A putyini orosz haderő által Ukrajnában eddig elpusztított infrastruktúra értéke eléri a 120 milliárd dollárt, ha ehhez hozzáveszik a katonai és civil kárt, a veszteség 270 milliárd, ami az évek során 1000 milliárd is lehet.

Az ukrán kormány közölte, hogy a lakosság eddig 66 ezer háborús kárt jelentett be, ami nyilván a töredékét sem mutatja a valóságos pusztításnak. Mégis reális lehet, abban az értelemben, hogy a lehetséges bejelentéstevők zöme egyszerűen nincs abban a helyzetben, hogy felmérje, mennyire lőtték szét az oroszok a lakását, házát, tanyáját; mint ahogy azt sem tudhatják, kinek a nagymamája, vagy dédije az a 78 éves nő, aki makacsul otthon maradt, nem tartott a menekülő családdal, és akit most orosz katonák megerőszakoltak. Egy magyarországnyi ukrán hagyta ugyanis el a hazáját, vagy lett belső menekült az országban Honnan tudnák, mi van a hátuk mögött?

Az ukrán  kormány úgy számol, hogy

Csepelen miért kell(ett) egy lakótelep közepére sportcsarnokot építeni?

Amikor a csepeli képviselő-testületi ülésen hangot adtam nemtetszésemnek azért, mert egy kézilabda csarnokot az ÁMK tornaterme mellé kívánták építeni, Ábel Attila „a fejlesztések megakadályozója” címmel vádolt. (Mellékbüntetésként meg azzal, hogy nem tisztelem Laurencz Laci bácsit) Az előterjesztést a fideszesek megszavazták, a csarnokot felépítetté

A kérdés azóta is ésszerű: miért kell egy lakótelep közepére, (a szükséges sport-infrastruktúra és hagyomány kereteiből kiszakítva) építeni egy kézilabda csarnokot, amikor pár méterre ott van a Csepel SC erre teremtett területe?

Mindenki, - így a fideszesek is – tudták, hogy ez a létesítmény olyan zajt  produkál majd, amit az ott lakók nehezen fognak elviselni, megértően fogadni.  De a most kerületünket vezetők úgy tudják, hogy erőből (ledorongolással, megfélemlítéssel) mindent

Akiknek Mohács kell, azok meg fogják kapni. Az a baj, hogy mások is...

Ámulva hallgatom és olvasom Mérő Lászlót, akit évek óta tisztelek a ragyogó intellektusáért, pontosabban szólva eddig is ámulva hallgattam és olvastam, mert nagyon szeretem az okos embereket – most azonban hüledezek és csodálkozom és értetlenkedem. A

z úgynevezett „választás” óta arról beszél a médiában, hogy ő egy napot töltött Sárazsadányban, és e napon rájött arra, hogy a Fidesz-szavazók nem agymosottak, hanem nagyon is tudatosan választották a Fideszt, mert a Fidesznek megvolt a maga üzenete és a választók ezt az üzenetet megértették.

Hallgatom és olvasom Mérőt, és

Kissé vérfagyasztó üzenetként hat, amikor harmadik, jókora választási veresége után Németh Szilárd államtitkár azt üzeni a csepelieknek és a Soroksáriaknak, hogy „Meg fogom szolgálni.” Csepel világosan megmutatta: nem kér, elege van Némethből. A csepeliek akkor lennének hálásak, ha Orbán fölkent főbohóca végre békén hagyná őket..

Németh Szilárd, aki immár harmadszor is vesztett az országgyűlési választáson, a Csepeli Hírmondó e heti számában nyilatkozott a demokráciáról, választási eredményéről, a fővárosi támogatás hiányáról, a folytatásról. (A Fidesz-KDNP pártszövetségben Németh-en kívül csak a XX. kerületi jelölt „büszkélkedhet” három vereséggel.)  A cikkre, amelyből teljesen hiányzott az ilyenkor szinte kötelező önértékelés, a szembenézés a vereség okaival, a konzekvenciák levonása, blogunk már pénteken reagált.

https://csepeliek.blog.hu/2022/04/22/dobbenetes_dumak_alszent_mellebeszeles_csepel_fideszes_vezereitol_a_csh-ban#more17813403

Mostani írásunk apropója Németh úr fb oldalán április 20-án megjelent köszönet, amely sok fórumon kiverte a biztosítékot! A Fidesz-listáról képviselőséghez jutott Németh, mandátumának átvétele után, mosolyogva állt a kamera elé, s az elkészült kép fölé simán odaírta: „Köszönöm, Csepel, köszönöm, Soroksár! Meg fogom szolgálni.” Ezek szerint azt köszöni, hogy választókerülete egyik településén, még közvetlen lakókörnyezetében sem nyert, sőt összességében kevesebben szavaztak rá, mint pártjára? Ebből azt a következtetést is levonhatjuk, hogy

Nagy kő esett le a szívemről. Annyira aggódtam, hogy veszélyhelyzet nélkül maradunk. Fogalmam sincs, mihez kezdenék enélkül, már teljesen elszoktam a veszélytelen helyzetektől. Vuk is azt énekelte, hogy „a sűrű erdő csupa veszély”, és így van ez az élettel is.

Minden évben megünneplem azt a szeptemberi napot, amikor hét éve bevezették az első veszélyhelyzetet. Azóta hála istennek folyton van, a tömeges bevándorlás miatti rendkívüli jogrendet akkor is meghosszabbították félévente, amikor a madár se járt nálunk. Roppant praktikus előrelátás volt. Putyin háborúja elől ismét özönlenek a menekültek, csak ki kellett várni. A járványügyi veszélyhelyzetet is kár megszüntetni, pár évtized múlva jöhet akár egy pestis is, ne kelljen akkor jogszabályokkal bíbelődniük. Mármint Orbánéknak, ki másnak, úgy tervezik, addig biztosan maradnak.

Olyan ez, mint a „padaung”, vagyis nyakhosszabbító ázsiai és afrikai törzseknél, akik minden évben újabb sárgaréz karikát tesznek a lányok és asszonyok nyakára. Az eredmény igazi hattyúnyak, viszont ha

A vevők valamelyik szalonban kiválasztották, milyen márkájú, típusú, karosszériájú és színű autót szeretnének, aztán befizették a vételár egy részét az OTP-ben. Utána kaptak egy sorszámot, és vártak. Hogy mennyi ideig, az sok tényezőtől függött. A népszerűbb típusokra többet, de nemcsak ezen múlt, hanem az éppen szállított mennyiség, az autók minősége is befolyásolta, egy-két, vagy akár három-négy-öt évig böngészhette a leendő tulajdonos a sorszámokat

Akkoriban nem a csiphiány miatt nem lehetett azonnal vagy belátható időn belül új autóba ülni, hanem a rendszer működéséből természetes módon következtek a problémák. Ma legalább annyira örülnénk egy nullkilométeres Wartburgnak,  Trabantnak vagy ezerötös Ladának, mint akkor, de az ellátási rendszert nem sírjuk vissza.

1963-tól a Belkereskedelmi Minisztérium Vas- és Műszaki Főigazgatósága alatt létrehozott Merkur Személygépkocsi-értékesítő Vállalat felelt a központilag beszerzett autók elosztásáért.

"...egy  külföldön élő hazánkfia a napokban itthon volt látogatóban Budapesten, közelebbről Újlipótvárosban, s hozta magával a kutyáját is. És ezt a kutyát Putyinnak hívják..."

Nemrég ünnepeltük Bächer Iván 65. születésnapját a Pannónia utca 21. szám előtt, ahol a tárcakirály élt és – ahogy mondani szokás – alkotott. Pedig normális író ilyet nem csinál, normális író a mindennapjait nem úgy éli, hogy „élek és alkotok”. Vagy ha mégis, akkor egocentrikus mivolta miatt súlyos mentális kihívásokkal küzd, ami egy író esetében nem mindig hátrány, de ha a szóban forgó író egyúttal nagybetűs Ember is, akkor az egocentrizmus diagnózisa kizárt, márpedig Iván nagybetűs Ember volt. Jó, igaz és szeretetre méltó ember volt, de ezt most abba is hagyom, mert nem nekrológot írok.

Szóval Iván születésnapját ünnepeltük, voltak beszédek és koszorúk, aztán

Németh Szilárd és Borbély Lénárd együtt eheti meg, amit politikai boszorkánykonyháikon főztek. Kénytelenek nyelni, de az emésztés nem megy. A polgármester egyelőre szó nélkül tűri, hogy Németh, a bukott fideszes politikus önfényezés után, ismét durván szapulja  ellenzéki ellenfelét, legyőzőjét

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) április 20-án megjelent 8. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

A lap szerkesztősége ebben a számban tíz oldalt szánt az Aktuális rovatra, amelyből ötöt(!) kapott Borbély Lénárd polgármester sikerpropagandára, kettőt Németh Szilárd, választási vereségének magyarázására, egy jutott Szabó Szabolcsnak, a maradékot pedig évfordulókkal, kirándulással, sporttal töltötték ki.

A lap többi része maradt a régi: semmi gond Csepelen, minden rendben, már nem téma a COVID19 sem, pedig a lap megjelenésének napján országosan több mint 1.400 új fertőzöttről és 29 elhunytról adott számot koronavirus.gov.hu. Úgy tűnik, a korábbi politikai megrendelések, megszokások, sem változtak, sőt egyes cikkeket meg sem kell írni, csak átvenni  a csepel.hu-tól, vagy a polgármesteri kabinet sajtófőnökétől.

Véleményünk a lap néhány cikkéről:

Elgondolkodtak-e mostanában a… szolidaritásról? Tudják, arra a kiállásra gondolok, amit a magyar civil társadalom olyan példásan mutatott az Ukrajna elleni orosz agresszió első heteiben. És ami olyan nagyon hiányzott és hiányzik ma is a kormány külpolitikájából.

Olyannyira, hogy az amúgy Orbán-szövetséges lengyel Jaroslaw Kaczynski igen éles kirohanására volt szükség, aminek nyomán a magyar miniszterelnök, ha vonakodva is, de elismerte: a bucsai mészárlás egyáltalán megtörtént, és az bizony emberiesség elleni, háborús bűntett.

A magyarok által tanúsított feltétlen szolidaritás az ukrajnai menekültekkel szemben annál is inkább elismerésre méltó, mivel Magyarország polgárai súlyos ellenszélben ajánlottak fel szállást, segítséget, élelmet, ruhát és még ki tudja mi mindent az elmúlt hetekben. Egy olyan országban, ahol néhány éve még plakátkampány hirdette, hogy

Hét éve készítették elő, hat éve elnyerték a pályázatot (képünkön a hivalkodó Németh-Borbély páros), öt éve a szerződést is aláírták, négy éve befejezték a műszaki előkészítést, de ennek ellenére a végeredményre, azaz a csillagtelepi fejlesztés befejezésére előreláthatólag  még éveket kell várni. Egészen elképesztő! 

De majd most. Csillagtelepi városrehabilitáció: dolgoznak a megoldáson című CSH-s kincstári cikkében „Borbély Lénárd polgármester világossá tette: az önkormányzat mindent megtesz a projekt sikeres folytatása érdekében.” Ha kapnak még 700 milliót(!) a korábbi 1,7 milliárdhoz, akkor „ ...az ez év őszén folytatódhatnak a munkálatok.”! Ennyi. Hogy mi a garancia, s egyáltalán lesz-e esély, ebben a gazdasági válságban, a százmilliók elnyerésére, azt nem lehet tudni. Az sem egészen egyértelmű a polgármester házi szerzője, TK által írt cikkben, hogy 1,7 milliárdos pályázati összeghez mekkora önrészt kellett hozzátenni? Mindebből mennyit és mire költöttek el, s miért maradt 501 millió forint. Kérdésünk: biztos, hogy a „fennmaradt” 9 társasházhoz és az egyéb létesítményekhez elég lesz az óhajtott 700 milliós plusz forrás?

Tudjuk, hogy a helyi fideszes vezetés semmiért sem felelős, mégis érdemes lenne elgondolkodni a hétéves eredménytelenség okain. Lehet, hogy

"Ha holnap Orbán nyakába szakadna csőstül a sok gazdasági baj, és egy álmos vasárnapon valaki körbeküldené a titkos felcsúti beszéd mp3-as felvételét, akkor tudnál-e kit mozgósítani előre hozott választást követelő, elsöprő erejű országos tüntetéshullámra? ...Most van egy ellenzéki fővárosunk, egy kormánypárti vidékünk, van egy brutálisan központosító hatalom, és nincs egyetlen, demokratikus, szociális szempontokat  képviselő,  országos lefedettséget biztosító ellenzéki párt és egy azzal nem ellenséges, minden megyében nyomtatott változatban is elérhető, a falusi vegyesboltban is kapható napilap. Mert a digitalizáció nagy dolog ugyan, de sokan még mindig nem tartanak ott..."

Mit lehet még mondani a választásokról több millió kampányszakértő országában? Többek szerint az döntötte el a versenyt, hogy amikor az oroszok megtámadták Ukrajnát, a döbbenetet az ellenzék nem volt képes Orbánnal szembeni felháborodásra váltani - mondván, te haverkodtál ezzel a gazemberrel –, hanem a miniszterelnöknek sikerült elérnie, hogy benne lássák a biztonságos és fűtött otthon megóvásának garanciáját. Márki-Zay tett egy morális indíttatású utalást a szövetségesi szolidaritásra, mire a Fidesz sátánian felkacagott, és leütötte a labdát.

Tartok attól, a dolog nem olyan egyszerű, hogy máskor ne papoljunk annyit erkölcsiségről, mert a lényeg a zsebben és a hasban rejtezik. Nem hinném, hogy Kisvárdától Nagykanizsáig az önző emberek vannak többségben, Budapest viszont kivétel. Azt azonban látni kell, hogy a hatpárti összefogás hívei tápláltak olyan reményeket, miszerint

Meghatottságunkban zsebkendő után nyúltunk volna, amikor a Magyar Nemzet nevű kormánylapban Csepel polgármesterének nyilatkozatát olvastuk. Borbély Lénárd ott közölte: „...egy politikusnak elsősorban a választókat kell képviselnie.” Ám mielőtt bepárásodott volna a szemünk, megláttuk a rozsda marta Gubacsi hidat, az elviselhetetlenül zsúfolt csepeli utakat, a gerincút új szakaszának 12 éves hiányából adódó káoszt, a meghosszabbítás nélküli csepeli HÉV pályáját, a székhelyétől megfosztott Jedlik gimit, a Németh Szilárd alapítványa által megkaparintott Csepel SC-t és az ebek harmincadján kallódó Hárost…Ezeken a helyeken mi van a politikusi képviselettel? És miért aggódik a csepeli polgármester?

A Momentum Mozgalom politikusai az elmúlt napokban bejelentették, hogy nem kívánnak részt venni az új országgyűlés alakuló ülésén. A fővárosi kerületek fideszes polgármesterei, önkormányzati képviselői rögtön elkezdtek aggódni a demokráciáért, mármint azért a demokráciáért, amit ők „képviselnek”, illetve azért, hogy az alakuló ülésnek nevezett aktust bojkottálni szándékozók vajon hogyan fogják ezek után képviselni az őket megválasztókat. 

 https://magyarnemzet.hu/belfold/2022/04/egy-politikusnak-elsosorban-a-valasztokat-illik-kepviselnie?utm_source=hirkereso&utm_medium=referral&utm_campaign=hiraggregator

Borbély Lénárd is felmondta a leckét, rögtön nyilatkozott is a magyarnemzet.hu.nak, amit néhány órával később a csepel.hu, majd a

"Aljo! Govorit Moszkvá! Dá, zgyesz Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin!" Na, most képzeljék hozzá azt a megdöbbent, tiszteletteljes csendet, ami ilyenkor megszállja Karmelita-kolostort. Maga a Fáraó hívja a Nagyfőnököt! 

Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában… a telefonhívásokon? Igen arra a pillanatra gondolok, amikor az újraválasztott magyar kormányfő titkárságán, a Várban megcsörren a telefon. Furcsán, idegenül cseng, nem a megszokott Pegasus-os visszhanggal, hanem érzékelhetően távolsági hívás. (csengetés…)

"Aljo! Govorit Moszkvá! Dá, zgyesz Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin!" Na, most képzeljék hozzá azt a megdöbbent, tiszteletteljes csendet, ami ilyenkor megszállja Karmelita-kolostort. Maga a Fáraó hívja a Nagyfőnököt! Ezt a hatalmas megtiszteltetést, nahát!

A beszélgetés tartalmát aligha ismerhetjük meg, illetlenség is volna két ember magánbeszélgetését kihallgatni. Már ha ez pusztán magánbeszélgetés volna. De hát nem az, nagyon is közügy. Ugyanis a

Megtartotta második lakossági fórumát Borbély Lénárd a Kis-Duna parti volt Ifjúsági Tábor közösségi tervezése ügyében. Annak ellenére, hogy fb oldalán kétszer is közölte az eseményről készített pár mondatos összegzését, a közpénz milliókból fenntartott csepel.hu meg sem említette a fórumon történteket. A kamerák csak dísznek voltak? Videó sincs.  Mi lehet ennek az oka? Csak nem az, hogy az előző zsúfolt fórum után nem történt semmi, és a második  ezért már nem nagyon érdekelte a csepelieket...

Valami készül Csepelen és Hunniában, az biztos. De mi? Ami biztos: terepszemlét tartott Fájban, ebben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kis faluban a harmadik választási vereségét elszenvedő Németh Szilárd. Ami egyelőre talány: szégyenében vagy vigaszt és menedéket keresve utazott el az ország legfideszesebb községébe a kerületünkben élő államtitkár. Bár most még visszatért Csepelre, de a fáji terepszemle közben felkereste a falu első polgárát is. A krónika szerint köszönetet mondott a független polgármesternek, mert Fájban bezzeg 100 százalékban voksoltak a Fidesz-re, nem úgy mint Csepelen…

https://telex.hu/belfold/2022/04/11/nemeth-szilard-faj-fuggetlen-polgarmester-falu-mindenki-fidesz

A sebeit nyaldosó, a kudarcot kudarcra halmozó államtitkár a fáji benyomásaival háromszor(!) is foglalkozott fb oldalán, s még

Vlagyimir Putyin, akárcsak számtalan orosz T-72-es harckocsi, reménytelenül beleragadt a tavaszi ukrán sártengerbe és már nem tud tőle szabadulni…

Testvérháború. Talán ez a szó fejezi ki legjobban, hogy mibe is taszította Vlagyimir Putyin Ukrajnát és Oroszországot. Tegyük hozzá: teljesen értelmetlenül.

A civilizált világban, amiből három hete Vlagyimir Putyin sikeresen kiírta saját magát, és Oroszországot is, nem lehetne olyan vita, amit ne lehetne békés, vagyis tárgyalásos eszközökkel rendezni. A civilizált világban. Az erőszakos megoldásra, amihez Vlagyimir Putyin folyamodott, nincs mentség. Mindaz, amit most az orosz elnök művel, félreismerhetetlen Szovjetunió-szagot áraszt. Bűzlik, de nagyon.

Oroszország ismét elszalasztott egy ritka történelmi lehetőséget, hogy részévé váljon a demokráciáknak, a művelt Európának és a civilizált népek közösségének. Nem sok ilyen pillanat volt az orosz történelemben. Talán Nagy Péter cár felülről erőszakolt reformjaival kezdődött és utoljára a Szovjetunió szétesése idején, 1989-91 táján lett volna rá talán lehetőség. Bár

Jókedvet, sok vidámságot és boldogságot kívánunk húsvét hétfőre!

A legéletteljesebb szokások közé tartozik ma is a húsvét hétfői öntözés. Igaz, napjainkban a korábbinál jóval kevesebben indulnak a locsoló körutakra.

Húsvét másnapja a vidámság, a mulatság ideje. A mondai magyarázat szerint Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat, így akarták elhallgattatni őket. Vízbevető hétfőnek is hívják, mert e nap a locsolás napja. A lányokat régen kivonszolták a kúthoz, s vödör vízzel leöntötték, vagy a patakhoz vitték, s megfürdették. A locsolás, az ősi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusban gyökerezik.

Bár a környező népek jelentős része ismeri (dívik például a lengyeleknél), a szlovákoknál, cseheknél és a különböző germán népeknél öntözés helyett vesszővel való csapkodást találunk, hasonló termékenységvarázsló célzattal és

Kritikus órák jönnek az utakon, mintha húsvét hétfőn kötelező lenne inni. Nem kötelező, sőt tilos, ha valaki gépkocsit vezet, de  ennek ellenére sokan mégis poharazás után  ülnek az autóba...A rendőrök mellett a biztosítók sem tolerálják, ha ügyfelük ittasan vezet

Zérótolerancia ide, fokozott közúti ellenőrzések oda, sajnos várhatóan idén húsvétkor is rengetegen ülnek majd kapatosan a volán mögé. Tavaly közel száz személyi sérüléses baleset történt a húsvéti hosszú hétvége során, számos esetben az ital okozta a bajt.

Kevesen gondolnak bele, hogy

Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,/ És neki szánok lombot és zenét./ E zene túlzeng majd minden harangot,/  S betölt e Húsvét majd minden reményt./ Addig zöld ágban és piros virágban/ Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmúláson.

„A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján, és csendesen megindult az úton. Két oldalt füstölögtek a romok. Lent a kiszáradt árok fenekén találta az elsőt azok közül, akik Pilátus háza előtt kiáltozták Barabbás nevét…A nyomorult pedig feltápászkodott és az ő öltönyét megragadta.– Mester! – kiáltott elfulladva és könnyek között – ó mester, jövök! Mondd meg, hogy mentsem meg magam! Mondd meg, mit tegyek! Mondd meg, mit mondjak! – Semmit, mondta ő szelíden – csak azt, amit három nap előtt kellett volna mondanod, mikor Pilátus megállt a tornácon és megkérdezett titeket: ’Kit engedjek el hát közülük, Barabbást, a gyilkost, vagy a názáretit?’– Ó, én bolond! – kiáltott a nyomorult fejét öklével verve, – ó, én bolond, aki Barabbást kiáltottam! Barabbást, aki ide juttatott!”

A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján, és csendesen megindult az úton. Két oldalt füstölögtek a romok. Lent a kiszáradt árok fenekén találta az elsőt azok közül, akik Pilátus háza előtt kiáltozták Barabbás nevét. Elfeketült nyelvvel vonított a vörös felhők felé.

Megállt előtte, és így szólt:

– Itt vagyok!

Az pedig felnézett rá, és zokogni kezdett.

– Rabbi, rabbi! – zokogott.

És a mester szelíden folytatta.

– Ne sírj! Állj fel és jöjj velem! Mert visszamegyek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé és új törvényt kérek magamra és reátok, akik Barabbást választottátok, s akikkel ezt mívelte Barabbás.

Babits Mihály  1916-ban írta a most következő versét. Ebben  a költőnek az első világháborúból lett elege. Ma, 2022. húsvétja előtt az ukrajnai tragédia  miatt szenved és aggódik Európa...

A Zeneakadémián 116 éve megrendezett, Nyugat-matinén felolvasott, a közönséget magával ragadó vers hatásából látszott akkor, hogy Babits a háborús csömörrel egyáltalán nem volt egyedül.

Magyarországon MA SEM LENNE MAGÁNYOS. 

A Húsvét előtt című vers  a mindenkori zsarnokság, elnyomás, emberi megaláztatás, gyűlölködés elleni szenvedélyes felszólalás.

Nem a győztest énekli, nem is a vak, szolga népet, „hanem azt, aki lesz, akárki“, aki kimondja végre azt, hogy

legyen vége, legyen vége már!

Részletek:

Ha így nézzük, jók és gonoszak, nagyszerűek és hitványak egyaránt a jóslat beteljesítésén dolgoznak. HA így nézzük, vagyis relativizálva hibáinkat és bűneinket. Nem keresve, feltárni igyekezve, hanem elkenni próbálva. De erre nem vagyunk mindannyian képesek. Akik igen, azokat farizeusoknak nevezzük.

Egy nem egészen kétezer évvel ezelőtti széderesti vacsorán az asztalfőn ülő személy azt mondta az őt körülvevőknek: közületek egy, aki együtt eszik velem, el fog árulni engem.

Júdás neve, amely addig teljesen rendben lévő név volt, azóta az árulás szinonimája. Hacsak nem olvasunk apokrif irodalmat, mert annak alapján elgondolkodhatunk azon is: miként nagypéntek nélkül nincs feltámadás, ugyanúgy Júdás árulása nélkül nincs kereszthalál. Ha így nézzük, jók és gonoszak, nagyszerűek és hitványak egyaránt a jóslat beteljesítésén dolgoznak.

HA így nézzük, vagyis relativizálva hibáinkat és bűneinket. Nem keresve, feltárni igyekezve, hanem elkenni próbálva. De erre nem vagyunk mindannyian képesek. Akik igen, azokat farizeusoknak nevezzük.

A legmenőbb farizeusok most nyerték el a negyedik kétharmadot. Először azzal, hogy