A közterület-felügyelők szükség esetén a forgalmat, az önkormányzat vezetői teljesen szükségtelenül, de tudatosan, a vitákat terelik el. Miközben a kerületi vezetés a rá vonatkozó legfőbb törvényt, a saját ígéreteinek a megvalósítását, a kt-határozatok végrehajtását 15 éve rendszeresen megszegi, addig a csepelieket szabályszegés esetén megbünteti. Nincs itt egy kicsinyke ellentmondás?

Az önkormányzat közösségi oldalán közölték, hogy nem rég ellenőrizték a parkolási szabályok betartását a Csepeli Piac környékén. Az ellenőrzők figyelmeztettek, büntettek, feljelentéseket tettek. Ez a dolguk, hiszen az ismét megválasztott polgármester 2025-re fokozott ellenőrzést ígért a kerületi rend fenntartása érdekében. 

    Arra viszont nem tért ki a hír készítője, hogy a rend megteremtése, a közlekedés biztonsága nem csak rendészeti feladat.

Az önkormányzat vezetését is

Összedugta a fejét a kormány, azon tanakodtak, mi jót tudnának tenni még a magyar néppel. Már eddig is számos jó hírt tudtak közölni a lakossággal, de ha már repülőrajt, legyen kövér. Nem voltak könnyű helyzetben, már úgyszólván minden jót megcselekedtek: a két-és háromgyermekes anyák adómentessége kipipálva, a zöldséget és tejterméket vásárló nyugdíjasok ügye elrendeződött, a prájdosok négy fal közé szorítása is sínen van.

Vakarták a fejüket a miniszterek napestig, hogy van-e még valami, amiben tudnának kedveskedni a népnek. Az egészségüggyel nincs baj, az köztudottan a XXI. század színvonalán van, a független sajtó megfékezése is folyamatban, hamarosan pedig már nemcsak az lesz benne az alaptörvényben, hogy az apa férfi, az anya nő, hanem az is, hogy az ember vagy férfi vagy nő. (Kivételek persze lehetnek, például, ha az érintett illető hölgy, és a Fidesszel szövetséges szélsőjobboldali párt vezetője.)

Törték a fejüket rendületlenül a kormánytagok, már meg is bánták, hogy nálunk minden annyira jó, hogy jobb már nem is lehetne. Márpedig, még a jövő évi választás előtt, további örömhírekkel muszáj kedveskedni a népnek – a zsák krumplit már unják, attól nem fognak a Fideszre szavazni. Valaki, talán épp a futballt kedvelő miniszterelnök javasolta, hogy

A papírvilág provinciális füstje akkor csapja meg igazán a beteg embert, ha az orvosi rendelő után egy másik intézménybe kanyarodik a betegútja. Hol a beutaló? Hol vannak a korábbi leletek? Zárójelentés? A röntgenfelvételeket nem hozta? Mire idejutunk, már egészen apró az ember és habog, hogy nem adták oda. Kérni kell -szól a dorgálás-, mert így itt is csinálni kell új felvételeket. Nincs benne az EESZT-ben? Hogy lenne, azokat nem teszik fel! Minek is…

Magyarországot soha nem fogja letarolni a mesterséges intelligencia. Nem lesz hozzá türelme. Most ne menjünk bele az eleinte orosz mérőkóddal futó Ügyfélkapu+ problematikájába, se a sok milliárdért fejlesztett államkincstári informatikai rendszerek bizonytalanságába.

Inkább csak süppedjünk bele kicsit az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) felhőjébe, amit ugyebár azzal vezettek be, hogy „Magyarország egész területén összekapcsolja egymással a kórházi-, a járóbeteg- és a háziorvosi ellátást, a gyógyszertárakat és a lakosságot. Nem kell gyűjtögetni a leleteket.”

A láblógatós felhőélmény azonban gyorsan szertefoszlik, ha

A kormány öt évvel ezelőtti Covid elleni „sikeres” védekezéséről megemlékező rövidfilmből kimaradtak a leghatásosabb és legmagyarabb furfangjaink. Igazán sajnáljuk, pedig Müller Cecília tiszti főorvos szívhez szóló „nyunyókás parancsolatai” voltak ezek.

Szerintünk se szeri, se száma azoknak a betegeknek, akik az alábbi javallatoknak köszönhetik életüket: „Érdemes egy pici fertőtlenítési eljárásnak alávetni a tojást. Mégpedig úgy, hogy a mechanikus tisztítást követően egy kis hipós vízben megmosogatjuk őket… Nem kell a szerelőnek a nyakába borulni, elvégzi a feladatát és távozik a lakásból… Aki esküvőre megy, kerülje a menyasszonytáncot… A rendelkezésre álló gyógyszerek rendelkezésre állnak.”
És a legeslegfontosabb:

Nem is voltam Metrós. Ez egy identifikációs mondat a hatvanas-hetvenes évekből. Azoknak a bizonyos félszavaknak az egyike, amelyikből korosztályunk azóta is, pártok és traktorok között, akárhány Magyarországon felismeri egymást.

Aki Metrós volt, avval a szülei nem üvöltöztek annyira, ha koncertre ment vagy éppen onnan érkezett. Az viszonylag jó tanuló volt, leckét írt, délután tanult, és ha az iskolaköpenyét betette pénteken a szennyestartóba, nem felejtett a zsebében cigarettát.

A barátnőm Metrós volt. Néha el kellett menni vele a Gellért térre Zorán-lesre. Voltunk néhányan. Ők, akik a koncertekről ismerték egymást, tudták melyik ház előtt kell állni, melyik kaput lesni. Meg mi, a kísérő barátnők, akik megértően megmosolyogtuk őket. Inkább néztük volna Kóbort szőkén, a rőt sövény előtt.

Ráadásul én leginkább a Pressert. Lehettünk vagy tízen, néha többen. A szombati suli után éppencsak lehajigáltuk a cuccainkat, köpenyt a szennyesbe, és

A csepeli helyzet fokozódik. Miközben Borbély Lénárd polgármester és közpénzen tartott profi csapata a Kölcsey iskola felújításáért az Iskola tér egyik oldalán utcafórumot szervezett az ugyancsak közpénzből felállított hangszórókkal, előregyártott demonstrációs táblákkal, addig tőle néhány méterre, az Iskola tér másik oldalán, a Füstifecskék óvoda kerítésén fájdalmas felirat figyelmeztetett egy keserű tényre, ami az utcafórumot szervező polgármesternek és csapatának a lelkén szárad: 65 év után bezáratják a Füstifecske óvodát.

Borbély Lénárd és Németh Szilárd a csepeli szülőket, pedagógusokat belekényszerítette egy olyan helyzetbe, vitába, amelyet egyetlen porcikájuk sem kívánt.

Szerdán a Kölcsey iskola volt soron, a közkedvelt, népszerű intézmény felújításának ügyét

Azt állította  Orbán, hogy „Magyarországon a rezsiárakat mi továbbra is lenn tartjuk, de úgy látom, hogy a nyugatiak nem tudnak belelépni ebbe a folyóba, és Európában továbbra is magas energiaárakkal kell számolni, az pedig lelassítja és megöli a gazdaságot”.

Ezzel szemben a tény az, hogy a háztartásokban használt energia árát ugyan a magyar kormány valóban alacsonyan tartja, a magyar vállalkozások számára azonban a villamos energia ára az ötödik, a földgázé pedig a tízedik legmagasabb az Európai Unióban. Kit is öl ez meg? Az unió gazdaságát vagy a miénket?

Azt állította továbbá Orbán

A Németh-Borbély háború olyan favágás, amelyben az egyik favágó, a másik kivágására, megsemmisítésére törekszik! A két favágó nem törődik azzal, hogy a forgácsok itt valójában ártatlan gyerekek, jóakaratú tanítók, tanárok és aggódó szülők! Egy dolog motiválja Némethet és Borbélyt: a másik legyőzése, végleges kiiktatása a hatlomból, és olyan uralmi rendszer meghonosítása, ahol a győztes számára többé semmilyen kontroll nem létezik!

Németh Szilárd és Borbély Lénárd egymással szemben vívott elkeseredett küzdelmet látva, a csepeliek inkább sírnának, mint nevetnének! Szomorúan látják, hogy két felelős politikai vezető, hogyan használja fel a másik meggyengítésére érveként a gyerekeinket.

A látványpolitizálás, és a folyamatos kampány-üzemmód törvényszerű következményének lettek elszenvedői az itt élők. Nincs ebben semmi rendkívüli! Mint a legutóbbi Németh Szilárd pestisrácok interjúban magabiztosan utalt is rá, hogy mindenki komcsi, csak ő nem! A mindenkiben benne vannak a tőle levált tanítványai is Ábellel, Borbéllyal az élen.

A konfliktus hátterét ismerők ezzel magyarázzák azt, hogy

Rogán lesz a munkaadó. Új beosztottja már a titulusával üzen a „magyar jogalanyoknak kifizetett politikai korrupciós források feltárásáért felelős kormánybiztos”: ő már a táskájában hordja az ítéletet. Az pedig, hogy a posztra egy propagandistát neveztek ki, jelzi, az Orbán-rendszer nyílt, politikai erődemonstrációra készül.

A folytatás sejthető. Rogán Antal utazó nagykövete lázas helyszíni kutatómunkájáról sorra születnek a kormánysajtóban a bombasztikus beszámolók „a világ legnagyobb korrupciós hálózatáról”, meg a „Kárpát-medencét behálózó polipról”, majd jönnek az ilyen-olyan törvények, amelyekkel az kipécézett civileket próbálják ellehetetleníteni, a maradék független sajtót pedig megbélyegezni.

A Fidesz célja kettős: egyfelől a választásokra kell egy új ellenségkép – a migránsozás már nem igazán működik, részint (egyelőre) nincs menekülthullám, illetve időközben pont a kormány döntései miatt hemzsegnek az Ázsiából érkezett vendégmunkások. A jelek szerint most jobb híján az

A Borbély Lénárd polgármester és baráti csapata (Közösen Csepelért Egyesület) által uralt kerületi képviselő-testület - minden tiltakozás ellenére - 13 igen, 5 ellenzéki nem és 0 tartózkodás mellett ellentmondást nem tűrően döntött: szeptembertől bezárják a Mesevár, a Zsongás, a Kerek Világ, a Napsugár és Füstifecskék óvodát, míg a Fenyves óvoda két év haladékot kapott. Azóta, ha nagyon muszáj, fogcsikorgatva magyarázzák a bizonyítványt.

Az önkormányzat weblapján megjelent „Óvodai átalakítás: a csepeli gyerekek érdeke az első számú szempont” című közlemény például számokkal, pénzügyi érvekkel akarta alátámasztani a döntést. Hogy sikerül-e az érintetteknek megmagyarázni a miérteket, az később dőlhet el. A tudomásul vételt elősegítendő, a közlemény megemlítette, hogy az önkormányzat az elmúlt évben jelentősen megemelte az óvodapedagógusok bérét. Azt állította, hogy nem a forráskivonás volt a cél, miközben azért hozzátette, „…a rendelkezésre álló pénzügyi keretet még hatékonyabban használjuk fel,,, az óvodák fenntartható működését is garantáljuk”.

Csendben megjegyezzük, nem hisszük, hogy nem volt más lehetőség, és a

Nem volt elég a méz a madzagra, a szokásos pénzígéretek. Mert szép volna, ha az ÁFA visszaigényléséért hála, nyugdíjasok boldog tömegei a szavazófülkében visszaigényelnék még négy évre Orbán Viktort is. De hátha nem? Ezért a mézet most nem a madzagra kenték, hanem a korbácsra. Onnan kell lenyalnunk.

A „nagytakarítás”, „kiseprűzés”, „betiltás” mind előbb jönne, mint a pénz.

Többen mondják, hogy részben üres fenyegetésekről van szó, ahogy a lex Sorosból, a „külföldről finanszírozott” szervezetek listázásából se sok valósult meg, csak

A kerületi önkormányzat évek óta nem teljesíti korábbi ígéretét, a gyár területén lévő Központi út felújítását. Azt a felújítást, amely hozzájárulhatna a vállalatok munkakörülményeinek javulásához, egyben a kerületi közlekedési feszültségek, így a II. Rákóczi Ferenc út kamionforgalmának csökkentéséhez.

A Csepeli vagyok fb-csoport oldalán Vadai Attila tolmácsolásában jelent meg a budapesti kerületek 2025. évi szolidaritási hozzájárulási kötelezettsége, amely szerint a kerületnek az egy lakosra jutó iparűzési adóerő-képesség mértékétől függő szolidaritási hozzájárulása ~3,7 milliárd forint, ami majd 12 százalékkal magasabb az előző évi tervezett összegnél, s ezzel a 9. helyen áll a fővárosi kerületek között.

    Három dolog miatt foglalkozunk a témával. Először is azért, mert 

„…a Szent Korona és intim szexjelenetek váltogatják egymást…” – olvassuk a beharangozót  a Hunyadi-sorozatról, amely háromszor annyiba került a magyar adófizetőknek, mint a többszörösen Oscar-dijas (nem közpénzből forgott) A brutalista.

(Azt már mi kérdezzük, hogy vajon milyen lehet egy nem intim szexjelenet?) 

Bár az irdatlan összegnek vélhetően a töredékét sem fogja visszahozni  a Hunyadi, ne kicsinyeskedjünk!

Mondja meg őszintén valaki, hogy a világ bármely szegletében

A Borbély-Ábel-Németh vezetésű csepeli önkormányzat az elmúlt 15 évben elfogadhatatlanul keveset költött a helyi szociális támogatási rendszerre, amit osztogatással, csilivili rendezvényekkel próbált helyettesíteni.

Jogosan keltett felháborodást a kerületben az a hír, amelyik a CSH-ban is rögzítette a tényt: az Orbán-kormány illetékes szervezete elutasította a Csepelen fogyatékkal élők támogatására benyújtott pályázatot.

Borbély Lénárd és csapata azonban már évek óta tetézi a bajt:

A Kölcsey iskola felújításának  megtorpedózási kísérlete mellett sok más önkormányzati ügyre is hatással van és lesz a Németh és Borbély tábor kíméletlen harca. A vesztesek már most is a csepeli lakosok, és ők fizetnek rá majd a jövőben is, ha folytatódik ez a bokszmérkőzés. Nem elég hat óvoda bezárása? Pusztuljon minden? Semmi sem drága, ha a végső győzelem a cél? 

„MI VAGYUNK AZ EMBEREK A SZÁMOK MÖGÖTT” Ezt olvashattuk egy fiatalember által feltartott táblán a csepeli képviselő-testület csütörtöki ülésén, amely a hét leginkább várt, vitára ösztönző és végül lehangoló eseménye lett.

A polgármesteri hivatalban sok csepeli család nevében tiltakoztak , az óvodabezárások ellen.

    A testület 27 előterjesztésről döntött, közülük nyolcról zárt ülésen. Harmadikként tárgyalta az óvodabezárásokat tartalmazó 248 oldalas előterjesztést. https://csepeliek.blog.hu/2025/02/27/bevegeztetett_borbely_lenard_es_csapata_megszuntet_hat_csepeli_ovodat#more18805760  

    Néhány megjegyzés a tárgyalt témákhoz: 

A gyűlölethez nem árt a hazugságot elhinni, mert úgy mindig könnyebb.

Valahogy úgy tettük fel magunknak a kérdést, hogy mi az a “közszolgálatiság”? Ezer és egy forrásból ömlik ránk a hazugság és a valóság is csordogál. Sokszor tényleg nehezen szétválasztható egyveleg. Mégis, a propaganda legtöbbször messziről bűzlik. Aki ma a propagandának hisz, az általában annak is akar. 

Fájdalom, de embertársaink egy meglehetősen nagy része, az úgynevezett kultúremberek közül is rengetegen, gyűlölködni akar, gyilkosságokat akar, háborút akar - még ha nem is mindig fogja fel teljesen, hogy azt akarja.

Megalázni és utálni másokat. Jaj be szép. És végre megint, nemcsak, hogy lehet, hanem jutalomfalatkák járnak érte, kinek egy Kossuth díj, tanszék, színház, gyár, kinek két kiló krumpli képében.

Pénzben soha sem dúskáltak Csepelen a sportolni vágyók. Így volt ez 1965-ben is. Abban az évben és a későbbiekben a pénzhiányt leleményességgel, szervezéssel, munkával pótolták. Így javították az edzések körülményeit. A krónikákból tudjuk, hogy az eredmények nem maradtak el. Akkoriban a televíziót még csak kevesen tudták megfizetni, de moziba rengetegen jártak A filmhíradó jóvoltából százezrek láthatták, hogy mi történt a Csepel SC-nél éppen hatvan éve:

Meghalt egy gyermek, miután a kalocsai kórházból Bajára küldték. A kétéves gyereknek kruppos rohama volt. Mentőt nem hívtak, a család az orvosok tanácsára saját autóval indult útnak. Baján mindent megtettek a kórházban, de a kicsi reggelre meghalt. Aki tudja, mit jelent a krupp, most szétfeszíti a düh, hiszen a három-négy év alatti gyerekek esetében ez azonnali ellátás nélkül gyakran fulladásos halált okoz.  De az egészségügyi fekete krónika folytatódik:

Leállt Dunavecsén a gyerek járóbeteg-ellátás, Békésen az ortopédia mert nincs orvos. Kecskeméten a CT-készülék hibásodott meg, sem a strokkal sem a szívelégtelenséggel jelentkező betegeket nem tudnak megvizsgálni. Az egyik budapesti kórházban már jó ideje zárva tart az urológiai fekvőbeteg osztály. Ott sincs orvos és nővér elég. Egy kórházi osztály, ami

Kijózanodás, lázadás, ébredés, vagy valami más?! Ilyen még nem volt az önkormányzati lap, a CSH 15 éves történetében. Orbán nevének említése nélkül, de az 5. oldalon számokkal, tényekkel kritizálják a Fidesz-kormányt, mert félelmetes tempóban szivattyúzza ki a pénzt Csepelről (is). Orbán és társai a szolidaritást kigúnyolva „szolidaritási hozzájárulás” címén Csepelt sokkal jobban megsarcolják mint a leggazdagabb budai vagy belvárosi kerületeket. Igen, erről ír az a CSH, amelyik erre másfél évtizede képtelen volt. Mi történt?

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) február 26-án megjelent idei 4. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket.

    Csepeli védelem a denevéreknek, kukaügyben fenyegetik a társasházakat, önkormányzati vélemény a szolidaritási hozzájárulásról, közelgő nőnapi köszöntő, ápolók napja, egykori zeneművészeti iskolaigazgató pianínókat ajándékozott csepeli művelődési intézményeknek, riport egy csepeli órással, sok önkormányzati rendezvény- és programhirdetés, és az elmaradhatatlan fizetett hirdetések. Ezek határozzák meg a CSH új számát. 

    Ami hiányzik ebből a 24 oldalból is: csepeliek életének, megélhetési- és lakásgondjainak, a kerület kis- és nagyvállalkozóinak, a változatlan közlekedési- és környezeti feszültségeknek a bemutatása vagy legalább valamilyen kísérlet annak megjelenítésére.

Véleményünk a lap néhány írásáról: