A Völner-történetet nem feledve – vajon ő hagyta jóvá Áder megfigyelését? – egy pillanatra foglalkozzunk az orbánista testőrségek belharcaival. Egyelőre még csak annyi valószínű, hogy az orbáni pretoriánus testőrség; az úgynevezett TEK megfigyelte a köztársasági elnök testőreit, akik egy külön kis hadseregbe vannak szervezve. Van ilyen, még jó, hogy nem keverednek tűzharcba egymással.

És miután Kövérnek és Matolcsynak is szerveződött külön fegyveres osztaga, biztos, ami biztos alapon, a lehallgatóknak akadhat dolga elég. Bár mondjuk még az járt jobban, aki testőrein keresztül Ádert kényszerült hallgatni, mert azért egész nap Kövér vagy Matolcsy szövegeken csüngeni elég erős munkahelyi megterhelést jelent.

Felvetődik persze a kérdés, hogy miért kell Ádert terroristákra kifejlesztett kémszoftverrel figyelni?

A hatalom eldugná a látványt és el is dugta a Blaháról a Népligetbe. Ételosztásra várók kanyargó sora még a látvány radikális elrejtése előtt a Blaha Lujza tértől a Rókus kórházig és tovább... A téli napforduló a rövid nappallal, a ködös, borús idő rátelepedik az emberekre. De nem csupán emiatt van olyan érzésünk, hogy végképp a sötétség jellemzi Magyarországot. A karácsonyi fények szépek, de ezektől még semmi nem változik a szürke hétköznapokon. Itt már hosszú ideje nem palackba zárva, hanem dalokban üzenünk. Aki hallja, adja át!

Mostanában egyre többször jut eszembe egy régi dal. Nem vált nagy slágerré, hiszen A Rádió – az egyetlen, az állami – nem játszotta gyakran. 1973-ban jelent meg, a szövegét – ki más – Bródy János írta és – természetesen – Szörényi Levente énekelte. Az Illés-szám refrénje ez volt: „Ha te járnál ott, ahol én jártam / Ha te látnád azt, amit én láttam / Ha te állnál ott, ahol én álltam / Nem lennél már ártatlan”. Erősen áthallásos szöveg. Hát még ha hozzávesszük az első versszakát is: „Én már látom, a sok mesét elhitted / Mégis úgy kérlek, hogy egyszer majd hallgass meg / Mikor útnak indulsz, minden még oly szép / Hidd el, másként érzel, hogyha már véget ér”.

Ez a Dal az ártatlanságról. Ez a dal, amiről már akkor, a hetvenes években úgy gondoltuk, hogy rólunk szól, nekünk szól. Ha A Rádió zenei műsoraiba nem szerkesztették be, akkor azt mondtuk, persze, világos, hiszen értik, mi van a sorok között. Ha pedig néha-néha mégis megszólalt, akkor azt eseménynek tartottuk. Hohó, hát mégsem vették észre.

Azt mondja Bródy János – a Szép Szóban olvasható interjúban –, hogy „a hatvanas–hetvenes években, a letiltásokkal együtt is, sokkal nagyobb jelentősége volt a dalokba sűrített üzeneteknek”. Márpedig ez üzenet volt, erőteljes vélemény egy országról, amelyben éltünk. És ma, bemutatása után több mint negyven évvel is, mennyire aktuális. Mintha megállt volna az idő. Vagy inkább, mintha visszatértünk volna oda, ahonnan jöttünk.

Már sokfelé jártunk és

Ünnep és ünnep között hatalmas a különbség attól függően, hogy milyen élethelyzetben üljük éppen. És éppen azért, mert az ünnep kiemelt esemény, a hozzá kapcsolódó érzelmek is extrán erősek, mély nyomot hagynak. Az én év végi ünnepeim hatalmas átalakuláson mentek keresztül nyolc év alatt. Elmondom, honnan hova jutottam. Doffek Gábor írása.

2012-ben ezekben a hetekben egy majdnem üres lakásban ültem.

Akkor kilenc hónapja kerültem ide, fizikailag már külön éltem, a válás jogilag még nem történt meg, mert egyikünknek sem maradt ereje azokat a papírokat megírni, az egészet hivatalosan lezárni, befejezni. Mindketten, amennyire tudtunk, az új élethelyzetünket próbáltuk kínok keserves kínjával megszokni, ami esetemben azt jelentette, hogy másik lakcímen éltem, mint az akkor majdnem nyolcéves lányom. A válásomról elmeséltem, hogy életem egyik legnagyobb traumája volt, gyerekközpontú apukaként pedig alig túlélhető szörnyűségként tartom számon az

Emlékszel, öcsém a kővé száradt, ki tudja miből készült szaloncukorra, ezüstpapírba csomagolva? Majdnem beléjük tört egészséges gyermeki fogunk, de egyéb híján ez is mennyei mannának tűnt akkor, különösen a rózsaszín, amiről máig nem tudom, puncsos, málnás vagy rózsavizes lehetett-e.

Vajon át tudunk-e vinni valamit a gyermekkor várakozásából mostanra, amikor felnőttként irányítjuk az ünnep hangulatát, határozzuk meg ütemét? Sejthetik-e saját gyerekeink a harminc-negyven-ötven évvel korábbi párás reggeleket, amikor szánkóval húztak fel a nagyanyánkhoz, aki krumplit sütött a Salgó sparheltben, hogy melegítse addig is a kezünk, amíg a kastélydombig elérünk?

Ó azok a szánkók! Tán nagyapánk hegesztett össze hulladék vasakat, s gyártotta rá aztán különböző deszkákból az ülőkét, hajlított fát, hogy a derekunknak is legyen támaszték. De mennyivel jobb móka volt a háttámla nélküli szánkó, amire hárman, négyen is fel lehetett férni egyszerre, és gurgulázva nevetni azon, aki a nagy sebességben lepottyant a puha hóba hátulról.

Emlékszel, öcsém, mikor megkaptuk az első,

„Gyere, szórni ma csillagokat a sötétbe, /A fény mi legyünk, ameddig itt a helyünk! /Tudom, nehéz most. Keserű ez az év, baja túlcsordul, /De ne add fel! Egyszer ennek is vége, a sors fordul.”

A Dés László-Geszti Péter szerzőpáros különleges karácsonyi dala. A CSILLAGSZÓRÁS és a hozzá készült klip a megrázóan nehéz, veszteségekkel teli 2021-es év végén szándékozik lelki közösséget teremteni a szeretet ünnepének időszakában, amikor rengetegen lesznek távol szeretteiktől.

Mikor elfolyik végül a szemfesték, 
Mikor elfogy a szó is a szentestén, 
És a Mennyből az angyal a Skype-on szól,
Egyedül Anya integet, látod, a távolból,

És nagy a csend. Sose volt ilyen csendes az éj. A szemedben látom,
Odabent havazik, pedig kint van tél. Fagy ül a fákon.
A kalács kisül újra, de görbül a szád,
Nem ül itt, akivel meg is oszthatnád.

Ezért, hogy mégis megidézd,
Gyere, gyújtsd meg a fényt, azokért, akik nincsenek itt,
 Kiket álmainkban megölelünk!
Gyere, gyújtsd meg a fényt, hogy az éjbe felírd nevüket,
Azokét, akiket mi szeretünk!

Ady Endre: Karácsony – Harang csendül...című versével

minden csepelinek békés, boldog karácsonyt és meghitt, szép ünnepet kívánunk! 

I.

Harang csendül, 
Ének zendül, 
Messze zsong a hálaének 
Az én kedves kis falumban 
Karácsonykor 
Magába száll minden lélek.

Minden ember 
Szeretettel 
Borul földre imádkozni, 
Az én kedves kis falumban 
A Messiás 
Boldogságot szokott hozni.

A templomba 
Hosszú sorba' 
Indulnak el ifjak, vének, 
Az én kedves kis falumban 
Hálát adnak 
A magasság Istenének.

Hogy elhiszed-e, vagy sem ezt az álmot, ezt az igéző ősi regét? Mindegy. Csak az a fontos, hogy megértsd az ácsszekercék üzenetét, s hogy a földön és odafönt, elménk friss emberi égtájain is megőrizzük a fényt, a szeretet melegét...

A kiemelt beruházások rendszerével, illetve újabban a rozsdaövezeti akcióterület kijelöléssel az Orbán-kormánynál úgy ütik le az önkormányzati ellenvéleményeket, mint egy kellemetlenül zizegő legyet a légycsapóval. Csepel vezetőinek még ellenvéleménye sincs...

Az önkormányzatok pro forma még működnek. Belül azonban üregessé vált a rendszer. Az Orbán-kormány jó ideje játszódik a gondolattal, hogy felszámolja az egészet és a helyén NER kompatibilis végrehajtó hivatalokat állít fel. A jelentős politikai kockázat azonban (eddig) visszatartotta az egyetlen nagy csapásra épülő átalakítástól. Inkább egy skandináv krimi kimért, rideg világát idézően folytatásos intézkedéssorozataként csonkítják a hazai demokrácia egyik alapintézményét.

A települések választott testületeitől egymás után vették el az iskoláikat, a kórházaikat, szűkítették a

Most – ritka, de azért nem példátlan kivételként – a bíróság kimondta, hogy a polgároknak van igazuk a kormánnyal szemben: „az állam nem hagyhatja magukra a súlyos-halmozott fogyatékossággal élő embereket és az őket gondozókat”. Az orbáni többség szeret rendszerváltásként gondolni 2010-re; nos, ha így van, akkor az új rendszer, a NER korszakának egyik legfontosabb – igaz, még nem jogerős – bírósági ítélete született meg.

Mindig visszás, ha a magyar állam a saját polgárainak egy jelentős csoportjával pereskedik – hiszen mindig felveti azt a kérdést, hogy lehet-e az államhatalomnak a saját polgáraiétól elkülönülő érdeke. Magyarországon a jelek szerint lehet: nálunk az elmúlt években gyakorlattá vált, hogy a kormánnyal szemben alkotmányos alapjogokat is csak bírósági úton lehet érvényesíteni.

Az pedig már a szóban forgó kormányról meg az általa gründolt alkotmányhelyettesítő betűkupacról árul el nagyon sokat, hogy ezekben a perekben igen gyakran az állampolgár marad alul, miközben az alaptörvény elvben garantálná az alapjogok sérthetetlenségét.

Nem az Orbán-kormány milliárdjaiból, hanem a sportoló fiatalok, a szüleik és a szurkolók odaadó, önkéntes munkájával készültek a csepeli birkózók a centenáriumi ünnepséggel egybekötött új edzőtermük megnyitójára a Táncsics utcai Burattino iskolában. A Hollandi úti több milliárdos birkózó monstrumban  nincsen számukra hely?

A Csepeli Birkózó Club nemrég közölte, hogy ünnepséget tartottak a Magyar Birkózók Szövetsége megalakulásának 100. évfordulója alkalmából.

Miután Németh Szilárd nem engedte, hogy edzhessenek a birkózók céljára milliárdokért létrehozott Kis-Duna parti birkózó csarnokban, az ünnepségre a Táncsics Mihály utcai Burattino Iskola tornacsarnokában került sor, amelyet a klub végleges helyének jelölt ki az önkormányzat. 

„...úgy tudtuk, hogy a szövetség vezetése a legmagasabb szinten képviselteti magát az eseményen:” Németh Szilárd azonban nem jelent meg, pedig „...gyakran látjuk facebook posztjain a klub melegítőjében, főzni, kirándulni, biztos a szívéhez nőtt a ruhadarab.” - írják.

Talán azért nem jelent meg a birkózó szövetség elnöke, mert

Agyafúrt ötletekkel áll elő a kormány, hogy osztogatás révén népszerűbbé váljon. Miután az adóvisszatérítés, a 13. havi nyugdíj, a megemelt minimálbér PR-hatása a jövő év elején kifúj, kellett valami, amire felépíthető egy új népszerűsítő kampány. Elég volt elővenni a "Multi" feliratú dossziét, és a benne skiccszerűen már ott lapuló ötletet: a nagy élelmiszerláncokat sarcolják ismét, amelyek, ha megszöknek, az a kormánynak siker, ha meg ezt a szigorítást is lenyelik, akkor félsiker. A tervhez jól jött néhány megváltozott uniós előírás is, melyek az élelmiszerpazarlás mérséklését szolgálják.

A törvény egy nap alatt megszületett, így a hat nagy, külföldi kézben levő multi kiskereskedelmi lánc már készülhet. Egyrészt arra, hogy a minőségmegőrzési idő lejárta előtt 48 órával leszedje a polcokról a megmaradt élelmiszereket és ingyen beszolgáltassa az állami 

Végre, végre, megjött! A postás meghozta a csepeli nyugdíjasoknak is a kormány újabb, százmilliókba kerülő propaganda anyagát, éppen jókor a JóKor-t. A karácsonyi nagytakarítás kellős közepén vehették kézhez a kiadványta címzettek, akik azonnal garantálták hasznosítását…

A „Friss és hasznos információk nyugdíjasoknak” alcímmel megjelent lap a kormány és a Fidesz propagandaüzeneteit ismételgeti, amelyek többsége nem friss és egyáltalán nem hasznos, szerintünk már csak a leghűségesebb fideszesek hiszik el. Talán a tavaszi választási kampány segédanyagának szánták. Ezért, a szokásos Orbán bevezető alatt 11 pontban sorolják fel a nyugdíjasok megbecsülésének „bizonyítékait”. Ezek egy része nem a nyugdíjasok megbecsüléséről szól (csok, tetőtér-beépítés), vagy például a nyugdíjprémium ügyében még a Bajnai kormány döntött.

Az pedig elszomorító, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke 2010 óta csak 10 százalékkal nőtt, hiszen az infláció növekedése ennél jóval magasabb volt. A kiadványra „válaszul” felsorolunk néhány tényt, amelyek cáfolják azt az állítást, hogy „Magyarország Kormánya megbecsüli az időseket”. Az Orbán-kormány:

> megszüntette a korhatár alatti és a korkedvezményes, illetve a korengedményes nyugdíjakat;

> eltörölte a rokkantsági nyugdíjat; továbbá:

Ez van, ha vezetőink hamvas ifjúkorukban túl sokat hallották a Vörös Csepelt: „még, még, még és még!” Meg hogy „sohasem elég”.

Nemcsak a fuvarozó cégek és katonai parádék hirdetik így magukat: földön, vízen, levegőben. Kellően széles látókörű kormány földön, vízen, levegőben lop. Persze legálisan teszi. Lehet, hogy így kevesebb benne az öröm, de jóval biztonságosabb. Előbb törvényesítik a lopást, ez nem túl bonyolult, amikor ők írják a törvényt. Igazán bunkóság, tapintatlan modorra vall egyáltalán lopásnak hívni. Mennyivel kifinomultabb így: állami vagyon átadása a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok számára. A „Ne lopj” helyett azt mégse írhatták annak idején a tízparancsolatba, hogy „ne játszd át a köztulajdont a sajátjaid által uralt, közfeladatot ellátó közérdekű alapítványok magántulajdonába”. Nem fért volna a kőtáblára.

Vezetőink módszeresen haladnak: előbb a földet lopták, aztán a vizet, végül a levegőt. Ez a tervszerűség az, ami

Csepelnek ennyi jutott: újabb és újabb ígérgetések ugyanattól a politikustól ugyanabban a mikrofonban

Zuglóban, nagyszabású építkezés kezdetéről számolnak be a hírek.

Csepelen –  hatalmas csinnadrattával (már több mint három éve kiürített) iskola renoválása került napirendre.

Zuglóban nem csak egy gimnáziumot újítanak fel, hanem egy egész városközpontot kívánnak létrehozni.

Zuglóban szocialista polgármester és testületi többség van addig Csepelen fideszes.

Zuglóban a tervezett fejlesztésről hivatalos lakossági fórumot szerveztek a

Az átkosban a rezsim zavarta a Szabad Európa Rádiót, most meg a Szabad Európa Rádió zavarja a rezsimet. Még úgy is, hogy nem is rádió, hanem csak egy honlap. De az Orbán-rezsimet minden idegesíti, ami nem az övé. Ilyesmiből persze egyre kevesebb van, de a kicsiért is lehajolnak, pláne, hogy jön a választás, semmit nem akarnak a véletlenre bízni.

Szerencse, hogy van nekünk egy remek alapbigyónk, ami majdnem alkotmány és már-már a rezsimnek is illik betartani. Ebben az áll, hogy „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit”. Akkor pedig, gondolná az ember, semmi baj sem érheti a magyar sajtó sokszínűségéhez és a demokratikus közvélemény kialakulásához a maga szerény eszközeivel hozzájáruló, kicsiny hazai stábot foglalkoztató honlapot.

Pedig érheti. Akár holnap este beterjeszthetik a parlamentben a javaslatot, miszerint

Ismét botrány volt a képviselő-testületi ülésen. Most is a Fidesz-frakció (képünkön) Németh Szilárdhoz hű tagjai, élükön a frakcióvezetővel, hozták létre a kínos helyzetet...

Az idei költségvetés módosításáról szóló rendelettervezet csütörtöki vitájában az egyik ellenzéki képviselő rákérdezett egy 108.500.000-es (opciós díj) bevételi, illetve kiadási tételre, amit a polgármester nagyon nem akart megválaszolni, azt is mondta, nézzen utána a képviselő. 

Végül kijelentette: majd írásban megadják a választ. Szerintünk az október 22-én aláírt „Szerződés vételi- és visszavásárlási jog alapítására” című dokumentum  egyértelműen megadja a választ. A polgármester viszont valamiért nem örült a téma felvetésének. Miért akarta elkerülni a téma testületi tárgyalását? Talán van valami takargatnivaló?

Az igazi balhé azonban csak ezután kezdődött...

A költségvetési rendeletet a fideszesek egy része sem fogadta el, s emiatt a testület leszavazta a polgármester által előterjesztett rendeletmódosítást, amire a fideszesek csepeli győzelme óta nem volt példa. A körükben kirobbant vitában a hárosi képviselő sérelmezte, hogy nem tájékoztatták egyes hárosi fejlesztésekről, a frakcióvezető szerint meg a Csepeli Hírmondó csak igazat írjon... Mi lehet az oka, hogy 11 év után éppen most veti a polgármester szemére a képviselő a CSH hazugságait? Talán Németh Szilárd államtitkár elégedetlen a lappal is, s Bercsik úr most éppen Németh úr magyar hangjának szerepében tetszeleg? 

Ha Halász Jánosnak kéne megmagyaráznia egy óvodásnak mindazt, amiről brummog, hogy mi az a nemváltó műtét,  mi az LMBTQI-propaganda, alighanem haladéktalanul komodói varánusszá operáltatná magát inkább, és a sebész még csak nem is pepecselne sokáig. 

Halász János minden meggyőződés nélkül brummogja bele a kamerába, hogy „a Fidesz-KDNP fontosnak tartja, hogy megvédjük gyermekeinket a nemátalakító műtétek népszerűsítésétől”. A Fideszkádéenpé úgy tartozik össze, mintha Halász János azt mondaná, hogy Ali baba és a negyven rabló. Egyik sincs a másik nélkül, sőt, az egyik egyáltalán nincs is, csak attól, hogy a másik van.

Halász Jánoson látszik, hogy szeretné, ha csak a meleg levegőt fújhatná rá a mikrofonra, és nem kellene semmit sem mondania, de addig nem hagyhatja el a pulpitust, amíg mind a 2 perc 19 másodperces szöveget le nem nyomja. A leírt szöveg felolvasandó.

Minden bemondók elődje, Scherz Ede azzal vált híressé, hogy nem bízott semmit a véletlenre, és ha kellett, szavalt vagy nótázott is a mikrofon előtt. Volt benne kraft és átélés. Tudta, hogy csak így jutnak el a szavai a hallgatókhoz. Jobban jártak volna a nézők, ha Halász János táncolni, dalolni se szégyell, akkor talán személyessé tehette volna a mondanivalóját. Már feltéve, ha

Mit kívánt Nagy József 15 éve? „Azt még szeretném kívánni, hogy a politikusok, akiknek véleménye fényévnyire van egymástól, most karácsony ünnepén átgondolnák, hogy mégiscsak az együttműködés viheti előre az országot, nem a torzsalkodás, a szeretetlenség.”

Viharos időket éltünk 2006 őszén, telén (is), így érkeztünk el a karácsonyi készülődéshez. A Csepel újság az évi utolsó számában több ismert személyt kérdezett meg arról, hogy mit jelent neki a karácsony. A válaszok közül most kettőt idézünk fel:

Nagy József, a Munkásotthon igazgatója:

Nekem mindig is a családot, a szeretet, a békességet jelentette és jelenti a karácsony. Jelenti az emberek egymás iránti tiszteletét. Ez az emberiség legszebb ünnepe.

Karácsonyi ajándéknak is felfoghatom, hogy a Munkásotthon színháztermét meg tudtuk újíttatni. Ez óriási dolog a csepelieknek. Hat év alatt mintegy hatvan millióba került a felújítás.

Ami engem illet, nekem

Ferenc pápa üzenetének a magva az irgalmas szamaritánus története: vegyük észre a bajba jutottat, a rászorulót, aki ajtónkon kopogtat”– foglalja össze a vatikáni hírügynökség a pápa mondanivalóját. Erre kell forrásként támaszkodnunk, mert a pártállamosított MTI tudósításai között nem találtunk beszámolót erről.

Volt egyszer egy magyar film, a Csinibaba, amelyben Timár Péter rendező, egy régen eltűnt, ma – akkor – már igazán tréfásnak ható világon gúnyolódott, ahol Gálvölgyi János, mikor egy hangszóróba a lottószámokat olvassa fel és odaér, hogy 56 – akkor csak legyint egyet és nem mondja be, mert nem akarja megzavarni ezzel az izgató számmal – 56 – a közönség bongyor fejecskéjét.

Mint azt tudjuk, az élet gyakran utánozza a művészetet.

A pápa a minap Leszboszon járt. Oké, Leszboszon – ez már maga is első hallásra olyasmi, amitől óvni kell a magyar polgárokat. Bár felteszem, hogy a

Jól kifogtuk! Jól kifogta: Borbély Lénárd polgármester neve, fotója most csak tizenkilencszer szerepelt a csepeliek közpénzéből nyomott évzáró Csepeli Hírmondóban. Ráadásként a címlap képet mi adjuk ajándékba…

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) december 15-én megjelent 23. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Egy hónapnyi szünet után jelent meg a Csepeli Hírmondó idei utolsó száma. A karácsonyi lap 8 oldallal bővült, a 32 oldalon karácsonyi rendezvények, az ünnepre való készülődés, illetve kulturális és sport rendezvények programjai olvashatók. Az Aktuális rovat két legfontosabb írása a november végi testületi ülés és a Jedlik Gimnázium felújítása. Az ünnep kapcsán szót kapott cukrászmester, főigazgató, mentő szakápoló, rendőrkapitány, néprajzkutató, színésznő, továbbá mások mellett Borbély Lénárd is, akinek neve, fotója összesen tizenkilencszer szerepelt a lapban.

A csepelieket év végén is foglalkoztató események, kérdések, az önkormányzatokat sújtó jogi és pénzügyi kormányzati döntések, a kerület valós járványügyi helyzete, az M0 ismételt lezárása miatti közlekedési feszültségek, Csepel időnkénti, egyre sűrűbben tapasztalható „bedugulása”, csakúgy mint a csepeliek mindennapi gondjai, most is hiányoztak a Csepeli Hírmondóból..

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Közmunkáért egyéni hála. A tanulmány szerzői szerint ez a Fidesz-hez részint valóban hű, a közmunkáért ténylegesen hálás, részint politikailag irányított, és ezt nem feltétlenül bánó népesség a magyar lakosság több, mint felét teszi ki, már csak azért is, mert az elmúlt harminc évben az elszegényedett városiak közül sokan költöztek vidékre.

Egy viszonylag friss tanulmány szerint 2018-ban a falvak lakosságának 58 százaléka szavazott a Fideszre, a nehézéletű térségekben meg 65 százalék. Nem mondhatni persze, hogy teljesen ingyen, a közmunkapénz, a templomfelújítások, a helyi fejlesztések összegei komoly meggyőző erővel bírhatnak, de ha mégsem, az igazából soha el nem tűnt feudális függési viszonyok restaurálása totálissá és tutivá teszi annak az állampopulista rendszernek a működését, amelyet Kovách Imre és Czibere Ibolya írt le.

Vagy elég lett volna lemásolni a régi viszonyokat rögzítő korábbi felméréseket? Hiszen a templom, a nagygazdák, és a helyi hatalom hármasa régi, bevált trió, amelyből