Beszédes a Szent Imre téri hallgatás. Csepelen nincs lehetőség a rezsinövelés károsultjainak segítésre? Ideje lenne már – 12 év után –, a folyamatos kampány, önreklámozás és a hatalmi harcok helyett, valóban a csepeli emberekkel, Csepel jövőjével foglalkozni.  A rideg valóság kopogtat: vége a rezsihazugságoknak

Sokáig emlékezetes marad az a pillanat, amikor a parlament 135 „bátor” (kormánypárti) képviselője, elfogadva a kormány javaslatát, egy nap alatt „kinyírta” a kedvelt adózási formát, a katát, majd az évek óta tartó ígéretek ellenére, gyakorlatilag felszámolta a rezsicsökkentés jó részét is. 

Németh Szilárd közösségi oldalán, felemelt kézzel jelezte egyetértését a kormány lépéseivel, és a parlamenti patkóban készült képe fölé büszkén odaírta: 

A 200-300 ezer forint bevétellel rendelkezők negyede, az ennél kevesebből élők majd 60 százaléka tart súlyos megélhetési gondtól

Kiemelkedően magas, 34 százalék azok aránya, akik úgy gondolják, hogy az árak emelkedése az elmúlt egy évben meghaladta a 30 százalékot, holott hivatalosan az általános inflációs érték júliusban „csak” 13,7 százalékos volt – derül ki a Publikus Intézet augusztus végén készült, a magyarországi felnőtt népességre nem, életkor és iskolázottság szerint azonban reprezentatív felméréséből.

Az augusztusi inflációs adat, amit  a KSH közölt, minden közelít a 16 százalékhoz, s ami még rosszabb, az elemzők ma már egész jövő évben sem számítanak javulásra, az árak emelkedése szerintük csak 2024-ben lassul majd. A lakosság sem bízik az

Csepel, Kossuth Lajos utca. Az itt élőknek ki fogja elmondani, hogy mi vár rájuk? Kiderült, távhőtrükkre készül a kormány: ugyanannyiért „kevesebb” meleget adna. Ha árat nem emelhet, akkor a lakásokhoz eljuttatott hőmennyiséget csökkentené a kabinet. Lefordítjuk: emelik az árat.

Sajátos távhőtrükkel próbálhatja meg fenntartani a rezsicsökkentés látszatát a kormányzat – derült ki a Technológiai és Ipari Minisztérium energetikáért felelős államtitkára, Steiner Attila elejtett mondataiból. Az államtitkár egy konferencián arról beszélt, hogy idén télen a lakossági felhasználóknak átadott hőmennyiség csökkentését tervezik a távhő rendszerekben. A „mérték és a miként”

A DK hétvégi bejelentései után, hogy Dobrev Klára  árnyékkormányt alakít, változatlanul megmaradt a kérdés, elhiszik-e a magyar választópolgárok egy vagy több pártnak, hogy ha holnap elegendő szavazatot kapnának a Fidesz-kormány leváltásához, akkor valóban tudnák-e, hogyan lehet Orbánéknál jobban vezetni ezt az országot.

A Demokratikus Koalíció most vett egy mély levegőt és nem kis kockázatot vállalva bejelentette: megpróbálja megmutatni ezt az alternatívát. Ezzel ugyanakkor minden korábbi jelzésnél egyértelműbben ellépett a többi ellenzéki párt mellől, megüzenve, hogy ő a falkavezér. A lépés egyik célja épp ennek az állapotnak a rögzítése, sőt a DK támogatottságának növelése, tehát biztosak lehetünk benne, hogy a többi ellenzéki párt nem kezd most a Gyurcsány Ferenctől évekkel ezelőtt látott örömtáncba.

A Fidesz nem esik kétségbe, bár még nem tudhatja, mekkora veszélyt jelent számára egy

Az e heti drámai események után úgy látszik, továbbra is együtt kell élni a helyi közlekedési káosszal. Csepel ugyanis erre az évtizedre lemondhat a HÉV-vonal fejlesztéséről, északi és déli továbbviteléről, a fejlesztési terv részét képező parkolóház megépítéséről, a csepeli vezetés új buszpályaudvar létrehozását is tartalmazó közlekedésfejlesztési álmairól.

Borbély Lénárd saját fb oldalán előre hozta az általa október 1-re meghirdetett Magyar Népmese Napja rendezvényt és már szeptember 12-én előadta újabb, felnőtteknek szánt meséjét. Közösségi oldalán elmesélte, hogy összeültek a csepeli önkormányzati bölcsek, mindent megbeszéltek, megvitattak, s arra jutottak, hogy a „sokismeretlenes helyzettel”, bár a megoldás kulcsa nincs a kezükben, keményen szembenéznek, felkészülnek, lépéseket tesznek. Sőt! Költséghatékonyan fenntartanak, majd egyeztetnek, racionalizálnak, s mindent megőriznek.

Nem állnak meg e hatalmas, embert próbáló munka után sem, mert a

Ezt a mostani lesújtó értékelést Orbán Viktor és kormánya hozta össze, tizenkét év megfeszített és eltökélt munkájával. Nehéz lesz ezt az első körmöst megmagyarázni, de a kormánypárti médiában már bekészítve álltak a kommunikációs patronok, ahogy látjuk a magyarellenességről, a gyámságról, az üldöztetésről és a politikai bosszúról. 

Hungarofóbia! Naná, nekem meg áramszedő nőtt ki a fejemből és vidáman csilingelve járok a Nagykörúton, mert én vagyok a 4-es, 6-os villamos. Ezt a bornírt ökörséget, a hungarofóbiát, vagyis a magyarellenesség vádját Hölvényi György, az Európai Parlamentben felejtett kereszténydemokrata képviselő jelentette ki válaszul a magyar jogállamisági jelentésre. Amit a francia zöldpárti Gwendoline Delbos-Corfield állított össze, körültekintő alapossággal. És amit az Európai Parlament elsöprő, több, mint kétharmados többséggel elfogadott.

Még egyszer, lassan mondom, hogy a fideszesek is megértsék – a kétharmadosnál is nagyobb többséggel elfogadott határozat kimondja, hogy

Ötven éve még rendszeresen fordultak meg tengerjáró hajók a csepeli kikötőben. Innen indultak vagy ide érkeztek meg szállítmányaikkal a Föld sok pontjáról. Az 1960-ban vízre bocsátott tengerjáró Csepel nevét vitte  világszerte. A Duna-tengerhajózás sorsát végül az pecsételte meg, hogy a folyami bárkák és a tolóhajók sokkal olcsóbban tudták az árut a Dunán eljuttatni, mint a viszonylag kicsi, de nagyszámú személyzetet igénylő Duna-tengerjárók

Miután Magyarországot a trianoni békediktátum elvágta a tengerektől, új megoldásra volt szükség a hazai áruk külföldre, s a tengerentúli portékák hazánkba juttatására. Emiatt új típusú hajókat kellett gyártani, és ennek köszönhetően vált Budapest sajátos módon tengeri kikötővé.

A Magyar Királyság legfontosabb tengeri kikötője Fiume (ma Rijeka) volt. Fiume különleges helyzetet élvezett, ugyanis nem Horvátország, hanem 1779-től (az 1848 és 1868 közötti időt leszámítva) önálló státusú városként a Magyar Királyság része volt.

A kikötő nagyarányú fejlesztése 1873-ban kezdődött meg, a legnagyobb beruházások Baross Gábor minisztersége alatt történtek, aminek

De akkor most legyünk brutálisan őszinték. Az jobb-e nekünk, ha bevágják az ajtót a magyar kormány orra előtt – „felőlünk csináljatok, amit akartok” jeligére –, vagy az, ha ráveszik a budai várban karmelitázó álszerzeteseket arra, hogy fogukat csikorgatva, de igazodjanak a közösség játékszabályaihoz?

Állítólag már csak napok kérdése, és Brüsszelből megüzenik: Magyarországnak jelentős pénzmegvonással kell számolnia, hacsak… Hacsak nem halad végig határozottan azon az úton, amelynek első állomása a minap az volt, hogy a kormány beígérte: saját erős emberei majd olyan korrupcióellenes testületet fognak szervezni, amelynek a kormánytól való függetlensége a Holdról is látható. Az ilyen ígéreteket szokták a diplomáciában „a helyes irányba tett kezdő lépésként” értékelni. Aki pedig nem örülne annak, ha – fogalmazzunk nyers egyszerűséggel – Orbán megint megúszná, az ilyenkor hajlamos lehet arra, hogy

Meglovasítás jó pénzért. Csepel négy pontján, az út mellett elhelyezett faragványokból nem igen látszik megújulás. Inkább látszik a nagyzási hóbort, meg a vezetői akarat ráerőltetésének a vágya a városra.

„Csepel a mi otthonunk, a mi büszkeségünk.” Olvasható a polgármester egyik bejelentkezéséből, ami a címerállatként ágaskodó lószerű cilinderes faragvány újraértelmezését mutatja. Én meg azon gondolkodom, hogy ezen a fideszes megszorításos időszakban mennyibe is kerül nekünk csepelieknek az az állati címer, illetve a címerállat? A táblákat a Városgazda emberei ásták költségcsökkentés okán nemrégiben a földbe, Csepel legfontosabb útjainak mentén.

A kerület

A Magyar Koraszülött és Újszülött Mentő Alapítvány felhívást tett közzé, hogy 9 millió forintot adományokból szedjen össze, különben nem tud a megszokott módon azonnal indulni, ha valahol egy koraszülött baba és édesanyja szorul gyors segítségre.

Azt tudjuk, hogy az összes Orbán-kormány összes tagja tudatosan és zsigerből is utálja az ellenzéknek megszólalási lehetőséget kínáló lapokat és elektronikus csatornákat, ezért megvonnak tőlük pályázatot, frekvenciát, jogot. Tartsa el őket a közvélemény híreikre kíváncsi szelete. Meg is teszi évek óta, amire a Klubrádió egykori alapító szerkesztőjeként azt mondom, nagyszerű, bár normális országban nem adománygyűjtő kampányokban kellene gondolkodnia a szerkesztőségeknek. Nem szeretjük, de tudomásul vesszük, hogy így van.

Az önkormányzatok nem indítják el a megszokott időben a falubuszaikat, mert

A konfliktusok megoldása helyett a kerületvezetők filmvetítéseket, kirándulásokat  szerveznek. A csepeliek viszont a közéleti káosz című produkciót látva, tisztességes válaszok hiányában, csak nézhetnek mint a moziban…

Már júliusban kiderült „Pintér Sándor tárcája indoklás nélkül” nem fogadta el három csepeli általános iskola intézményvezetői állására jelentkező csepeli pedagógusok pályázatát. https://nepszava.hu/3163593_iskolaigazgato-csepel-soroksar-palyazok-belugyminiszterium-pinter-sandor A CSH információja szerint az  új tanévre a Lajthában és Hermannban a volt intézményvezetőket bízták meg az illetékesek  az iskola vezetésével, míg a Széchenyiben a helyettes kapott egy évre szóló megbízást. 

Borbély Lénárd polgármesternek az ügyről még véleménye sincs, meg sem mer szólalni, folyamatosan a

A hangzatos ígéretek sem többek a szokásos mézesmadzagnál. Ami még csak nem is mézzel van bekenve, hanem az olcsóbb cukorsziruppal, hiszen még az sem biztos, hogy az EU cseppent valamennyit a mézescsuporból. Elvégre ott is látják a magyar kormányban ülő pufók és - látszatra legalábbis - együgyű Micimackók eddigi pusztítását.

Ígéretek, azok vannak. Egy hónap kihagyással ismét tárgyalóasztalhoz ült a pedagógusok sztrájkbizottsága és Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár; az újabb fordulóra azért kellett heteket várni, mert a kormányoldal korábban azt ígérte, augusztusra  előállnak egy kézzelfogható ajánlattal, amellyel megoldanák az egyre súlyosbodó tanárhiányt és az ebből fakadó más problémákat. Ezt az ígéretüket sem sikerült betartaniuk, érdemi javaslatok nem születtek, az ígérgetés viszont újabb fokozatba kapcsolt.

Közönséges csepeli halandónak már most is egyre nehezebb bejutni a műszaki zárral és élő erővel bőségesen védett polgármesteri hivatalba. A nemzetközi helyzet azonban tovább fokozódik…Hány nappal előbb kell kérni a hivatali épületbe való bejutás lehetőségét? Kitől kell kérni? 

Csepelen felelős már megint nincs, indoklás nélküli parancsolgatás viszont van. Egyre több…

Miként korábban jeleztük, újabb meghökkentő döntés jött ki a Szent Imre téri polgármesteri hivatalból: a csepelieknek személyes ügyintézéshez előre időpontot kell foglalni a Polgármesteri Hivatalban. https://csepel.hu/hireink/kozerdeku/item/14323-a-szemelyes-ugyintezeshez-idopont-foglalasara-van-szukseg-a-polgarmesteri-hivatalban

A csepel.hu-n megjelent, aláírás nélküli tájékoztatóban egyetlen szóval sem indokolják a döntést. Nem találgatunk, bár biztos találatot hozó sejtéseink, tippjeink vannak. Bárki legyen a döntéshozó, ő vajon

Övé a Vár, miénk a lekvár? A Budai Vár palotanegyedében működött a Várszínház, a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár. Csupa közszolgáltató, szabadon látogatható kulturális intézmény. Az ember normális aggyal azt gondolná, ha valami a nemzeté, hát az ilyesmi hétszentség, hogy az. Ma már tudjuk, hogy nem az...

Ízlelgessük most egy kicsit azt a közlést, hogy „a Nemzeti Hauszmann Program feladata visszaadni az embereknek a Budavári Palotanegyedet”, és ezért „az előttünk álló években a hauszmanni örökség újabb darabjait szolgáltatjuk vissza a nemzetnek, és soha többé nem engedjük, hogy elvegyék tőlünk”. Ízlelgessük, mert Madaras Bence várkapitánysági vezérigazgató (miért nem egyszerűen várkapitány?!) kijelentése még a kényszerű anyanyelvünkké lett fideszes újbeszélben is sajátos zamattal bír.

A kiinduló helyzet imígyen festett:

A Csepeli Acélmű Martin üzemét már régen megszüntették. Az elhagyott bányák orbáni újraindítása olyan lenne, mintha Csepelen elrendelnék a martin-acél gyártását. Ahhoz, hogy ezeket a nagyipari létesítményeket valaha is újra lehessen indítani, nem elhagyni, gépeitől eszközeitől megfosztani, dolgozóit szétzavarni kellett volna, hanem - ha alacsonyabb szinten is - de üzemeltetni. Az teszi a bányanyitásokat szinte lehetetlenné, ami Csepelen az üzemindításokat is: az emberi szakmai folyamatosság megszakítása!  

Lehet hallani, hogy az orosz gázszállítás várható akadályoztatása miatt az idén télen fűtőanyag hiány léphet fel. A magyar kormánypropaganda viszont azt sugallja, hogy nagy baj nincs, mert majd fatüzeléssel, favágással, a régi bányák megnyitásával ez a kérdés megoldható lesz. Bizonyára a csepelieknek (főleg az idősebbeknek) nem kell különösebben kihangsúlyozni, hogy ez több mint illúzió. Az elhagyott bányák újraindítása olyan lenne, mintha Csepelen elrendelnék a Csepel Művek üzembehelyezését!

Elvileg lehetséges, de a valóságban kivitelezhetetlen. Több kárt okozna, mint ami haszon remélhető lenne tőle! Nevetséges leegyszerűsítés, hogy ha bánya van, szén van akkor lehetséges a bányanyitás!

A Csepel Művek több üzemének újraindítása  is elvileg lehetséges volna, mert sok üzemcsarnokok még megvan. Igaz ugyan, hogy ezek a feltételek elengedhetetlenek az üzemindításhoz, de közel sem elégségesek! Számtalan más is szükséges ahhoz, hogy

Kezdjük ott, hogy a kötcsei találkozóra alapvetően autós újságíróknak érdemes lemenni. Az egyébként tündérszép falu, ilyenkor egy napra szabadtéri autóskiállítássá válik, a somogyi löszbe vájt kis utcákban ott csillognak a fideszes illetékes elvtársak, főispán urak, kormánypropagandisták legújabb szerzeményei; a luxusmercik, BMV-k, Audik szélvédőin törik meg a koraőszi napsütés.

Azóta az égegyadta világon semmi említésre méltó nem történt itt.

Az évről-évre a közpénzüzemű böhömökből előkászálódó fideszes értelmiségipótlékok, rafkós karrieristák, oligarchák táskahordói jobbára a pártállami kontraszelekció által kitermelt, tökéletesen jelentéktelen, önállótlan figurák, akik csak azzal tudják észre vétetni magukat, hogy egy súlyosan elszegényedő, leszakadó ország élén hivalkodnak a teljesen nyilvánvalóan közös pénzünk megcsapolásából szerzett vagyonukkal. Láthatunk elvonulni

Ismét bebizonyosodott: a csepeli  önkormányzat fideszes vezetői Orbán bábui: nem hallanak, nem beszélnek és nem látnak, ha  a kormánnyal szemben érdekvédelemre lenne szüksége a városrész lakóinak. Egyetlen csepeli csoport, közösség vagy társadalmi réteg mellett sem állnak ki, ha  valamelyik helyi közösségnek bármilyen konfliktusa támad a  egy szaktárca döntéseivel A kerületvezetők még tájékoztatást sem mernek adni a kritikus eseményekről, a konfliktusokról.

Így maradt el a tájékoztatás például a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók béremelésével, sztrájkjával, a „katá”- val, az inflációs rekorddal, vagy nem rég a csepeli gyermekorvosok  kezdeményezésével kapcsolatban.

Mint ismeretes, a „Háziorvosok kezdeményezik, hogy több hiányzást igazolhasson a szülő” – írta meg először az atv.hu (https://www.atv.hu/belfold/20220824/haziorvos-kezdemeny-hianyzas-igazol-szulo), majd több hírportál is átvette a hírt. Csatlakozott a kezdeményezéshez a

4800 tanár hiányzik jelenleg a közoktatásból. Lesz ez még több is, mert a kormány gondoskodik a létszám további csökkentéséről. Azzal fenyegeti ugyanis a magasabb bérért, jobb munkakörülményekért és nem utolsó sorban minőségibb tantervért harcoló pedagógusokat, hogy felfüggesztik az állásukból azokat, aki részt vesznek a polgári engedetlenségi akcióban.

Alapjoguktól, hogy közalkalmazottként sztrájkolhassanak már megfosztották a tanárokat, bár semmiféle jogszabály nincs erre. Most a polgári engedetlenségért is büntetni akarják őket.

A mindenható állam a mindenható főjével tényleg azt hiszi, bármit elrendelhet és bármit eltörölhet. Szerintem a fideszesek rövidlátása hatványozottan erősödik a politikai befolyásukkal. Ez egészen addig marad így, amíg már-már az orrukig sem fognak látni, és például egyre kevesebb tanár egyre több

A polgármester dicsőséges hencegő krónikája, havi fészbúkos mozija nem viselte el azt, ami Csillagtelepen, a Vermes Miklós Általános Iskolában történt: "Nincs tanár, nincs jövő" írták elszánt pedagógusok és hozzátették: "segélykiáltásként, a sztrájkjogunk ellehetetlenítése miatt a polgári engedetlenséget választjuk tiltakozásul...."

Szeptember 5-én Borbély Lénárd, saját közösségi oldalán, folytatta polgármesteri sikereinek emléket állító videósorozatát, ezúttal augusztusi győzelmeit vette sorra. Monológjában szólt a teljesen felújított Katona iskola átadásáról, a Csepeli Napközis Tábor mellett megépült labdarúgó pálya élőfüves felújításáról, az ingyenes augusztusi napközis táborokról, az önkormányzat iskolakezdési támogatásáról, Tarlós István volt főpolgármester székelyudvarhelyi díszpolgárrá való avatásáról, a Beregszászba vitt csepeli segélyszállítmányról, néhány csepeli rendőr általa történt jutalmazásáról.

Ezekről természetesen olvashattunk már a csepel.hu-n, a Csepeli Hírmondóban, az alpolgármester által működtetett csepel.info-n, vagy a helyi fideszesek más médiafelületein. Az ismétlés azonban nem csak a tudás anyja, hanem a politikai kommunikáció, az önfényezés fontos eszköze is, és Borbély Lénárdnál, illetve az önkormányzatnál, erre mindig van pénz.

Az, hogy

Na, ez a vagyon védve van botránytól, számonkéréstől, mindenféle vizsgálattól

Valahol érthető Völner Pál 83 milliós kenőpénz elfogadásával vádolt egykori államtitkár felháborodása, hogy nemcsak az ő vagyonát zárolta az amúgy az igazságügyi tárcánál betöltött magas pozíciója idején létrehozott vagyonvisszaszerzési hivatal, hanem a fia autóját is elvitték. A kiakadása nemcsak azt jelzi, hogy a kormányoldal szerint a család szent és sérthetetlen, hanem azt is tagadja, hogy a magyar politikai elit a családi vagyon gyarapítására rendezkedett be.

Csakhogy Orbántól Lázárig és Pócs Jánosig példák sora igazolja, hogy ez így van, legfeljebb nehéz kibogozni, ki mindenkinek jutott a megszerzett javakból. Komoly vizsgálódás kell ehhez egy olyan országban, ahol a miniszterelnöknek nincs egy vasa sem, de a felesége nevén már 2010-ben 38 ingatlan szerepelt. Azóta

„A gyorsvasút úgy hozzátartozik Csepel életéhez, mint a nagykalapács döngése, a kémények füstje, a gyárépületek időtől sötétre pácolódott fala.„E sorok írója, aki tizennyolc esztendőn át naponta ingázott a Tanácsház tér és a Boráros tér között, gyakran volt fültanúja, amint az éjszakai műszakból hazatérők anyagról, szerszámról, rajzról, bürokratikus huzavonáról, értetlenségről, új gépről, fejlesztésről vagy elmaradásról beszéltek.”

A Képes újság 45 évvel ezelőtti, 1977-es számából idézzük a Csepel szava című cikket:

„A gyorsvasút úgy hozzátartozik Csepel életéhez, mint a nagykalapács döngése, a kémények füstje, a gyárépületek időtől sötétre pácolódott fala. A gyorsvasút, ez az idestova háromévtizedes áldás, amelyik tíz percre rövidítette a Csepel és Pest közötti, valamikor egyórás utat, legalább annyira része a kerületnek, mint az első, úgynevezett Élmunkásház vagy a Munkásotthon.

Mégis az utóbbival vethető össze leginkább. Rendeltetésük merőben más jellege ellenére van bennük valami közös: mindkettő társadalmi funkciót is betölt, mindkettő találkozóhely, ahol szót lehet váltani családról, munkáról, politikáról, fociról vagy az időjárásról. Mindenről, ami