Valójában hányan strandoltak ebben az idényben a Hollandi úti fürdőben? Egyelőre az sem derült ki, hogy a tavalyi számokhoz képest nőtt-e vagy csökkent a strandot igényvevők száma.  Várjuk a cégvezetés beszámolóját, sikerült-e idén csökkenteni a veszteséget, illetve, hogy készült-e valamilyen felmérés a strandot igénybe vevők véleményéről.

Közel ötvenezren strandoltak idén nyáron a Csepeli Strandon – a termalonline.hu szerint. https://termalonline.hu/termal-hirek/kozel-50-ezer-furdozot-vonzott-iden-nyaron-ez-a-budapesti-termalstrand  

    A május 19-én indult szezonban, olvasható a honlapon, eddig, a Csepeli Strandfürdő fb oldalán megjelentek szerint idén nyáron közel 50.000 strandolót fogadtak. Utánanézve a számnak, a Csepeli Strandfürdő fb oldalán az alábbi konkrét adatokat találtuk:

Sokan keresik a választ a címben feltett kérdésre. Van, aki szerint nem az egyetlen, de kétségkívül fontos elem, hogy keserű lehet a felismerés, de attól az még tény: a vezetéshez elismert, megbecsült, jól működő tisztikar is kell.

A következőkben Horváth Gyula, volt csepeli ellenzéki politikus gondolatait adjuk közre:

„A politikai életben ma érzékelhető jelenségek azt mutatják, hogy a különböző elvekre és világnézetekre épülő politizálás nem kapja meg a néptől a szükséges támogatottságot. A mai pártpolitikai gyakorlat is azt mutatja, mintha a látszat- és a jelkép-politizálás is jóval megelőzné az elvekre épülő következetességet.

Ezek, és más jelenségek hatására is, az emberek egyre nagyobb hányada a politizálást a regnáló hatalom támogatására, vagy - mint hazánkban – leváltására létrejött gyakorlatra összpontosítja. A múlt században dívott izmusok lejáratódni látszanak, és az emberek szavazataikkal azokat a pártokat, szervezeteket támogatják, amelyek a rendszer hibáit felismerve, annak eltakarítására összpontosítanak.

„Nem az számít, hogy a macska tarka vagy fekete, hanem az, hogy megfogja az egeret” Mintha ennek a kínai mondásnak a lényegét tennék magukévá az állampolgárok, amikor

A napokban az idegesség olyan jeleit észlelhettük a Fidesz soraiban, hogy ha nem is vetíti előre a bukás fényét, de elképzelhetővé teszi egy esetleges ideg-összeroppanás bekövetkeztét.

Az Ábel-Németh iszapbirkózástól, a Vészmanó és a Pókember hadakozásától most is hangos a sajtó

"Ahol mindenki lop, ott senki sem érdemli meg, hogy nyerjen. A magyar választók meg mindig csak tátott szájjal néznek, hogy „így megy ez”. Persze tisztelet a kivételnek, de Csepelen ez már régóta nem hír." - Ezt olvashatjuk a  Népszava az egyik írásban, ami így folytatódik:

A Fidesz által megpuccsolt helyi Fidesz, úgy is, mint Németh Szilárd és az egykori alpolgármester Ábel Attila (szegény Anita mostanában biztos sokat csuklik) verbális iszapbirkózásától máig hangos a sajtó. Vagy nevezzük Pókember és Vészmanó küzdelmének?

Március óta tudjuk Ábeltől, hogy Németh azért záratta ki őt Borbély Lénárddal együtt a Fideszből, mert „nem loptak neki”. Ábel előrukkolt a rendezői változattal is, külön fejezetet szentelve Németh „Pókember-korszakának”. Eszerint amikor

Le kellett lepleződnie a rendszer egyik erkölcsi bűnének: az irgalmatlanságnak, a szenvedők iránti közönynek. Karsai Dániel története lezáratlan maradt. Nemcsak arról van szó, hogy nem zárult le az eutanázia konkrét, illetve az emberi méltóság általánosabb vitája. Tart még az a morális lázadás is, amelynek, ha nem is így tervezte, de egyik zászlóvivője lett. Ez a lázadás a rendszer erkölcsi legitimitását ingatja meg. Lendületét új történések viszik tovább, Iványiék nehéz sorsú diákjainak szétzavarásától az Orbán Balázs keltette felháborodásig.

Karsai Dániel ennek a morális lázadásnak vált a forradalmárává.

Mert igaz ugyan, hogy kormányoknak, rendszereknek elsősorban gazdasági és szociális válságok vagy kézzel fogható, direkt politikai bajok vetnek véget, de az is igaz, hogy ezeket az adott rezsim erkölcsi összeomlása teszi véglegessé. A politikai forradalmakat morális forradalmak, lázadások előzik meg. A kormányváltó erők is a hatalom valamilyen erkölcsi vétségével legitimálják szándékukat.

A jól kormányzó Horn Gyuláék esetében a váltáshoz kellett a Tocsik-ügy. Az első Orbán-kormányt nem gazdasági bajok, hanem az Ezüsthajóhoz hasonló botrányok, a hatalomgyakorlás pöffeszkedő módja miatti megbotránkozás buktatták meg. Az erkölcsi lejáratás

Nincs, elfogyott, kimerült a keret, tessék jövőre visszajönni!

Március 14-én a képviselő-testület ellenzéki kezdeményezésre 150 millió forintra emelte fel az idei évi Panelprogram megpályázható összegét.

Az idei felhívásra való jelentkezés április 22-től indult. Ugyanakkor az előző évi pályázat második szakaszára február 15-ig lehetett beadni a pályázatokat, és a sikeresen pályázók április 11-én írták alá szerződéseket. Akkor hat pályázó nyert el összesen 26 millió forintos támogatást.

A szeptember 17-i értékelésen 14 pályázat nyert, amelyek összesen 60 milliót vittek el a rendelkezésre álló keretösszegből.

Kíváncsian várjuk a még megmaradt 64 millió forint idei felhasználásáról szóló híreket, bár

A magyar vezér eddig azért játszhatta a kültelki kemény fiút, mert a bunkóságaira nem igazán reagáltak az Unió glaszékesztyűs széplelkei. Mára azonban megértették:  kordában tartásához, sajnos  egy bizonyos szint felett le kell menni egy bizonyos szint alá.

A fideszes propaganda felülről irányított tervgazdaságában nem lehet véletlen, hogy az elmúlt napokban egészen durva, magához képest is primitív stílust vett fel a propaganda. A hangütést Lázár János adta meg, aki aberrált drogos belvárosi libsinek nevezte Vitézy Dávidot.

Aztán tovaris Szijjártó a szokásos oroszországi raportja előtt jókora műsértődést rendezett, amikor egy német újságíró megkérdezte, provokációnak szánja-e újabb orosz útját. „Mi nem vagyunk egy jawohlnemzet” – üzente meg Szijjártó Péter Németországnak, a magyar gazdaság amúgy messze legnagyobb befektetőjének.

A kormány propagandagépezete jelenleg kórusban

Csepeli végállomás. Hiába cáfolja dühödten Lázár János, mert tény, hogy létezik a terv. A  járatritkítás és a szerelvényrövidítés esetenként 50 százalékos kapacitáscsökkenést jelentene a HÉV-nél a reggeli csúcsidőben, vagyis egyetlen járatról 100-200 ember szorulna ki. Ha ők mind átülnek az autójukba, akkor a bevezető utakon állandósul vagy még nagyobb lesz a dugó.

Már karácsony előtt, december 15-től ritkítanák három fővárosi HÉV-vonal járatait. A jelenlegi hat kocsi helyett csak hárommal, illetve ritkábban közlekednének a szerelvények a ráckevei, a gödöllői és a csepeli viszonylatokon. Az állami MÁV-HÉV Zrt. fővárosnak megküldött és a Népszava birtokába került tájékoztatása szerint lennének olyan járatok, amelyeken 75-89-92 százalékosra nőne a kihasználtság. (A 100 százalék azt jelenti, hogy 1 négyzetméteren 4 ember utazik, ami a többség számára elviselhetetlen zsúfoltság.)

„A Budapesti Közlekedési Központ (BKK) maximum 70 százalékos kihasználtsággal tervez, mert felméréseik szerint efölött már jelentős az utaslemorzsolódás. A »heringjáratok« különösen a Covid-járvány óta már nem jelentenek versenyképes alternatívát. Különösen igaz ez a HÉV-vonalakra, hiszen itt

Állásinterjún kérdezték: milyen állat lennék. Nem nagyon tudtam ezzel mit kezdeni, de hétfőn megvilágosodtam – ha nem is magammal kapcsolatban. Amikor Kövér László házelnök a parlamentben halálpártinak titulálta Karsai Dánielt, a tiszteletére kért egyperces néma felállást pedig ízléstelen propagandának, rájöttem: ha a Fidesz madár lenne, papagájként röpködne.

A papagájok kiváló hangutánzók, megjegyeznek szavakat, rövid mondatokat, amiket aztán előszeretettel ismételgetnek. Unásig, ha kell, ha nem. És valami különös vonzalmat éreznek az r betű iránt, imádják ezt ropogtatni.

Gyurrrcsány, migrrráncsok, genderrr, háborrrú – harsogják a Fidesz-papagájok évek óta. Unásig, ha kell, ha nem. Kövér bajban volt, mert

Nem zárták szívükbe a csepeliek ezen a héten a közlekedési minisztert. Lázár János HÉV-ügyben, a járatritkítási botrány után a MÁV-HÉV Zrt. vezérigazgatójának kirúgásával nyugtatta meg magát. Kár, hogy ettől több szerelvény még nem lesz. Újak sem érkeznek. A politikai erőfitogtatás különben sem oldja meg a kialakult helyzetet.

Brutális járatcsökkentést tervez az állam a 2024/2025-ös közszolgálati menetrendre, a H6, H7, H8 vonalon, csúcsidőben. (hvg.hu, október 8.) A javaslat érinti a gödöllői, ráckevei és a csepeli HÉV-et is. A csepeli HÉV-et érintő B változat szerint, csúcsidőben    

„A csepeli (H7) HÉV még ritkábban közlekedik, az iskolaszünetben érvényes menetrend szerint iskolaidőben is (7,5 percenként indulna a mostani 6-7 perc helyett). Ez a reggeli csúcsidőben 12 százalékos kapacitáscsökkenést jelent. (A 2016-os, a fővárostól az állami fenntartóhoz kerülés idején érvényes menetrendi kínálathoz viszonyítva a kapacitáscsökkenés már 20 százalékos lenne.)” 

    A MÁV vezérének válasza (még a lemondása előtt): „Ha lesz változás, csak ennél jóval szerényebb mértékű lehet: olyan, amelyet az utasok túlnyomó többsége nem is érzékel majd.” https://444.hu/2024/10/08/a-mav-vezerigazgatoja-azt-igeri-hogy-az-utasok-eszre-sem-fogjak-venni-a-jaratritkitast-a-hev-vonalakon 

    Közösségi (fb) oldalán nyilatkozott Lázár János miniszter is. Az időnként durva, sértő szerdai szövegében, többek között ezt írta:

Orbán egyik legfontosabb fegyvere a hatalom megtartásában, hogy a maga keltette káosz megoldójaként lép fel, s ezzel hülyíti el  választói közönségét. Vajon  valaha érdekelte-e, egyetlen lépése, döntése előtt, közben és után, hogy minek, mi lesz a valódi következménye?

Még mindig az a kép van előttem, ahogy Orbán Viktor egymaga üldögél egy asztalnál, a Comói-tó mellett rendezett EU-s gazdasági találkozón. Botrányos felszólalása után senki nem szól hozzá, miközben az EU-s kormányfők kisebb-nagyobb társaságokba verődve társalognak, eszmét cserélnek.

Mit csinál ez az ember ilyenkor? Elmond egy botrányos, békeprogramnak álcázott hűségbeszédet az orosz elnököt és az orosz agressziót mosdatandó, leugatja a rendezvény moderátorát, aki finoman figyelmeztetni merészelte, hogy eltért a konferencia tárgyától, utána ott marad egymaga, akitől szinte undorodva távol tartja magát az összes, a szövetségünket képviselő politikus.

Vajon Orbánt valaha érdekelte-e, egyetlen lépése, döntése előtt, közben és után, hogy minek, mi lesz a valódi következmény? Már azon túl, hogy minden döntése előtt, közben és után csak arra figyelt, hogy

A politikai lap attól még politikai marad, ha most a hatalomra került, a fideszes elveket magáénak valló, a Közösen Csepelért Polgári Egyesületet és nem a kerületi lakosságot szolgálja.

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) október 9-én megjelent idei 23. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket.

    A legújabb szám legfontosabb témaköre a júniusban megválasztott polgármester és képviselő-testület eskütétele, alakuló ülése. Kritikaként kell megfogalmaznunk, hogy egyetlen ellenzéki vélemény, vagy más civil szervezeti álláspont ismertetése sem fért bele az önkormányzati témákat, rendezvényeket feldolgozó nyolc oldalas összeállításba. A politikai lap attól még politikai marad, ha most a hatalomra került civileket, s nem a kerületi lakosságot szolgálja.

 Véleményünk a lap néhány írásáról:

Takács Péter államtitkár szerint nincs semmi baj, az egészségügy jól működik. (Van, ahol a laborvizsgálatra erre az évre már nem adnak időpontot.)

Vitályos Eszter kormányszóvivő szerint Gyurcsány Ferenc tette tönkre az egészségügyet. Takács Péter államtitkár szerint viszont nincs semmi baj, az egészségügy jól működik.

Nos, Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt a nekem megfelelő időpontban elmentem a laborba, két nap múlva megvolt az eredmény, és a friss lelettel

A Gubacsi hidat nem a szégyen marja Borbélyék új ciklusában sem. Nekik a helyi hatalmat sikerült megszerezni, de a választási ígéreteiket felejtsék el a csepeliek?

BorbélyLénárd Csepel régi-újpolgármestere az alakuló képviselő-testületi ülésen, ünnepi beszédében arról beszélt, hogy az egyház képviselői előtt, a templomban tartott ünnepi ökumenikus istentisztelettel kezdték el a programot, mert ez kijelölte azt az „utat, amin járni szeretnénk”.

Csepelen sokan vannak, akik nem vallásosak és nem ezért támogatták Borbélyt szavazatukkal. Érthetetlen az is, hogy miért van szüksége az önkormányzati vezetésnek arra, hogy az egyházak jelöljék ki számára a követendő utat. Azt viszont értjük, hogy

Hogy kell-e Magyarországnak orbáni, királyi közmédia, arra a kérdésre az előzmények alapján sokkal könnyebb nemmel válaszolni, mint igennel. Arra a városszéli gyűlöletkeltetőre, ami a Kunigunda utcában fortyog, egyetlen normális országnak se lenne szüksége.

Alig van olyan köztájékoztatási feladat, amit ellát – és amit ne csinálnának sokkal jobban a versenytársai –, és a felmérhetetlen kár, amit a közmorálban okoz, nem összemérhető azzal a minimális haszonnal, amit néha-néha hajt.

Az ott dolgozókon, illetve az általa gátlástalanul kiszolgált kormánypolitikusokon kívül valószínűleg senkinek sem tűnne fel, ha máról holnapra megszűnne. Mi, adófizetők viszont beljebb lennénk évi 130-140 milliárddal – olyan időkben, amikor iskolákat kell bezárni, irodalmi lapok sokaságát kell megszüntetni a megszorítások miatt, ez is fontos szempont, még ha nem is szakmai.

Az viszont már 100 százalékban médiaszakma, hogy

A belső társadalmi feszültség egyre nő. A lappangó indulatot az arrogancia  még jobban gerjeszti. Az indulatokból az a vélemény a hallatszik a legélesebben, hogy elzavarni őket a francba! Ilyenkor a változást sürgető, türelmetlen választópolgár nem azt nézi, hogy melyik politikai erő az amelyik az ő világnézetéhez, erkölcsi, és politikai beállítottságához a legközelebb áll, hanem azt, hogy melyik az, amelyik a legnagyobb valószínűséggel meg tudja szabadítani a hazug zsarnokoktól!

Horváth Gyula Kétpártrendszer című fb-bejegyzésében írja a következőket: „Mint ahogy a világban jól működő demokráciákban látjuk, lehet a rendszert működtetni, többpárt rendszerben is, meg kétpárt rendszerben is. Ez a kérdés sose lesz a liberális demokrácia minőségi kritériuma. A kialakulása azonban történelmi folyamatok eredménye. Magyarországon a demokrácia érvénysülésének időszakában a hagyományos többpártrendszer működött.

Természetesen ebben voltak domináns pártok, amelyek hatása nagyobb volt a többieknél. A rendszerváltást követően a

A nagy, erőskezű vezér mifelénk általában arról ismerszik meg, hogy nagy, erős marokkal, szégyenkezés nélkül veszi ki a maga által meghatározott részesedését a közösből.

Borbély Lénárd, Ábel Attila és társaik a hatalmuk elején, szolgálták, védték és támaszai voltak Németh Szilárdnak. A 2010-es választás előtt és után is partnerei voltak abban, hogy Csepelen Németh önkényúrként felrúgja a törvényeket és kiiktassa, kicselezze a szabályokat. Hallgattak, amikor Németh egzisztenciálisan vagy/és egészségileg tönkretett tisztességes csepeli embereket

Ábel Attila, leköszönt az alpolgármesteri tisztségről, és azóta felszabadultan kiborít mindent, amit idáig magában kellett tartania. Tiszteletet érdemel azért, mert eljutott odáig, hogy képtelen már a bűnöket, igazságtalanságokat elnézni, és a bűnöket magában tartani! Megdöbbentő, ahogy – Ábel szerint - Németh Szilárd bűnözői módszerekkel mételyezte, kényszerítette munkatársait, rúgta fel a törvényeket, és a szabályokat - mégis sok évig szolgálták! 

Az egymással most viaskodó embereket évtizedek óta ismerők nagy része szerint Ábel Attila igazat mond. A levelében Németh Szilárdról leírtak, csak töredékei annak, amit elkövettek.  Most joggal fáj nekik, hogy