Már nincsenek szavaink, pedig a tragédiával végződő darabnak csak az első felvonása ment le eddig az oktatásban. Az utolsó felvonásában több generáció zuhan egyre mélyebb szegénységbe versenyképes tudás és a munkaerőpiacon nélkülözhetetlen kompetenciák hiánya miatt. Pusztán azért, mert egy mindenféle politikai kontroll nélkül működő hatalom első embere azt a világot szeretné visszahozni az oktatásban, amit fiatalkorában megismert: központi irányítást, merev szabályokat, egyentankönyveket, kevés diplomást, sok kétkezi munkást. Mivel informatikával a hatvanas években nem találkozott, ezért most is előbb jut eszébe a mindennapos éneklés ötlete, mint a mindennapos programozásé.
Az összefüggés az alacsony képzettség, valamint az alacsony jövedelem és a munkanélküliség között bizonyított és egyértelmű. Azok a gyerekek, akiket most belekényszerítenek az elavult képzést nyújtó, lebutított szakiskolákba, az első technológiai váltásnál, az első piaci átalakulásnál garantáltan munkanélküliek lesznek. Mivel nem tanítják meg őket semmire, ami a modern munkaerőpiacon az alkalmazkodáshoz és a túléléshez nélkülözhetetlen, végleg kiszorulnak a munka világából.