénárd hozta össze, azzal, hogy 2014-es megválasztása óta képtelen volt a költségvetésről egyeztetni az ellenzékkel, még a

A nagy változások időnként a semmiből pattannak elénk. Ez igaz. Ma még segít a váratlanság, az újdonság ereje, annak a pikáns varázsa, hogy valaki mégiscsak kibeszél a “Család” zárt világából. De ez rövidesen kevés lesz. Addigra szervezet kell, emberek, szakértők, támogatók, pénz. És, hogy a Magyar-Varga család belvitája ne temesse maga alá az egész történetet.

Az kétségtelen, hogy a március 15-i politikai gyűlések legsikeresebbje Magyar Péteré volt. Pedig akadt konkurencia, hiszen a Múzeumkertben maga a zsebduce beszélt – ami mindig igazi pajzán móka és kacagás az erre fogékony néptársaknak. És ott volt Karácsony Gergely, aki igazán esélyes újra a főpolgármesteri pozícióra – már ha a Fidesz addig meg nem szünteti azt. Ráadásul a meggyilkolt Navalnij özvegye küldött szívbemarkoló és valóban fontos üzenetet – amiben nagyjából a gyilkos Putyin tettestársának nevezte Orbánt.

Mégis Magyar Péter nagygyűlése érte el a résztvevő-rekordot és a közönség jelentős része tulajdonképen elégedetten távozott.

Ezzel együtt a vélemények róla meglehetősen különbözőek. Ha csak a széleit vesszük, akkor ő az, aki

Megvámolják a csepelieket is az M0-áson. Látják, hogy mennyit segített Borbély úr? Látják? Nem látják? Na, látják!

Borbély Lénárd a saját fb oldalán tette közzé a Budafok-Tétény polgármesterével és a soroksári polgármesterrel közösen aláírt levelet, amelyben a három fővárosi kerület vezetője Lázár János minisztertől kéri, hogy az M0-s dél-budapesti szakaszán a Duna másik oldalán lévő településre utazóknak ne kelljen autópálya díjat fizetni. Szívesen tapsolnánk, ha nem tudnánk, amit mindenki tudhat, aki figyeli a csepeli fejleményeket. De tudjuk, és ezért nem tapsolunk.

    Csak annyi megjegyzésünk van, hogy tavaly november 30-án, a csepeli képviselő-testületi ülésén, még a döntés elfogadása előtt Dukán András, a Momentum önkormányzati képviselője ugyanezt kezdeményezte. Borbély úr azonban lesöpörte, mert

Ne akarj többnek látszani, mint ami vagy. Esetleg: esse quam videri, inkább lenni, mint látszani. Ha Cicero, ha nem, megjegyezhetné a kormányfő. Mert egyelőre – úgy néz ki - inkább hisz Gábor Zsazsának – mindegy mit, csak beszéljenek rólam –, mint az ókori Róma bölcsének. Látszani, látszódni akar mindenáron, ezért nyújtózkodik, dagad, a nyakán az ér.

Pedig nem kímélik. Már nem csak a hűvös diplomáciai berkekben kapnak tőle frászt, de az utóbbi hetek „ukrán pávatáncát” látva a minap az orosz köznép sem kímélte. A legtöbb internetes hozzászólásból úgy tűnik, csalódtak, hogy zöld utat engedett az Ukrajnának szánt 50 milliárd eurónak. Neki estek, hogy a ő is megszavazta az Ukrajnának szánt támogatási csomagot.

Ő, aki decemberben még krakéleren vétózott, és sokáig úgy tűnt, most sem lesz egyszerű a megállapodást tető alá hozni. A hírt a legtöbb orosz portál mértékadóan tálalta, a TASZSZ és a RIA Novosztyi is foglalkozott vele, feldolgozták, hogy mit mondtak az uniós vezetők, azt is, hogy

A Borbély-éra vége felé közeledve fogynak az érvek, ezért Ábel Attilánál emelkedik a hangerő!  Most kell tudatára ébrednie annak, hogy mindent tönkretettek, amit 2010-ben megkaptak!

Ha belegondol, valójában nincs a kezében semmi, amire most támaszkodhatna! Mindent tönkretettek, mindent elhiteltelenítettek! Nincs az a „csepeli bárd” (párt, szervezet vagy civil) aki felvállalná, azt, hogy sikertelenségüket, kerület-pusztításukat dicsőítő módon megénekelné! Attila a megszokott módszerét alkalmazná, ezért lenyúlná, elrabolná, a maga által létrehozottnak hazudná a civilek alkotását.

Nyíltan a saját uralma alá akarja vonni, akarata alá akarja törni, - Borbélynak, és a Csepelért Polgári Egyesületnek akarja szolgálójává tenni - a civilek hitelességét és hosszú évek alatt felépített sikerét! Árulásnak, a demokrácia elleni aljas támadásnak akarja beállítani, amikor

Az idei március idusának tanulsága, hogy a politikai fásultság, a beletörődés, az apátia csak a hatalom által gerjesztett mítosz. A mai magyar politikai helyzetről mindent elmond, hogy egy pár hete a semmiből előbukkant fiatalember még meg sem alakult pártja akkora tömeget toborzott, mint a pártállam és a parlamenti ellenzék együttvéve.

Az Andrássy útra felvonult tömeg szervezeti értelemben természetesen nem politikai közösség, ám politikai karaktere van. Szemében a Fidesz-rezsim a 2010 előtti világ meghosszabbítása, Orbán Fletó és Gyurcsány Viktor népszínműve; a parlamenti ellenzék és a Fidesz ugyanaz a szimbióta közeg. Fő célja, hogy a magyar közösség valahogy meghaladja a rendszerváltozás óta kialakult, mára totálisan befagyott pártrendszert.

Az állampárt érdemi kormányzás helyett csak kommunikál, mesterségesen állít elő kontrollálható konfliktusokat, az élő messiást játszó vezér pedig az orosz állampárttól és az

A bérletes részletekben volt és van a patás ördög.  Lázár János (képünkön) örömmel vette magára ezt a szerepet. A nap végén ugyanis fizetni kell. Legkevesebb 250 milliárd forintos éves keretről, napi 3,5 millió utasról, több mint 40 ezer járatról van szól. 

Mindenki fújt magának egy előnyökből szőtt buborékot a Budapest-bérlet köré. Karácsony Gergely azt hiszi, beteljesítheti régi kampányígéretét, eladhatja úgy a dolgot, mintha a kormány az ő kottájából játszana. Balogh Samu kabinetfőnök már Bicskéig tartó tarifaközösségről, regionális bérletről álmodik.

Walter Katalin pedig abban bízik: az általa vezetett BKK megkapja az egész koncot, és rájuk bízzák a