"Javaslom a Tisztelt Csepeli Polgármesternek, Alpolgármestereknek, Testületi Tagoknak, hogy sürgősen tűzzék napirendre, tárgyalják, meg és fogadjanak el egy intézkedési tervet, feladatokkal, felelősökkel nevesítve, arra az estre, ha a menekült hullám esetleg Csepelt is elérné. Ez nem csak joguk, de kötelességük is."
Ha az írásom címében olvasható három szó közül bármelyik elhangzik a köz- vagy magánbeszédben mindenki érzelmi alapokon személyiségének, beállítódásának megfelelően reagál. Ez azonban csak a felszín.
Meg kellene már érteni, hogy a menekültek problémájának kezelése nem egyszerűen érzelmi kérdés, hanem biztonságpolitikai, egészségpolitikai és humanitárius probléma. Mindhármat egyidejűleg kéne szigorú szakmai szabályok szerint kezelni.
Az első legfontosabb megállapításom az, hogy ennek kezelésében kormányunk nem áll a helyzet magaslatán. Vagy azért mert,
A Csepeli Munkásotthonban csütörtökön délután öt órai kezdettel magyar nótákkal és a legendás Csepel Táncegyüttes műsorával köszöntik augusztus huszadikát. Ünnepi beszédet mond dr. Szabó Szabolcs, Csepel és Soroksár országgyűlési képviselője.
8.30-9.30 Magyarország lobogójának felvonása után
Óriási felelősség nyugszik a pedagógusok vállán. Az iskolának nagy szerepe van a jövő társadalmának megformálásában; abban, hogy kapuján művelt, szabad, egészséges értékrenddel bíró és a világra nyitott fiatalokat engedjen ki. Nagyon jól tudja ezt a hatalom is, ahogy azt is, hogy a szabad és önálló gondolkodással bíró ember veszélyes. Különösen az iskolákban, beszéljünk akár a tanárokról, akár a diákokról.
Az Üllői úti klinikák egyike előtt a járdán békésen parkolt egy kórházi ágy, benne a félmeztelen beteggel, mellette a táskája, s mindketten gondosan betakarva. Az autók jöttek, mentek, a járókelők úgyszintén, de a fal mellett, a kórházi ágyon fekvő betegre a többség pillantást sem vetett. Aki mégis, annak – állítólag – fülig szaladt a szája, azt gondolván, valamilyen kandikamerás átverés szemtanúja. Egyetlen ember akadt csak a járókelők között, aki odament az ágyon fekvő férfihez és megkérdezte, segíthet-e valamiben.
"...finoman szólva sem elegáns csepeli embereket minden alap nélkül megrágalmazni és ellenük kommunikációs hajtóvadászatot indítani, még ha történetesen ők az Ön politikai ellenfelei is. Sem a gyász, sem a fájdalom nem adhat okot és felmentést erre.