Európai választott képviselők, akik még békésen vagy felháborodottan vitáznak, döntenek, de nem tudják, hogy mi vár rájuk...

Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban a melegellenes magyar törvény miatt az uniós csúcson kirobbant vitáról), hogy „erős estém volt, és durva támadásoknak voltam kitéve, de mindenkit megnyugtathatok, hogy senkinek nem maradtam adósa. Ugyan fokost bevinni nem lehet, de mindenki pontosan megkapta azt, ami járt neki”.

Ezzel szemben a tény az, hogy sajnos ezek szerint mégsem kapta meg, mert ha ezekbe a nyugati, gyarmatosító übermenschekbe (O. V. szíves közlése) valóban bele kellene vágni ezt a régi harci eszközt, akkor nem elég erről csak beszélni. Koki és saller után jöjjön a magyar fokos! Le a nyugati gyarmattartókkal, éljen a magyar szabadság, védjen meg minket és a homoszexuálisokat Orbán Viktor!

Azt is állította

"Gyökeres ‘változásokra van itt szükség...Csepel lakossága összehasonlíthatatlanul a legrosszabb elbánásban részesül az összes környéki községek között....a szegény munkás napi keresetének felét kénytelen villamosra költeni...." 

„A lakosság: sürgeti a jobb és olcsóbb közlekedést is”Így szolt a csaknem 90 éves cikk alcíme. Régen volt. Hol vannak már a harmincas évek! A XX. század első felében, a második világháború előtti korszak népszerű napilapjában a következő tudósítás állt:

„Az utóbbi években Csepelen a Kertváros és a Csillagtelep parcellázása folytán a lakások száma óriási mértékben emelkedett. Egyedül a kertváros település helyén kétezer új ház épült, úgyhogy Csepel nagyközség lakosainak száma több mint 28 ezer. Ennek a huszonnyolcezer embernek azonban cseppet sem Irigylendő a sorsa. Maga a község alig tesz valamit az érdekükben, utak, utcák járhatatlanok az esztendő nagy részében. A közbiztonság is gyenge lábon áll a községben. Napirenden vannak a baromfilopások,lakáskifosztások. Az újonnan beépült óriási területeken több mint száz új ucca épült be és alig akad rendőr a közelben.

1. Tibor 77 éves budapesti polgárt február végén újra és újra felhívta a háziorvos asszisztense. A döntési helyzet egyszerű volt: Astrát (amivel Angliában a nyolcvanasokat is oltották) itt csak a fiatalabbak kaphatnak, Pfizer nem jut, így ha nem fogadja el a kínait, magára vessen, úgyis a lélegeztetőgépen fog kikötni. V. Tibor röpke két hét alatt feladta, egyébként is, egy felelős állampolgár akár indulóként is képes fújni, hogy az a legjobb oltás, amelyik az ember vállában van.
2. Tibor áprilisban azt olvasta az újságban, hogy egy kínai szakértő mérsékelten hatásosnak nyilvánította a saját szerüket, és bár hamar korrigált, a lapok egyre többet írtak arról, hogy a Sinopharmot a gyártó a hatvan fölötti korosztálynak nem ajánlotta, egyszerűen, mert a körükben nem tesztelték. V. Tibor feleségét, húgát, ángyát, mindenkijét kínaival oltották, ezért

Még két hétig rághatják a körmüket a CSH olvasói. Talán a következő számig, július 14-ig sikerül utánanézni, mikor „döntött az önkormányzat” a Szabótelepi Revitalizációs Programról. Vagy csak minden egyeztetést nélkülöző polgármesteri döntésről van szó, amelyet valójában nem hagyott jóvá az önkormányzat, illetve annak képviselő-testülete? 

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH)  június 30-án megjelent 13. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Fejlesztések, útépítések az ellenzéki fővárosi vezetők folyamatos ekézésével, egészségügy, Csepel SC fejlesztése, Pedagógus Napi kitüntetések, iskolai hírek, események, Múzeumok Éjszakája Csepelen, öt oldal sport, egy kis meleg, egy kis múltidézés, majd reklámok. Ez a CSH idei 13. száma. 

Nem fért bele a lap ezen számába a köztisztviselők Köztisztviselő Nap-i és az egészségügyi dolgozók Semmelweis-napi köszöntése.

Most sem olvashattuk a lapban a polgármester véleményét az önkormányzatokat, a budapestieket és a csepelieket egyaránt foglalkoztató fontosabb kérdésekről: az önkormányzati rendszert sújtó jogi és pénzügyi kormányzati döntésekről, a felújítások, javítások miatti közlekedési feszültségekről, a csepeliek mindennapi gondjairól. 

Ugyanakkor több cikkben is olvashattuk, láthattuk együtt a polgármestert, Németh Szilárd képviselőt, ami azt mutatja, hogy a választási kényszerpálya hatása érződik kettejük „mozgásában”, ami alól talán a Csepel SC fejlesztési témája a kivétel. 

Véleményünk a lap néhány írásáról:

"A legcsúnyább húzás azonban az oltóanyaguk kiválasztása volt: a többségük azt a kínai Sinopharmot kapta, amelynek a hatásosságát a 60 évnél idősebbek körében lényegében nem is vizsgálták a klinikai tesztek során. Erre nemhogy magyarázat, de még indoklás-kísérlet sem született."

A 65 éven felüliek (kétmillió magyar, az ország ötöde) több kormányzati átejtésnek is áldozatul estek az elmúlt hónapokban. Először azt ígérték meg nekik, hogy előbb kapnak oltást, mint a kormány és a hatalmi elit tagjai – nem egészen így lett, Orbánék szépen beelőzték őket.

Az újabb ígéret az volt, hogy húsvétra mind védettek lesznek – most, nyár elején európai összehasonlításban is alacsonyak számít az átoltottságuk (Magyarországon, az egyik legátoltottabb uniós tagállamban). Az is az ígéret része volt, hogy a kormány megvédi őket – ehhez képest a járványban eddig elhunyt 30 ezer honfitársunkból legalább 25 ezer közülük került ki.

Nem tudtam sohasem, anyukámnak pontosan mennyi adóssága van. Nem azért, mert nem merte vagy nem tudta elmondani. Egy idő után már ő sem tudta, mennyi van. Dugdosta előlem a felszólításokat. Már nem kért segítséget. Már beomlott a fal, amit az adóssága elé húzott fel. És nekem kellett volna az egészet helyrehoznom. Kolozsi László írása.

Úgy gondolom, nem volt egyedi a helyzete. Nagyon sokan jártak úgy, mint ő. Azok számára, akik a Kádár-korszakban szocializálódtak, egyetlen bank létezett, nem igazán tudták, mi a hitel, mi a hitelfelvétel tétje, mit akar tőlük egy bank, mit jelent a jelzálogkölcsön. A most hetvenesek és nyolcvanasok közt nagyon sok olyan ember van, aki nemcsak a kevés nyugdíja miatt él rosszul, hanem azért is, mert kiszámíthatatlanul és felkészületlenül érte a rendszerváltás. Az, ami azzal jött és járt.

Anyukám a rendszerváltás igazi vesztese volt.

Úgy jutott el a bankkölcsönig, hogy először kért, mondjuk, Csöpitől, a legjobb barátnőjétől egy ezrest, majd azt nem tudta visszaadni, ezért a következő hónapban már Madárnétól kért kétezret. Abból egyet visszaadott Csöpinek, de már kettővel tartozott, ezért hármat kért legközelebb Csöpitől vagy valaki mástól. Visszaadott Csöpinek kettőt, de tudta, hogy négyet már nem kérhet senkitől, ezért vett fel hitelt.

Gyomorgörcse volt minden alkalommal, amikor kölcsönkérni indult. Keveset evett. Azt mondta, hogy

Főúri kegy Németh Szilárdtól: "Egy éven belül már használható, modern funkciók valósulnak meg, majd ezek bővülnének újabb és újabb épületekkel, amelyeket egyaránt igénybe vehetnek a Csepel SC sportolói és a Csepel-sziget lakóközössége”.  - Érzik, méltányolják ezt a nagyvonalúságot? „Igénybe vehetnek”! Nem biztos, de talán, megtörténhet, hogyha Némethnek úri jókedve támad, akkor az általa arra érdemesnek tartott csepeliek közül néhányan esetleg igénybe vehetik azt, ami – apáik, nagyapáik, dédapáik munkájának köszönhetően – minden csepelié.

Vége a színjátéknak, lehullott a lepel, kiderült, ami eddig sem volt nagy titok: Németh Szilárd nem a saját pénzéből, hanem az ön pénztárcájából nagyvonalú. Persze ő ezt nem így mondja. Németh úr a kormány támogatásával számol. A magánkézbe került Csepel SC ingatlanegyüttest költségvetési közösségi pénzből akarja fejleszteni, hasonlóan a kormány többi sporttámogatásból megépült/épülő létesítményéhez. Korábbi ígéretei ellenére az általa kreált alapítványba magánosította Csepel SC-t  most meg, többek között a csepeliek pénzéből, akarja fejleszteni. A Demokrata című fideszes szócsőben  ez olvasható:

 „A projekt teljes lebonyolítása hozzávetőleg öt-tíz évet venne igénybe, de az ütemekre bontott fejlesztésnek köszönhetően új, a közösségi életet magas szinten támogató városközpont létesül.

Azért ez nem semmi. A miniszterelnököt a saját jobbkeze vágta orrba. Vitustáncnak, népnyelven nyavalyatörésnek hívják, amikor a végtagok önálló életre kelnek. Nem elég, hogy fél Európa őt zrikálja a szivárványos zászlókkal, szegény kormányfőt még a nyavalya is töri. Politikailag. Nem csoda, hogy a német-magyarra se ment ki. Így én sem mutatkoznék szívesen.

A hvg finomabban fogalmazott: szerintük Matolcsy, azaz a „jobbkéz beintett”, de kár szépíteni, inkább bemosott egyet. Már nem Varga pénzügyminiszternek, azt megszoktuk, Orbán tán örömét is lelte benne, ahogy fiacskái ilyen aranyosan civakodnak. Addig sem fognak össze ellene. De legutóbbi írásában a bankelnök a játszópajtása helyett egyenesen Apukára tört. Meghirdette a „negyedik hadjáratot” (azért az „apanyelvet” használja, Apu harcias szókészletét) a költségvetés, a mindenkori politika alapdokumentuma ellen. Mert az hibás, felelőtlen, pénzügyi támadást idézhet elő az ország ellen. Nem az újranyitás, hanem „az infláció költségvetése”. Amely mögött viszont maga Orbán, az ő törekvései állnak.

Mint Kossuth szerint a nemzet ipar nélkül, jobbkeze nélkül Orbán is félkarú óriás lehet. Nem, nem félkarú rabló, ne tessék ízetlenkedni! Azokat különben is koncesszióba szokták adni. Miniszterelnököt pedig

Országos vagy nemzetközi vihart kavaró hazai botrányos kormányzati eseményekről a csepeli fideszes média általában csak akkor közöl valamilyen anyagot, ha az  Orbán-adminisztrációt kell dicsérni, döntéseit  hajbókolva bemutatni, vagy ha az ellenzéket, leginkább Karácsony Gergely főpolgármestert kell lejáratni.

Az ő szempontjukból érthető ez a hozzáállás, de a tisztességes hírszolgáltatás igénye mellett elfogadhatatlan, hogy például a pedofil törvényhez kapcsolt, emberi jogokat sértő „salátarendelkezések” kapcsán kibontakozott hazai és nemzetközi botrányról sem közöltek a múlt héten semmit, pedig  a csepeliek korrekt tájékoztatása érdekében lett volna bőven közlendő hír. 

A polgármester személyes fb-oldalán „kitekintésként” csak az oltási helyzet bemutatását és a hőséggel kapcsolatos felhívást vállalta, míg Németh Szilárd inkább Orbánra és honvédségi ügyeire koncentrálva osztott meg híreket.

A kerület lakóinak helyi tájékoztatásáért felelős urak elfelejtik, hogy

A kérdés még nem aktuális, de azon érdemes töprengeni, hogy milyen példaképeket állítanak a történelemből a fiatalok elé, és kiket rekesztenek ki.

Elgondolkodott már azon valaki, hogy vajon miért csak politikus, uralkodó férfiak képe van a magyar papírpénzeken? Tudósok, művészek, sportolók miért nem érdemelték ki, hogy – idézőjelbe téve – találkozhassunk velük minden nap? S, hogy egyetlen asszony sem lett volna a magyar történelemben, aki ezt kiérdemelte volna? Nos, a Tűréshatár című műsorban Hiller István történész, volt oktatási és kulturális miniszter ilyen kérdéseket is felvetett, amikor arról volt szó, hogy vajon milyen példaképekkel találkoznak a fiatalok az iskolákban, és kiket hagynak ki a

Az előválasztás nagy siker volt 2019-ben és  még nagyobb siker LEHET az idén akkor, ha előtte több fontos kérdésre választ kapnak az ellenzéki összefogás támogatói, szimpatizánsai

A mai magyar társadalom az ország politikai irányvonalának meghatározásában végletesen kettéosztott. Az egyik, a határozott, erőskezű, vezetést részesíti előnybe, még akkor is, ha az a korrupció, a személyi kultusz és a diktatórikus elemek előretörésével jár. A másik csoport a demokrácia és a népakarat vívmányainak fenntartását és ennek továbbfejlesztését látja a kibontakozáshoz vezető út legfontosabb alapelveként.

A 2022-es országgyűlési képviselő választás is ennek a két elképzelésnek a viadaláról fog szólni. A demokratikus erők realista gondolkodói úgy látják, hogy az egy párti Fidesz alaptörvénnyel bebetonozott társadalmi rendszert csak azonnali intézkedésekkel, gyökeres alkotmányjogi változtatásokkal lehet eltörölni.

Ehhez  egy új alkotmány, és rengeteg erre épülő törvény kell!  Ha ez nem megy, akkor a ma ismert terminológia szerint nehezen, vagy egyáltalán nem képzelhető el rövid időn belül a változás. Éppen ezért az ország jeles társadalom-, és jogtudósai ki is dolgozták, hogy hogyan lehet az illiberális fideszes rendszert törvényesen lebontani, és az országot a gyorsan a demokratizálás sínjeire visszaállítani. A Népszavában, egy másik demokrata jogtudós, - Vastagh Pál volt miniszter - pedig kifejtette, hogy mindezt miért nem lehet megcsinálni!

Most aztán itt áll a hétköznapi olvasó, és azon mereng; mi is az igazság? Mert ha az egyiket hallgatja, azt mondja:

Miért nem távoznak az Európai Unióból? – kérdezte Orbán Viktorhoz fordulva a csütörtök esti uniós csúcson Mark Rutte holland kormányfő, aki már Brüsszelbe érkezve azt mondta, a "pedofil-törvény" ügyében „térdre kell kényszeríteni” a magyar kormányfőt.

A kérdés mögött ott van 17 uniós vezető - példátlan - tiltakozó levele, amelyben elfogadhatatlannak minősítik a törvényt. És ott van a magyar kormányfő mind erőtlenebb "szabadságharcos" mítosza, amelynek valósága: ez a "szabadságharcos" addig fog kapaszkodni a saját, itthoni mítoszába és a magyar szuverenitás ködképébe, amíg nem látja idejét emelt fővel távozni az "európai szatócsboltból". Lehet, hogy ezt letérdelve fogja megtenni, de

Hárosi tájkép, amit  a sport túladagolásával sem tudnak elfedni Csepel mai vezetői. A hárosiaknak éppen a hárosi állapotokból lett elegük. Pontosan egy hete, vasárnap, a Facebook közösségi oldalon új, nyilvános csoportot hoztak létre Civilek Hárosért 21. névvel. Elérhetőségük: https://www.facebook.com/groups/csepeliekharosert21/about  

Nem váltott ki nagy sajtóérdeklődést Németh Szilárd csütörtöki sajtótájékoztatója a Csepel SC-ben. A Demokrata, az államtitkár elvbarátainak lapja, viszont leközölte az MTI által közzétett hírt, „Megújul a Csepel SC sporttelepe” címmel. https://demokrata.hu/magyarorszag/megujul-a-csepel-sc-sporttelepe-397726/ 

A cikkből kiderült, hogy Németh úr a kormány támogatásával számol, a magánkézbe került ingatlanegyüttest közösségi pénzekből akarja fejleszteni, hasonlóan a kormány többi sporttámogatásból megépült/épülő létesítményéhez.

Nincs új a nap alatt. Korábbi ígéretei ellenére magánosította Csepel SC-t, most meg, többek között a csepeliek pénzéből, akarja fejleszteni. Az írás végén a következő két mondat olvasható:

 „A projekt teljes lebonyolítása hozzávetőleg öt-tíz évet venne igénybe, de az

Azt állította Menczer Tamás, külügyi államtitkár (sajtótájékoztatóján), hogy helyes döntés volt kölcsönös tiszteletre épülő magyar külpolitikát folytatni, mert ez tette lehetővé életmentő vakcinák megvásárlását Oroszországból és Kínából. Mint mondta, a járvány kitörése után Európának nem volt semmije; se védőeszköze, se lélegeztetőgépe, se vakcinája, se kapacitása arra, hogy ezeket előállítsa, ezért az egész világ Kínában állt sorban, hogy ezeket beszerezze.

Ezzel szemben a tény az, hogy Európának természetesen sok mindene volt, így például a holland Philips és a brit Vyaire több tízezer lélegeztetőgép szállítását is vállalta még tavaly tavasszal, a világ első vakcináját pedig a német-amerikai Pfizer-Biontech cég állította elő (a másodikat a brit-svéd AstraZeneca), és nem a kínaiak. Most viszont itt állunk tízegynéhány ezer kínai lélegeztetőgéppel, valamint 3 és félmillió adag fel nem használt kínai vakcinával. De persze a kölcsönös tiszteleten alapuló külpolitika amúgy helyes. Nem ártana az Európai Unióval szemben is gyakorolni. Például magának, a miniszterelnöknek.

Azt állította Orbán Viktor (újságíróknak Brüsszelben), hogy

Valószínűleg ma már viszonylag csak kevesen tudják Csepelen is, hogy milyen szervezet volt a Hazafias Népfront. A Kis-Dunát akkoriban éppen Soroksári és nem Ráckevei (Soroksári) Duna-ágnak nevezték. Sok minden változott 1966, az alábbi cikk megszületése óta, de Csepel és Pesterzsébet szomszédsága a Gubacsi híddal és a Kis-Dunával, valamint a hozzájuk kapcsolt reményekkel, változatlan maradt. A Magyar Nemzet 55 éve ezt írta:

A Hazafias Népfront budapesti elnöksége a legutóbbi városrendezési tanácskozás nyomán jelentős feladatot vállalt azzal, hogy két nagy peremkerület, Pesterzsébet és Csepel távlati városrendezési terveit egybehangolja. Ennek a két Duna-parti kerületnek évtizedek óta problémája a Soroksári Duna-ág rendkívüli elhanyagoltsága, holott táji adottságai révén éppen olyan jövője van a Soroksári Duna-ágnak, mint a már üdülőtelep­pé kifejlesztett Római-partnak.

A két kerület  műszaki értelmiségi tagjai az

N.Kósa Judit  megdöbbentő bejegyzést tett közzé saját fb-oldalán Majdnem címmel. Arról ír, hogy miként hiúsult meg egy olyan emléktábla elhelyezése a IX. kerületben, a Ferenc körúton, amely édesanyjára, Kósáné Kovács Magdára, a sokak által tisztelt és szeretett baloldali politikusra emlékeztetett volna…

„Anyánk a Ferenc körút 39. alá született. Itt élte át a világháborús ostromot és '56-ot, praktikus okokból ugyanabban a pincében. Innen járt iskolába, itt volt az eljegyzése, innen indult az esküvőjére, szülni, dolgozni, végül meghalni. Körülötte kicserélődött szinte az összes lakó, sokat nevettünk azon, hogy néhány gyüttmentet már csak úgy emlegetett, "tudod, aki a Királyék lakásában lakik". Amikor felvitte az isten a dolgát, és képviselő lett, majd miniszter, végül EP-képviselő, sokan azt hitték, odébb áll ő is, valami flancos budai helyre. Esze ágában sem volt.

Amikor tavaly, pár hónappal a nyolcvanadik születésnapja előtt meghalt,

Bejelentés, hír az van, de hetek óta sehol egy korrekt tájékoztatás arról, hogy miért kellett a csepeli főépítészi iroda Kossuth Lajos utca 65. szám alatti telephelyét megszüntetni, és az ott dolgozó szakembereket átzsuppolni a Szent Imre téri hivatalba. Esetleg választ adni az ügyfeleknek: miért kell az eddig elkerülhető kényelmetlenségekkel szembesülniük?

https://csepel.hu/hireink/kozerdeku/item/13383-uj-helyen-lesz-elerheto-a-foepiteszi-iroda 

A döntés okainak, körülményeinek elhallgatása egyik jellemzője a fideszes vezetés tájékoztatási politikájának.

A szűkszavú közleményből ugyanis nem derült ki, miért most kellett áttelepíteni a telephelyet? Hogyan oldották meg a Főépítészi Iroda és Településrendezési Csoport munkatársainak  elhelyezését, a főépítész által működtetett Csepel Építészeti Tervtanács munkafeltételeinek biztosítását.

Költöztetés közben, mellette esetleg történt-e létszámleépítés?

Arról nem is beszélve, hogy a

„A kormány most bemutatja: olyan nagy a baj a nyugdíjrendszerrel, hogy lépni kell, mert a mostani harmincasoknak már nem lesz miből nyugdíjat fizetni. Csakhogy ezek a harmincasok nevelik a saját gyerekeiket, fizetik a jövedelmük után az adókat és járulékokat, s ha tehetik, segítik a szüleiket is. Nagyon ritkán az ő hibájuk, ha ezt nem tudják megtenni.”

Sokat változtak a szokások, de higgyék el, a mostanában nyugdíjkorba kerülők is hasonlókat álmodtak harminc-negyven évvel ezelőtt, mint a mai fiatalok. Szerettek volna családot, gyerekeket és mellé tisztességes munkát, normális bért, egy jó autót és szabadságot – minden értelemben. Lehetne folytatni, hogy végül olyan nyugdíjat is, ami biztonságot kínál öreg napjaikra, de valljuk be, ezen komolyan sem akkor, sem most nem elmélkedik egy fiatal.

Ettől még nem az ő hibájuk, hogy nem minden a terveik szerint alakult. Gyerekből egyre kevesebb jött a világra, munka hol volt, hol meg nem, kényszervállalkozások meg minimálbéren bejelentett, feketén fizetett állások váltották egymást sokuk számára. Ócska nyugati kocsikba ültek be és vagy a svájci lakáshiteleket nyögték, vagy az albérletet, szerencsés esetben

Mit lát a hatalmi játszmák gyalogja, amikor a hűbéresei, a lekötelezettjei által elé tett tükörbe néz? Bizonyára ezért nem konzultál, nem egyeztet senkivel, csak tájékoztat a döntéséről! Ritka megbeszélései a hozzá hasonlóan ugyancsak megválasztott csepeli képviselőkkel sokkal inkább hasonlítanak az igehirdetéshez, mint a konzultációkhoz.Ezzel kipipáltnak véli a demokráciát! 

Nem rég a polgármester ismét megtartotta a szokásos tájékoztatóját. Ezekre az ülésekre az önkormányzatot alkotó pártok frakcióvezetőit invitálja „Borbély Lénárd Polgármester Úr nevében” a polgármesteri kabinet egyik munkatársa. Bizonyára nincs ideje, ilyen alantas ügyekre, mint a hivatali okmányok aláírása.

Erről persze szó sincs! Mert mindenre van ideje, csak a hivatali ügyekre nincs! – írja formabontó tudósításában az egyik meghívott, Horváth Gyula. Az ellenzéki (DK-s) politikus így folytatja a kritikus beszámolót:

A polgármester kampányol, és - gondolom a kármentés keretében - a Fidesz jövő évi választási sikere érdekében teszi azt, amit jónak lát. És ez sajnos nem túlzás!

Nézzük csak, hogy mire van ideje, és mire nincs?

Van ideje, a

Micsoda érvek, mekkora meggyőző erő?! Ki ne hajolna meg előttük? Schanda Tamás, az Orbán-kormány  államtitkára így érvelt a Csepel északi szomszédságába titokban tervezett kínai egyetemről és a lebegtetett jövőjű diákvárosról: „ha az önkormányzatok nem segítenek az előkészítésben, akkor a helyszíne megmarad rozsdatemetőnek, szeméttelepnek.”

Jó lenne elhinni, hogy a regnáló kormány igazat mond. Bízni abban, hogy nem csupán a hatalom megtartásának érdekében taktikázik - megint. S nem arra ébredni újra, hogy hiszékenyen bedőltünk egy régi trükknek. Például a Fudan-ügyben. Karácsony Gergelynek és Baranyi Krisztinának talán igaza van abban, hogy a kormány megérezte a veszélyt, az elégedetlenség hullámát ezúttal jól elkapó ellenzék növekvő erejét. Abban sem tévednek, hogy ez a hatalom csak az erőtől retten vissza, és erős ellenállást észlelve – vasárnapi boltzár, olimpia, internetadó – visszakozik. Időnként így tesz, máskor pedig nem. Lásd

Ő a Capo di tutti capi, azaz a főnökök főnöke – szólt a magyarázat egy érdeklődő szicíliainak, aki végre szeretett volna tisztába kerülni a magyar kormányfővel, mert a híre hozzá is eljutott. Sőt, egész Európában megtanulták a magyar miniszterelnök nevét. A hét második fele most arról szól majd, hogy Európa meg akarja-e, és ha igen, meg tudja-e állítani.

Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában azon, hogy vajon valóban tudnia kell-e minden állampolgárnak, hogy ki is az adott ország miniszterelnöke? Hiszen, ha Belgiumban, Svájcban vagy Luxemburgban megkérdezzük az utcán a járókelőket, jó, ha az emberek fele tudja, hogy az országában éppen ki ül a miniszterelnöki bársonyszékben. És – talán – ez így is van jól, ez a dolgok normális rendje, ilyenek a boldog országok.

A kormányfő ugyanis teszi a dolgát, döntéseket hoz az ország polgárainak érdekében, közben az orvos gyógyít, a zenész muzsikál, a pedagógus meg tanít, hiszen ezért kapja fizetését. És nem parádézik a média minden csatornáján, mint egy megkerülhetetlen közéleti celeb, egyfajta Várba költöztetett Győzike, akinek folytatásos politikai szappanoperájának már a tizenegyedik évadját „élvezhetjük”, akár előfizettünk rá,