A Magyarok Nyilai terrorszervezet Csepelen is letette kézjegyét, amikor az Árpád utcában felgyújtott egy presszót.
Novák Katalin a pápalátogatás ürügyén elnöki kegyelemben részesítette a Magyarok Nyilai nevű terrorszervezet egykori vezetőjét. Budaházy pedig szabadulása után rögvest deklarálta, hogy esze ágában sincs
„A regisztrálás lesz az a valuta, amivel a résztvevők kifizetik a mostani polgármestert. A nevek, címek kellenek az új ’szervezetük adatbázisának’, (Közösen Csepelért Polgári Egyesület) hogy az alapján kevesebb mint egy év múlva kiküldhessék a névre, címre szóló felhívást: szavazzanak Borbély Lénárdra és szervezetére, amelynek - ki más? - ő a listavezetője!”
A mostani csepeli vezetők azt szeretnék, ha nem vennénk észre, hogy becsapják, hülyére veszik az embereket és a képviselőket.
Persze ez sokakat nem érdekel, mert a fontos az, hogy ingyen sör, fröccs, kaja, meg buli legyen. Azt már az ókorban is tudták, hogy kenyér meg cirkusz kell a népnek. Hiába telt el néhány évezred, úgy látszik, hogy az ősi felismerés megmaradt. A május elsejei rendezvény a Daru dombon ékes bizonyítéka az előbb említetteknek. Volt ott minden, ami szem szájnak ingere: sör, bor, buli, és ennivalónak forgott a malac a parázs felett. A színpadon szólt a nóta! Az úri közönség meg táncolt.
Senkinek eszébe nem jutott, hogy
A cipőkön mindig látszott. Emlékszem, hogy gyerekkoromban Soroksáron volt, aki bakancsban, volt aki makkos cipőben jött ki focizni, abban, ami akadt éppen, egy alkalommal pedig három cigány srác egyetlen pár szakad foci csukával érkezett, felváltva vették fel, úgy játszottak.
Látszik a cipőkön. Látszik például az enyémen is, hogy régi. Hetek óta nézegetek egy másikat, kéne venni, ezt a mostanit (tavalyelőtti talán) már le sem lehet igazán tisztítani, dudorodik itt-ott, kényelmetlen, de legalább nem lyukas. Persze én szerencsés vagyok, előbb utóbb biztosan megveszem majd azt az új cipőt, vagy egy olcsóbbat inkább, de sokan abban az egy lyukas cipőjükben lesznek kénytelenek egész tavasszal, meg nyáron meg még ősszel is dolgozni járni, moziba egyszer-egyszer, nem jó, de
Helló közpénz! Hol a valóság? Folytatásos epizódok: napfény, móka, derű, kacagás. Felülről nem láthatók a föld közeli csepeli gondok. Ellenvélemény és ellenzék kizárva
Nem maradt le a polgármester közösségi oldaláról újabb propaganda filmje, a Hello Csepel! Most is az győzelmeit vette sorra. Három témakörre koncentrált:
1) A legutóbbi képviselő-testületi ülés fontosabb témáira: a szakrendelő megtartására, a Csepeli Munkásotthon tetőszerkezetének felújításához szükséges anyagi támogatás biztosítására, a nyári napközis táboroztatásra, a rendőrség anyagi támogatására és gerincúttal kapcsolatos határozati javaslata elfogadására. Mivel ez a műfaj a kerületvezetőnél ellentmondást és ellenzéki hangot nem tűr, ezért az
A helyzet egyáltalán nem vicces, sőt, inkább szomorú, időnként tragikus, ezért, ha megengedik, egy viccel kezdem. Egy rossz viccel.
Egy ember felhívja a mentőket, hogy azonnal jöjjenek, mert nagy a baj. Mire a telefonos visszakérdez, oké, de hogyan menjünk önhöz?
Miért, az a kis fehér szirénás autójuk már nincs meg?
A baj nem most kezdődött. Öt-hat éve már kezdett feltűnni, hogy a mentők statisztikailag mindenképpen egyre később érnek ki. A fideszes rendszer erre gyors és hatékony választ adott. Attól kezdve nem a riasztástól, hanem a mentőegység indulásától számították a kiérkezési időt. Ha jól értem, ez azt jelenti, ha valakihez a hívás után csak egy órával később indítottak mentőautót, ám az odaért tizennégy és fél perc alatt, akkor behúzták a 15 perc alatti rubrikába ezt a mentést. Ügyes. Ráadásul ezt a
Dukán András Ferenc tősgyökeres csepeli, középiskolai tanár és vállalkozó. Negyedik éve önkormányzati képviselő. Erős jelölt lehet, mert Ábel Attila alpolgármester máris kever körülötte
Elkezdődött a jövő évi önkormányzati választásra való bejelentkezés. Több vidéki város, fővárosi kerület után Csepelen is elindult az úton az első polgármester-jelölt. A hosszabb ideje folyó helyi, fideszes belharccal tarkított kampány új szakaszához érkeztünk. A Momentum elnöke és Szabó Szabolcs Csepel momentumos országgyűlési képviselője jelentette be: Dukán András Ferenc lesz a párt polgármesterjelöltje Csepelen.
Dukán tősgyökeres csepeli, középiskolai tanár, nemrégiben szerezte meg a
Az államkapitalizmus olyan szörnyeteg, amely úgy végzi el a piszkos munkát, a neki nem tetsző, kritikus hangok elhallgattatását, hogy látszólag még tiszta is marad a keze.
Nem kell ahhoz cenzúrahivatal, nincs szükség hatósági tiltásra és szankciókra, hogy a független média utolsó mohikánjai is kidőljenek a sorból. Talán észre sem vesszük, hogy a szabad nyomtatott sajtó szó szerint az utolsó óráit éli és az online médiában is jól láthatók a bomlás jelei.
Elég, ha úgy dönt az állam, hogy az évi sok százmilliárdos reklámköltésből egyetlen fillért sem kaphatnak a kormánnyal szemben kritikus médiumok, ill. ezek közül azok, amelyek nem hajlandóak a hatalom szája íze szerinti, tartalmi önkorlátozásra. Csak néhány témát jelöl meg a propaganda hivatal, amellyel nem tanácsos foglalkozni – pl. a miniszterelnök családjával kapcsolatos hírek – ezek azonban a rendszer legszikárabb alapjait érintik. Ha ezt megígéri az orgánum tulajdonosa, akkor csurran-cseppen a
Koszorúzók az emlékműnél. „Tavaly 75 ember halt meg Magyarországon munkahelyi balesetben, 62 esetben életveszélyes, 26 esetben súlyos csonkolásos, valamint 15 esetben egyéb súlyos baleset történt a munkahelyeken…” A csepeli számokat nem ismerjük, egy szót sem szólnak róla a helyi hivatalos szervek.
A munkahelyi balesetben elhunytakra emlékeztek a szakszervezetek Csepelen, a volt Csepel Művek területén, a volt II-es kapu közelében, a még 2010. szeptember 13-án felavatott „A munkahelyi balesetben elhunytak emlékművénél”. https://merce.hu/2023/04/28/a-munkahelyi-balesetben-elhunytakra-emlekeztek-a-szakszervezetek/
A cikk idézi a Csepel újság, 2010. október 1-én megjelent számában leírtakat, miszerint az avatók egyike javasolta, hogy
"Nekem kérem egyrészt családom van, másrészt senki sem tölti úgy a hurkát, ahogy a miniszterelnök úr a PR fotókon, harmadrészt ahogy az a hangulatjelentésben is szerepelt, a hentesek kitűnő hangulatban, az árstopok és a húsértékesítés iránt tanúsított kirobbanó lelkesedéssel várják az ukrajnai békét,– Az a szép szál kolbász, az mennyi?"
– Nem tudom.
– Hogy hogy nem tudja, hát nem maga a hentes?
– Még nem jött ki a Hústermékek árát hatóságilag szabályozó 2024. évi 222–es számú számú kormányrendelet. Már egy hete várjuk.
– És mikor jön ki?
– Talán még ma, de nem kizárt, hogy éjfél körül.
– Ez aztán a kiszámítható jogalkotás, mondhatom.
– Én nem kritizálnám ezért a kormányt.
– Pedig lenne miért. Na de eladja nekem a t
Aranylábak árnyékában állami aranyesőre várva. Mi a különbség Németh Szilárd és Borbély Lénárd sportszervezési gyakorlata között? Semmi. Mindketten a hatalom és a pénz oldaláról közelítik meg az ügyet, kettészakítottak a csepeli sportéletet. A sportágak fejlesztési lehetőségei már rég elvesztek a politikai hatalomért harcoló felek érdekei között.
Stratégiai együttműködési megállapodást írt alá csütörtökön Borbély Lénárd polgármester 22 kerületi sportegyesülettel. „Megszületett önkormányzatunk és a csepeli sportegyesületek nagyszabású közös projektje, a Csepeli Sportsziget Program!” – tette közzé a fantasztikus hírt a polgármester saját fb. oldalán.
Március 31-én már tárgyalt a sportegyesületekkel. Lásd: Elindul a Csepeli Sportsziget Program c. hírt a csepel.hu-n. https://csepel.hu/#/news/elindul-a-csepeli-sportsziget-program
Akkor a Csepeli Sportsziget Programról, mint elindult partnerségi együttműködési programról írt, amely, mint a csütörtöki szövegéből kiderült, indulása után, másfél hónapig vajúdott, majd május 11-én „Megszületett”.
Úgy látszik, hogy
"Ne áltassuk magunkat azzal, hogy a tanulatlanság és tájékozatlanság áldozatai vagyunk. Mert mit várhatunk a többségében nyomorgó, robotoló, propagandával agyonmanipulált tömegektől, ha a legmagasabban képzett, legiskolázottabb rétegek tagjainak jelentős része együttműködik a rendszerrel."
„Hát, igen, az iskolázatlanok, tájékozatlanok, a kistelepüléseken élő idősek tartják hatalomban ezt a gengszter bandát” – szoktuk magyarázni magunknak, hogy hogyan történhetett meg immár negyedik alkalommal, hogy a magyar választók parlamenti kétharmados többséghez segítették a kormányzó pártokat, miközben az elmúlt 13 évben kilopták alólunk az országot, lezüllesztették az oktatást, az egészségügyet és a szociális ellátó rendszert, lebontották a teljes demokratikus intézményrendszert és
Még azt is reklámozták, ami hiánycikk volt. A II. világháború után a békeévek ismét gázt adtak a magyar motorgyártásnak. A csepeli és egri gyár vezetői azonban nemcsak a hivatalokkal küzdöttek, hanem egymással is vetélkedtek a robogógyártásért.
Hetven éve, amikor kezdek fölöslegessé válni a hadiüzemek kapacitásai, az ötvenes évek állami és pártvezetői meghirdették, hogy átállítjuk a termelést a lakosság jobb ellátásához szükséges cikkek gyártására. Ez akkoriban több babakocsit, kerékpárt, olykor motorizált kétkerekűt jelentett.
Akkoriban autóról még csak álmodozhatott a magyar átlagpolgár, aki falta a gépekről szóló híreket, pláne, ha azokat elérhető mennyiségben és megfizethető áron hirdették. Mert bármennyire is furcsa,
Tehetetlenül nézzük a magyar közoktatás egyre kínosabb vergődését. A korábbi brutális centralizációs törekvések után lényegében igazgatásrendészeti szintre süllyedt az iskolarendszer működtetése.
A kormányzati oldal nem titkoltan erőből kívánja „betörni” az eredetileg is hierarchikus világban élő pedagógustársadalmat, miközben a tanárok számára mindez már nemcsak az értelmiségi lét és az emberi méltóság fenntartását, hanem a közvetlen puszta lét biztosítását is veszélyezteti.
Mára már az is nyilvánvalóvá vált, hogy az évtizedek óta zajló folyamatos nyomásgyakorlás mögött tudatos kormányzati megfontolások húzódnak, amelyek sok tekintetben emlékeztetnek a
A kerületvezető hónapok óta nem válaszol a Kis-Duna-parti ifjúsági táborral kapcsolatos kérdésekre: mennyibe kerül a teljes beruházás, illetve az évi fenntartása?
A polgármester által hónapokkal ezelőtt elindított, havi egy-két alkalommal levetített 5-6 perces kisfilmek újabb és újabb epizódját nézhetik végig azok, akik kíváncsiak a kerületvezető sikertörténeteire, önmaga, közpénzből finanszírozott népszerűsítésére. Az egyik öt és félperces kisfilmben például kedvenc fejlesztésének helyszínéről, a „közösségi tervezéssel” elindított, s most már épülő ifjúsági tábor területéről intézhetett szózatot a csepeliekhez.
Sokadszor hallhattuk a tábor létrejöttének hősi történetét. Sok-sok éve „tűzték zászlójukra” a Kis-Duna partot, s azóta folytatja hősi küzdelmét a part beépítését, „magasépítését”, azaz 18 méteres szállodát, több száz lakás építését akarók ellen. Lesz itt minden, ami szem-szájnak ingere, s az igazi csodát majd a
Orbánnak a politika nem más, mint „közjónak” álcázva a hatalom és a meggazdagodás mindenáron való elérése, méghozzá úgy, hogy neki és udvaroncainak nem szavazókra, hanem rajongókra van szüksége..
Mibe nem botlik az ember? 1994. február 17-én Orbán Viktor interjút adott a Beszélő szerkesztőinek, Eörsi Jánosnak és Kőszeg Ferencnek. Ebből idézek: „El tudjátok képzelni, mi lenne itt, ha szociálliberális koalíció kerülne kormányra, a másik oldalon meg egy táborba sodródna a konzervativizmus és a radikális jobboldal? A két lövészárok között megint egy nemzedéknyi időre nem nőne fű.”
Azért ez nem semmi. Két hónappal vagyunk a választások előtt, és Orbán, ellentétben azzal a lehetséges interpretációval, hogy zseniálisan előre látta a következő harminc évünk sorstörténetét, az én megérzésem szerint nem tett mást, mint előre látta a saját lehetséges magatartását. Ezt figyelemelterelés gyanánt pedig úgy állítja be, mintha ez a tragikus alternatíva évtizedekre tönkretenné ismét az
A csepeli ellenzéki politikusoktól örvendetesek, de kevésnek tűnnek az interneten olvasható tájékoztatók arról, hogy rendszeresen összejönnek. Hiányoznak az önkormányzati munkával kapcsolatos gondokra való konkrét, folyamatos reagálások, fellépések, ha kell, akciók, a testületi üléseken történő egységes, határozott fellépések – és ezek híreinek eljuttatása a csepeliekhez.
A Klikk TV Tíz című műsorában szerepelt Szabó Szabolcs Csepel országgyűlési képviselője. A vele készült interjú szövege a hirklikk.hu-n jelent meg Ha nem változtat az ellenzék, akkor a Fidesz újra győz címmel.
A Momentumban politizáló képviselő a csepeli ellenzék helyzetével kapcsolatban a következőket mondta:
"Minden látványos erőfeszítés és siker-propaganda ellenére e magyar zsírdarab aligha lesz kutyaforma. Pedig nagy díjat tűztek ki e teljesítményre, sok milliárd forint folyna be ismét az Orbán-kormány kezei alá."
A címben jelzett képzavar nem véletlen. Az Orbán-rezsim inkább tűnik olyan zsírszalonnának, ami kicsúszik a fogásokból, állaga reménytelenné tesz minden lényegi formázást. A jogállamot is jobb őrkutyaként látnunk, amely vigyázza jogainkat és visszakergetné a végrehajtó hatalmat a neki kijelölt karámba. Minden látványos erőfeszítés és siker-propaganda ellenére e magyar zsírdarab aligha lesz kutyaforma. Pedig nagy díjat tűztek ki e teljesítményre, sok milliárd forint folyna be ismét az Orbán-kormány kezei alá. Az Európai Unió, amely mozgásképtelenné hizlalta e magyar sertést, talán már észrevette, hogy egészségtelen terméket segített világra.
A hírek arról szólnak, hogy a magyar kormány az igazságszolgáltatás némi átalakításával újabb hízókúrának nézhet elébe. Két feltétel kell ahhoz, hogy
A Kis-Duna-part lesz a polgármester egyik kiemelt kampánytémája (Pálfalvi László fotója)
Az eddigi jelzések szerint a polgármester véglegesnek tekinti a Közösen Csepelért Polgári Egyesület nevű civil szervezet égisze alatti indulását a jövő évi önkormányzati választásokon.
Az egyesület ehhez, szerintünk, nevét, s némi munkáját adja majd, a kommunikációt, s az ehhez szükséges milliókat Borbély adja, a rendelkezésére álló önkormányzati média (Csepeli Hírmondó, csepel.hu, stb) és az alpolgármestere által tulajdonolt csepel.info) és közvetlen munkatársai bevonásával.
Kérdés, az ellenzék meddig nézi el, hogy az önkormányzati média tulajdonképpen már most Borbély választási kampányának aktív támogatója, meddig hagyják szó nélkül, hogy
"Tetszik tudni, hányan támadják? A minap sörösüvegeket hajigáltak rá. Meg minden egyebet."
Amikor felavatták a Postapalota telkének „lábjában” ágaskodó aranyszarvast, elképzeltem, hogy mindjárt elrugaszkodik és eliramlik, mint Petőfinél az élet.
Felhág a Várba, s bár túlméretezett agancsa bele-beleütközik a régi-új kormányzati palotákba, végül is megtalálja helyét a bronz-Turul mellett.
Tévedtem. Egyelőre nem mozdul a műszikláról. Nem teheti, mert
A Fidesz frakció az idei költségvetés elfogadásakor 250 milliós módosítási javaslatával megzsarolta a polgármestert.
Költségvetési javaslata támogatásáért többek között, a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia (KIMBA) által létrehozott Csepel SC 111 milliós támogatását kérte. Borbély elfogadta a feltételeket, így a költségvetés a frakció támogatásával elfogadásra került.
A múlt héten a 111 milliós támogatás utalása előtt
Az elvileg keresztény kormány és a pártállami módszerekkel működtetett sajtója gyűlöletkeltő propagandával borítja el a társadalmat. A hatás tetten érhető a más népekről alkotott véleményekben is.
A Népszava megbízásából készült vizsgálat azt kutatta, hogy a magyarok mennyiben szimpatizálnak más népekkel, vagy fordítva, milyen mértékben éreznek ellenszenvet irántuk. A válaszok óhatatlanul is sztereotip vélekedéseken alapulnak. Nem tudhatjuk, hogy a kérdés kiből milyen ismereteket hívott elő, kinek mi játszódott le a fejében, amikor véleményt alkotott egy másik népről.
Feltételezhető, hogy nem személyes tapasztalatok játszották a döntő szerepet, hanem az a tudásféleség, ami iskolai tanulmányok elhalványult emlékeiből, irodalmi és filmélményekből, sporteseményekből leszűrt benyomásokból, leginkább azonban napi hírekből szerzett információmorzsákból rakódott össze. A jelek szerint
