Nekünk azonban túl kell élnünk, sőt le kell váltani ezt a „visszatérő” őrületet. Mert nincs más utunk…
Azért az elkeserítő, hogy a magyar kormányfő – aki szeret például nem létező dakota közmondásokra hivatkozni –, rendkívül pontatlanul idézi kedvenc politikusait, íróit. Olvasom az indexen, hogy Orbán Viktor legutóbbi évértékelő beszédében Ronald Reagantől idéz, pontatlanul. A számára kedves szavak mellől kihagyja a kényelmetlent, vagy Márai Sándornak tulajdonít, Ottlik Gézától származó, jól hangzó, tartalmas mondatot. Ez még akkor is nagy "égés", ha valószínűleg a beszédírója volt a hibás.
A cikk kapcsán rögtön eszembe jutott helyi vazallusa, Németh Szilárd szarvashibával díszített újévi üdvözlőkártyája. A polgármesternek ugyanis, hirtelen lett Wass Albert hívőként, minden szép versről, ki más, mint Wass Albert jutott az eszébe, pedig az általa akkor idézett gyönyörű, sorokat, a Mennyből az angyal c. verset – micsoda véletlen –, éppen Márai Sándor, s nem Wass Albert írta.