Orbán Csepelen lakó rezsibiztosa nem látja vagy nem akarja látni, hogy hány nyugdíjas küszködik megélhetési gondokkal, hogy többségüknek az átlag alatti nyugdíj jutott vagy, hogy az országban 600 ezren 100 ezer forintnál is kevesebb nyugdíjat kapnak havonta.
Már a Holdról is látszik a 21,1 százalékos infláció, https://444.hu/2022/11/09/ez-tenyleg-latszik-meg-a-holdrol-is-211-szazalek-az-inflacio, illetve a 40 százalékos élelmiszer áremelkedés. A KSH is megírta. Nagy Márton gazdaságfejlesztő miniszter év végére több mint 25 százalékot vizionál. Németh Szilárd viszont még most sem látja, holott jelentős tűzközeli tapasztalatokkal rendelkezik.
Nincs ebben semmi csoda. Ha neki azt mondták/írták, hogy a „kormány a szankciós válságban is megőrzi a nyugdíjak értékét. Idén összesen 14 százalékkal emeltük a nyugdíjakat.” –, akkor mondhat, írhat bárki, amit akar, nézhetik akár a Holdról is, ő megesküszik, hogy Kedvenc Kormánya a 14 százalékos nyugdíjemeléssel megőrzi a nyugdíjak értékét.
Nagy büszkén ki is tette fb oldalára. Csúcs lehetett számára az érzés: 14 %!!! Szankció van? Van. Válság van? Van. Nem látja?
Orbán Viktornak
Felülről nem akarják látni? Rontja a csepeliek életminőségét, hogy egyre kevesebb szolgáltatást érnek el helyben. Például több egészségügyi szakrendelés nem működik, üzletek zárnak be, a gimnázium évek óta albérletben van, a vízművek hamarosan megszünteti a helyi kirendeltségét, nincs kerületi beleszólási lehetőség a Csepel SC jövőjébe. A rendszer kiszolgálói jelentősen csökkentették az itt élők érdekérvényesítési lehetőségeit.
A megdöbbentő Aranybulla című produkcióra egymilliárd forintot elégető kormányzati tartalomgyártó
Ma szenzáció lenne, mert sajnos elképzelhetetlen, amit Mizik Zsuzsa fotóriporter két évtizedes fényképén, az egykori Csepel újságban láthatunk. Húsz éve még természetes volt. Reméljük, egyszer újra az lesz...
A képen alul: Bródy János, Illés Lajos és Szörényi Levente, felül: Szörényi Szabolcs és Pásztory Zoltán. Ötven évvel ezelőtt Bródy János és Szörényi Levente a KISZ hetilapjában, a Magyar Ifjúságban először szólt arról: az Illés zenekar pályafutása véget ér.
Akár tudta Varga Judit, hogy a Völner-Schadl duó milyen korrupciós gépezetet működtetett az orra előtt, akár nem, ha lenne benne egy csöppnyi önérzet, már régen lemondott volna.
A rezsibiztos és Gulyás miniszter a Jedlik épülő új szárnyára kitűzött bokrétát nézi. A Csepelnek szóló fideszes ígéretek csokrát viszont már régen a kalapunk mellé tűzhettük.
Lázár János most éppen újra fent van. Tavaly az új kormány hivatalba lépésekor megkapta az építésügyek és állami projektek felügyeletét. Ő lett a magyar beruházások és uniós források kapuőre. "Minél magasabbra törnek, annál mélyebbre zuhannak a végén. Döntéseik azonban a rendszer részeként velünk maradnak..."
Ajándék lónak ne nézd a fogát? De mégis van néhány csepeli, aki kíváncsi volna arra, hogy a több százmilliós kormányzati csomag kiutalásáról miként zajlott le az egyeztetés, milyen intézkedési programmal készült rá a polgármester, egyeztette-e javaslatait legalább a képviselő-testület kormánypárti és ellenzéki frakcióinak vezetőivel, és vajon ott volt-e az alkunál Németh Szilárd?
"Tepertő. Ennyiért? Kilója ötezer, feleli az eladó, és ki tudja, miért, de egy pillanatra zavarba jön. Ötezer, visszhangozza az idősebb úr a pánik szélén egyensúlyozók hanghordozásával, szeme forog, mint a rulettgolyó, a kijáratot keresi."
Az utóbbi hetek legnagyobb megmozdulása kezdődik.
Vajon mi lehetett az oka az Orbán előtti leborulásnak és a kormány feldicsérésének? 11 éve törvény írja elő az inflációkövető nyugdíjemelést. A kormányfő nem kegyet gyakorolt, a törvényt hajtotta végre.
A gyanúsítás szerinti megvesztegetett Völner államtitkár és a vesztegető fővégrehajtó Schandl ügyészi vizsgálata után az egyik kérdés: vajon ki lehet a lehallgatásokban szereplő „Tóni, Barbara és Ádám”, véletlen-e a névazonosság Rogánékkal
„Uraim! Nem lehetne egy olyan év, hogy nem védtek meg minket? Csak úgy próbaképpen." - Bár egyetértünk a csepeli kommentelő kívánságával, de nincsenek illúzióink. Azért egyszer csak meg kellene próbálni...
„Pelikán! Nem nyitok vitát! Mi nem ígérgetünk a levegőbe. Ugyan, kit csaptunk be? Magunkat? Mi tudjuk, miről van szó. A kutatókat? Azok örülnek, hogy plecsni van a mellükön. A széles tömegeket? Azok úgyse esznek se narancsot, se citromot, de boldogok, hogy velünk ünnepelhetnek. Az imperialistákat? Ühüm, azoknak alaposan túljártunk az eszén. Nem szeretnék most a helyükben lenni!"
A kerületi polgármester kérdezett, Lázár János üzent: „Lezárni!” – írta a miniszter könyörtelenül a csepeli, a ráckevei és a szentendrei HÉV összekötésének (azaz az 5-ös metró) tervezéséről. Ha még egyszer azt üzeni...
Több mint névrokonság. Alárendeltje és jól fizetett elvbarátja a kormányfőnek Orbán Balázs. A miniszterelnök politikai igazgatója azt állította a Mathias Corvinus Collegium médiakonferenciáján, hogy „aki uralja egy ország médiáját, az uralja annak az országnak a gondolkodását és azon keresztül az országot”.
Ragyogás és árnyék a hatvanas évek végéről. Irigységgel vegyes tisztelettel tekintett az ország és a főváros Csepelre ötvenöt éve. A gyárak és az ott dolgozók az előző évtizedekben munkájukkal megbecsülést, tekintélyt vívtak ki a kerületnek. Aki távolabbról jött ide, azt tapasztalta, hogy az üzletekben általában sok mindent lehet kapni, és itt a sör is ritkábban volt hiánycikk mint máshol.
Ha a nyilvánosság nagyobb része kirekesztő és merő megtévesztés, ha a szemünk láttára lopnak, csalnak, hazudoznak, ha a zabrálók éhsége kielégíthetetlen, az esélytelenek iránti érzéketlenség tenyérbemászó, akkor magamra zárhatom lakásunk ajtaját, vagy habitusomat megregulázva szerepet vállalhatok a közélet fontos feladatokkal bajlódó terein. Számomra sem személyesen, sem társadalmi lényként sincs időszerűbben kínzó kérdés, mint a „mit lehet tenni”.