Békesi László volt pénzügyminiszter szerint három olyan tényező van, amely a nyugodt hatalomváltás ellen hat:  a korlátlan mennyiségű forrás (értsd: pénz, médiafölény, propaganda-eszköz), a nem pusztán megrögzött Fidesz-hívőkből álló, szélessé duzzadt klientúra, valamint az a tény, hogy egy esetleges Orbán-vereség együtt járhat a szabadságuk és az összeharácsolt vagyonuk elvesztésével. Ezek több mint kockázatossá teszik a jelenlegi hatalom számára a demokratikus átalakulás lehetőségét...

Készen áll a terv a jogrend helyreállítására, a kormányváltás után – nyilatkozta a Klikk tv-nek Dobrev Klára, hasonló optimizmussal, mint az ellenzéki vezetők többsége. Ezt a tervet ugyan még nem ismerjük – ígérik: minden lépésük nyilvános lesz -, de valóban az a legnagyobb kérdés, hogy lehetséges-e egyáltalán békés úton elküldeni a Fidesz-adminisztrációt.

A független közvélemény-kutatások egységesen azt mutatják, hogy a magyar lakosságnak elege van már ebből a rezsimből, a folyamatos manipulációból, és inkább szavaznának az egyesült ellenzékre, mint a diktatórikus hajlamú állampártra. Azt pedig, hogy a kormányhoz köthető elemző cégek magabiztos Fidesz győzelmet jósolnak, azzal hessegetik el, hogy az önkormányzati választások előtt is így volt.

De vajon tényleg lehet-e bízni egy békés váltásban?

Mi folyik itt? Némán őrzik titkukat a kis szobák? A csepeli polgármesteri hivatal felülről. 

Csepel polgármesterének a csepeli HÉV sanyarú jelenéről, kilátástalan jövőjéről nincs új mondanivalója a csepeliek számára. Leveleire a hatóságok és a megcélzott miniszterek, kormánytisztviselők nem válaszolnak. A Jedlik gimi felújítása is egyhelyben jár. A kerületi utak zsúfoltsága egyre tragikusabb. Csepel választott első emberének ez smafu?! De akkor mivel foglalkozik?

Megpróbálja másra terelni, pontosabban elterelni a csepeliek figyelmét. A csepelieket foglakoztató ügyek helyett fideszes belharcokra és ellenzéki politikusok elleni kirohanásokra fordítja erejét.  Borbély Lénárd polgármester januárban is folytatja Karácsony Gergely főpolgármester elleni,  a Fidesz fővárosi vezetést lejárató kampányába illeszkedő nyilatkozatháborúját. Nem rég a  HírTV-nek nyilatkozott (https://hirtv.hu/ahirtvhirei/karacsony-gergelyek-bosszuhadjarata-csepelen-2514529?utm_source=feed&utm_medium=rss), P+R parkoló ügyben. Néhány megjegyzés a nyilatkozattal kapcsolatban: 

Mi, kevésbé szerencsés magyar állampolgárok csak irigyelhetjük mindazokat a rendőröket és katonákat – inkluzíve a tisztifőorvost és a miniszterelnököt -, akik manapság az ország járványvédelméről döntenek. Mert abból, ahogy a kiemelten veszélyeztetett idősotthoni lakók oltásának nekifogtak, világosan látszik: az életben nem is hallottak arról, hogyan folynak ott a mindennapok.

Azt persze eddig is tudtuk, hogy a magyar állam nem tekinti feladatának a rohamosan növekvő számú gondozásra szoruló, ezen belül drámai arányban demens polgárának az ellátását. Ezt laza mozdulattal rábízta a családokra és a magánszektorra, s miközben a vak is látja, hogy nagyságrendileg kevesebb a közfinanszírozott férőhely, pláne az otthoni segítők kapacitása, mint amire

Németh Szilárdnak (alul) volt képe hozzá...

Újabb forduló zajlott le a Csepel SC Németh Szilárd általi megvétele utáni iszapbirkózásban. 

A magyarnarancs.hu szerint  amíg Borbély Lénárd polgármester a Csepeli Munkásotthon Alapítvány vezetőivel tárgyalt, Bese Ferenc, a Fidesz-KDNP által támogatott „független” soroksári polgármester „meglátogatta” Németh Szilárdot. https://magyarnarancs.hu/belpol/soroksar-polgarmestere-meglatogatta-nemeth-szilardot-de-azt-nem-tudni-hogy-csepel-vezetesevel-egyeztetett-e-mar-234687 

Azt nem tudta meg a cikk szerzője, hogy miről tárgyalt a két vezető, azt viszont láthatta, hogy a Csepeli Birkózó Club nevet viselő birkózócsarnok (ahová - úgy tudjuk -  a csepeli birkózók be sem mehetnek) bejáratánál áll a két úriember.

Tőlük balra, az épület faláról eltűnt a korábban látható farkasfej grafika, s helyére a Csepel SC címere került! Hogy mi várható a felek közötti, valószínűleg több menetes küzdelemben?

Szerintünk ebben is a kormány, pontosabban Orbán Viktor fogja kimondani a tutit. Mi meg csak nézhetünk majd, mint Rozi a moziban.

V. - a.

A Németh-Borbély politikai boxmeccs különös következménye, hogy egy kivételes cikk jelent meg a fideszes szócsövekben, a Csepeli Hírmondóban és a csepel.hu-n is. Nem volt előzménye és nem is lesz folytatása. Íme:

Régen igyekeztek egy kicsit titokban tartani és szégyellni azt, hogy a közpénz miként veszti el azt a jellegét, hogy iskola, kórház, út legyen belőle. Ma már büszkeség tárgya ez, hogy elvittük az Andrássy utat, a Balatont, néhány erőművet, bankot, a szállodákat, és jónéhány megyét. Bocs, így jártatok. Mert hagytátok. Talán az egyesülő ellenzék egyik első közös javaslata lehetne, mit lehet tenni mindezen igazságtalanságok ellen. Szerintem jót tenne a szavazási kedvnek, ha látnánk: nem hagyják, hogy így maradjon...

Mint az közismert, valamikor a távoli múltban a kényúr azt bökte oda tettestársainak: Ne mi nyerjük a legtöbbet.

Mármint egy pályázaton, ahol állami pénzeket osztogattak valamiféle mezőgazdasági tevékenységet támogatandó, a családhoz közelálló vállalkozásnak.

Kényesebb demokráciákban talán lett volna aki megjegyzi, mégsem helyes, ha a miniszterelnök, aki először is előnyben van az információk tekintetében, tehát pontosan látja, hol milyen pénzcsapok nyílnak meg, másrészt mégiscsak a végrehajtó hatalom feje, elviszi a második díjat. Valószínűleg, ha éppen demokrácia működik valahol, az illető politikai karrierje itt véget is ér. Aztán gazdálkodhat a szőlőjén, és reménykedhet, hogy jut majd neki támogatás, éppen úgy, mint bárki másnak.

Ám a kórus már akkor fölharsant, jól fizetett, harsány és trágár kórus, hogy ez a legkitűnőbb, a legszerényebb a legdrágább ember, hogy

Miközben a Gubacsi hidat rozsda marja és porlad a beton, a tervezett, de pokolba kívánt  Galvani hídról Csepel vezetőit meg sem kérdezik, és ők egy szót sem szólnak erről a kerület lakóinak? - A csepeli HÉV ügyében is teljesen tehetetlenek? Önmagukat kábítják egy közvélemény-kutatással?

Hétfőn tette közzé a csepel.hu a Felmérés: helyi ügyekben a Csepeli Hírmondóból tájékozódnak a csepeliek című, a KANTAR Hungary Kft. által 2020 novemberében, 500 felnőtt csepeli lakos körében végzett telefonos közvélemény-kutatás eredményeinek egy részét. A szerkesztői írás értékeli az általa fontosnak tartott kérdésekre adott válaszokat, s a fideszes politikai gyakorlatot követve, a számok által nem visszaigazolt megállapításokat is megfogalmaz. Sőt: például a koronavírus csepeli kezelését kiemelkedőre értékeli, miközben a felmérésben az 1 – 4-es skálán csak 2,77-es átlagot lehetett „kihozni” a válaszokból. A honlapon megjelent írást a CSH szerdai számában tette közzé. Blogunk a héten már kétszer is foglalkozott a témával:

https://csepeliek.blog.hu/2021/01/13/mit_titkolnak_el_es_mit_mutogatnak_egy_csepeli_kozvelemeny-kutatasból 

https://csepeliek.blog.hu/2021/01/15/gerincut_helyett_gerinctelenseg_es_hablaty_csepelen_kozpenzen

További megjegyzéseink:

Azt állította Kocsis Máté, a Fidesz parlamenti frakciójának vezetője (Facebook-oldalán), hogy „rárontottak a miniszterelnök családjára. Ezzel szemben viszont az az igazság, hogy 

Azt állította Orbán Viktor (szokásos Kossuth rádiós interjújában), hogy „egy nap alatt legalább 500 ezer embert tudnak beoltani (…) tehát ez azt jelenti, hogy egy hétvégén legalább másfél millió embert”.

Ezzel szemben a tény az, hogy a hétvége két napból áll, és a kétszer 500 ezer az nem másfél millió. Igaz, Orbán utána hozzátette, hogy azokat, akik eddig jelentkeztek, vagyis körülbelül másfél millió embert „péntek, szombat, vasárnap, esetleg csütörtökön is”, be tudják oltani. Aha. Ezek szerint jönnek a hosszú hétvégék? Vagy a hosszú mesedélutánok.

Azt is állította Orbán (ugyanott, arra a fölvetésre, hogy az EU egészségügyi biztosa arra figyelmeztette a tagországokat, ne rendeljenek külön oltóanyagokat), hogy „meghal naponta száz fölötti magyar ember. Nekem ne mondja meg egy görög biztos, hogy én mit csináljak”.

Ezzel szemben a tény az, hogy nem egy görög biztos mondja meg, hanem az Európai Unió kormányainak vezetői, köztük Orbán Viktor. Ők ugyanis abban állapodtak meg, hogy az unió szerzi be az oltóanyagot közösen, mindenki számára, és

"A mellékelt kép például 2860 méteren készült, és ez már szerintem elég magasan van a mutatványhoz. Ehhez már akkora szintkülönbséget kell leküzdeni, hogy az világosan megmutatja, hogy ki van felmentve tornából."

Hol van még 2022 tavasza? Akkor lehet majd csak igazán ütközet Cseplen Szabó Szabolcs Csepel és Soroksár valódi országgyűlési képviselője és a csepeli képviselőségére folyamatosan méltatlanul, hamisan  hivatkozó Németh Szilárd között. Németh úr Szabó Szabolcstól mát kapott két leckét. Most egy kihívást kapott Szabó Szabolcstól, aki ezt így adta hírül közösségi oldalán:

"Orbán fiának  méregdrága katonai tanulmányai kapcsán képesek voltak azt írni a fideszes bértollnokok, hogy a "tornából felmentett baloldal" a honvédség ellen van. Akkor egyrészt beszéljük át ezt a "tornából felmentett" dolgot.

Nagyon szívesen kihívom Németh Szilárdot, jöjjön fel velem a felhők fölé. De nem a katonainak álcázott kormánygépekkel, hanem gyalog! Én "tornából felmentettként" így szoktam.

Valaki hazudik! Rábízzuk-e a kormányra a védőoltásunkkal kapcsolatos részletkérdések eldöntését?

Onnan indultunk, hogy a koronavírus komolytalan, az igazi veszély a migráció. Majd „kiderült”, hogy mégis komoly a járvány, de csak a migránsok terjesztik. Utána azt mondták, hogy a vírus köztünk van, de a maszkviselés fölösleges. Később úgy korrigáltak, hogy aki egészséges, az ne hordjon maszkot. Ma ott tartunk, hogy mindenki hordjon maszkot (aki nem hord, azt megbüntetik).

A fentiek tudatában kellene kimatekoznunk, hogy rábízzuk-e a kormányra a védőoltásunkkal kapcsolatos részletkérdések eldöntését. Jól dönteni csak a szükséges információk birtokában lehet. Magyarországon azonban állítólag senki sem ismeri a területi fertőzöttségi adatokat, így azt sem, hogy

Vesszen a HÉV, vesszen a Boráros téri végállomás? - És nem szakadt rájuk a mennyezet…- Elterelő kommunikációs hadműveletek a Hírmondónak titulált szócsőnél

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH)  január 13-án megjelent 1. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Egy hónapi szünet után jelent meg a Csepeli Hírmondó idei első száma. A fontosabb témák a lapból:  Csepeli Munkásotthon, játszóudvar átadás, útépítések, új járványügyi labor épül Csepelen,  „hamarosan” oltanak a szakrendelőben, a csepeli közvélemény-kutatás eredményei,  változatlanul nem jár a HÉV a Boráros térig, stb. Most sem maradhatott ki a polgármester egyoldalú, a Fidesz főváros ellenes kampányharci célkitűzéseit segítő harca, Karácsony Gergely főpolgármesterrel. Eközben

Borbély úr változatlanul és mélyen hallgat a csepeli gerincút folytatásáról, a közlekedés okozta környezetszennyeződésről, a járvány okozta csepeli veszteségekről, gondokról, az egészségügyi, szociális feszültségek növekedéséről, a kormány Csepelt is keményen érintő pénzügyi elvonásairól. 

Véleményünk a cikkekről:

1) A Munkásotthon valóban a csepelieké!

Eléggé félreérthető a cím, illetve az m szignóval jegyzett cikk írója számára nyilatkozó Borbély Lénárd első két mondata: „Meggyőződésem, hogy a legfontosabb az, hogy a csepelieké maradt a Munkásotthon. Én mindig is ezt mondtam és most így is cselekedtem.” Félreérthető, mert egyrészt a Munkásotthont annak idején a szakszervezetek, a helyi és Csepel környéki szociáldemokrata szervezetek, leginkább a csepeli munkások támogatásával hozták létre és 100 éves működése alatt mindig a csepelieket, az érdeklődő, jóra nyitott, alkotó emberek felemelkedését szolgálta. Sohasem volt önkormányzati tulajdonban, ezért

Csapolás előtti pillanatok a Dunafernél, ahol a munkások teljesen kiszolgáltatottak az orosz és ukrán tulajdonosok közötti marakodásnak. A szakszervezet elüldözték a cégvezetők. A kormány nem segít az embereknek, hogy megkapják jogos járandóságukat

Joggal feltételezhetnénk, hogy ha egy kormányzat egy évtizedet meghaladó ideig ül a bársonyszékekben, és még a koalíciós kényszer sem befolyásolja a mozgásterét, akkor őszintén szembe fog nézni egy járvány okozta válság negatív hatásaival. Orbán Viktor miniszterelnök és a pártja, a Fidesz azonban nem ilyen.

A munkanélküliség megfelelő kezelése vált a munkaalapú társadalom rögeszméjétől vezérelt NER Achilles-sarkává. A járvány első hulláma során mindössze nettó 50 milliárd forintot fordítottak bértámogatásra, amellyel

"Erre az új, illiberális (nacionalista, idegengyűlölő, nőellenes, hazug) rendszerre tényleg nincs képzettségem. Nem csodálkoznék, ha újra megbüntetnének! Én már elviselem. De mi lesz magukkal?”

Helyi viszonyok címmel  a Fidesz-hatalom packázásáról beszél saját közösségi oldalán Horváth Gyula, a csepeli önkormányzat ellenzéki (DK-s) képviselője. Ezt írja:

„Telefonhívás jött az önkormányzat egyik irodavezetőjétől. Tájékoztatott, hogy levélben értesítést kapott a Kormányhivataltól: „adataik szerint Horváth Gyula nem vett részt az önkormányzati képviselők számára létrehozott képzésen”. Az irodavezető elmondása szerint, megfelelő információk nélkül nem tud a levélre válaszolni. Azt kérte megtenném-e, - hogyha elküldi nekem a hivatal levelét - válaszolnék rá? Kissé értetlenkedtem a kérésen, de aki ismer, az tudja, hogy nem tudok udvarias kérésre nemet mondani. (Hát még egy hölgynek!) Elvállaltam hát, a válaszlevél megírását.

Aztán, - mint ahogy gondolom másokkal is lenni szokott – elgondolkodtam a feladat elvégzésének lehetőségein, és egyre inkább éreztem úgy, hogy egy rettenetes

Orbán Viktor olajban, szentképként  a devecseri piacon

Az elmúlt évben egy gyilkos természetű járvány uralta az emberi létezést, ami mintha csak betetőzte volna a szétzuhanás, széttartás folyamatait, végképp megerősítve azt az érzést, hogy a régi jó világnak vége, ami van, érthetetlen, ami lesz, kiszámíthatatlan.

A régi jó világ persze sosem létezett, csak azért szokták emlegetni, hogy a háború utáni világrend szétesésének drámaiságát kiemeljék. Az sem igaz, hogy a pandémia az óév szörnyűsége lett volna csupán, attól, mert a Gergely-naptár új évet rendel el életbe lépni, a vírus nem tűnik el, állítólag nagyon nem.

Azért a kiszámíthatatlanság nyomasztó érzése nemcsak képzelgés, és nem pusztán azért, mert 2020 megtanított arra, milyen hirtelen-váratlan törhet ránk a baj, hanem mert

Tények. Ábel Attila csepeli alpolgármester nem Chuurcill. Mégis ő gyakran alkalmazza a legendás  miniszterelnök ironikus elvét. Mert mit mondott Churchill?  “Csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok.” De valójában már az ő idejében is az értelmezésben, és nem a szó szerinti hamisításban volt a lényeg. Bár Ábel gyakran értelmez (félre), sokszor fordult már elő az ő uralkodása alatt és a történelemben is , hogy  kiderült az igazság...

Figyelemre méltó és vitára késztető írásokkal új blog kezdte meg működését Csepelen. A Hírszerző 21 (pontos internes elérhetősége: https://hirszerzo21.wordpress.com) szerkesztői így foglalják össze kezdeményezésük céljait: "Ahogy Csepel nem tartozik Pesthez és Budához, de mégis fontos része Budapestnek, úgy a Hírszerző 21 sem tartozik egyik párthoz sem, de tartozik mégis Csepel közösségéhez. Célunk helyredöccinteni azt, amit még nem vállalt fel senki."

Érdeklődéssel várjuk, hogy mi az, amit még nem vállalt fel senki Csepelen, de addig is tisztelettel és jó szívvel ajánljuk olvasóink figyelmébe az új - szerintünk ellenzéki és baloldali irányultságú - blog január 12-i írását, amelynek címe: Be ne ugorjatok az udvari papagájnak. Íme:

„Csak a kezemet figyeljék, mert csalok!” – ezt mondogatta Rodolfó, miközben mindenki nézett mindent, csak pont a kezét nem. Nem érdemes így járniuk az ellenzékieknek az állítólagosan a Csepeli Hírmondóról készült felmérés kapcsán. 

Ha egy kormányzó erő tudja mit csinál, akkor tudja, hogy mit kommunikál. A csepeli baloldal több évtizedes nagy hibája, hogy

Szijjártó Péter külügyminiszter a magyar nép nevében megsértődött Bidenre, mert a leendő amerikai elnök magyarországi autoriter vezetésről beszélt. Történelmi tapasztalat azonban, hogy ha egy politikai rendszer elkezdi megmondani, hogy  ki a „nép” és az mit gondol és érez, ott nagyobb bajok is előfordulnak. Diktatúrák, tömeggyilkosságok, békésebb korokban esetleg csak a közjavak gondos és tervszerű hazavitele...

  A magyar ember nagyon sértődős. A magyar ember nagyon nem szereti, ha kritizálják. A magyar ember, ha megjegyzést tesznek rá, akkor azt azonnal szereti kikérni magának a magyar nép nevében.

Most például a külügyminiszteri posztot betöltő fideszes fogalmazott úgy, hogy a magyar embereket, a magyar népet sértette meg a megválasztott amerikai elnök, amikor a magyarországi autoriter vezetésről beszélt.

Pedig, fájdalom, az Egyesült Államok következő elnöke még egész finoman fogalmazott, mert mondhatta volna azt is, hogy európai uniós lopott pénzből egy diktatúra épül, amelyben minden a demokratikus kormányzáshoz szükséges elemet fölszámolnak, a független intézményeket csicskává teszik, a szabad sajtót megfojtják. És gátlástalanul és zabolátlanul lopnak, valamint iparszerű méretekben hazudnak – közpénzből. Ja és a nekik nem tetsző,

Csepelen és Soroksáron is megérezték. A 65 évvel ezelőtti  5,6-es erősségű földrengés a legnagyobb pusztítást 1956. január 12-én, csütörtök reggel 6 óra 46 perckor a Csepelhez közeli Dunaharasztiban okozta

Az idén országszerte hatvanöt évvel ezelőtti eseményekre, 1956-ra emlékeznek. A társadalmi földindulást hat és fél évtizede a szó szoros értelmében földrengés előzte meg 1956. január 12-én. Dr. Bolla Dezső - az általunk sokszor hivatkozott és idézett helytörténeti művében - így ír a 65 évvel ezelőtti földrengésről, valamint annak következményeiről:

"Január 12-én reggel nagy erejű földrengés okozott riadalmat. A földrengés központja azonban Csepeltől néhány kilométerre Dunaharaszti, Taksony és Németújfalu térségében alakult ki. A kerület lakóházaiban és a gyárakban szerencsére nem keletkeztek súlyosabb károk, de a vidékről a gyárakba bejáró dolgozók ezreit sújtotta a földrengés. Az akkor Rákosi Mátyás Művek (Előtte WM, majd Csepel Művek) dolgozói közül 2800 ember szenvedett kárt. A károsultakat a gyárak építőanyaggal, a dolgozók rohammunkával és pénz adományokkal támogatták."

A Dunaharaszti Múzeumban így eleveníti fel az akkori község tragédiáját, az életmentést és a károk elhárítását

1956. január 12-én csütörtökön 6 óra 46 perckor 5,6-os, pusztító erejű földrengés rázta meg Dunaharasztit és környékét. Majd az elsőt, 8 óra 41 perckor egy valamivel kisebb rengés követte. A Magyar Távirati Iroda szerint:

„a rengés Budapest déli területein és Pest megye több településén, különösen Dunaharasztin, a lakóházak jelentős része kisebb-nagyobb sérülést szenvedett, 80 ház lakhatatlanná vált."

Az első gyorsjelentéseket hamarosan újabbak követték, amelyek

“Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.”
József Attila: Hazám

Borsózik a hátam és azonnal rosszat sejtek, ha valaki közbeszédben nyilvánvaló tényeket feltételes módban fogalmaz meg. Például egy tudományos ismeretterjesztő cikket a következő két mondattal ajánlanak az olvasó figyelmébe: “Szemészek, orvosok és járványügyi szervezetek szerint a maszk a leghatásosabb védelem, de az arcpajzsnak is vannak előnyei. Bár maszkkal együtt viselve csökkentheti a fertőzés kockázatát, önmagában nem túl hatékony”.

Azonnal megrendül a bizalmam a feltételes módba tett szótól, és automatikusan kérdezem, vajon a cikk szerzője milyen felelőtlenséget akar velem elhitetni? Milyen felelősséget akar magától elhárítani? De az is lehet, hogy

Nem a csepelieket tájékoztatta elsőként Borbély Lénárd, Csepel polgármestere a Csepeli Munkásotthon Alapítványánál történt alapvető és a továbbiakban várható változásokról . Nem ők voltak a fontosak, nem is a saját választói. Borbély Lénárd Németh Szilárdnak írt levelet

A Csepeli Munkásotthonnál történt jelentős változásokkal kapcsolatban a csepeli önkormányzat hivatalos szócsövei mélyen hallgatnak. December 22. óta mindössze egy bejegyzésre tellett, azt is Borbély Lénárd nem hivatalos, hanem a családja fotójával ellátott SZEMÉLYES fb-oldaláról vette át a csepel.hu, a fideszes papagájkommandó egyre jobban háttérbe szoruló (szorított?) faliújsága... 

Borbély Lénárd az év végén,  december 28-án  nem a csepelieket tájékoztatta elsőként. Nem ők voltak a fontosak, nem is a saját választói. Borbély Lénárd Németh Szilárdnak írt levelet. Ebben közölte volt önkormányzati főnökével, a korábbi polgármesterrel, aki egyébként, pártbeli funkciói révén, jelenleg is főnöke, hogy rendeződött az önkormányzat és a Csepeli Munkásotthon Alapítvány 10 éves viszálya. Január 1-től az Alapítvány kuratóriumában, „szakmai alapon”, helyreállt a rend (az általa elgondolt rend -  szerkesztői megjegyzés), és 4:1 arányban átvették a hatalmat. Kérte Némethet, hogy

A miniszterelnök szerint "nagy idők kapujában állunk …Hihetetlen gyorsasággal állunk majd emelkedő pályára: a világgazdaság is könnyen lehet, hogy korábban nem látott méretű növekedésnek indul, a magyarnak pedig még gyorsabbnak kell lennie".

Pogátsa Zoltán közgazdásszal próbáltuk megfejteni, mi is lehet a valóságtartalom ezek mögött a kijelentések mögött, már ha van olyan. Nos, Orbán Viktor egy mennyiségi és egy minőségi növekedésről beszélt. A mennyiségi résszel talán egyet is lehet érteni, Pogátsa Zoltán is úgy véli, hogy a járvány után a gazdaság viszonylag gyorsan beindul, az emberek még meg is próbálják pótolni azt, amit a korlátozások miatt kihagytak, tehát például a turizmus hamar fellendülhet. Alapvető tényező, hogy elképesztő mennyiségű uniós forrás érkezik. Ennek a rengeteg pénznek az elosztását Orbán egy-másfél évre koncentrálja, mint ahogy korábban is tette, ami

Most a Csepel SC ingatlanjain a sor: ahova Németh Szilárd és Szijjártó Péter beteszi a lábát (és a kezét) ott...-  Parkolópályán a józan ész – Provokációra emlékeztek titokban – Egy hét Csepelen

A hét elején Borbély Lénárd polgármester folytatta Karácsony Gergely főpolgármester elleni,  a Fidesz fővárosi vezetést lejárató kampányába illeszkedő nyilatkozatháborúját. Most az egyre népszerűtlenebb HírTV-nek nyilatkozott (https://hirtv.hu/ahirtvhirei/karacsony-gergelyek-bosszuhadjarata-csepelen-2514529?utm_source=feed&utm_medium=rss), P+R parkoló ügyben. Néhány megjegyzés a nyilatkozattal kapcsolatban: 

„A volt Csepel Művek területét ki is jelölte a kerület - mutatja Csepel Fideszes polgármestere. Borbély Lénárd szerint ide, a HÉV-től alig 100 méterre, uniós forrásból meg is lehetne építeni a parkolót, de a balliberális fővárosi vezetésnek ez sem jó”. Ezek szerint a terület nem az önkormányzaté, a volt CSM vállalatoké, megszerzése kemény tízmilliókba kerülne, amit, akkor, amikor a kormány milliárdokat von el a fővárostól, a főváros, érthető módon már nem akar finanszírozni. Mint egy korábbi polgármesteri nyilatkozatból kiderült, arról is folyik közös gondolkodás a fővárosi és a kerületi szakemberek között, hogy a HÉV déli irányban való tervezett meghosszabbítása miatt célszerűbb lenne az

„Mégiscsak ezek a legszebb éveik” címmel Selmeci János,  Csepelen élő újságíró-műsorvezető közölt jegyzetet a Klubrádióban. Írását változtatás nélkül közöljük:

"Állítólag minden élet számít. Kivéve, ha középiskolás vagy.

Hadd kezdjek egy strébernek tűnő kijelentéssel: imádtam a gimnáziumot. Persze nem a tanulás részét, az igazán fontos az volt, ami az órák előtt és után történt. Nagyon szerencsés vagyok, az osztálytársaim a világ legjobb arcai voltak, sokuk azóta is közeli barátom, szóval az iskolába járás már kilencedikes koromtól a lehető legjobb szórakozásnak számított. Emlékszem, hogy nagyon utáltam betegnek lenni; egyetlen napig kimaradni a brigádból is azt jelentette, hogy elvész valamilyen élmény, amit nem lehet pótolni. Ezek nélkül ma más ember lennék.

Ezt azért meséltem el, mert ez most tényleg csak mese; ami nekem és a barátaimnak a közös órák, a szünetek alatti beszélgetés, az ismerkedés a folyosókon, az iskola utáni programok, a kocsmázás, foci, a póker, a farsang meg a szalagavató bulik voltak, az a járvány kezdete óta a mostani középiskolásoknak az online oktatás, az otthon ülés, és nagyjából ennyi.

Az elsősök gyakorlatilag nem ismerik az osztálytársaikat. Pedig ezek lennének a legszebb éveik.

A legszebb éveiket veszik el most tőlük, soha be nem pótolható élményeket az iskolák bezárásával és akkor még nem említettem meg egy viszonylag fontos szempontot; tanulniuk kellene, együttműködniük egy közösség tagjaként, felnőtté válniuk. Mintha mindezek fontosságát a vírus árnyékában