Méretes korbácsütést mért Lázár János a minap Budai Gyulára, Varga Mihályra, meg Papcsák Ferencre, az MNB-t felügyelő ferencjóskára (minden nagyon szép...). E három elszámoltató régész sosem bírta előásni azt a csontvázat, amit viszont neki most, a Századvég-kamutanulmányi botránya zűrzavarában állítólag sikerült. Az „emúttnyócév” után „emútthatévvel".
A miniszter szerint a szoci kormányok 27 milliárd forintot fizettek ki – például titkosszolgálati – tanácsadásra, csakhogy végül eltüntették, ledarálták, elégették ezeket a tanulmányokat. (A parlamenti csikótűzhelynél melegedhettek vele egy darabig.) A hírbe hozott Political Capital elemzőcég erre csak ennyit közölt: a nyilatkozó kormánypárti politikusok elhallgatták, hogy munkájuk ellenértékének utolsó részletét a harmadik Orbán-kormány fizette ki 2015. augusztusában, „megbecsülve a korábban számos alkalommal írásban is elismert, jól végzett munkát”. Kínos, no!
Elhunyt a nagy magyar gerelyhajító generáció egyik meghatározó versenyzője,
Lázár János helyében én most behúznám fülem-farkam. Annyit idézték már úton-útfélen az elhíresült mondását, miszerint mindenki annyit ér, amennyije van, erre most kiderül a miniszterelnökről, hogy sosem volt vagyonos ember, jóformán semmije nincs. Ha igaz, amit a beosztottja az ilyen „jöttmentekről” állít, akkor nagy gáz van.
Mintegy kilencven számítástechnikai eszközt, köztük a Fidesz-frakció hét vadonatúj laptopját lopott ki a Parlamentből és a Képviselői Irodaházból a rendőrség gyanúja szerint egy raktáros. Mindezt a legjobban őrzött magyar középületek kameráinak a kereszttüzében, mindenféle biztonsági ellenőrzés nélkül tehette meg a dolgozó, egy nő, akinek védője, Galsa Péter szerint a tavalyi teljes, mindent rendben találó leltár ellenére fellelt hiányt akarják ügyfelére rásózni. Az ügy nemzetbiztonsági kockázatokat is felvethet.
Blogunktól távol áll a hálószobatitkok feszegetése. Most csak azért teszünk kivételt, mert Budapest főpolgármestere saját maga hozta szóba ezt a pikáns témát - közéleti töltéssel.
Szemrebbenés nélkül!
Álmukban sem gondolták volna, hogy egyszer azok fognak ellenük a leghevesebben lázadozni, akiktől erre a legkevésbé számítottak: a békés, türelmes pedagógusok. Álmukban sem gondolták volna, hogy azok, akiknek a száját a "rendszerváltás óta nem látott" béremeléssel, életpálya-modellel próbálták eddig többé-kevésbé sikeresen befogni, nem tűrik tovább, hogy már-már félfeudálissá züllesztett állapotok között, a helyi Klik-királyoktól befenyítve, silány egyentankönyveket használva arra legyenek kötelezve, hogy diákjaikból önálló gondolkodással nem bíró, de a nemzethez (magyarul: az Orbán-rezsimhez) hű alattvalókat neveljenek.
Látjuk a főerdészektől az erdőt, az