Hudák Jánostól tudom, hogy a csepeli Képviselő-testület Fideszes többsége (Hudák bátor tartózkodása mellett) megszavazta, hogy azoknak a képviselőknek, akik szeptemberben nem vettek részt a Kt. üléseken, fele tiszteletdíjaikat elvonják. Mint a naiv Hudák kolléga, más is gondolhatja, hogy rendben van ez így! Aki nem dolgozik ne is egyék, aki nem jár kt. ülésre ne is kapjon tiszteletdíjat.
Érdemes viszont a dolgot alaposan, hegyiről töviig megvizsgálni! Vajon ez a probléma miért is vetődik fel. Hudák kollégának valószínűleg nem tűnik fel, hogy sem az ő, sem a többi ellenzéki képviselő hozzászólására az ellenzéki sorokból soha semmi reflexió nem érkezik. Üveges tekintetek és gépies (gombnyomogatás) mozdult a válasz. Csak és kizárólag Borbély Lénárd, - az ő szellemi színvonalán - élcelődik, de tartalmi választ nem ad a felvetésekre. Annál többet sértegeti, provokálja az ellenzéki felszólalót. Magam elég gyakran és köntörfalazás nélkül, érthetően mondom el a
Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Ötvenhat még nincs olyan messze, hogy politikai, néplélektani, és történelmi közegben az objektivitás küszöbéig is elérjen. Vannak emberek, akik gyermekként szerezek életre szóló élményt az akkori eseményekről. Egy kisgyerek sérülékeny és védtelen! Ezért gyakran megijed a szokatlan hangoktól, látványtól, élőlényektől, betegségektől és számtalan más dologtól. Hogy ne félne a fegyverek ropogásától, a bombák robbanásától, a lövegek süvítésétől! És mennyire félhet akkor, ha legfőbb támaszának és védelmezőjének a szülőjének félelemtől reszkető arcát látja. Tegyék hozzá azt a kegyetlen valóságot, hogy ezt a támaszát meggyilkolják...
A kéményseprőcégeket kigolyózták a kormányzópárt szíves közreműködésével, így aztán győzelmi táncot járhat a rezsikommandó vezére a sameszaival együtt
Rovatunk – a csepeliek teljes körű tájékoztatása érdekében –, lapszámról-lapszámra, sorra veszi azokat a híreket, eseményeket, amelyek a XXI. Kerületi Önkormányzat Csepeli Hírmondó c. lapjába nem fértek bele. Annak eldöntése, hogy miért nem fért bele a lap 24 oldalába egy-egy hír, esemény vagy ellenzéki vélemény, rendezvény, nem elsősorban szerkesztőségünk feladata. Gondolja végig az olvasó: miért maradtak ki az alábbiak a Csepeli Hírmondó október 27-én megjelent 21. számából:
Hazánk egyik legtehetségesebb, legszorgalmasabb multimilliárdos mutatványosa, a felcsúti polgármester a Népszabadság felfüggesztését a rendszerváltás lezárásának tekinti. Persze ha megkérdeznék, a sajtószabadság zászlóvivőjének állítaná be szerény személyiségét.
Németh Szilárd – akarata ellenére - jót tett Szabados Ákossal, az erzsébeti polgármesterrel!
Miről is kellene szólni nemzeti ünnepeinknek? Miért kellene sokan összegyűlnünk ezeken a napokon? Miért kellene nekünk közemberként ilyenkor másként viselkednünk, mint ahogy a munkaszüneti napokon? Azért, hogy kifejezzük sorsközösségünket elődeinkkel és egymással. Hiszen megélt, újraélt, újraértékelt, megújított hagyományok és közös célok nélkül nincs sorsközösség. Az egymással vitázó, de szükség esetén egymással szolidaritást vállaló, jogaikat gyakorló állampolgárok nélkül, valóságos politikai és kulturális közösségek nélkül nincs nemzet, csak a látszata van: látszat nemzeti egység, hamis együttállás. Baj van, ha nincsenek közös ünnepeink. Ma pedig nincsenek.
Kérdéseink a csepeli önkormányzat képviselő-testületének ma esti ülése előtt
A csepeli Fideszesek felháborodási hullámot akarnak gerjeszteni, hogy bizonyítsák nagyvezérüknek: az, ami itt a népszavazási fiaskót okozta az nem az ő elutasítottságuk következménye. Úgy látszik, hogy a hazugsági kényszer annyira elhatalmasodott rajtuk, hogy legyőzi az illiberális rendszerben kötelező tekintélytiszteletet is, csak azért, hogy megmaradhassanak Csepelen a jól jövedelmező funkcióikba. Mindenki számára látható, hogy frusztráltságuk, és kisebbségi érzésük nem elég az elvárások teljesítéséhez.