Demokratikus találmányunk, a népszerűségnek örvendő nemzeti konzultáció nem csupán a közvélekedés szakszerű indikátora, nemcsak egy zseniálisan irányított hangulat(keltő)jelentés, enyhén költséges, de kiváló hivatkozási alap mindenféle kormányzati szándékra. Elvitathatatlan tudatos értelme és érdeme mellett még a nem tervezett mellékhatásai is a közjó szolgálatában állnak. Alkalmas arra, hogy notórius szemetelőket segítsen fülön csípni, megbüntetni, hogy legközelebb ne az erdei árkokba borítsák ki a kukájukat, hanem húzzák csak ki szépen a házuk elé, és fizessenek érte, vagy az ingyenes hulladékudvarokba fuvarozzák ki a szemetet.
A Pápa melletti Takácsi település szemfüles polgárőrei rendszeresen kutatják a titokban, illegálisan lerakott szemetet az erdőkben, a mellékutakon, a mezőgazdasági árokpartokon, s a társadalmi munkában eltöltött dolgos óráikat egyszer csak nem mindennapi siker koronázta. Megakadt a szemük egy szemétkupacon, utánfutónyi háztartási hulladékon, amelyet rögvest vizsgálat tárgyává tettek, hátha találnak benne az elkövetőre utaló azonosító jelet.
És a polgárőröknek szerencséjük volt. A papírkupacból előkerült egy pontosan megcímzett levél, mely feltehetőleg az elkövetőnek szólt. Ez a boríték bontatlan volt, feladója pedig nem más, mint Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, aki személyre szabott írásban akarta kipuhatolni népe véleményét, nehogy