Az előtérben Dobák István, a háttérben Takács Mónika. Hogyan lehetséges, hogy a nyilvánosságra hozott véleményre a szervezet elnöksége még nem reagált. Nincs őszinte, nyílt, egyenes vezetői beszéd a csepeli emberekkel, a választókkal és a párttagsággal.  Miért érezzük úgy, hogy az előre beharangozott kizárással az egész baloldal lesz gyengébb, s veszti el Csepelen a helyi fideszes vezetés leváltásának minden esélyét?

Tényleg kizárják Dobák Istvánt az MSZP-ből? - Hitetlenkedve, megbotránkozva, de egyre dühösebben sokan teszik fel ezt a kérdést Csepelen és másutt is ezekben a napokban.

„Tök mindegy, hogy igaza van vagy nincs igaza, ki fogják zárni. A fejesek azt mondják majd róla, ártott a pártnak, mert a kritikáját a Fidesz kihasználhatja” – hallottam baloldali ismerősömtől, miután  a sokak által ismert és elismert helyi szocialista politikus a saját fb oldalán közzétette véleményét, és fellángolt a vita.

Amennyire ismerem Dobák Istvánt, válaszoltam, ő a párt egyik alapító tagja, 16 évig önkormányzati képviselő volt, tagja az elnökségnek, sőt úgy tudom, kongresszusi küldött is. „Nem számít, ártott” –jött a válasz. Ki és mit ártott – kérdeztem. Ő, aki, taggyűlés híján el sem mondhatta problémáját, s végül nem volt más választása, mint véleményének nyilvánosságra hozása, ugyanis

Ha az állomány kényszerű kétemberes feltöltése megtörténik, akkor az iskolákban érdekes helyzet állhat elő...A gumibotokat közben az igazgató összeszedi és elküldi Kásler miniszternek

Július végéig 1409-en jelentkeztek iskolaőrnek, közülük azonban csak 497 ember felelt meg a követelményeknek, ami alapszinten rendben is van, hiszen eddig 478 iskola jelezte, hogy őrszemre vágyik, tehát még tartalékra is telik. Csakhogy a minisztérium kétfős őrséget szeretett volna, így aztán kérdés lett, hogy mivégre a kétharmados lemorzsolódás.

A Népszava szerint egészségügyi, pszichológiai és erőnléti problémák vannak, ami - tekintve, hogy főleg volt rendvédelmiseket vártak a csapatba - az aktív állomány állóképességét illetően nyugtalanságra adhat okot, de tételezzük fel, hogy a jelentkezők zöme régóta nyugdíjas, volt ideje ellaposítani az izmokat.

A bejutottak nyilván jobb kondícióban vannak, ám a felelős szülő elgondolkodik azon, hogy

Kihez kell fordulni, ha szeretném indítványozni, hogy a gyermekorvosi rendelő elé tegyenek  árnyékolót, ha már abba az iszonyatos hosszú klímás folyosóra nem lehet bevinni legalább kettesével a gyerekeket. A beteg gyerekeknek a 36!!!! fokos hőségben betegen kint kell várakozni akár 40!percet is! 

"Bízom benne, hogy mind a Polgármester úr, mind a Bizottság elnök asszonya átérzi a betegek (gyerekek, idősek, felnőttek, fiatalok) kiszolgáltatott helyzetét, amikor azt még tetézi a hosszú várakozás a tűző napon, esőben, fedél, árnyék és ülőhely nélkül." Többek között ezt írta annak a levélnek a facebookos ajánlójában Erdősi Éva, amit Borbély Lénárd csepeli polgármesternek és Szuhai Erikának, az  önkormányzat Szociális, Egészségügyi és Fogyatékosügyi Bizottsága (SZEFOB) elnökének küldött el.

A levélben elöljáróban felidézte a Csepel-Hol-Mi nevű népszerű közösségi oldalnak azt a bejegyzését, amely őt a konkrét lépésekre, vagyis egy felmérés készítésére indította. Egy csepeli panaszos  a következőket írta:

"Szeretnék érdeklődni, hogy kihez kell fordulni, ha szeretném indítványozni, hogy a gyermekorvosi rendelő elé tegyenek vmi árnyékolót, ha már abba az iszonyatos hosszú klímás folyosóra nem lehet bevinni legalább kettesével a gyerekeket. A beteg gyerekeknek a 36!!!! fokos hőségben betegen kint kell várakozni akár 40!percet is! Esetleg Károly Bencsik?! Köszönöm a beteg gyerekek érdekében"

Erdősi Éva levelében ezt írta: : "A kommentfolyamban hozzám is érkezett kérés az eset kapcsán, így megszólításom okán készült egy rögtönzött kérdőív, amit két nap alatt 101 fő töltött ki.

A kérdésekre adott válaszok alapján kérjük a Polgármester urat és a SZEFOB bizottságának elnökét, hogy vizsgálják meg a jelenlegi helyzetet és tegyék lehetővé, hogy amennyiben a rendelőn kívül kell várakozni az egészségügyi ellátásra, azt a betegek és kisérőik tehessék, fedett, árnyékolt helyen ülőhelyek biztosítása mellett.

Kérjük továbbá, hogy

A kisgömböc  mindent, de mindent bekap, ami szembejön vele. Miért pont a színművészeti egyetemet hagyná élni?

Nyilván nem úgy van az, hogy megeszi előbb a filozófusokat, aztán az egész akadémiát, aztán a CEU-t, bekap pár egyetemet és szerkesztőséget, majd közli, hogy köszönöm, jóllaktam és békésen elvonul, mert igen jámbor fajta, és az év hátralévő napjaiban már csak kérődzik, miközben farkával a legyeket hajtja el a hasáról.

A politikai kisgömböc sosem lakik jól, pukkadásig tömi magát a szabad és független intézményekkel és csak akkor boldog, ha sikeresen tönkre tud tenni valamit  minden nap.

"Nem maradok sohasem egyedül! Mindig akadnak olyanok, akiknél betelik a pohár, és - így vagy úgy - fellázadnak a rendszer ellen. Egyre gyűlik az elégedetlenkedő felvilágosultak száma! Ők még csendben dühöngnek, és szimpátiával figyelnek..."

A minap megkaptam a bíróság hivatalos értesítését! Ez mutatja, hogy folytatódik a járvány miatt felfüggesztett, ellenem indított eljárások sorozata! Három eljárást függesztettek fel, - a vírushelyzet miatti ítélkezési szünet idejére - velem kapcsolatban.

Sokan vélekednek úgy, (és, jóakaratúan figyelmeztetnek is) hogy nem kéne nekimenni a helyi hatalomnak! Felesleges ostorozni Némethet, Borbélyt, Juhászt, Vidát, és Sághit az itteni demokratikus elvek felszámolására tett intézkedéseik miatt. Tudomásul kéne vennem, hogy most ez hoz hasznot, most ennek van konjunktúrája - egyeseknél!

A magyarok történelmük során számtalanszor megtapasztalták, hogy hiába volt igazuk, vesztettek. Az önkényre, a kivagyiságra, és az emberek megkülönböztetésére épülő rendszerben ugyanis az erősebb kutya elmélete érvényesül. Most pedig az erősebb kutya a hatalom! Az, amelyiknek ma Magyarországon, semmi köze a demokráciához! Az önkényeskedő arroganciához, és az átverésre épülő önfényezéshez, és hírhamisításhoz viszont annál több. Ilyen helyzetben a történelmileg bevált módszer az „alámerülés” a „kibekkelés” és a „megalkuvás”!

Tudom, hogy

Szinte mindenki tudta, hogy erre megy ki a játék, mégis bombasztikus hatása volt a hírnek, hogy Vidnyánszky Attila lesz a Színház- és Filmművészeti Egyetem kuratóriumának elnöke.

„A modellváltás célja nem az oktatás korszerűsítése, a színvonalának emelése, hanem a minőséget és hagyományokat semmibe vevő erőszakos térfoglalás, a szabad gondolat korlátozása.” - reagált az egyetem vezetése. Azonnali hatállyal felbontotta a szerződését Zsámbéki Gábor, aki 41 éve tanít ott színész hallgatókat, lépését részletesen nem kívánta indokolni. A rendező nemzetközi hírű szakember, a kaposvári színházi műhely atyja.

Minden posztjáról lemondott az Elméleti és Művészetközvetítői Intézet megbízott vezetője, Gáspár Máté, aki részletesen elemezte a kuratórium összetételét és arra jutott, hogy az hatványozottan alkalmatlannak tűnik a feladatra az egyetem elvárásai szerint. A hallgatói önkormányzat 

A csepelieket a jelenlegi kerületvezetők az idők végezetéig a közlekedési káoszra kárhoztatják? Választás előtti ígéreteiktől, üres fecsegéseiktől, nevetséges sajtótájékoztatóiktól egy centi sem épül meg a gerincút folytatásából

A gerincúttal kapcsolatos fideszes ígéretekkel már nemcsak a poharam van tele, tele a hócipőm, sőt, ha lenne, már a padlásom is megtelt volna. Olvastam a Csepeli Hírmondó idei 15. számában megjelent Borbély Lénárd: a csepeli gerincút építése nem lehet pártpolitikai ügy című írást, amely a polgármester saját közösségi oldalán megjelent videó alapján készült. 

Hol él polgármester úr? Talán nem veszi észre, hogy az Orbán kormány és a Fidesz által törvénybe iktatott Nemzeti Együttműködés Rendszerének helyi végrehajtójaként és kiszolgálójaként, a mindezt létrehozó politikai hatalom meghatározó helyi pártkatonája? Azt gondolja függetlenítheti magát párttagságától, beosztásától? Azzal sincs tisztában, hogy most is pártügyet, a Fidesz érdekeit szolgálja, az éppen kiosztott szerepnek megfelelően? Egyetértek tehát a csepeliek.blog.hu-n olvasható mondatokkal:

 „Abba kellene hagyni e demagóg szöveget. Egyrészt mert éppen Borbély és társai csinálnak mindenből pártpolitikát, tudatosan lejáratva ezzel a politikát, a politizálást. Másrészt mert a politika szónak több ezer éves története van, s a politika szó a magyar értelmezés szerint „közélet”. Ebből adódóan „aki részt vesz a közéletben tevékeny (aktív) vagy tétlen (passzív) politikát folytat”. (Wikipédia) Borbély úr pedig tevékeny közéleti szereplő, akinek, hatalmi pozíciójából adódóan, célja és feladata „egy törvényesített uralmi rendszer” (Fedőneve: Nemzeti Együttműködési Rendszer) biztosítása. Azt gondolja, hogy, ha „felveszi pártpolitikától mentes ruháját”, akkor nem lóg ki a lóláb. Kilóg.”

https://csepeliek.blog.hu/2020/07/31/polgarmesteri_gerinc_kellene_a_csepeli_gerincut_folytatasahoz_es_kozelet#more16087250  

A gerincúttal kapcsolatos fideszes történetnek azonban

Orbán kreatívan csinálta ki: abszolút nem sietett, hisz egy ideig még neki is kellett Lázár. Megvárta hát a választásokat, amit Lázár tisztességgel végig is csinált, csak aztán került a süllyesztőbe. Persze látványosan. Ne legyenek kétségeink: Lázár hiába próbálkozik, többet nem osztanak neki lapot, jelentős posztot soha nem kap többet.

Mindig felkapom a fejem, amikor Lázár János megszólal, kinyilvánít vagy épp újabb titulust kap. Kancelláriaminiszter korában szinte minden nap hallhattuk, de amióta Orbán háttérbe tolta, azóta ez jóval ritkábban fordul elő. De most a Magyar Tenisz Szövetség elnökévé választották, amely posztra - elmondása szerint – maga a miniszterelnök kérte fel.

Nézzünk azért az események mögé. Lázár János évekig Orbán helyettese volt, az ország második embere, hatalma megkérdőjelezhetetlen, munkabírása, tehetsége és kommunikációs képességei miatt pedig sokan egyenesen pótolhatatlannak tartották. Ő ezt el is hitte, aztán magát is, kezdett beszólogatni, méghozzá olyannak is, akinek nem lehet, például Csányi Sándornak.

Csak néhány kis színes emlékeztetőül:

Dobák István, az MSZP csepeli szervezetének elnökségi tagja, a csepeli önkormányzat korábbi szocialista képviselője Egy elmaradt vita helyett. Hogyan vesztette el az önkormányzati választást a csepeli demokratikus baloldal? címmel  július 21-én tette közzé kritikus gondolatait saját Facebook oldalán. Ebben többek között azt írta, hogy "Előre megfontolt szándékkal átverték az MSZP tagságát, semmibe vették az MSZP Alapszabályát, SZMSZ-t írott és az íratlan emberi, erkölcsi szabályait...Őszintén kell beszélni, mert, már nincs több időnk, elfogytunk, sokan a DK-ba menekültek, sok kiemelkedő személyiségünk, tagunk, felmérve a helyzetet kilépett. Rengeteg szimpatizáns csalódott bennünk! A saját 'vezetőink' számolnak fel bennünket?"

Az elemző írást - változtatás nélkül -blogunk is közölte. Ugyanezt tettük Erdősi Évának, a csepeli ellenzék volt polgármester-jelöltjének a kritikára adott korrekt válaszával és VOX elemző reagálásával is. A csepeli közösségi oldalakon heves vita bontakozott ki a témáról, de a legfőbb címzettek, az MSZP helyi és országos vezetői nem szólaltak meg. Aztán megszólaltak.

Elsőként július 29-én - nyolc nappal a kritikus csepeli írás megjelenése és az indulatok felgyülemlése után - Bangóné Borbély Ildikó, az MSZP csepeli szervezetének elnöke, országgyűlési képviselő a Hírklikkben egy interjúban beszélt . Július 31-én dr. Tóth Bertalannak, az MSZP elnökének belső levele került nyilvánosságra a Magyar Nemzet hasábjain.

Bangóné a Hírklikkben Dobák István kérdéseire, kritikus megállapításaira egyáltalán nem válaszolt. A konfliktust igyekezett úgy beállítani mintha az

Itt egy garázs. Ez jó lesz majd a kegyencképző koncertekhez? A zenészek is kaphatnak támogatást a kormánytól,  csak egy kicsit muzsikáljanak érte. Szervezzenek közelebbről meg nem határozott garázskoncerteket és részesülhetnek a kormány kegyében

A kormány következetes. 2010-től kezdve érvényt szerez a miniszterelnök nagyívű tézisének: segély helyett munka elvén kell szervezni eztán a munkaalapú társadalmat. Az így verbuválódott közmunkások külön kasztot képeztek a munkavállalók között. A modern kori kényszermunka a valóditól abban különbözött, hogy valamicske pénzt is adtak érte. A  koronavírus-válság kezdetére, mert a kormánynak is kezdett terhes lenni a közpénzből finanszírozott értelmetlen foglalkoztatás, minimálisra csökkent a létszámuk.

Mindig lesznek azonban akik rákényszerülnek a kormány kegyére, mert máskülönben nem juthatnak a megélhetést jelentő forintokhoz. E tekintetben a mostani válságot is sajátos módon kezeli a kormány. Általános elv volt külhonban, hogy

"Választ az FKF Zrt-től még nem kaptam, bár tájékoztattak, hogy beadványom ügyintézési ideje 30 nap és az egy nap híján még nem telt le. Jegyző úr válaszolt, Ő közölte, hogy a Városgazda minden kapacitása le van kötve, így nem tud segíteni."

Kovács Dávid Attila, a csepeli önkormányzat független képviselője személyesen járt utána annak, amit a városvezetőknek kellene megtenni. Írt,  kérdezett, és ami a legfontosabb: nem a színfalak mögött, hanem a nyilvánosság előtt dolgozik. Föltette a sokakat érdeklő kérdéseket az elmaradt lomtalanításról. Tapasztalatait a közösségi oldalán így összegezte:

"Úgy tűnik, hogy körvonalazódik valamiféle megoldás a csepeli lomtalanítással kapcsolatban - végleges döntés napokon belül várható

Segít-e a Fővárosi Közterület-fenntartó vagy az Önkormányzat azoknak a csepelieknek, akik nem tudják elszállítani a háztartási lomjaikat a megadott két budapesti telephelyre? - egyebek mellett ezt a kérdést tettem fel még június 30-án Jegyző úrnak, illetve az Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) Zrt-nek. Akkori bejegyzésem itt olvasható: facebook.com/kovacsdavidattila/posts/277872473557043

A lomtalanítás pontosan arra van kitalálva, hogy mindössze a ház elé kelljen lepakolni a feleslegessé vált bútort, fürdőszoba-felszerelést, zongorát stb. és ne kelljen azt megszervezni, hogy ezeket valahogyan elszállítsuk, mert ez a többségnek egyszerűen lehetetlen volna. Így hiába tette lehetővé a csepelieknek az FKF Zrt. azt, hogy két másik kerületben található hulladékudvarba nagyobb mennyiségű lomot tudjanak leadni, ez egyszerűen nem volt életszerű megoldás. Ezért érdeklődtem, hogy az Önkormányzat vagy az FKF tud-e segíteni az érintetteknek.

Választ

Neki aztán tényleg nincs gerince, de jól jelzi a csepeli gerincúti építkezés folytatásának tempóját. Miért nem foglalkozott senki az üggyel, miért csak a közelgő 2019. őszi önkormányzati választások előtt mozdultak meg? Akkor kezdett idegeskedni Borbély úr, hogy mi van a gerincút második szakaszával? Írjatok már valami biztatót! Írtak. Ezzel beismerték, hogy évek óta nem tettek semmit a gerincút második ütemének befejeződése érdekében.

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH)  július 29-én megjelent 15. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Új kézilabdacsarnok, csepeli gerincút, a fő lokálpatrióta már megszokott támogatása, az ellenzék lejáratása, vitájának taglalása a szerző „ironikus” tollából, emlékezés Kolonics Györgyre és a szokásos nyári turmix. Meg „lelkes nyugdíjasok”. Kell ennél több egy nyugalomra, társadalmi békére, gondmentes életre, mindennapi, de legalább kéthetenkénti elismerésre vágyó vezetésnek? Nekik nem, de mit kapnak a tájékozódni kívánó csepeliek a közpénz tízmilliókért gyártott lapból?

Véleményünk a cikkekről:

1) Átadták a kerület új kézilabdacsarnokát

„Ünnepélyesen átadták...” kezdi a tudósító az írását. Ez azonban nem ok, hogy ne mondjuk el véleményünket Lass Gábor cikke kapcsán. Az új csarnok 870 millióba(!) került, nagy részét közpénzből, a csepeliek adóforintjaiból építette meg az önkormányzat. Kérdéseink: 

Valóban szükség volt-e az új csarnokra, amikor közvetlen mellette van a Nagy Imre ÁMK tornacsarnoka, ahol kézilabda-mérkőzéseket is lehet játszani, illetve a kerületi iskolák tornacsarnokait is lehet használni a kézilabda utánpótlás megteremtése érdekében? Egyébként jelenleg nincs a kerületben NBI-es férfi, illetve női kézilabda csapat. Ha mégis valami különös ok miatt vált szükségessé  a megépítése, akkor mi volt az? Az sem lényegtelen, hogy éves fenntartása, rezsi, karbantartási és felújítási költségei jelentősen megterhelik majd az önkormányzat költségvetését, hiszen várható bevételei korántsem fedezik majd a kiadási költségeket. Ki állja a cehhet? Ki fizeti  a révészt? Nem vetődött fel, hogy sportcsarnok helyett a lakosság szociális, egészségügyi kiadásainak csökkentésére, vagy az

A korrupcióval a magyar nép megtanult együtt élni, úgy érzi, hogy ez hozzátartozik a dolgok menetéhez, egyszerre gondolkodik racionálisan és irracionálisan ebben a kérdésben.

A rendszerváltás után egy ideig működött az a megoldás, hogy a választók nem szavaztak bizalmat az éppen kormányzó pártnak. Ebből aztán elegük lett, mert az egy ciklus alatt elérhető eredményt kevesellték. Az MSZP kapott először lehetőséget az újrázásra, az utóbbi időben pedig a Fidesz. A választók mindig összehasonlítják a versengő politikai erőket, és azt nézik, hogy melyik lenne képes az ország vezetésére.

Az ellenzék nyilván nehezebb helyzetben van, nem nagyon van lehetősége bizonyítani. Kulcsszó az erő. A Fidesz erősen készült a kormányzásra, erőt is mutat, ami egyébként nem sokban különbözik az erőszaktól, de az emberek elhiszik Orbán Viktorról, hogy alkalmas az ország vezetésére, megvan a kormányzási kompetenciája.

A magyar politikatörténetben nem ritka, hogy egy-egy párt hosszabb ideig képes kormányon maradni. Gondolhatunk a Kádár-érára, vagy

"Sunyi,  az intrikákban, félremagyarázásokban, és karaktergyilkosságokban magukat megedzett, öreg rókák voltak az elkövetők. Azok, akik már egy évtizede folytatják ezt a tevékenységet...Ábel  annak ellenére, hogy csúfosan lejáratódott a helyhatósági megméretésen, mégis jól fizető, és kocsikulccsal rendelkező, alpolgármester lett. Vida éppen a legutóbbi testületi ülésen kapta meg a Fidesztől (és a 2 árulótól) a lehetőséget arra, hogy busás prémiumba részesüljön.."

Dukán Ferenc András levelét megírta! Az ellenzék egyik legtehetségesebb fiatal ellenzéki képviselőjének 7 hónappal a megválasztását követően meg kellett tapasztalnia a Fidesz igazi arcát! Az ifjú helyi politikuson már a választási kampányt megelőző összejöveteleken látszott, hogy az „tapasztaltak” által felvázolt helyzetet, - ami a Fidesz csepeli vezetési arroganciájáról beszélt - erős kétségekkel fogadta el. Látszott rajta, hogy „hiszi is, meg nem is” azokat a történeteket, amik az itteni tapasztaltakat bemutatja.

Tanáremberként úgy gondolta, hogy

 "Vagy feléled a saját megtakarításaid, netán az övét is, hogy az édesanyád/édesapád egy normális otthonban élhessen utolsó heteiben, hónapjaiban, kis szerencsével éveiben; vagy beletörődsz, hogy egy zsúfolt állami/önkormányzati/egyházi/alapítványi gondozóház vagy idősotthon legyen számára a végállomás, ahol a három másik helyett is dolgozó, végkimerüléshez közelítő személyzet elengedi a kezét. S mindez miért?"

Emil bácsit néhány hete temették el. Kilencven fölött járt, húsz évig az egyik megyeszékhely tanácselnökeként dolgozott, imádta a zenét és a dédunokáit. Amikor tavasszal, a járvány alatt elesett és kórházba került, majd egy állami gondozóházba, a gyerekei nem látogathatták - egy hónap alatt teljesen leromlott az állapota. Szégyen, de amikor először bemehettek hozzá, mocskos és büdös volt, később kiderült, hogy tetves is.

Pánikszerűen kezdtek keresni másik helyet, ahová átvihetik. Napi (!) harmincezer forintért találtak is megoldást egy magánotthonban. Itt patyolattisztaság volt, naponta borotválták, mindent megkapott, utolsó napjai méltóságban teltek. Még két hétig élt.

Amikor mindezt végighallgattam egyik gyermekétől, óhatatlanul kibukott a kérdés, hogy

"Csepelnek sem mindegy, hogy mi épül az atlétikai stadion környékén." Holnap délután háromtól közmeghallgatás lesz a ferencvárosi polgármesteri hivatalban. Kérdezik: "Hány hektárt foglal majd el a stadionhoz épülő infrastruktúra? Járdák, szervizutak, parkolók, kiszolgáló épületek? Mi épül ki a 2023-as atlétikai VB-ig? Ezt követően mikorra nyeri el végleges formáját a terület? A terület mely része lesz folyamatosan, minden nap nyitott a lakosság számára?"....Hasonló csepeli kezdeményezésről - sajnos - nincs információnk...

Már a kivitelező kiválasztásának közbeszerzésénél tart a projekt, amely a kormány, a főváros és a IX. kerület kompromisszumából született. Azonban az atlétikai stadion és a hozzá tartozó rendezvény- és szabadidőközpont kiviteli terveit még mindig dugdossa a kormány a lakosok elől. Ferencvárosi civilek egy csoportja közmeghallgatást kezdeményezett, hogy kiderítsék, pontosan mi fog épülni a kerületben a Duna-parton.

A  Csepeli vagyok nevű közösségi oldal joggal, jókor és jó időben hívja fel a figyelmet arra, "Csepelnek sem mindegy, hogy mi épül az atlétikai stadion környékén.". Egyúttal közlik, hogy most csütörtökön, július 30-án délután három órától a ferencvárosi polgármesteri hivatalban, a IX. kerületi Bakáts tér 14. szám alatt tervbemugtató közmeghallgatás lesz.

A közmeghallgatáson a civil kezdeményezés szervezői többek között a következő a kérdésekre várnak választ:

• A területen pontosan hol és mekkora stadiont terveznek építeni? Hány hektárt foglal majd el a 15 hektáros Duna-parton? Pontos kiviteli tervek alapján szeretnénk látni a stadion méreteit (magasság, alapterület) és tervezett elhelyezkedését.
• Hány hektárt foglal majd el a stadionhoz épülő infrastruktúra? Járdák, szervizutak, parkolók, kiszolgáló épületek?
• Mekkora és milyen minőségű

Itt van például ez az újabb támadás. Varga Judit igazságügyminiszter asszony jelentette be. Képzett, szép fiatal nő, fontos szerepe van a kormány kevéssé nőbarát imázsának javításában, valakinek ellensúlyoznia kell Németh Szilárdot is, bár nem könnyű. Nyilván tudja, miről beszél. (A miniszter, és nem Németh Szilárd, vele kapcsolatban ilyen követelmény nemigen merül fel.) Csak mi nem tudjuk, mert gyengék vagyunk a kremlinológia tudományát felváltó karmelinológiában, vagyis abban, hogy kipuhatoljuk, mi történik a Budai Várban, a Karmelita Kolostorban, Orbán Viktor főhadiszállásán.

Hogy – mint Varga Jusit mondta – „ősszel egy új, minden eddiginél keményebb, gátlástalanabb támadássorozat veszi kezdetét”, abban nem az az új, hogy támadás lesz. Mindig van, folyton csatázunk, a háború folytonos. Az új az: hogyhogy, szeptemberig nyugi van? Augusztusban senki sem támad, csak majd ősszel?

Roppant gyanús. De legalább van egy szusszanásnyi idő felkészülni. Felfegyverkezve speciel már fel vagyunk. Vannak itt török páncélozott hadi járművek, német és amerikai mindenfélék, örömmel olvastam, hogy pár napja megérkeztek

Egy régi kép, amikor még elismeréssel és nem rozsdaövezetként emlegették a főbejárat mögötti területet. Lehet, hogy egyszer újra felfedezik? Vannak rejtett tartalékok...

Egy írásból – ahol a főváros főépítésze fejti ki véleményét a barnamezős, rozsdaövezeti lehetőségekről - úgy érzi az olvasó, mintha a szakember témával kapcsolatos gondolkodása a Váci úti megújulástól a lágymányosi átalakulásig terjedne csupán. Azt sugallja, hogy az ezen kívül lévő területek barnamezős beruházással kapcsolatos városépítési elképzeléseit nem inspirálják. Egy városképben gondolkodó csepeli embert nagyon lehangol ez a vélekedés.

Az olvasó, - koncepciók és városszerkezetet változtató víziók helyett - egy adminisztratív, bürokratikus, szemszögből kiinduló, szkeptikus álláspontban találja magát. Pedig a lehetőségekből adódó esélyeket üstökön kéne ragadni, és tartalommal kéne megtölteni. Nyilvánvaló, hogy a rozsdaövezet legalább annyi lehetőséget kínál, mint amennyi akadályt tartalmaz. Ezért először érdemes lenne számba venni a

Kósáné Kovács Magda nem árulta el elveit, azt, hogy politikusként az elesetteket kell képviselnie. Nem gyűjtött vagyont, élt tovább a körúti gangos-körfolyosós házban

Tegnap elvesztettünk egy kitűnő embert, aki politikusként sajnos már régóta nincs velünk. Kósáné Kovács Magdát. Most a politikusról fogok beszélni. Mert az csak a mi ügyünk, hogy vagy negyven éve már ott ültem a konyhájukban és bizonyos zsíros kenyereket fogyasztottam. És sok mindent élveztem ott náluk, de történetünk szempontjából most elég csak felidézni annyit, hogy akkor tapasztaltam először, attól hogy valaki viszonylag jelentős politikai tisztséget visel, még lehet tök normális, komolyan vehet egy gimnazista gyereket is,  összetettebb dolgokat is képes egyszerűen elmagyarázni és még repetát is lehet nála kérni.

A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején már újságíróként-politikusként találkoztunk. S továbbra is gyakran példálóztam vele, hogy igenis lehet tisztességesnek, normálisnak maradni és nem igaz, hogy a „politikus” a minden rossz szinonimája kell hogy legyen.

Okos volt, kemény és határozott. És rengeteget lehetett tőle tanulni. Most csak két példát mondok: