Azt mondta valamelyik nap az unokám, nem érti, miért nem lehet belelátni az emberek gondolataiba? Ha nem is pontosan erre, de valami hasonlóra jutottam magam is, amikor hallgatva egyik-másik politikusunkat, legszívesebben azt kívántam volna: valami karácsonyi csoda folytán hirtelen azok a szavak jöjjenek ki a száján, amire gondol, és ne azok, amiket betanult.
Ha ez megtörtént volna, akkor Rétvári politikai biznisz-keresztény államtitkár sem arról beszél a minap, hogy büszke lehet ez a kormányzat az elért eredményeire, hiszen sokkal kevesebben nyomorognak ebben az országban, mint korábban. Ha elsétált volna valamelyik budapesti ételosztás színhelyére, maga is láthatta volna, még soha ennyi ember nem várta fagyoskodva, ha kellett órákig sorban állva, azt az egy tál meleg levest, ami a jótékonyság kondérjából jutott neki. Akkor inkább önkritikát gyakorol, megesik „keresztényi” szíve az „út szélén hagyott” szegények panaszain. De