Augusztus 3-án, hétfőn ünnepli 80. születésnapját Török Ferenc olimpiai bajnok öttusázó, szövetségi kapitány, a Fábián László, Martinek János, Mizsér Attila összetételű 1988-as olimpiai bajnok csapat kapitánya, a Magyar Öttusa Szövetség korábbi elnöke.

"Mostanában többször fölteszik nekem a kérdést, hogy hogy vagyok, és ilyenkor mindig azt felelem: reggel megnézem az újságot, és ha a Népszabadság halálozási rovatában nem vagyok benne, elindulok dolgozni. Igen, még ma is dolgozom, bár decemberben volt egy nagy gerincműtétem, ami szerencsére jól sikerült" - nyilatkozott az MTI-nek az ünnepelt.

Török Ferenc a sportolással sem hagyott fel, úszik, kerékpározik, és a műtét után lassan visszatér régi szerelméhez, a teniszhez.

"Még csak oktatóval játszom, aki

A magyar kormány által biztosított sportágfejlesztési támogatásból, 200 millió forintos beruházás keretében bővítették ki a csepeli Kolonics György Vízisport Központot.

Baráth Etele, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) elnöke az átadó ünnepség alkalmából megtartott  sajtótájékoztatón elmondta: a múlt hétvégén állapodott meg a nemzetközi szövetség elnökével arról, hogy jövőre nemzetközi edzőtáborközpont létesül a csepeli vízitelepen. Hozzátette, hogy a fejlődő ázsiai és afrikai országok versenyzőit és edzőit képzik majd itt, magyar szakemberek bevonásával.

"A program a jövő év elején elindul, vagyis már az olimpia évében lesznek tematikus táborok és komoly edzői szimpóziumok" - fogalmazott az elnök, aki hangsúlyozta, hogy a Kolonics vízitelep öt éve a magyar kajak-kenu központjává vált, a jövőben pedig világszinten is a sportág egyik legfontosabb bázisa lehet. Baráth Etele szerint ez

Augusztus 1-jén, szombaton Magyarország átfogó egészségvédelmi szűrőprogramja Csepelre érkezik. 9 és 16 óra között 35 féle átfogó vizsgálat egy helyen, egy időben, a Görgey tér 8. szám alatt (a szakrendelő és a piac közötti területen).

A szervezők szeretettel várnak mindenkit!

KARSAI LÁSZLÓ ÍRÁSA:

A magyarországi „zsidótörvények” társadalmi, gazdasági hatásának már jelentős a szakirodalma. Nem sikerült Kovács M. Máriának a numerus claususról (1920. évi XXV. tc.) szóló munkáival áttörést elérni. Bár az első világháború utáni Európa első antiszemita törvényéről van szó, a szakirodalomban és a publicisztikában az 1938. XV. törvényt nevezik változatlanul „elsőnek”. 1920-tól 1942-ig összesen 22 diszkriminatív törvényt szavaztak meg törvényhozóink, ezek végrehajtását pedig miniszteriális és kormányrendeletek százai segítették. A náci Németországgal egyre szorosabb szövetségre lépő Magyarországon nem az volt a meglepő, hogy 1938-tól sorozatban adták ki a jogfosztó törvényeket és rendeleteket, hanem az, hogy ehhez csak jó öt évvel Hitler hatalomra kerülése után kezdtek hozzá. Vannak történészek, akik – mint Schmidt Mária is – minden bizonyíték nélkül azt állítják, hogy a zsidótörvényekkel szemben jelentős politikai ellenállás bontakozott ki, és a magyar törvényhozókra komoly német nyomás nehezedett. Gyurgyák János a Teleki-kormányra (1939–1941) már 1939-től nehezedő német diplomáciai presszióról ír, annak ellenére, hogy 1940 nyara előtt egyetlen német vagy magyar diplomáciai jelentés vagy más forrás sem utal arra, hogy

Nagy erővel fenyegetik, riogatják a csepeli háztulajdonosokat, kertművelőket, hogy 15 ezer forinttól ötötmillió forintig terjedő bírsággal sújthatják őket, ha a parlagfüvet nem vágják le a birtokukról. Ma már a hatósági  légierő, a helikopteres flotta is felszállt, hogy lecsapjanak a légcső- és tüdőmérgező mulasztókra. Jogos a szigor, bár az előzetes, többszöri tudatos figyelmeztetés sokkal többet érne, és eredményesebb is lenne.

A kérdés csupán az, hogy a Borbély Lénárd polgármester vezette csepeli önkormányzat mennyit fog fizetni: 15 ezret vagy ötmillió forintot? A fentiekben ismertetett fenyegetések miatt  a Szent Imre téri Terrorházának vezérkara erre kényszerülhet, ugyanis a Vércse utcában szépen termesztik a parlagfüvet.

Demagógiát kiáltanak, ha valaki az egészségügy helyzetével, az oktatás jövőjével vagy az egyenlőtlenségekkel érvel a Budapestre tervezett olimpia ellen. De nem ez a demagógia, hanem a „nagy közös álom” nevében demagógiát mondani a felelősségtudatra.

Nem történhet meg bármi. Ezzel az összegzéssel kínálta meg közönségét Orbán Viktor a bálványosi szabadegyetemen. Azt mondta, olyan országban akar élni, ahol nem történhet meg bármi. Jó lenne úgy tudni: tényleg ilyen országban töltjük napjainkat.

Akkor biztosak lehetnénk abban, nem próbál olimpiát rendezni egy ország, amelyben a régiós egyenlőtlenségek elviselhetetlenek. Idehaza a közép-magyarországi térség versenyképes a legtöbb uniós régióval, miközben a dél- és kelet-magyarországi területek a közösség legnyomorultabb helyei közé tartoznak. Épp ezért a fő missziónak e differenciák csökkentésének kellene lennie, ám az illetékesek most a különbségek növekedését kódoló ötkarikás ötlettel járják el a közéleti lambadát. E tánc koreográfusai

A meggymagos ember – Demeter Béla – története valamikor a 70-es években járta be a sajtót. Akkor még nem „illett” élelmes embernek lenni, pedig ő az volt. Az egyik konzervgyárban meg akarta vásárolni a kidobott meggymagokat, amit ingyen is odaadtak volna neki, de ő ragaszkodott a „tisztességes üzlethez”. A gyárnak haszontalan magokból fákat nevelt és azokon nagyon sok pénzt keresett. Mondanom sem kell, hogy Demeter Bélát tisztességtelen haszonszerzés miatt bíróság elé állították és lecsukták, ahonnan csak a rendszerváltás után szabadult….

Most itt van a barackmagos ember. Borászatának honlapján azt állítja, hogy 1000 forintos egységáron olyan barackmag kivonatot árusít, amelynek rákos betegeknek ajánlanak hatásos táplálékkiegészítőként. A dolognak csak annyi szépséghibája van, hogy a nemzetközi szakirodalom szerint az általa „hatásosnak” nevezett hatóanyag toxikus.

A barackmagos ember L. Simon László államtitkár, az ő borászatának honlapján hirdetik a csodaszert. Amikor az RTL Klub híradójának riportere megerősítést várt a hírre, a költő-államtitkár-földbirtokos-szálloda tulajdonos lerázta magáról a kérdést: neki ehhez semmi köze,

Az elmúlt években többször foglalkoztam a csepeli önkormányzat képviselő-testülete fideszes tagjainak magatartásával, azzal, hogy gyakorlatilag meg sem szólalnak az üléseken, s mindent megszavaznak. Gondolom sok csepelit felháborított és felháborít hozzáállásuk, az, hogy felelőtlenül nyomogatják az igen gombokat főnökeik előterjesztéseire. Ez a feladatuk, hallom az ellenvetést. Nem, nem ez a feladatuk. Csepel szolgálatára, a csepeli emberek képviseletére tettek esküt megválasztásuk után, s nem arra, hogy elvtelenül megszavazzák főnökeik minden javaslatát. Márpedig, szerintem, ezt teszik.

Megfizetik őket! Tudom, a képviselő mindig kapott és kap munkájáért tiszteletdíjat. No, de ennyit!? Hogy ne essek az általánosság bűnébe,

A leggyűlöletesebb szó. Felzabálja a jövőt. Csikorgó krétával húzza le a listáról a terveket. Szoknunk kell már nekünk, harmincasoknak is. Pedig arról volt szó, hogy a „majd” a szüleinkkel együtt nyugdíjba vonul. Ehhez képest egyre gyakrabban jön elő.

Én egy európai országban akartam élni. Jelzők nélküli, „csak” európai országban. És úgy nézett ki, hogy össze is jön; bénán, de lelkesen és őszintén indultunk. Aztán öt éve összegyűrtük és sárba dobtuk az egészet, váll fölött, sarkon fordulva. Ma annyi közünk van Európához, hogy befogadtak félmillió magyar gazdasági menekültet, eközben narancsszín mancsok lopják az onnan érkező pénzt, Orbán Viktor pedig időről időre rúg egyet Nyugat felé. Azt hiszi, hogy nekik fáj, de közben minket taszajt keletebbre. És csak abban tudunk bízni, hogy majd egyszer Európa lesz itt is. Tanult, toleráns, elfogadó Európa.

Aztán azt is gondoltuk, hogy az nem jöhet el újra, amikor Magyarország regnáló kormánya és egy náci, méghozzá egy srác bőrszíne miatt annak barátnőjét összeverő náci egy húron pendülnek. De.

A Honvédelmi Minisztérium levélben értesítette a teherautó-tulajdonosokat, hogy ha szükségük lesz rá, akkor a törvény értelmében „bevonultatják” járműveiket – de, gondolom, csak ha nincs aranyerük -, zsoldot pedig nem fizetnek utánuk. A Hadkiegészítő Parancsnokság a törvényre hivatkozva azt írja, most még csak kijelölték a járműveket, de ha kell, igénybe is veszik.

Az egyik fuvarozó felhívta a tárcát, ahol azt mondták neki, hogy a déli határszakaszon létesítendő kerítés építéséhez kellhetnek a teherautói. Az RTL híradójának érdeklődésére furamód nem a megszokott arrogáns kormányzati válasz érkezett. Tudniillik, hogy hazugság az egész, bulvárkacsákkal nem foglalkoznak.

A tárca szerint volt ilyen tájékoztatás, de az „téves”. A kerítésépítésre nem vesznek igénybe civil járműveket, védelmi helyzetben viszont igen, ezért

Egyesült erővel sikerült bohócot csinálni a népszavazás felkent intézményéből – derült ki  a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) ülésén. Az előzmény: a boltok vasárnapi zárva tartása ügyében a Liga Szakszervezetek, valamint a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége már tavaly ősszel kilátásba helyezte, hogy referendumot kezdeményez. Csakhogy addig tipródtak ezen, mígnem a szinte láthatatlan Összefogás Párt színeiben politizáló Szepessy Zsolt egykori monoki polgármester idén januárban lépett. Ha úgy tetszik, trollkodott, hiszen az általa megfogalmazott szöveg eleve alkalmatlan volt arra, hogy azt népszavazásra bocsássák. Ám másoktól sikerült hónapokig elvenni a lehetőségét annak, hogy hasonló tárgyban próbálkozzanak. Amikor pedig Szepessy ügyében a Kúria döntött, április első napjaiban a Munkáspárt bizonyult a legfürgébbnek. Hasonlóan „ügyesek” voltak, mert a laikus számára is nyilvánvalóan elfogadhatatlan – az alaptörvény módosítására irányuló – kezdeményezéssel álltak elő.

Múlt héten a legfőbb bírói fórum erről is jogerősen kimondta, hogy a felvetés nem jó. Megnyílt tehát az út mások számára, hogy a boltbezárás kapcsán szóhoz jussanak. Ezúttal mindjárt hárman próbálkoztak:

Háborognak a csepeli Vércse utca lakói, mert a választási kampányban 2014-re beígért park és játszótér helyett sittlerakó és nehézgépparkoló lett a szomszédságukban. Zöld és madárcsicsergés helyett zaj, por és kosz.

Egy csepeli kertvárosi utca lakóinak nevében fordulok önökhöz, annak a reményében, hogy ügyünk végre a nyilvánosság elé kerüljön
– írta az Indexnek egy csepeli olvasó.

Levele szerint a királyerdei Vércse utca sarkán már évek óta félig-meddig elhagyatottan állt egy üzletsor, ahol korábban kisbolt, hentes, állateledel-kereskedés üzemelt. A boltok lassan bezártak, az épület megmaradt. Egyre rosszabb állapotba került, de viszonylag rendezett volt. 

A legutóbbi önkormányzati választások előtt a fideszes városvezetés többször is megígérte a lakóközösségnek, hogy a nagy igényre való tekintettel (sok a kisgyerekes fiatal család) közparkot és játszóteret építenek a sarkon. Nem sokkal a választások előtt le is rombolták az épületet. Csakhogy a parkból nem lett semmi. 

Lett azonban a csendes, zöld kertvárosi utcában sittlerakó és nehézgépparkoló. Miként az index csepeli olvasója írja,

Újabb ütés a fehérgalléros bűnözésnek. A rendőrség példátlan éberséggel csapott le egy bűntett-sorozatra, melynek tettese már van, gyanúsítottja még nincsen. Ez – lássuk be – meglehetősen szokatlan még ebben az unortodoxia gránitkemény homokjára épült új rendben is. Az történt, hogy egy megyei rendőrségi szóvivőt felfüggesztettek állásából. És egyenesen a Központi Nyomozó Főügyészség vette kezébe az ügyet, szóvivője pedig az Origónak úgy nyilatkozott: „egyelőre nem gyanúsították meg a szóvivőt, csak nyomoznak ellene”. (De azért már megnevezték az „elkövetőt”.)

Kérem, most jól figyeljen az olvasó, mert nehezen értelmezhető szöveg jön. „Szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás miatt indult a nyomozás.” A szabálysértés értékhatára 50 ezer forint. Mi lehetett az a példátlan gaztett, amit ennél kisebb összegre folytatólagosan és üzletszerűen(!?) követtek el, s még

„Akitől a földem kapom, / szavazatom annak adom.” Ez a versike szerepelt kisgazdapárti plakátokon 1990-ben. A nagykörúton!

Emlékeznek még? A kisgazdákon kívül mindenki életveszélyes őrültségnek tartotta a négy évtizede elvett földek reprivatizációját (túlnyomórészt a már rég urbánus örökösök számára). A Fidesz és az SZDSZ ellenezte, és legfeljebb nagyon rövid, átmeneti időre tartotta elfogadhatónak a termőföld-kereskedelem bármilyen korlátozását, az Antall-kormány pedig ingadozott, és hetente változtatta a véleményét, mígnem a korlátozás mellett döntött. Emlékeznek még? Az első MSZP–SZDSZ-kormány el volt szánva rá, hogy a jogi személyekre, tehát a komoly, tőkeerős, hatékony agrártermelőkre vonatkozó termőföld-vásárlási tilalmat megszünteti. Aztán fölhagyott ezzel. Mert a kisebbségnek módjában állt ezt az őrült, önpusztító tilalmat fenntartani. Ebből a kisebbségből lett az a többség, mely ezt a tilalmat most speciálisan a hozzá tartozó jogi személyek számára megkerülhetővé teszi.

Emlékeznek még? 2002-ben az Orbán-kormány miután megbukott, bejelentette, hogy az új kormány megalakulásáig rendelkezésre álló hetekben privatizálja az állami földvagyont. A spekulánsok örömére

Civil szervezetek parcellaszintű felmérést végeztek a Csepel-szigeten, aminek eredményeként több mint 300 parlagfűvel fertőzött területet azonosítottak. Július elseje óta a megyei növényvédelmi szakemberek öt hektáron rendeltek el parlagfűirtást - közölte a Földművelésügyi Minisztérium (FM) pénteken a honlapján.

A közleményben emlékeztettek arra, hogy az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló törvény szerint a földhasználók kötelesek az ingatlanjuk területén június 30-ig megakadályozni a parlagfű virágbimbójának kialakulását, ezt követően pedig folyamatosan fenntartani ezt az állapotot a vegetációs időszak végéig.

A hatóság július elseje óta ellenőrzi a parlagfűvel fertőzött területeket. A földhivatalok a külterületeken eddig

Harmincnyolc versenyhelyszínnel számol a budapesti olimpia hatástanulmánya, közülük ma öt alkalmas ötkarikás viadalok befogadására. A már elkészült vidéki csarnokok – a veszprémi és a győri – az asztalitenisz, a tollaslabda és a taekwondo küzdelmeinek adnának otthont. Sportlétesítményekre 442 milliárd forintot költenénk, 156 milliárdot ideiglenes arénákra. Lebontanák például a 27 milliárdból épülő Etele téri csarnokot.

Amikor a Fidesz 2002-ben először olimpiát álmodott Budapestre, az országnak egyetlen megfelelő sportlétesítménye sem volt. Ma már jobb a helyzet. A 2024-es budapesti játékok hatástanulmánya szerint a meglévő vagy tervezett helyszínek közül 24 „alkalmas vagy alkalmassá tehető” olimpiai sportversenyek befogadására. A birtokunkban lévő 1372 oldalas megvalósíthatósági tanulmány úgy számol: a 38 helyszínhez szükség lesz ugyan négy visszabontható és tíz ideiglenes létesítményre, de kéttucatnyi az olimpiától függetlenül elkészül.

Az efölött érzett örömöt az kisebbítheti, hogy jelenleg még csak öt olyan sportlétesítmény van, amely teljesíti az elvárt kritériumokat.

• - Apú-ú-ú! A Károli Gáspár utca, Tudod, a volt Tanácsház utca az egy kegyhely?
• -???
• - Ahová a száz határon, dróthálón, akadályon, félretájékoztatón átvergődő szerencsés szerencsétlen bevándorló, menekült terroristák zarándokolnak?
• - ???
• - Hát hogyha már elolvasták és megértették a felső óriás plakátot, tudod ha „ide jössz, tartsd tiszteletben a kultúránkat”, akkor most megbirkózhatnak az aláragasztott újabb nélkülözhetetlen a „magyar reformok működnek” tudatmódosítóval. Arról is tájékozódhatnak a nem távol-keleti bölcsekként jövők, hogy „Újra nő a minimálbér”! Hogy ez mennyiben érinti őket, ha már úgysem vehetik el a munkánkat, és illegálisan sem jöhetnek be?
• - Ez megint nem nekik szól, hanem kizárólag nekünk! Hogy vegyük már észre, a reformok működnek! Arról szemérmesen hallgatnak, hogy jól vagy rosszul, lényeg, hogy működnek. Például az egészségügyi reformra 300 milliárd forinttal kevesebb jutott, az oktatási reform eredménye 180 milliárd mínusz. A tömegközlekedés finanszírozása katasztrofális. A hagyományos idegenforgalomnak és a hazai nyaralásnak betett a vasárnapi boltbezárás. Reformnak nevezik a sok megvonást (rokkantsági, korkedvezményes nyugdíj, műszak pótlékok stb.), az összevonásokat (óvodák, iskolák, korházak, kultúrházak, intézmények) a lakossági tiltakozások ellenére. A nemzeti földreform kihúzta a talajt sok igazi földműves és állattartó alól. Ráadásul most már mérhetetlen a szegénység a KSH jóvoltából.
• - De apú-ú-ú. Nincs is akkora óriás plakát, amire ezek az eredmények ráférnének!

                                                                                             Kalocsai Imre