Jó lenne hinni, hogy a humántárcát a szorongás vezette arra, hogy elbliccelje a tavalyi, a tanárok elégedettségét, munkájukhoz való hozzáállását vizsgáló nemzetközi felmérést. Hogy volt bennük egy pici kétkedés: miután felborogattak mindent, idomított papagájokká degradálták a tanárokat, visszaállították a hetvenes évek csend-rend-fegyelem-egy a tankönyv-egy a párt rendszerét és partvonalra szorították a szakszervezeteket, talán nem jönnének ki nagyon jól egy olyan vizsgálatból, ahol azt kutatják, mennyire szárnyal azok szelleme, akik a jövő nemzedékeket okítják.
Jó lenne ezt hinni. De hát önáltatás lenne, hiszen ötödik éve mást sem tapasztalunk, mint hogy ijesztő magabiztossággal menetelnek előre a szent cél, a központosítás és egyneműsítés felé, és az egészet levezénylő Hoffmann Rózsa minden nyilatkozatából világosan látszott, hogy a kételkedés halovány árnyéka sem érintette meg egy pillanatra sem – ő tudván tudja, hogy amit tett, az úgy jó.
Csepel polgármestere nevel, az egyik alpolgármester kampányol, a másik mutogatós lett, a hivatalos szócső kioktat, nagyképűsködik és maszatol – Egyesült erővel halmozzák a hazugságokat? - Folytatódik a kínos kérdések, a problémák elhallgatása
Kézhez kapta és
Kádár János 25 éve hunyt el. Megítélése olyan, mint egész politikai pályája: kétarcú. 

A Magyar Szocialista Párt rendkívüli kongresszusára készülve a fővárosi szocialisták július 3-i küldöttgyűlése megválasztotta a budapesti szervezet új tisztségviselőit.
Negyven éve vagyok a szakmában, ám most itt állok a legnagyobb bajban. Meg a szerkesztő is. Azt a Valasz.hu-n megjelent mondatot akarom a legjobb újságíró-iskolák tanításainak megfelelően pontosan, hitelesen és szakszerűen idézni, hogy „Orbán úgy leszopta neki (Putyinnak), hogy bazmeg, feláll a farka tőle”.