Megdöbbentő csapás érte 2008. július 15-én, kedden a magyar sportot: néhány héttel a pekingi játékok nyitánya előtt, harminchat éves korában elhunyt Kolonics György, a kenusport kiemelkedő egyénisége, a Csepel SC versenyzője, a kerület díszpolgára, aki az ötödik olimpiájára készült. 

A kétszeres ötkarikás és tizenötszörös világbajnok extraklasszis Csepelen, a Kis-Dunán edzés közben rosszul lett, elvesztette eszméletét, s kettesbeli párja, Kozmann György - akivel együtt szerepelt volna Pekingben -, valamint edzője, Ludasi Róbert hiába próbált rajta segíteni. Ludasi szerint harminchét, míg Zerkovicz Kristóf, az Országos Mentőszolgálat keddi szolgálatvezető főorvosa szerint tizenhét-tizennyolc perc alatt kiérkező mentők

Amit Orbán Hadházyval művelt, ahhoz hasonlót még nem láttam - ide-oda mozgott, forszírozottan röhögcsélt. Zavarát sértő szöveggel próbálta leplezni. Olyanokat mondott, hogy Hadházy egy "sunyi alak", "sunyi róka", egy "vidéki", aki "mindig hazudozik".

Soha nem fogunk engedni annak a csábításnak, hogy ellenfeleinket ne partnereknek, hanem kiiktatandó ellenségnek tekintsük - mondta Orbán Viktor 1992-ben. Néhány napja aztán engedett a csábításnak.

Általában begyakorolt szövegeket nyom, bár lehet, hogy néha tényleg úgy is gondolja. Viszont Hadházy Ákos közérthető és közérdekű kérdése - köszönet érte - zavarba hozta. Az ellenzéki képviselő megkérdezte ugyanis, miként is volt, hogy közpénzből járt magánúton a honvédségi repülővel hazafelé Egyiptomból, ahol hivatalos dolga volt. Végülis egy ezer kilométeres, több millió forintos kitérőt tett a gép.

A miniszterelnök reakciójából világos, hogy valóban közpénzből zajlott a magánérdekű kiruccanás, mivel ha

Mi köze van ennek a képnek Csepelhez? Ki fizeti meg az árát?

Senki sem kérte Csepelről, de ennek ellenére újra és újra látható, hallható Borbély Lénárd közösségi oldalán a rózsaszínnel írt cím: „Életre fel! A trendek magazinja”, s mögötte a megszokott tartalom, a polgármester egyoldalú, rózsaszín felhőbe burkolt kisfilmje.

Pontosabban rendszeres, kampánycélokat szolgáló videófilmje, természetesen a szokványos, néha hibásan, hadarva előadott polgármesteri monológgal, sablonos fordulatokkal.

A bevezetőben a szerkesztőnek volt egy kérdése, majd megindult a szövegelés, és

Nincsenek megjegyzések, a vendégek jellemzően szó nélkül tudomásul veszik, hogy minden sokkal drágább, mint tavaly – összegezte az idei, durva inflációval sújtott nyaralás tapasztalatait egy balatoni vállalkozó. Hasonló a tanulság a boltokban, piacokon is.

Ha összeszorított szájjal is, de az emberek kevesebbet pakolnak a kosárba, s fizetnek akár így is többet a kasszánál. Családok tervezik át csendben hónapról hónapra a költségvetésüket, válnak luxuscikké korábban természetesnek vett termékek. Szépen, csendben. Már egy elfojtott káromkodás is disszonáns üvöltésnek tűnik. Ide jutottunk bő harminc évvel a rendszerváltás után.

Akkor még időről-időre felhorkant az ország, tíz- és százezrek vonultak az utcára egy-egy ügyben. Az első komoly benzináremelésre megbénult az ország, a tandíj ellen tiltakozva diákok szállták meg napokra az ország főterét, de vonult a tömeg a sajtószabadságért, s megannyi

Borbély Lénárd leleplezte Németh Szilárd szörnyszülött, sportkollégiumnak mondott, valójában szállodákra hajazó Kis-Duna-parti tervét, amiből (egyelőre?) nem lesz semmi. Az ilyen látványtervek eddig nem kaptak nyilvánosságot, most politikai érdekből megszellőztették a makettek fotóit a hivatalos szócsőben

A tegnap megjelent 14. számban folytatódott Borbély Lénárd polgármesteri kampánya. Egyre erőteljesebben lép fel Németh Szilárddal szemben, saját identitástudata, illetve az utóbbi másfél évben megváltozott értékrendje egyértelmű felmutatása érdekében. Ez a lényege a Kolonics György Szabadidőközpont átadásáról szóló három és fél oldalas írásnak. Az utóbbi időszak hasonló tartalmú írásai alapján tehát kimondható: a CSH már nem az önkormányzat, de nem is az önkormányzati vezetők, hanem Borbély Lénárd polgármester kampányának legfontosabb szócsöve.       

     A csepeli emberek mindennapi gondjairól, az aktuális gazdasági és közéleti ügyekről, a most megjelentetett témák kapcsán érzékelhető ellenzéki véleményekről egy sort sem olvashatunk ebben a számban csakúgy mint például miközben például a csepeli pedagógusok – a státusztörvény miatt – változó helyzetéről. 

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Varázsütésre, szerda reggeltől immár csak technikai kérdésnek tekinti Szijjártó Péter magyar külügyminiszter Svédország NATO-csatlakozásának magyar parlamenti jóváhagyását.

Meglepetésnek ez ugyan nem meglepetés, sőt szinte borítékolható volt ez a lépés, csak végtelenül szánalmas és méltatlan. Szégyellhetjük magunkat miatta, és ami a külügyminisztert meg a kormányfőt illeti – helyettük is.

Mert mi is történt? Kevesebb mint 24 óra alatt véget ért az a színjáték, amit a svéd NATO-csatlakozás ügyében eljátszott a magyar diplomácia és ami borzasztóan nagy kárt okozott Magyarország amúgy is romokban heverő nemzetközi tekintélyének. Ilyen gyors, drámai fordulatok csak tévésorozatokban fordulnak elő, ha erős a forgatókönyvíró fantáziája.

Képzeljük csak el,

Németh Szilárd még a 2022-es országgyűlési választások előtt azt ígérte, hogy a Béke téren, a Csepel SC területén épül meg az új tanuszoda, erről plakátot is kitettek. Az ígéret és a tanuszoda is elúszott...

„Járna a kerületnek egy tanuszoda. Járni jár, csak nem jut.” olvashattuk a Csepeli vagyok nevű fb-csoport közösségi oldalán. A szerző fel is sorol néhány példát, ami bizonyítja, másra volt pénz a kerületben, erre nem. Egyetértünk. Tényleg járna. Akkor miért nincs?

Borbély Lénárd a Tanműhely közben működő tanuszoda bontásakor, 2021. májusában, bejárást tartva a bezárás előtt álló tanuszodában, azt mondta, hogy a

"Közben kiderült hogy a Schadl-féle maffia a felszámoló iparágban is szépen szövetségesezett a Fidesz-közeli szövetségesekkel." Varga Judit miniszter lemondott, egykori helyettese, Völner Pál a bíróság előtt. És még csak most kezdődik a nyári csúcsszezon...

Sokat beszélünk róla, mégis szinte semmit sem tudunk. Semmi lényegeset arról, mi miért történt. Miért indult el Moszkva ellen a keményvonalas putyinisták által létrehozott, nagyrészt martalócokból, rablógyilkosokból, útonállókból toborzott sereg és azt sem, hogy egyszer csak miért fordultak vissza.

Mert persze mit tettek volna Moszkvában: elfoglalják a Kremlt, mint a bolsevikok a Téli Palotát. De hiszen még egy rozsdás Aurórájuk sem volt! Na és ha elfoglalják, akkor mi lesz? Kivel és hogyan? Komoly előkészítés után történt mindez, vagy egyszerűen a martalóc-csapatok ilyen kiszámíthatatlanok?

És legfőképpen:

Újra és újra osztogat a polgármester. Újra és újra megnyitja a csepeli pénzcsapot. Csurran-cseppen valamennyi a helyi rászorulóknak, szegényeknek is. Önzetlenül?

A közösségi oldalán közölt posztokból kiderült, rászoruló, nehéz sorsú csepeli lakosnak ad át tartós élelmiszert tartalmazó csomagot.

A képhez fűzött kerületvezetői szövegből nem olvasható ki, hogy mekkora értékű volt egy-egy csomag és hányan kaphatták meg.

Azt viszont pontosan tudhatjuk, láthatjuk, hogy Borbély úr szeret osztogatni.

Például a

Vajon számot vetettek-e azzal Orbán sírig hű, jellemtelen és gyáva talpasai, kiszolgálói, kizárólag saját egzisztenciájukért remegő ócska propagandistái, hogy a történelem milyen válaszokban szokta részesíteni a bosszútörvények kiagyalóit és áterőltetőit?

Orbán legutóbbi történelmi metaforája „lidércfény”, amely nem csak értelmetlen és hazug, hanem még az ő szintjén is rekorddöntögető aljasság. Orbán feltette ugyanis a kérdést, hogy vajon mi lesz a németországi migránsokkal? „Ott vannak Németországban ezek a migránsok. (...) És fogják, és összegyűjtik őket. Beteszik őket Németországban vagonokba? És akkor áthurcolják őket hozzánk, itt meg kirakják őket, mi meg itt fogjuk őket tartani?”

A gyomorforgató történelmi metaforánál maradva egyfelől halkan jelezném, hogy

Útfelújításra nincs pénz, de harsogó, népbutító propagandára nem sajnálják a milliárdokat

Mélyen hallgat róla a csepeli önkormányzati média és Borbély Lénárd polgármester, hogy Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere Orbán Viktor miniszterelnöknek írt levelében megerősítette korábbi véleményét, miszerint „…a Budapest-ellenes politika országrontó politika. Kivéreztetni, politikai alapú sarcpolitikával súlytani a nemzet fővárosát, ahol az ország GDP-jének 83 százaléka termelődik meg, az egész ország felemelkedésének esélyét rontja.”

Borbély Lénárd, gyakorlatilag megválasztása óta, szembe ment a fővárosi vezetéssel, Csepel érdekeire hivatkozva. Testületi üléseken a csepeli ügyekben rendre Karácsonyt hibáztatta, de néma volt, amikor a fővárosi támogatások elvonásáról döntött a kormányzat. Eközben Csepel,

A korrupcióval  vádolt Völner Pál és egykori főnöke, Varga Judit, aki semmiről sem tudott...

Az Unió jogállamiságát vizsgálná Varga Judit. A lemondott (megbukott)  igazságügyi miniszter jelezte: jövőre, az év második felében, a magyar soros elnökség alatt a kormányzat napirendre akar tűzni az Európai Tanácsban egy olyan mechanizmust, amely azt ellenőrizné, magában az európai intézményekben tiszteletben tartják-e a jogállamiság elveit. Szép gondolat, kiváltképp egy olyan politikustól, aki akkor is a helyén tudott maradni, amikor a minisztériumában mindenki tudta, milyen zavaros akciók folynak, milyen pénzek mozognak, csak pont ő, az első számú vezető nem.

Van ilyen, mondhatnánk némi malíciával, de tudjuk: valójában nincs. És mégis a helyén van, talán mert tud dekázni. Mármint a miniszter asszony. (Orbán többet…) De ki tudja: lehet, hogy a kormányfő, a mostani hírek szerint, az EU-ba repíti távozó miniszterét…

De hagyjuk most annak megvitatását, hogy

Németh Szilárd és a fideszes országgyűlési képviselők a Parlamentben leszavazták Szabó Szabolcs csepeli ellenzéki országgyűlési képviselő Csepel közlekedési gondjainak megoldását kezdeményező költségvetési módosító javaslatát. A hírt Dukán András csepeli önkormányzati képviselő közölte, aki Szabóval közösen dolgozta ki a módosító javaslatot, amely:

> a csepeli gerincút, a Corvin-csomópont és Gubacsi híd, 

> a volt Csepel Művek területén lévő utak és 

> a Csepeli út fejlesztése, felújítása ügyében javasolta a

Szlovákiában veszi a szegedi paprikát a borsodi magyar ember, ugyanis a szegedi paprika Szlovákiában jóval olcsóbb, mint idehaza. 

Minden más is olcsóbb persze, ám azok nem számítanak, míg viszont a szegedi paprika ikonikus létező, a turáni szellem sűrűsödik össze abban, ha viszont egy országhatáron kell érte átmennünk, akkor a mi szittya lelkünk úgy összefancsorog, hogy szinte bőrzik.

És ez még nem minden, ugyanis például a romániai Nagykárolyban a gyermelyi tészta, a pirosarany, sőt a Pick szalámi is húsz-harminc százalékkal olcsóbb, mint mifelénk.

Nálunk minden drága, mégpedig, ahogy ezt kormányzó urunk

Sokkal könnyebb lenne a csepeliek élete, ha most, amikor évek óta zűrös a csepeli HÉV helyzete és ezért gyakran a pótló buszok helyett is pótló buszok szállítják az utasokat, járna még a Határ úti HÉV. A Határ útival Pesterzsébetig lehetne döcögni, és onnan a Ráckevei HÉV-vel a 2-es villamoshoz vagy a 66-os busszal a metróhoz lehetne csatlakozni. A jó öreg 23-as busz pedig elvinne az ábrándos Boráros térig. De ne álmodozzunk! A Határ úti HÉV sínjeit réges régen felszedték, 45 éve, 1978-as felszámolása, megszüntetése óta csak az emléke él…

Bizonyára sokan emlékeznek azokra az időkre, amikor két csepeli HÉV is volt. Pontosabban volt a Pesterzsébetig közlekedő  "Határ út - Csepel HÉV", és volt a "Csepeli Gyorsvasút". Jól tudjuk, sajnos, hogy a kettő közül már csak az utóbbi létezik, pedig ha még húsz évet kibírt volna a Határ úti, akkor ma a 3-as villamos a vágányain átjárhatna a szigetre. Csak hát eléggé elöregedett egy viharvasút volt ez már a hetvenes években, sokadik életüket élő öreg járművekkel.

Most ezek a visszafogottan formatervezett kéttengelyes síndöcögények következnek Tomáš Dvořák felvételein. Például ez a vezérlőkocsis szerelvény itt fent (képünkön), mely a HÉV ma is létező Pesterzsébet felső állomásáról a kelebiai vasútvonal fölött éppen a Gubacsi híd felé kanyarodik.

Csak hogy térben és időben el tudjuk helyezni a vonalat: az eredeti csepeli HÉV a ráckevei vonalból ágazott ki; az utasforgalom 1912-ben indult rajta. 1938-ban összekötötték a

Többször hiába várták a kerületvezetőt a meghirdetett lakossági fórumra, nem menet el, pedig nagyon várták, a széke üres maradt...

Érdekes, hogy amióta Csepel jelenlegi polgármesterét kizárták a Fideszből, egyre több lakossági fórumot szervez.

Ki tudja, hogy miért, de korábban nem nagyon szorgalmazta az

Teljesen nyilvánvaló, hogy Kósa Lajost, a Fidesz alelnökét és parlamenti képviselőjét nem az eszéért szeretik. Mármint azok, akik egyáltalán szeretik valamiért.

Kósának ugyanis ritkán van olyan megnyilvánulása, ami ne lenne kínos, dühítő, esetleg megmosolyogtató. Vagy mindhárom egyszerre. Többé-kevésbé így volt ez kedden is, a hónapok óta tartó tanár, diák és szülői tiltakozások középpontjában álló új pedagógus életpálya törvény, más néven státusztörvény vagy bosszútörvény parlamenti megszavazásának napján, amikor a Telex videóinterjújában egyebek mellett azt mondta: ha kolbászból lenne a kerítés, akkor meg a vegetariánusok tiltakoznának.

Kínos, mert első hallásra már megint sületlenségeket beszél. Dühítő, mert semmibe veszi, lenézi a jobb oktatásért küzdő tanárokat, diákokat,

Fogy és öregszik Csepel lakossága, és egyre kevesebb lesz a következő években a csepeli iskoláskorúak száma is. Ez pedig elemi erővel veti fel a kerületi oktatási intézményrendszer helyzete és jövője átfogó elemzésének szükségességét

Vita nélkül fogadta el a testület az egyik szakmailag is kiváló anyagot, a Csepel Önkormányzata gyermekjóléti és gyermekvédelmi feladatainak 2022. évi ellátásáról szóló átfogó beszámolót. Néhány szám a beszámolóból: 

* Két év alatt 2.661 fővel csökkent a kerület állandó lakosainak száma, s január 1-ével 70.000 fő alá került a lakosságszám Csepelen. Tavaly visszaesett az élveszületések száma is. 

* A 18 éves, illetve az azalatti korosztályhoz tartozik a lakosság 15,8 százaléka, míg a 65 év felettiek már ennél magasabb,

Orbán és Garancsi páholyból nézik a fejleményeket, de azért tudják: totális hatalmi törekvéseik előtt az önkormányzatok képezik az utolsó védvonalat. Ha a helyhatóságok elesnek, magunkra hagyva, a közösség ereje nélkül nézhetünk szembe az önkény mindent maga alá gyűrő gépezetével. Orbán akarja ezt a hatalmat. Minden eszközt megragad, hogy megszerezze. A köztéri reklám pedig pont ilyen, ezért adta haverja, Garancsi István kezébe. Így mindenhol az orbáni üzenetbe ütközzünk...

Két jó oka is volt az Orbán-kormánynak, hogy felülről belenyúljon a fővárosi köztéri reklámpiacba, így biztosítva, hogy a a fővárosi lámpaoszlopok reklámcélú hasznosításáról szóló tender győztesével való szerződést elutasító közgyűlési döntés ellenére is fennmaradjon az Orbán-huszárral korábban kötött kontraktus.

Mindkét ok durván demokrácia-ellenes. Az egyik az Orbán-rendszer kézből etetése közpénzből. Nincs benne semmi új, hiszen a Fidesz leglényege a gátlástalan harácsolás. A módszer – vagyis a

Ki fog itt jól lakni, ki jár jól? Kérdések és vádak a 337 millió forint közpénzből épült ebédlő, étterem körül

Már a szennyes kiteregetésénél tartanak a Borbély-Németh iszapbirkózás résztvevői. az újabb fordulót Németh Szilárd képviselő kezdte. Saját fb oldalán a következőket tette közzé:

„Megdöbbenve értesültünk arról, hogy a KIMBA diákkollégiumának megépítését Borbély Lénárd, Csepel polgármestere és Märtz József, a Magyar Birkózók Szövetségének elnökségi tagja közös egyetértésben lehetetlenítették el. Itt - a háttérben - épült volna meg kollégiumunk, aminek a helyén, közpénzen, a csepeli adófizetők közel egymilliárd forintjából Märtz úr Hollandi8 luxusétterme és betonalapú teniszpályák nőttek ki a földből…”

A terület, amelyről szó van, a volt csepeli ifjúsági tábor területe, amelynek átépítés utáni átadását