Magyarországon 72 évvel ezelőtt, 1944. április 16-án kezdődött a magyar faji törvények alapján zsidónak minősített magyar állampolgárok, a vidéki zsidóság deportálása a náci Német Birodalom koncentrációs táboraiba, halálgyáraiba. A több mint hét évtizede megtörtént tömeggyilkosságot, a népirtást jelenleg szemérmesen holokausztnak nevezik, hazánkban ma ennek van emléknapja.
Blogunk most Fahidi Éva portréját mutatja be. Néhány részletet láthatunk a magyar-német kooperációval végbe vitt kegyetlenséghez vezető útról, és arról: egy fiatal magyar lánynak mit kellett kibírni, hogy életben maradjon, túlélő legyen, aki most elénk tárja történetét:
A gyanú árnyéka: Kaphatnánk olcsóbban, de a kormány magának akarja a pénzt
Aki nem érti, hogyan lehet Magyarországon a politikából meggazdagodni, tanulmányozza Orbán Viktorék történetét. Elég egyszerű. Kezdje a Mester utcai kétszobás bérleménnyel, amelyet 1991-ben a Haris közben (Budapest legelitebb utcájában) egy frissen felújított, 135 négyzetméteres, négyszobás önkormányzati bérlakásra cserélhettek. 1994-ben a luxuslakást 560 ezer forintért megvásárolták az önkormányzattól. 2002-ben az a Kékessy Dezső vette meg ezt tőlük 63 millióért, akit mindenféle diplomáciai múlt nélkül Orbán tett párizsi nagykövetté.
Április 15-én a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete ( PDSZ) két órás figyelmeztető sztrájkot hirdet reggel 8 és 10 óra között, a Tanítanék Mozgalom és a Civil Közoktatási Platform támogatásával. A tiltakozó pedagógusok nem csak saját céljaikért, hanem az egészségügyben, a közművelődésben és a szociális szférában dolgozókért is kiállnak. A figyelmeztető sztrájkkal szolidaritást vállalók felhívásukban a következőket írják:
Elég rég óta, ha jól emlékszem 1979 óta vagyok a csepeli közélet egyik résztvevője.
Nem maradtak hatástalanok a diáktüntetések sem
Rovatunk – a csepeliek teljes körű tájékoztatása érdekében –, lapszámról-lapszámra, sorra veszi azokat a híreket, eseményeket, amelyek a XXI. kerületi önkormányzat Csepeli Hírmondó című lapjába nem fértek bele. Annak eldöntése, hogy miért nem fért bele a lap 24 oldalába egy-egy hír, esemény vagy ellenzéki vélemény, rendezvény, nem elsősorban szerkesztőségünk feladata. Gondolja végig az olvasó: miért maradtak ki az alábbiak a Csepeli Hírmondó április 7-én megjelent 7. számából:
Szívből remélem, hogy Habony Árpádnak megvannak még a régi jó kapcsolatai a vitringyártókkal, mert ahogy elnézem, hamarosan újra szolgálatba kell helyeznie önmagát mint kvietált koronagondnokot. A nemzet újabb koronaszállítás elé néz ugyanis, és ilyenkor Habony ismerősei szokták szállítani az üvegezett ládát. Jó, jó, tudom, hogy L. Simon László kormánybiztos e témában magánvéleményét fogalmazta meg, de ami a Várat illeti, a biztos úr ideái gyorsan hivatalos véleménnyé szoktak válni. Ideje hát felkészülni arra, hogy miben visszük fel a becses műtárgyat (más olvasatban: a nemzet szent ereklyéjét) a Parlamentből a Várba.