Gyönyörű, és senkit nem bánt, senkinek sem fáj, de sok örömet okoz, és ráadásul szerencsét is hozhat, ha valaki átmegy alatta, a kormányzati politikusok újra és újra belekötnek.
Soltész Miklós egyházügyi államtitkár beszédet mondott a Szivárvány Református Óvoda átadásán Berettyóújfalun. Leszögezte: amikor pár éve nevet adtak a kisdedóvónak, még nem sejthették, milyen mozgalom tűzi zászlajára a Teremtő és az emberek szövetségét jelképező szép természeti jelenséget. Felszólította hát a megjelent gyerekeket, óvónőket és szülőket, hogy
A kihűlt, néma gyárkémények felkiáltójelként emlékeztetnek Csepel történelmére. Ezek a kémények az egykori üzemekkel, a kerület sokat látott, sokat megélt tereivel, utcáival, lakóival együtt sokat tudnának mesélni 1956 októberi, novemberi napjairól
"Mi is történt 1956. október 23-án? Én általános iskolás kisgyerekként azt láttam azon a délutánon, hogy amikor kijöttünk az iskolából, nagyon sok ember „sétált” zászlókkal...Később megtudtam, hogy az egyetemi diákság felvonulásának a szemtanúja voltam. Azután a pincében éltem, a rádió híreit hallgatták a felnőttek, felettünk ágyuk dörögtek és tankok dübörögtek. Amikor végre kimehettem az utcára, a házunkkal szembeni épület romokban állt. A körúton fiatal fiúk és lányok holttestei hevertek..."
Miért nem jó, miért nem elég a kerületvezetőknek a Szent Imre téri 56-os emlékmű (képünkön), amely teljes politikai és társadalmi egyetértéssel készült 2006-ban? Mi a valódi célja egy újabb, senkivel sem egyeztetett, megosztó emlékmű felállításának a sétányokon, a kerülethez nem kötődő Wittner Máriáról elnevezett területen?

A sorok között olvasva kiderül, hogy mi számított értéknek 54 éve. Például: "A távfűtéses lakások modern felszerelést kapnak. A konyhákban beépített garnitúra, gáztűzhely várja a háziasszonyokat s a lakásokban állandó hideg-melegvíz szolgáltatás lesz."
Érthetően másként idézik fel a kerületi városközpont fejlesztését azok, akik évek óta vártak lakásra vagy az elavult, egészségtelen, fürdőszoba nélküli házakból költözhettek oda.
A minap kaptuk a tájékoztatást: a jövőben a gimnáziumban nem lehet színesen fénymásolni. Hogy ez egészen biztosan így legyen, szerelő jön az iskolába, kiiktatja a fénymásoló gépekből a színes nyomtatás lehetőségét.
A gerincút folytatásával kapcsolatos 11 évi Borbély-Ábel-Németh féle tehetetlenséget nem érdemes hazugsággal mentegetni. Volt idő az érdekérvényesítésre, most itt az ideje a beismerő vallomásoknak.
A felkorbácsolt érzelmek viharában nem hallatszik a józan ész szava. Aki felemelt ököllel vicsorog, az nem gondolkozik. A gyűlöletkeltés járulékos következménye az állampolgári józanság elhallgattatása.
Alapozás. A kerületvezetők az újabb sétányi provokációnak ágyaztak meg azzal, hogy ismét a környéken élők véleményének kikérése nélkül költenek súlyos milliókat egy kéretlen emlékműre, amit most hétfőn akarnak felavatni.
Elszánt Fidesz-alapítók között, a mai svindlizők. Szerintük vajon elmarad a rendszerváltozás, ha akkor lett volna TikTok és valaki időben megtanítja a leváltottakat kamerába rappelni?
A kerület vezetői, befolyásos emberei négy éve csak ölik egymást. Folyamatosan kampányolnak, elherdálják a közpénzt, ahelyett, hogy jobb, vonzóbb körülményeket alakítanának ki az itt élőknek
Azahriah, a huszonegy éves magyar rapper (képünkön) a Puskás Arénában, az egykori Népstadion helyén jövőre háromszor is koncertet ad, melyek közül kettő már biztosan telt házas lesz. Kíváncsiak voltunk, mi lehet a fiatal előadó sikerének kulcsa.
Már a nagy mókamesternek sem tetszik, ami itt folyik, pedig nem csekély része van benne. Nem számít már semmi, csak a hatalom, a másik betonba döngölése, megalázása, lejáratása. Közben lassan elveszik a kerület fejlesztésének minden lehetősége. Nem volt már elég?
Lázár őrjöng, meneszt, utasít, de azután mégis kerít pénzt a javításra. A MÁV erre kapkodva, mert ki gondolta volna, hogy lesz miből, nekilát, áthágva uniós szabályokat, kiborítva az osztrák vasutat és leginkább a magyar utasokat. Eddig is ők voltak az utolsók, szokva vannak: induljanak egy órával előbb, aludjanak a pályaudvaron, oldják meg.
Ugratás: Kicsit drága, de a miénk, ezt is Borbéy Lénárd adta a csepelieknek közpénzből. Két köszönetet egy mondatban viszont a kormány kapott a polgármestertől
Orbán Viktor, 2005.: Személyes példáját említette; szerinte, ha most kellene általános iskolába járnia Alcsútdobozon, mint az 1960-as évek végén, akkor nagy valószínűséggel nem jutott volna el gimnáziumba sem. "Egy nagyon tisztességes szakmám lenne, traktoros..."
Mi van mögötte? Az SC pályánál lezajlott Németh Szilárd-féle Olimpiai Kapu avatás után a gomb már felkerült a kabátra, de, hogy milyen kabát lesz a végén, s ki fizeti majd a szabót, azt még a megrendelő sem tudja. Azaz: díszkapu már van, de korszerű, minden sportolói igényt kielégítő, működő és fenntartható csepeli sportpálya a Béke téren még a láthatáron sincs. Ígéretekkel pedig már tele van minden csepeli padlás.
"Otthon fejmosás helyett azt kaptam, hogy „most aztán kösd föl a fehérneműt”. Gyorsan bebizonyosodott: érdemes energiát fektetni a tanulásba..."
Már 1962-től komolyan foglalkozott a Csepeli Motorkerékpárgyár egy új, kéthengeres típus bevezetésével, annak ellenére, hogy anyagi forrás és valódi vásárlói igény sem volt rá. Borítékolható volt ugyanis, hogy a nyugati modellekkel nem konkurálhat, a szovjeteknek pedig túl drága lesz, ennek ellenére elindult a fejlesztés. Végül 1968-tól megkezdődött a P20 gyártása néhány ezres szériában, és bár akadtak vele megbízhatósági problémák, kétségtelenül az akkori keleti blokk legsportosabb motorja volt, amit frissített fazonú utódjáról, a Luxus kivitelben is