A Demokratikus Koalíció csepeli szervezete a Béke tér közelében, az Olvasó munkás-szobornál tartotta március 15-i ünnepségét. A megemlékezésen Horvát Gyula elnök mondott beszédet, amit a következőkben ismertetünk:
Tisztelt ünneplő közönség!
Tisztelt megjelentek!
Nem midig azoknak van igazuk, akik sokan vannak!
Az 1848-as forradalom március 15-én pár embernek, egy társaságnak a felvonulásával kezdődött.
Pár ember Pesten felemelte szavát, és egy ország, majd egy kontinens felelt rá igennel!
Azért, mert csak azt mondták, azt vették észre, amit az egész nemzet és Európa érzett.
Nevezetesen azt, hogy abban a társadalmi rendszerben, amiben régtől fogva éltek az emberek, már nem tudnak és nem is akarnak élni.
- Apú-ú-ú! Mér’ mondják úgy, hogy bort iszik és vizet prédikál?
„Borbély Lénárd polgármester januárban ittasan vezetett egy gépkocsit, és ezt a rendőrök leleplezték. Lebukásának nyilvánosságra kerülése óta Borbély egy szót sem szól arról, hogy miként áll az ügye, lezárult-e már a nyomozás, a felelőségre vonása, és annak mi lett a vége. Borbély hallgat arról is, hogy a polgármesteri ittas vezetésének milyen következményei lesznek Csepelen, ahol most (még) ő az első polgár…? Vagy Borbély most is arra vár, hogy egy hatósági döntést ismét befújjon a szél valamelyik szerkesztőségbe? Borbéllyal együtt szégyenpadra vonják Csepelt is? Arról majd kegyeskedik hírt adni a Borbély-Ábel-féle lakájmédia?” Erre nincs válasz
Domján Edit életéhez könnyebben és gyakrabban társítjuk Szécsi Pált, akivel csupán tíz hónapon át tartott szenvedélyes és máig vitatott viszonya, s még ha a szerelmet nem is napokban, sokkal inkább intenzitásában mérjük, akkor is felmerül a kérdés: az a „másik” férfi, akivel ez a különös és titokzatos színésznő tizenöt éven keresztül megosztotta életét, vajon ki is volt.
Öt éve jelentgeti fel újra és újra a fideszes vezetésű csepeli önkormányzat vagy gazdasági társasága a csepeli szocialisták vezetőjét, illetve a szocialista frakció egyik tagját az ügyészségen. A bírósági ügyekről azok jogerős lezárása előtt már csak azért sem szeretek, egyértelmű véleményem ellenére nyilatkozni, mert nem vagyok jogász, illetve biztos vagyok benne, hogyha ez az újabb vádemelés is sikertelen lesz, akkor a fiúk úgyis átértelmezik a végzést, vagy keresnek más okot az érintettek további meghurcolása érdekében. Ezt csinálják helyben és országosan is. Azonban nem erről akarok most írni. Egyrészt azért nem, mert a bíróság talán egyszer megszülető jogerős ítéletét nem kívánom, a fideszesekkel ellentétben, megelőlegezni, másrészt azért sem, mert én már a csepeli fülkeforradalmárok, leginkább Ábel Attila alpolgármester úr ezen ügyekkel kapcsolatos kérdéseit sem hiszem el.