"A megannyi nyálas szájból tátogott „békedalt” Paszkievics, Sztálin és Putyin vezényli, a „béke” pedig Arad és Katyn avar- és hullaszagú csöndjét jelenti, a „békeüzenet” a haza­árulás cikornyás megfogalmazása... A szélestenyerű Fejenagy hazug szájából éppen csak az nem hangzott el, hogy már Petőfi is kínai akkumulátorgyárakat akart az alföldi rónaságra."

Mondhatnánk, hogy Orbánéknak annyi közük van a magyar tradícióhoz, mint kiskőrösi narancsos pizzának az olasz konyhához, de sajnos nem lenne igaz. A magyar történelem ugyanis kétosztatú: mindenkor voltak tisztító vihart hozó hősök és a gyáváknak az áradat után mindent ellepő, elszürkítő iszapja.

A mai Rákóczi (a volt Vasmunkás) térre több évtizeden keresztül szerveztek társadalmi munkát.  A kispályás labdarúgópályák, az óvoda, a Csepeli Ifjúsági Park (képünkön), az IKH (Ifjúsági Klubház), a Görögkatolikus templom és a mostani családok parkja is már a fideszesek idejötte előtt is megtervezett, bekerített és működtetett létesítmény volt.

A hatalomtól eltorzult csepeli fideszes vezetők már talán maguk is elhiszik, hogy Csepelen az időszámítás az ő idejövetelükkel kezdődött. Nem ismerik, és el is akarják törölni a kerületünk sok évtizedes korábbi történelmét. Olyan emlékezetpolitikát erőltetnek Csepelre, aminek semmi köze nincs a valósághoz, semmi köze Csepel történelméhez. – Ezzel az éles felütéssel kezdi az egykori Vasmunkás tér, a mai Rákóczi tér regényes átalakulásáról és sok (ingyenes) társadalmi munkával párosuló átalakításáról szóló bejegyzését a saját közösségi oldalán Horváth Gyula, az önkormányzat ellenzéki (DK-s) képviselője. Írását így folytatja:

„A Rákóczi térrel kapcsolatban a

A Budenz utcai iskolaigazgató betiltotta az ünnepi előadást, ha nem teszi, elhangzik az "Akasszátok fel a királyokat!", amiről a közönségnek Orbán jutott volna az eszébe. Helyesen járt el a direktor, bármely Petőfi vers esetében hasonló szigorral kell fellépni. Gondoljunk bele, hova vezetne, ha például egy szemtelen diák belekezd A magyar nemes, A XIX. század költői, vagy a Föltámadott a tenger című versbe, az Anyám tyúkjáról nem is beszélve.

Az ominózus költemény még csak biztatás egy rendszerváltás drasztikus kivitelezésére, de Julius Caesart, mint diktátort effektíve leszúrják csoportosan, a gyerek részvétele a merényben csak hab a tortán és csalódás a mostoha faternek. Nem kellenek a mi békeszerető népünknek az ilyen agresszív történetek, csak megzavarná békésen virágzó mezeinket. Ott van nekünk a Nyírő meg a Tormay Cécile lírája, akad miből merítenünk.

Még hogy elvették az iskoláktól az önálló döntési jogokat? A Budenz utca maga az élő cáfolat, nem kellett az intézkedéshez sem Demeter jóízlése, sem belügyminiszteri beavatkozás.

Postamunka Csillagtelepen. Ami Csepelnek évi 46,3 millióba kerül, azt a Belváros ingyen kapja meg

A Népszava írta meg, hogy az V. kerületi fideszes önkormányzatnak nem kell fizetnie a bezárásra ítélt Múzeum kőruti postája újranyitásáért. https://nepszava.hu/3186617_postabezaras-ujranyitas-belvarosi-onkormanyzat 

Úgy látszik a fideszes polgármesterek között is vannak elsők az egyenlők között. Csepelnek idén 46,3 milliót(!) kell fizetni a Vénusz utcai, állami szolgáltatást nyújtó posta működéséért. Felháborító.

Ezek szerint a kerület nem tartozik az elsők közé a sok egyenlő között, miközben

Már tavaly, az új kormány megalakulásakor gyanakodnunk kellett volna, amikor az az ember, aki 2008-ban, még polgármesterként, ki tudta jelenteni, hogy „akinek nincs semmije, az annyit is ér”, szóval Lázár János, a Nagy Kavaró újfent miniszter lett.

Üldögél Lázár úr batidai kastélyának trófeás vadásztermében, és hányja-veti elméjét: mit, miket kellene sebtiben nemzeti rangra emelni, úgy, mint anno a dohánykereskedelmet. Melyik tárca is lett az enyém? – mélázik egy szivarra gyújtva. Építési és közlekedési? Hohó, megvan!

Ma ünnep lesz Magyarországon. Az 1848-as polgári forradalom és szabadságharc kitörésének napja. A 175. évforduló. Szimbolikus tartalmakat hordozó ünnep. A szabadság, a fejlődés, a modernizáció és a nemzeti tudat érzésének ünnepe. Szabadságunknak, haladó európaiságunknak az ünnepe.

Ünnepelnénk tiszta szívvel, ha a felidézett történelmen kívül volna mit. A nemzet mai állapotában nem méltó örököse 1848-nak. Az a hatalom, amely 13 éve  került hatalomra, erőszakot tett mindazon, amiért 1848–49-ben a nép küzdött. Erőszakot tett mindazon, amit a nemzet azon a márciusi napon kívánt.

Nincs béke e kettészakított honban, nincs egyetértés:

A Tizenkét pont volt az 1848. március 15-i pesti forradalom követeléseinek összefoglalása. Első változatát Irinyi József fogalmazta meg, március 15. reggelén a “Pilvax-kör” a Nemzeti dallal együtt elvitte Landerer és Heckenast nyomdájába, ahol a nyomdagépet lefoglalva kinyomtatták és plakátokon terjesztették Pesten:

Március 15-én a központi program reggel kilenc órakor kezdődik a Kossuth téren zászlófelvonással, majd 9:30-kor indul az ünnepi huszármenet a Nemzeti Múzeumhoz az Alkotmány utcából a Bajcsy Zsilinszky út–Károly körút–Múzeum körút útvonalon. A Múzeumkertben 10.30–11.30 óra között tart a díszünnepség, amelyen

Felülről még most is gyönyörű a Béke téri stadion. Csak föld közelből látszik, hogy miután Németh Szilárd magánalapítványa megvásárolta a Csepel SC Alapítványt, illetve annak vagyonelemeit, teljesen kettészakította a csepeli sportot, s jelenleg is mindent megtesz az egész egyesületi rendszer maga alá gyűrése érdekében.

A Csepeli Sportsziget Programhoz való csatlakozásra buzdítja a kerületi sportszervezeteket a kerületi fideszes média a rendelkezésére álló összes felületen. Örvendetes ez az elszántság, de a megvalósításnak van néhány sajnálatosan elhallgatott, de nem elhanyagolható akadálya. Ezek alapján nekünk csak két megjegyzésünk van a polgármester által aláírt felhíváshoz:

Megszületett a békeharcos Orbán-rendszer első, háború-és katonaságellenes burleszkfilmje, a Svejk magyar verziója az „István, a derék katona”. Novák Katalin facebook oldalán minap mutatta be egy videóban közgazdász férje, az eleddig a Jegybank devizapiaci igazgatói tisztségét betöltő Veres István metamorfózisát tartalékos alezredessé.

A felhőtlen szórakoztatás garantált. Például az orosz katonai attasé most egészen biztosan félrenyeli a kávét a röhögéstől.

Kezdjük mondjuk ott, hogy a Magyarország az a hely, ahol vannak akik pelenkájukba hordják a marsallbotot. A videón a First Gentleman ugyanis eleve alezredesi rendfokozatot viselő formaruhában menetel a még civil ruhás bakajelöltek között, majd Veres úr alezredesként masírozik esküt tenni is.

Úgy, hogy még a szakaszt felvezető tiszt is „csak” őrnagy.

Istenkém, ha a jogászvégzettségű Novák Katalin lehet köztársasági elnökként a Magyar Honvédség fővezére, úgy a közgazdász apusnak is igazán kijár

Költői túlzásokba csak akkor esik a közpénzen eltartott helyi szócső, ha arra gazdái buzdítják. Ez történt, amikor megírták és publikálták „A METRANS-modell: más hazai városok is a csepeli mintát követik.” című fogalmazványnak álcázott ingyenrelklámot.

Blogunk már 2016-ban, több alkalommal is foglalkozott a témával. Az év június 22-én közzétett cikkünkben olvashatták: 

* „…. a polgármester „…lesöpörve minden ellenzéki kezdeményezést, csak most, a beruházás közepén volt hajlandó a testület elé bevinni a fejlesztési elképzelést. Ez igazi lenézése az egész testületnek és nem csak ellenzéki képviselőknek…”

* A polgármester a cég letelepedésének támogatásával „…a csepeli ipar, a csepeli feldolgozóipar fejlesztése helyett, a budapesti fejlesztési tervekkel ellentétesen, a volt Csepel Művek teljes területének trimodális logisztikai központtá való átalakítását készíti elő. Amit megfelelő közúti, vasúti és hajózási feltételek megléte esetén sem Budapesten, ezen belül Csepelen kellett volna létrehozni. 

* „…A bajt tetézi, hogy

Az közismert, hogy az Orbán-kormány nem kedveli az önkormányzatokat és a civil kurázsit. Az orvosoknál ezekben a napokba tűzzel, vassal pusztítja.

Márpedig a kamarák, mint egyes nagy létszámú és tekintélyes szakmák köztestületei, egyfajta önkormányzatok, amit egyébként a most rapid módon átírt, az „egészségügyben működő szakmai kamarákról” szóló 2006-os törvény szó szerint ki is mond a bevezetőjében, így:

Egy esemény, két meghívás. Mi a valóság? Ami biztos: ritka alkalom helyszíne lesz hamarosan a Csete Balázs utcai Családsegítő Közösségi Ház. A közéletet egy kis ajándékozással párosítják

Borbély Lénárd kedden, március 7-én meghívót tett közzé saját fb oldalán, majd a csepel.hu-n is, amelyben az önkormányzat nevében meghív mindenkit „az Ady lakótelep és környékével kapcsolatos lakossági fórumra”, „közös elképzeléseink” megvitatására, március 24-ére, a Családsegítő Közösségi Házba. A polgármester ritkán tart lakossági fórumot. Mi lehet az oka a hirtelen összehívott rendezvénynek? Talán a jövő tavaszi választás? Az okokat keresgélve, a Csepeli vagyok c. közösségi oldalon rábukkantunk egy március 6-án(!) közölt meghívóra: 

Gulyás Gergely szerint ő csak kulturális közösséget értett a „magyar faj” alatt. Nyilván Brüsszelben is elfogadják, hogy ez ilyen hungarikum, a világon mindenütt a „fajvédő” a retek náci szinonimája, nálunk viszont a szemüveges mamakedvence, aki ha kell, a Nyugat kultúrgőzekéjével szemben testével védi a csárdást, a tubusos gulyáskrémet és a matyóhímzést. És persze nem a fideszes szélsőjobboldalnak dorombolt ezzel a megjegyzésével.

Jó lehet most Navracsics Tibornak lenni. Elképzelem a szituációt, ahogy Brüsszelben alkudozik a jogállamisági problémák miatt befagyasztott uniós forrásokról, majd az orra alá tolják amit Gulyás Gergely, a magyar állam egyik kulcsminisztere közölt a csütörtöki Kormányinfón blazírt arccal, miszerint Brüsszel „faji bosszúból” blokkolta az Erasmus pályázatokat. Erre mondják, hogy

A posta belső terét ékesítő Szőnyi István seccója, amely a 2003-as felújítás elött koszos volt,  teljes szépségében látható. Ez a Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesület 20 évvel ezelőtti helytörténészeinek, dr. Bolla Dezsőnek és Csizmadia Károlynak is köszönhető, akik bulldogmakacssággal küzdöttek az illetékesekkel

Szomorú tény: 2022. végén Csepel öt postájából hármat (Királyerdő, Kossuth utca, Csillagtelep) bezártak. Ebből egyet, a csillagtelepit 2023 elején méltóztattak visszaadni a bezárók évi csaknem 50 millióért.

Húsz éve, tavasszal másról szólt a történet. 2003. március március 13-án felavatták a felújított egyes postát. Udvarhelyi András a Csepel újság hasábjain erről így számolt be:

„Na végre! Elkészült a Csepel 1-es Posta. Már nagyon vártuk. Mint az ajándékot. Pedig nem ajándék, amit Róbert bácsitól kaptunk, mert a Csepel 1-es közös kincsünk. Ismétlem: kincsünk, hiszen „egyedi darab”, Csepel kevés műemlékeinek egyike, amelyet 1950-ben Nyíri István tervei alapján építettek. Ma már ilyen stílusú épületet keveset látni az országban, és most felújítva, azt mondják az öreg csepeliek, szebb, mint újkorában.

Mondom, nem ajándék, hiszen a Magyar Posta Rt. állami tulajdon, az ÁPV Rt. tulajdona, s mint ilyen, az adófizetőké, legalábbis közvetve. Értesüléseink szerint több mint 300 millióba került a felújítás, ami,

"Nem kell repülőre ülni, elég csak egy órát vezetni Budapesttől bármerre, hogy bangladesi mértékű nyomorral, éhséggel, betegségekkel és egyéb szörnyűségekkel találkozzunk."

Magyarországon meglepően gyorsan változtak a jövedelmi viszonyok, az értelmiség jelentős része lassan a középosztály jövedelmi szintje alá csúszik, míg bizonyos szakipari dolgozók elérik a társadalom felső húsz százalékának életszínvonalát. Mindez egy közelmúltban végzett kutatásból derül ki és több, mint megdöbbentő.

Főleg amiatt, hogy a TÁRKI kutatói egy 12 éve markánsan kirajzolódó társadalompolitika eredményére találtak bizonyítékot, már ha ezt

Csepeli csatajelenetek: felújítás a Táncsics utcában; a Hírmondó alapján a Borbély és Németh közötti derbi jelenlegi állása  1:0 a polgármester javára; tűzszünet a kerületi Fidesznél, de az alapszervezet újjáalakításáról nincs hír

Ez a lapszám sem lép túl a politika által számára kijelölt kereteken. Az eddigiek ismeretében, szerkesztőségének nincs és nem is látszik ilyen szándéka. Már automatikusan hozzák a kötelezőt: Borbély Lénárd minden oldalon, Németh Szilárd sehol, az ellenzék pedig csak negatív megközelítésben.
A lap 24 oldalából most 5 jutott a kiemelt „AKTUÁLIS” rovatnak, benne az idei költségvetés elfogadásának hiányos bemutatásával, és a fontosnak minősített témákkal: Borbély a lokálpatriótáknál, Borbély köszönti (két helyen is) a nőket, fejlesztések, egy kis egészségügy, keménykedő közterület-felügyelet, meghívó lakossági fórumra. 

Mint mindig, most sem jutott hely a csepelieket valóban foglalkoztató kérdésekre, az itt élők helyzetének bemutatására, arra, hogyan élik meg a gazdasági recessziót, a februárban ismét 25 százalék felett járó inflációt, vagy a parkolási díj tervezett csepeli bevezetésének híreit, hogy fogadták két csepeli posta végleges bezárását stb. 

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Kocsis Máté fideszes frakcióvezető is nagyot nézett, amikor a szlovák védelmi minisztertől megtudta ország és világ, hogy az eddigi állításokkal ellentétben bizony Magyarországon is képeznek ki ukrán egészségügyis katonákat

Azzal riogatnak az Orbán-kormány és a Fidesz politikusai, hogy sodródunk a harmadik világháború felé. Ezt szerintük csak azonnali béketárgyalásokkal lehet megakadályozni, amiben minden nagyhatalomnak részt kell venni. Az orosz-ukrán háború kezdetének egyéves évfordulójára készült magyar parlamenti határozatnak így ágyazott meg a miniszterelnök, s azóta a megszokott módon ismétli minden kormánypárti megszólaló ugyanezeket a mondatokat. A szabadon választott rész az, hogy

A temetődűlőből ezeket a köveket sok évtizeddel ezelőtt Dr. Bolla Dezső helytörténész és csapata mentette ki, és helyezte el a Tanácsi Sporttelep kertjében. Ott, ahol most Németh Szilárd vív Borbély Lénárddal kegyetlen presztízscsatát a fennhatóságért.

Kövek a sírkertben. Nemrég észrevettem, hogy a Csepeli Temető bejárata mellett hatalmas kövek vannak felhalmozva. Ismerősnek tűntek ezért közelebbről is megvizsgáltam őket.

A gyanúm beigazolódott, mert ezek a kövek azok, amelyeket Bolla Dezső menekített meg a régi tetőből. Igen a régiből, amelyik az óvárosban a mai MOL tartályok és a Budafoki út között a gyári vasút mellett, a temetődűlőnek mondott területen helyezkedett el.

Úgy tudom 1920 körül szűnt meg az ottani temető, és akkor került át, a Rákóczi Ferenc úton most is meglévő helyére. A régi temetőt, magára hagyták és megszűnésekor

Botrány volt a Nyíregyházára tervezett akkumulátorgyár megépítése miatt összehívott közmeghallgatáson.

Közel egy órára két ajtó közé szorultam a minap, s ez az állapot mintha jelképpé formálódott volna bennem. Se ki, se be. Nálunk falun az ilyenre mondják: se kiköpni, se lenyelni nem tudja.

Egy nyíregyházi közmeghallgatásra igyekeztem, a kormányhivatal kies épületébe, ahol az első fotocellás bejárati ajtót bezárták mögöttem s még vagy tucatnyi sorstársam mögött, a másikat meg nem nyitották ki. Csapda a javából. Odabent egy akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó üzem engedélyezése volt a téma, miként korábban Debrecenben is. Egy ilyen közmeghallgatás nélkül