Németh Szilárd és Borbély Lénárd marakodása közben a Gubacsi hidat a rozsda marja. Mind a ketten többször megígérték a híd felújítását meg a gerincút építésének folytatást, a közlekedési káosz csökkentését. Semmi sem lett belőle. A marakodók helyett csak a rozsda végzi csendesen, de félelmetes következetességgel a munkáját 

A héten a média Csepellel kapcsolatos írásai elsősorban a helyi fideszes vezetők közötti, évek óta tartó botrányos hatalmi harcának újabb állomásával foglalkoztak, „Németh feloszlatta a helyi Fideszt” – írták. A különböző médiafelületeken legalább 30 cikk jelent meg a két vezető, Németh Szilárd és Borbély Lénárd újabb, immár komoly sebeket is okozó összecsapásáról. Blogunk pl. több írást is közreadott, mindegyik a két fél nemtelen küzdelmének hátterére keresett választ. Most inkább néhány érdekességre, véleményre hívjuk fel olvasóink figyelmét.

A két főszereplő egyike sem tárta a nyilvánosság elé összeveszésük valódi, esetleg személyes jellegű okait. Ritkán nyilatkoztak a témáról, ha igen, akkor is „szőrmentén” mondtak véleményt. A nyilvánosság felé a kettejük közötti harcot munkatársaik, hívő fullajtárjaik vívták, amiben

Ami eddig elképzelhetetlen volt: a Fidesz várának vastag falai közül kihallatszik a csatazaj. A sértődés, a düh, a felelősség-áthárítás, a menekülési ösztön hangjai. Nemrég Palkovicsé, most Matolcsyé. Nem túl szépek. De hát milyen legyen, ha ég és föld összeszakad?

Kiderült, hogy a miniszterelnök jobbkeze (Matolcsy) mégiscsak nagyon jól tudja, mit csinált a bal, vagyis Orbán kormánya. Azt az illetlen, Simicska-féle elhíresült egyszavas minősítést a miniszterelnök úrról ugyan nem idézte, de egyébként iszonyúan beolvasott a parlamenti bizottságülésén. Na nem magának, aki szintén tettestárs volt, de minden jelentéktelen részletbe nem mehetett bele. Kiderült, hogy a rossz döntéseink miatt a világ legsérülékenyebb országai közé tartozunk. A termelékenység pocsék, az infláció már a háború és a szankciók előtt elkezdődött, az ársapkák csak tovább növelték. Az egész válságkezelés elhibázott.

József királyi herceg és neje az ünnepségen

A két világháború között Csepelen a polgári kultúra terjesztését szolgálta a 95 éve megnyílt Kultúrház. Az 1927-ben átadott létesítmény az 1900-as évek elejétől működő, és sok fejlesztésen átment Árpád utcai Csepeli Munkásotthon közelében, a Szent Imre téren épült fel.

A második világháborúban elpusztult impozáns épület, a Csepeli Kultúrház földszintjét étterem, több egyesületi helyiség és táncterem foglalta el. Az emeleten 800 főt befogadó színházterem, étterem, könyvtár és egyesületi szobák lettek berendezve.

A Csepeli Kultúrházat a Keresztény Polgárok Közössége üzemeltette. Az épületben működtek a polgári  jobboldali egyesületek. Nagytermét színházi és mozielőadásokra használták. Klubterme, valamint az étterme a helyi polgárság és értelmiség kedvelt találkozó- és szórakozóhelye volt. A most következő képek

A közmédiában még hazudni sem tudnak rendesen, ezért folyton lebuknak. Mit mondjunk az M1, a Kossuth és társai sajátos, orosz érdekből a tudatos hírhamisítás határait bármikor készséggel átlépő szerkesztéspolitikájára?

Félkatonai szervezetnek minősítette az állami médiát a kormánypárti sajtómunkás – és véletlenül vagy sem, de pontosan fején találta a szöget.

Honvédségünknek még a védelmi doktrínájában is benne van, ha nem is túl explicit formában, hogy a térségben az egyetlen hatalom, amelynek katonai ereje ellen esetleg védekeznünk kell, Oroszország. Ehhez képest gondosan úgy fegyverkezünk – úgy választunk például légvédelmi rendszereket –, hogy még csak véletlenül se sértsünk vele orosz érzékenységet (értsd: bármire alkalmas lehet de egy Oroszország felől érkező támadás elhárítására a legkevésbé). Nevezhetnénk

Nem történt változás a Csepel SC ingatlanjait illetően: a Béke téri stadion ugyanolyan lerohadt állapotban van, mint amikor a rezsibiztos érdekeltségébe tartozó akadémia megvásárolta. Németh Szilárd nyomulásával szöges ellentétben  az önkormányzat azt hangoztatta, hogy a Csepel SC ingatlanjainak a kerülethez kellene kerülniük.

A 2020-as év végének egyik legmeglepőbb fejleménye volt, amikor kiderült, hogy a Németh Szilárd érdekeltségébe tartozó Kozma István Magyar Birkózó Akadémia (KIMBA) megvásárolta a Csepel SC Alapítványt, így a Fidesz alelnöke lett a kerület egyik legnagyobb „ingatlanbárója”. - Így kezdődik Béres Mátécikke a Magyar Narancsban. A folytatást változtatás nélkül közöljük:

"Érdekes módon Németh Szilárd még polgármesterként a terület beépíthetősége ellen kampányolt és változtatási tilalmat rendelt el, így a korábbi tulajdonosok nem tudtak fejlesztéseket véghezvinni az alapítvány tulajdonában lévő ingatlanokon, köztük az egykor 12 ezer férőhelyes Béke téri stadionon sem. A későbbi és jelenlegi polgármester,

Nem kell feladni! - Ez a Lennon-jelenség lényege. "Tegnap volt negyvenkét éve, hogy Lennont megölte az a bizonyos senki, s ennek következtében a Beatles alfahímje ott rekedt a XX. században örökre – milyen fura, hogy ha az az említett senki nem születik meg, akkor az öreg Lennon talán a mai napig turnézna a világban. Most éppen Putyint szapulná, ahogyan a vén Bob Dylan csinálja túl a nyolcvanon..."

Egy Lennon-napom úgy kezdődik, hogy meghallgatom tőle a Dig a Pony című számot, aztán a Don't let me down-t, majd a Strawberry Fields Forevert, s végül a Lucy in the Sky with Diamonds című dalt, mert ezek a kedvenceim tőle.

Ezt a Lennon-hangot szeretem, ezt a karcos, nyers és pszichedelikus énjét. A korai Beatles-re jellemző, csajozós, cukros szövegeket nem kedvelem, igazából az 1965-ös Rubber Soul című lemeztől, meg az 1966-os Revolvertől számítom az én saját, külön bejáratú Lennonomat, azt a John Lennon nevű, különös és eredeti fazont, akit 1980. december 8-án azért lőtt le egy senki, hogy valaki legyen belőle. Nem lett belőle valaki, Lennon viszont azon a napon halhatatlanná lett. Azóta sincs olyan másodperc a Föld nevű bolygón, amikor éppen ne szólna egy Beatles-dal valahol.

Nem a kerületi lakosság igényeire, hanem ennek a két embernek a mániákus önmegvalósítási kényszerére alapozódtak a csepeli értékeket szétverő, birodalomépítő döntéseik 12 év alatt. A hatalmi acsarkodás  levét  most azok a csepeliek isszák meg, akik kárvallottjai a duó rombolásának

Most, hogy Borbély Lénárdot párttársa és egykori mentora Németh Szilárd elsősorban azért akarja eltávolítani polgármesteri székből, mert megakadályozta, hogy a birkózó szövetség elnöke, ezen a területen, - a saját lakására bejegyzett alapítványon keresztül - sok emeletes szállodákat, franciaágyas vigalmi beruházásokat, és más jövedelmező dolgokat építtessen.

Érdemes visszaemlékezni a pár hónappal ezelőtti borbélyi verdiktre és diktatórikus intézkedésekre. Zavaros és igaztalan mondatokkal, törvénytelen cselekedettel tagadta meg a polgármester a

Ha Matolcsyt gyalázni fogják, akkor vagy nagyon ravasz a terv, vagy valóban elszabadult a Nemzeti Bank elnöke. Ha a szavait mérlegelik, elemezgetik, akkor gyanús, hogy valami összjátéka folyik itt. Ha pedig nemes egyszerűséggel elhallgatják az egészet, akkor beikszelhetjük, hogy Matolcsy saját szakállára cselekszik, mert megszólalt a lelkiismerete. Így is úgy is nyakig vagyunk a slamasztikában.

Szembe kell néznünk azzal, hogy a magyar gazdaság válságközeli helyzetben van – jó, mondanak ilyet páran. Ám most a Magyar Nemzeti Bank elnöke fogalmazott így a parlament gazdasági bizottságának az ülésén. Sőt, elég részletesen kifejtette, mire gondol. A magas inflációra, amely ezek szerint még jó ideig marad, az úgynevezett ikerdeficitre, vagy éppen arra, hogy a magyar gazdaság az egyik legsebezhetőbb.

Azt is előhozta, hogy a magyar mezőgazdaság hatásfoka kifejezetten rossz. Kifejtette, hogy „helytelen a kormány válságkezelési stratégiája”, „az ársapkák 3-4 százalékos inflációs többletet okoznak, azonnal ki kell vezetni ezeket”, „Magyarország az egyetlen ország, amely több benzint és gázolajat fogyaszt, mint az energiaválság előtt”. Na és a kedvencem: „2010 után nem hoztuk meg a jó döntéseket, 2021 után rossz döntéseket hozott a kormány”. Az utóbbi mondatnak az első része kifejezetten

Csepelen itt és így dőlnek el a lényeges dolgok. Bercsik Károly fideszes önkormányzati frakcióvezető és Németh Szilárd találkozója a birkózó akadémián - Borbély Lénárd nélkül. A polgármester nem akart társadalmi megegyezést a csepeliekkel, de még arra sem figyelt, hogy a rezsibiztossal évek óta folytatott politikai, hatalmi csatája megosztotta a testületben működő Fidesz-frakciót, ami most több fontos kerületi ügyben leszavazta őt. 

A november 24-i csúfos kudarc (nem fogadták el a polgármester 3 fontos előterjesztését) kiküszöbölése érdekében 30-ára rendkívüli képviselő-testületi ülést hívott össze Borbély Lénárd polgármester. Az ülésen két, korábban leszavazott előterjesztés megtárgyalását és elfogadását kérte a testülettől, a harmadik leszavazott javaslatát, az idei költségvetési rendeletmódosítás ismételt megtárgyalását már nem tűzte napirendre. Lehet, hogy belátta, nincs értelme, meg egyébként is a módosítás nélkül is dönthet, bizonyos határok között, a költségvetési keretek közötti átcsoportosításokról. 

Két másik előterjesztése viszont fontos volt a polgármester számára:

A szociális problémákat immár törvénybe vésve nekik maguknak kell megoldani, s csak valahol a ködös végtelenben bukkan fel az állam felelőssége, de még az sem derült ki, hogy ez mit takar.

A Fidesz kormányai az élet minden területén központosítanak, hivatalok és intézmények százai szűntek meg az elmúlt években, feladataikat egy központi helyre sorolták, ma is ilyen vízfejek alakulnak hetente. Központosított az állami közbeszerzés, az informatika, a hulladékgazdálkodás, összevonták a közlekedési cégeket, nincs már nyugdíjfolyósító, csak kincstár és pár napja derült ki, hogy az állami tőkealapokat is egy központosított rendszerbe gyűjtik.

A második Orbán-kormány idején még kormánypárti képviselők is tiltakoztak a közoktatás totális központosítása ellen, de a „Főnök” döntött, felszámoltak minden autonómiát az

Lakat a postán. A csepeli fideszes kerületvezetők jutalomból most azt kapják a kormánytól, amit az ellenzékiek büntetésből.  A népnek, sajnos maradnak a bezárt posták

A csepeli képviselő-testülettől a polgármester felhatalmazást kapott, hogy tárgyaljon a Magyar Posta vezetőivel a bezárásra ítélt csepeli kisposták további nyitvatartásáról. A tárgyaláson a bérleti díjak elengedésére, és a fűtés költségek átvállalására van a polgármesternek lehetősége.

Ez azért alakult így, mert a Magyar Posta vezetői úgy nyilatkoztak, hogy a létszámot nem kívánják csökkenteni, a bezárással felszabaduló személyeket más (nyitva maradó) hivatalokba irányítják, elkerülendő a torlódás! A postavezérek és a mögöttük állók már meg is hazudtolták korábbi önmagukat.

Látva országszerte a helyi politikai vezetők kétségbeesett törekvését, a Magyar Postánál emelték a tétet oly módon, hogy a bezárt postákért az áldozatot vállalni akaró önkormányzatoknak a fentieken kívül, még a személyzet bérének felét is magára kell vállalnia!

Hát kérem ez úgy zsarolás, ahogy az a

ÉRZÉKETLENSÉG

„A sajnos egyre szaporodó temetéseken való megjelenési kötelezettségem egyik eseménye volt a végtisztesség megadása Nedoma Miklósnak, aki a csepeli közélet meghatározó és igen befolyásos embere volt a hetvenes nyolcvanas éveknek.” - Így kezdi bejegyzését saját közösségi oldalán Horváth Gyula. Írását így folytatja:

„Nemoda Miklós tanácsi osztályvezető, és IKV igazgatóként is tevékenykedett. Munkássága nyomokat hagyott a kerületen! /A munkatársai, neveltjei, igen sokáig (egyesek napjainkig) befolyással, vannak az önkormányzati gazdasági, pénzügyi tevékenységére. Sajnos, ahogy csökken a számuk, úgy növekszik, a szemléletből, - a szakmai tartás hiányából - eredeztethető hibák és bűnös mulasztások száma/

Nedoma Miklós sikereinek több produktuma is jelen van kerületünk értékei között. Többek közt annak a ’Tanácsi Sporttelepnek’ a megalkotása is az ő nevéhez fűződik, amit Borbély Lénárd nagy vehemenciával éppen mostanság veret szét.

Csepel jelenlegi vezetőinek persze fogalmuk sincs arról, hogy

A foci VB-szurkolóknak a sör mellé kalap lehet, de ársapka nincs, melegben ez nem praktikus. Sörözés közben sem feledhető: a nemzetközi szövetségek pénzimádata elvette tőlünk kedvelt játékunkat – a focit. Mára klubcsapatok helyett világválogatottak, nemzeti csapatok helyett honosítógyárak szelekciói lépnek pályára.

Van bajnokság, ahol a nyári rajtkor lehet tudni, ki fog nyerni – a szakkommentátorok ezért váltak szórakoztatóipari szakmunkásokká.

Európában a Bajnokok Ligája ősszel pénztermelő üzemmódba kapcsol, tétje nincs, egy outsidert alibiből mindig beengednek a tavaszi főtáblára, hogy ünnepelhessen kicsit a nagyokkal. A futball ma már nem is csapatjáték. A „sztárjátékos” dönti el, ki lép pályára, zsarolja a klubot, felbontja a szerződését, meneszti az edzőt – minezt potom heti 5-600 ezerért euróban.

Most elvitték a vb-t a Perzsa-öbölbe, ahol

Bátorságból, emberségből adtak leckét pöffeszkedő politikusoknak a polgári engedetlenséggel tiltakozó jedlikes pedagógusok és a tanáraikat támogató jedlikes diákok. A pénteki diákdemonstrációról szóló fotó – a Táncsics utcai épület évek óta húzódó átalakítása miatt – a csillagtelepi ideiglenes intézményben készült. Csepel vezetői és a kezükben tartott szócsövek erről egy szót sem hajlandók közölni.

A november 24-i csúfos kudarc (nem fogadták el a polgármester 3 fontos előterjesztését) kiküszöbölése érdekében 30-ára rendkívüli képviselő-testületi ülést hívott össze Borbély Lénárd polgármester. 

Két, korábban leszavazott előterjesztés megtárgyalását és elfogadását kérte a testülettől, a harmadik leszavazott javaslatát, az idei költségvetési rendeletmódosítás ismételt megtárgyalását már nem tűzte napirendre. Lehet, hogy belátta, nincs értelme, meg egyébként is a módosítás nélkül is dönthet, bizonyos határok között, a költségvetési keretek közötti átcsoportosításokról. 

Két másik előterjesztése viszont fontos volt a polgármester számára: január 1-től 11,2 százalékkal emelni akarta a vállalkozókat sújtó adókat (építmény- és telekadó), illetve rendezni akarta a

A hiba a rendszerben a tanulókkal van már megint. Lázadoznak, okoskodnak tüntetgetnek – helyettünk is. És az azért jó, hogy uraik és parancsolóik kicsit reszketni méltóztatnak.

Mint azt a legmagasabb helyről közölték, semmi összefüggés nincs a pedagógusok bére és a tankerületi vezetők jutalma között. És azért nincs, mert blablabla, blabla és blabla. Sőt, még blabla. Aki tovább kötözködik és nyilvánosságra hozza a tankerületi vezetők többmilliós jutalmát az a törvény teljes szigorával néz szembe. És Pintér Sándor nagyon tud nézni.

Ez már csak azért is vicces, mert szerintem azt kellene megbüntetni, aki egy átlagos iskolai alkalmazott bérét teszi közzé. Azt, hogy kétszáz-egynéhány ezer forintot kap valaki, aki diplomát szerzett. S nemcsak azért, mert az ország szégyene. A kormány szégyene. De azért is, mert kiderül belőle, hogy

Van egy méltatlanul, vagy inkább felháborítóan mellőzött emléktábla Csepelen, a polgármesteri hivatal falán. Ez a Szent Imre téri márványtábla emléket állít annak a 78 évvel ezelőtti, Magyarországon egyedülálló hősies ellenállásnak, amellyel a csepeliek megakadályozták, hogy a második világháború végnapjaiban, 1944. december 4. és 6.  között a megszálló német náci haderő és magyar szövetségesei, a nyilasok kiürítsék a községet.

A csepeli gyárak, üzemek munkásai a község lakóival együtt a főtéren tüntetve megtagadták a kiürítési parancs végrehajtását, szembeszálltak  a kivezényelt fegyveresekkel, és nem költöztek el Csepelről. Kormos Lászó WM gyári kommunista ifjúmunkás a foglyok kiszabadításáért vívott tűzharcban életét vesztette.

A nyilas uralom idején lezajlott, az országban egyetlen tömegtüntetés bizonyította Csepel népének bátorságát. Az emberek felháborodásukban nemcsak a kiürítés ellen emelték fel a szavukat, kifejezésre juttatták a német nácik és a nyilasok iránti ellenszenvüket, békevágyukat is.

Emlékezzünk! Idézzük fel a 78 éve történt eseményeket:

Nehézkes elolvasni az élelmiszerek termékcímkéit, nemcsak azért, mert a helyszűke miatt alig olvasható betűkkel írják, hanem a tartalmuk miatt is. Sokszor nem tudni, hogy élelmiszer boltban vagyunk-e, vagy valamilyen alkimista barlangban. Ám miután ezekkel az árukkal vannak tele a polcok, végülis élelmiszert, illetve néhány esetben annak nevezett illúziót viszünk haza. Már nem is nézzük, hogy valójában mit. A legtöbb esetben a csomagolás alapján vásárolunk. Ha szép, ha csábító, és

Korábbi tiltakozás a Jedlik gimnázium csillagtelepi ideiglenes épületének bejáratánál

December 2-től határozatlan idejű polgári engedetlenségbe kezd a csepeli Jedlik Ányos Gimnázium 22 pedagógusa – derült ki a Dél-Pesti Tankerület tanárai és szülői nevű Facebook-csoportban megjelent bejegyzésből. A tanárok így fejezik ki szolidaritásukat többek között „a tiltakozásuk miatt elbocsátott” 13 budapesti pedagógus mellett. A munkamegtagadással nyilvánítják ki, hogy nem értenek egyet „a szakmai párbeszédre nem hajlandó, diktatórikus oktatáspolitikával”. 

A következőkben változtatás nélkül közöljük a tiltakozó jedlikes pedagógusok nyilatkozatát és a tiltakozó pedagógusok névsorát:

A kerületi vezérkart az  egyre súlyosabb vezetési válság és a mind nagyobb közéleti gondok nyomasztják. A fideszes polgármesterrel és a két helyettesével pénzügyi kérdésekben szembe fordult a Fidesz-frakció

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) november 30-án megjelent 23. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket.

 Az év 23. lapszáma „hozta önmagát”. Vegyessaláta: kevés szöveg, az is Borbély Lénárd polgármester szemszögéből, az önkormányzat helyzetéről; még kevesebb, a kerületben hatalmat gyakorló Fidesz-frakció többségének többszöri kiszavazásáról; az ellenzék önkormányzati ügyekkel kapcsolatos véleményéről; és sok semmitmondó „színes” írás, elsősorban azoknak, akik rendszeres olvasók, s gyakorlatilag innen értesülnek a kerületben zajló, tulajdonos által fontosnak tartott eseményekről.

Most sem fértek bele a 24 oldalba az itt lakókat foglalkoztató mindennapi ügyekről, a lakosokat érdeklő legfontosabb kérdésekről, a gazdasági válság, az elszabadult infláció csepelieket is érintő hatásairól szóló hírek, tájékoztatók, vélemények. 

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Az elfekvőről mindenki tudja, micsoda. Hivatalos nevén: ápolási osztály, esetleg ágyak a krónikus osztályon. A kórházak tájékoztatóiban ilyesmi olvasható róluk: „aktív orvosi ellátásra nem szoruló, önmagukat ellátni nem képes, a családi gondozást átmenetileg nélkülöző betegek számára” adnak férőhelyet. Az „átmenet” gyakran örökre szól.

A dolgozó családtagok vagy a hasonlóan idős, gyenge házastárs nem tudják vállalni az éjjel-nappal gondozást. A Covid idején hazapaterolt betegek esete (köszönjük, Kásler doktor) intő példával szolgál.