Írás a lapon: „A vas- és fémmunkások sztrájkja. Weisz Manfréd csepeli tölténygyárának sztrájkoló munkásai. Büngösdy Gyula (Erzsébetfalva) fölvétele.”

Napjainkban sokan, sok pénzért és sikeresen gondoskodnak arról, hogy a feledés homálya borítsa be Csepel történetének fontos, sok évtizeddel vagy több mint egy évszázaddal ezelőtti eseményeit. Az egykori legendás ‑ baloldalisággal nem vádolható ‑ polgári újság, a Tolnai Világlapja azonban őrzi a tényeket. A most következő tudósítás 1905 áprilisában adta hírül országnak, világnak a következőket:

„A budapesti vas- és fémmunkások sztrájkja.

A budapesti vas- és fémmunkások sztrájkba léptek a minap, hogy munkaadóiktól emberségesebb bánásmódot és tisztességesebb munkadíjat vívjanak ki, miután méltányos kívánságaikat a gyártulajdonosok békésutón teljesíteni nem akarták. Budapest vas- és fémgyáraiban ettől a perecztől fogva szünetelt minden munka. Elhallgatott a pöröly, nem füstöltek többé a kémények s a gyárak hatalmas tölgyfa-kapuit bezárták.

Ez a sztrájk óriási méreteinél fogva kilépett a közönséges bérharczok közül s valóságos

Adler László, a Tények főszerkesztője) és Szalai Vivien, a TV2 hírigazgatója átveszi a Kommunikációért Nívódíjat az Országházban -  Fotó: MTI/Kovács Attila

Mivel idestova 13 éve élünk diktatórikus, államkapitalista viszonyok között, így azon már nem lepődünk meg, hogy az évi 130 milliárd (!) forintból gazdálkodó, jelenleg 780 főt (!) foglalkoztató mamutintézményt is felügyelő médihatóság (NMHH) ahelyett, hogy a törvényben meghatározott feladatának megfelelően a médiumok törvényes működése és a sajtószabadság érvényesülése felett őrködne, valójában a kormánypárti médiahegemónia zavartalan építését, a tisztességes versenyfeltételek felszámolását, a vélemény- és szólásszabadság korlátozását tekinti feladatának. 

Most azonban új színfolttal bővült a Hatóság eszköztára. Immár nem csak a

„Vigyázat, csalnak!” – figyelmeztet az önkormányzati szócső a kecsegtető ajánlatok veszélyeire 

A Csepeli Hírmondónál minden változatlan. Lassan 12 éve szolgálja – a csepeliek helyett –, gazdáját, a kerületi önkormányzat mindenkori vezetőjét, most éppen Borbély Lénárdot, aki nagyon akar újrázni a következő évi polgármesteri választáson.

A CSH meg is tesz mindent az ügyért. Most például három oldalt kapott, amelyben mindenáron szeretné bizonyítani: ő maradt, aki volt, pártonkívüliként is a kormány hű katonája, s „Bármi is történik, Csepel érdekeiből…” nem tud engedni. Arról viszont most sem beszélt, s az interjút jegyző közvetlen munkatársa, a Polgármesteri Kabinet fő-fő sajtófelelőse sem kérdezett rá: mit csinált az elmúlt kilenc évben, amikor a HÉV, a gerincút folytatása vagy pl. a Gubacsi híd felújítása ügyében kellett volna a kerület érdekei mellett kiállni. 

A lapban egyébként szó volt még a szabálytalanul parkolókról, a Táncsics utca egy részének felújításáról, a kerületieket becsapni szándékozók elleni rendőrségi harcról, a kultúráról, a sportról és bőven a

Az Orbán-rezsimben semmi nem az, aminek látszik. Másként: ellepi a hazugság. Ha elfedni nem is tudja a lényeget. Most éppen megint a kormányzás mikéntjéről szóló közjogi szabályok speciális szabályairól van szó, az úgynevezett veszélyhelyzet meghosszabbításáról, ami a rendkívüli jogrend egyik fajtája.

Nem untatnám az olvasókat a tavaly november óta új és ijesztő szabályozás részleteivel, erről Bárándy Péter, Vörös Imre és Mészáros Gábor alaposan beszámolt az érdeklődőknek, írásaik elérhetőek. Elég két dolgot tudnunk: egyrészt, hogy a kormány (értsd: Orbán Viktor) olyan felhatalmazást kapott magától, amelynek segítségével rövid úton erővel (akár fegyveres erővel is) elhallgattathat bármilyen rendszerellenes tevékenységet.

A jog nyelvén: az alkotmányos rend megdöntése érdekében történő szervezkedést. Különösebb jogászi érzék nélkül is észrevehető, e szervezkedésnek nem kell erőszakosnak lennie, elég ha két-három magyar összehajol. Másrészt, hogy valójában semmilyen tényleges ok nincs semmilyen rendkívüli helyzet megállapítására. Tehát a valóság és a hatalom egyszemélyi gyakorlásának nincsenek korlátai. Beszéljünk most már világosan és egyszerűen: önkényuralom.

Nem észrevehetetlenül és nem is lassan, hanem tudatosan és módszeresen úgy alakították a kormányzást, hogy

Stratégiai együttműködés Csepel, Soroksár és Pesterzsébet közös fejlesztéséért. Ezt hirdeti a saját fb oldalára kitett fotóval a rezsibiztos. Kérdéseink: miért hiányzik a képről Csepel polgármestere? Mikor döntött a csepeli képviselő-testület arról, hogy stratégiai együttműködés keretében fejlesztik a három kerületet, ráadásul Németh Szilárd irányításával?

Több témáról közölt szöveggel ellátott képet Németh Szilárd rezsibiztos a saját közösségi oldalán.

Az átalunk kiemelt ügyekben – szerény véleményünk szerint ‑  sértődötten, dühödten megy szembe, Borbély Lénárd polgármesterrel, illetve a

 „Még mindig nincs kibeszélve, hogy az ellenzék részéről mi lett elrontva 2022-ben, inkább az egymásra mutogatás megy." Mögötte és mellette van egy olyan csapat, amelyikkel mindig  jól tudott együtt dolgozni. A három választási győzelmében sok-sok egyeztetés és  rengeteg munka van.

A Fidesz pontosan tudja, hatalmának megtartásához azt kell állítania magáról, hogy középen van. Hasonlóan fontosnak tartja, hogy az ellenzékiek között ne erősödjön, hanem csökkenjen a bizalom, viszont a politikai tömörülések száma nőjön.

Minél többen vannak, akik egyre jobban haragszanak egymásra valamilyen régi történet miatt, annál nehezebb létrehozni egy egységesen működő, egységesen kommunikáló, egyfelé húzó ellenzéket – mondta a Klikk Tv Tíz című műsorában Szabó Szabolcs, Csepel és Soroksár országgyűlési képviselője, a Momentum frakciójának tagja.

Szabó Szabolcs háromszor nyert egyéniben, mindig Németh Szilárdot győzte le. Szerinte sokszor jobb eredményt lehetne kihozni a választókerületekből, és az, hogy a

Bencsik András, Csepel díszhuszára  ma a jobboldal egyik média főszereplője

A HírTV Sajtóklubjában, Bencsik Gábor azt nyilatkozta, hogy Budapest utcáit a március 15-i  ünnep alatt a Fidesz távollétében ellepték a svábbogarak, még továbbá Karácsony Gergely főpolgármester azért nevezte Budapestet köztársaságnak, mert a fővárosban nem magyarok, csupán emberek élnek.  Keresztény „hívő” főszerkesztőnk valóban kedvelte mindig is a radikális identitásképző lelkesítő nyelvhasználatot.

Példának okáért Bencsik a Népszabadság 1986. október 17-i számának első oldalán a következő kis publicisztikát jelentette meg, kizárólag már akkor az akkori „hite” radikális és könyörtelen képviseletével. Íme Bencsik András cikke:

A vendégmunkások miatt lehetnek majd nehéz napjai Csepel nehéz emberének?

Németh Szilárd fb-oldalán közzétette kommunikációs lózung gyűjteményének újabb darabját, Orbán Viktor erősen vitatható mondatainak újabb gyöngyszemét. Eszerint: „Magyarország a magyaroké, a munkahelyek is elsősorban a magyaroké. Orbán Viktor”.

Tudjuk, a pártkatona legfőbb ismérve, hogy nem kérdez, azonnal végrehajtja a parancsot. Németh évek óta ezt teszi, közösségi oldalán ritkán fogalmaz meg önálló véleményt. Lehet, hogy már nincs is?

Ezért figyelmébe ajánljuk, hogy

Hogyan is lehetne boldog a többség egy olyan országban, amely folyamatosan a kormány által szított félelemben él, ahol lassan egy évtizede veszélyhelyzetet imitál a hatalom. Ahol a társadalomi csoportok tagjai között a legerősebb kohéziós erő a többi társadalmi csoport iránti gyűlölet.

Úgy látszik a tavasz a boldogságkeresés ideje is. Nemcsak a magánéletben, hanem a tudományos kutatások területén is. Egyre másra kerülnek napvilágra olyan nemzetközi vizsgálatok eredményei, amelyek a világ országaiban élő emberek boldogságát, elégedettségét próbálják mérni.

A boldogság persze nagyon összetett, nehezen definiálható és mérhető fogalom, a kutatók mégis rendre megpróbálják országokra bontva számszerűsíteni az érzés jelenlétét, intenzitását. A törekvés érthető, hiszen mi végre is születik az ember a világra, ha nem azért, hogy boldog legyen.

Az egykor szebb napokat látott Hollandi úti ifjúsági tábor körül a bontás és a rombolás zaját is  elnyomta a  Csepeli közpénzből fizetett médiaricsaj

Nyárra elkészül az ifjúsági tábor – olvashatjuk, hallhatjuk az örömhírt a csepeli  vezérkar összes médiájában. (A közpénzből telik rá bőségesen)

A médiazaj minden más információt, tényt elnyom. A volt ifjúsági tábor – nagy csinnadrattával (álkonzultációval, hatalmas kommunikációs kampánnyal, lakossági fórummal) beharangozott –, átépítése tavaly júliusában kezdődött, s a polgármester ígérete szerint „nyárra elkészül”. A CSH például a polgármester valamikori mondatát idézi: 

Nagyjából ennyi maradt a helyi demokráciából. Harcoljunk azért, hogy legalább ezt ne rabolják el tőlünk!

A harminchárom esztendővel ezelőtti rendszerváltozás egyik legsikeresebb és máig maradandó döntése a helyi önkormányzatok létrehozása volt. Maga az elnevezés ugyan szerencsétlen, hiszen az önkormányzó kifejezést alapvetően az államhatalomtól független szervezek, kamarák belső működésére szokták használni.

A helyi hatáskörű, a lakosság által választott testületeket a legtöbb európai nyelven „tanácsnak” (der Rat, council, rada, stb.) nevezik, de a magyar rendszerváltozás lázában a törvény megalkotói szabadulni akartak a kommunista rendszer által is használt, amúgy régi és bevált kifejezéstől. Az önkormányzatok kissé magasztosan fogalmazva a népfelség elvét szolgálják azzal, hogy

Tájékoztatásnak álcázott önfényező  kerületvezetői kampány közpénzből a Kis-Duna parti építkezésről

A polgármester által hónapokkal ezelőtt elindított, havi egy-két alkalommal levetített 5-6 perces kisfilmek újabb epizódját nézhetik végig azok, akik kíváncsiak sikertörténeteire, önmaga, közpénzből finanszírozott népszerűsítésére. Pénteken délután adta közzé saját közösségi oldalán azt a több mint öt és félperces kisfilmet, amelyben kedvenc fejlesztésének helyszínéről, a „közösségi tervezéssel” elindított, s most már épülő ifjúsági tábor területéről szólhatott a csepeliekhez.

Sokadszor hallhattuk a tábor létrejöttének hősi történetét. Sok-sok éve „tűzték zászlójukra” a Kis-Duna partot, s azóta folytatja hősi küzdelmét a part beépítését, „magasépítését”, azaz 18 méteres szállodát, több száz lakás építését akarók ellen. Lesz itt minden, ami szem-szájnak ingere, s az igazi csodát majd a sorozat következő részére ígérik.

Végignézve és meghallgatva Borbély Lénárd monológját, van néhány megjegyzésünk:

Egy kialakuló diktatúrában rengeteg betiltanivaló akad, azt sem tudjuk, honnan támad néha egy-egy szabad hang. Hát szükség van ezer és tízezer feljelentőre, önkéntes próbacsendőrre.

A szabad sajtó az utolsókat nyögi Magyarországon, meg is van az eredménye. A polgárok egyre nagyobb része hajlamos fergeteges hazugságokat elhinni, lásd a legújabb felmérést arról, hogy ki tehet a méteres magyar inflációról, amely úgy tűnik a kevés kivétel közé tartozik, aki/ami dacolni merészel a kis vezető parancsainak. Mert az hiába toppantott a lábacskájával, hogy legyen egyszámjegyű év végére, az egyelőre akkora, hogy

Olvasóinknak igaza van! Jól tudják: tíz éve még művészi, látványos mozaikok díszítették a CSM főkapuja közelében, a HÉV-megállónál lévő üzletet.

Megtisztelő figyelem övezte nem rég azt a bejegyzésünket, amelyik Csepel korábbi főépítészének, dr. Polinszky Tibornak a fotóival húzta el a paravánt az Ady és a Kossuthutca sarkán lévő egykori ABC mozaikjai elől. Többen jelezték, hogy tudomásuk szerint az egykori Tanácsház téren, amely a rendszerváltás óta újra Szent Imre nevét viseli, szintén volt több látványos mozaik a korabeli Szövetség ABC-ben és a hozzá kapcsolódó bisztróban

Olvasóinknak igaza van, jól tudják! Az üzletház mai napig tartó átalakulásával, tulajdonosváltásaival itt nem foglalkozunk, most csak az egykori – nekünk nagyon tetsző – mozaikokat mutatjuk be több fotóval. A leírásért köszönet Bárány Tibornak, a Csepel Újság és a 21. kerületi Hírhatár közelmúltba elhunyt főszerkesztőjének, valamint a képek többségét készítő fotósnak, Ády-nak.

Bárány Tibor többek között ezt írta csaknem 10 éve, 2014 februárjában:

„Bezárt január végén a Csepel Művek főbejáratánál található élelmiszerüzlet, a hajdani „Egyeskapu ABC”, amelynek hivatalos neve Duna Szövetség ABC Áruház volt. A 90-es években a retro-kinézetű épület némi ráncfelvarráson esett át, a hátsó „akváriumnak” becézett

A nemzet nagy szabójánál minden stimmel, csak a szezon és a fazon van összekeverve

Azt állította  Orbán Viktor, hogy azért van szükség nálunk akkumulátorgyártásra, mert a járműiparhoz köthető üzemekben 300 ezer ember dolgozik, és az ő családjuk megélhetése forog kockán.

Ezzel szemben a tény az, hogy a magyar autógyárakban összesen körülbelül 20 ezer embert alkalmaznak, a szélesebb értelemben vett járműiparban pedig 150 ezret. Kinek higgyünk? Orbánnak vagy a számoknak? 

Azt is állította Orbán, hogy

Három, szigetcsúcsi területen lévő telek megvásárlásáról még 2018-ban döntött a képviselő-testület. A vétel pontos időpontja és ára azóta sem lett nyilvánosságra hozva. Mi az oka a tájékoztatás elmaradásának? Mennyiért vette meg az önkormányzat az érintett ingatlanokat? Mennyiért és miért adta el ugyanezeket az ingatlanokat három évvel később a polgármester a képviselő-testület megkérdezése nélkül?

Másfél éve, 2021. októberében eladott a polgármester – a képviselő-testület véleményének kikérése nélkül –, hét csepeli ingatlant, köztük azt a három szigetcsúcsi telket, amelyet még 2018-ban vett meg az önkormányzat. Kinek érte meg az üzlet: az önkormányzatnak vagy a vevőnek, az önkormányzat által évek óta favorizált, megrendelésekkel kitömött Gerulus Kft-nek? A kérdés azóta foglalkoztat, amióta olvastam a legfőbb ügyész parlamentben elhangzott mondatait, miszerint

A Fidesz-kormány kiárusítaná a hazai várakat, kastélyokat és egyéb műemlékeket. (Képünkön az eladósorba került tiszadobi kastély.) Előbb-utóbb lehet hozzá jobbágy, kaloda is? Talán még királyunk is lesz egyszer...

Minden akkor csap át borzongásba, ha a Lázár János vezette minisztérium két jogszabálytervében is célul tűzi ki a hazai műemlékek méltó hasznosítását. A közzétett verzióban csak ösztönzésről és állami pénzosztásról esik szó – „főként” pályázati rendszerben nyújtanak majd támogatást, de nem kizárólagosan. Ez a kiskapu ordas nagy orbáni kifizetőhellyé válhat egyetlen perc alatt.

A valóság persze a mi világunkban már nem is az apró betűs részben bújik meg, hanem a titkolt verzióban, amit nem bocsátottak társadalmi vitára, viszont kiderül belőle, hogy kiárusítanák a hazai várakat, kastélyokat és egyéb műemlékeket. Természetesen csak azért, hogy

1978. április 13-án, 17 óra 10 perckor az egyik Csepel felől érkező HÉV szerelvény fékezés nélkül belerohant a Boráros téri - akkor még a vágány vonalában lévő - állomásépületbe. A hatkocsis vonat jóformán letarolta az épületet. 

A Boráros téri HÉV-végállomáson azon a 45 évvel ezelőtti napon a csúcsforgalom és az eső miatt a megszokottnál többen tartózkodtak. A katasztrófában 18 ember vesztette életét (ketten a kórházban haltak bele sérüléseikbe). A sajtó a korszakban megszokottól eltérően részletesen foglalkozott a balesettel, annak okaival és a bírósági tárgyalással, de a tömegszerencsétlenség híre a tengerentúli magyar lapokhoz is eljutott.

A katasztrófa után perceken belül a helyszínre érkeztek a tűzoltóság és a mentőszolgálat járművei. Az elhunytak mellett négyen (más források szerint öten) életveszélyesen, heten súlyosan, tizenegyen pedig könnyebben sérültek meg, rajtuk kívül tizenkilenc főt helyszíni ellátás után hazaengedtek. A szerelvényben és az állomásépületben összesen 2,5 millió forintnyi kár keletkezett, ráadásul az állomást el is kellett bontani. A ma látható épület már

Az összetartozást erősítő történelmi jelkép lenne Nagy-Magyarország vagy éppen egy olyan szimbólum, ami idehaza is megosztja az embereket?

Mi köze a futballnak a magyar történelem jobboldali kisajátításához? És egyáltalán: sport még a foci vagy a politizálásnak egy

Már 13 éve hiánycikk Csepelen a tisztességes közéleti verseny, a közös akarat és a közös munka, amelyeknek az  egyik legfontosabb feltétele, a kölcsönös bizalom 

Március idusán még nem tudtuk, csak sejtettük, hogy mi várható a Németh Szilárd aktív közreműködésével feloszlatott kerületi Fidesz-nél. Csak úgy mint máskor, a koszorúk díszesek, a virágok színpompásak voltak most is az SZTK előtti ünnepségen. Azóta a koszorúkat elhordta valamelyik Csevak-utód, elhervadtak a virágok és kizárták az újjáalakuló pártból Csepel fideszes polgármesterét, valamint a helyettesét, Ábel Attilát is.

Ezért érdemes felidézni, amit a március 15-i, a Görgey téren elhangzott ünnepi beszédében Borbély Lénárd mondott: 

„…a magyar nemzet boldogulása csakis közös akarattal és munkálkodással sikerülhet. És ugyanez a helyzet Csepelen is.” 

https://csepel.hu/hireink/esemenyek/item/14836-az-1848-49-es-szabadsagharcra-es-forradalomra-emlekeztek 

Egyetértve a kiragadott mondattal ezúton kérdezzük a polgármestertől: polgármestersége kilenc éve alatt mit tett a közös akarat és a közös munkálkodás megteremtése érdekében?

Leült-e valamikor a képviselő-testület ellenzéki tagjaival, a kerületben működő pártok, civil szervezetek, szakszervezetek és gazdasági szervezetek képviselőivel együtt megtárgyalni a kerület helyzetét, áttekinteni azokat a