Sok mindent látott a Szent Imre tér és környéke. Az ötvenes, hatvanas években Csepelen srácként, vagy fiatal felnőttként éldegélő fiúknak nem nagyon kell elmesélni, hogy milyen egy pofon! Akkoriban a konfliktusok, viták lezárásának egyik nem túl ritkán alkalmazott módszere volt. A dolognak, - mint annyi másnak - volt jó, és rossz oldala is. Jónak tűnik, hogy az embereknek érdemes volt vigyázniuk a szájukra, meggondolni állításaikat, megjegyzéseiket.

Ha ugyanis sértő, megalázó rágalmazásra ragadtatták magukat, becsmérelték riválisaik édesanyját, vagy rokonait, illetve valótlanságokat híreszteltek, hamarosan „törött kezükkel törölgethették vérző orrukat”.

A konfliktusok tettlegességig feszítése ezért senkinek nem volt érdeke. A verekedések kimenetele mindig bizonytalan volt, ezért egyre inkább a „matek” elkerülése, megelőzése látszott célszerűbbnek. Ide tartozott, az az átlátszó módszer, ahol a szorult helyzetbe kerülő, saját magát és valós testi erejét sokkal nagyobbra értékelő fenyegetéssel próbálkozott. Olyan akció kilátásba helyezésével fenyegetőzött, amiben

Máig emlékszem gyerekkorom tanmeséjére: három falusi asszony indult hazafelé a kútról. Szembejöttek velük fiaik. Az egyik cigánykereket hányt, a másik pacsirtánál szebben énekelt, a harmadik szótlanul kivette anyja kezéből a teli vödröket. Ez a történet jut eszembe mostanság, amikor férfi és női celebek bokszmeccseken szerepelnek.

Anyák és apák, akik – saját bevallásuk szerint – heti hét napon edzőtermekben töltik idejüket. Céljuk az – így mondják –, hogy gyerekeik büszkék legyenek rájuk.

Az anyák és apák többsége

Ezeknek az ingyen ételért sorban álló embereknek elfelejtettek szólni, hogy milyen jó nekik Magyarországon. Itt tartunk  az Orbán-rendszer 15. évében, amikor is éppen karácsonyra időzítve  jelentette be Orbán, hogy 2025. a magyar gazdaság nagyszerű éve lesz. 

A fenti képet közlő 444.hu december 24-i cikkéből  megtudtuk, hogy

. „…2024-ben drasztikusan mélyült a szegénység Magyarországon: átlagosan havi 102 355 forint jövedelemből élnek a magyar szegények. Elemzések szerint hiába emelték 6 százalékkal, a nyugdíjak többsége kevesebbet ér, mint tavaly: már 250 ezer nyugdíjas él mélyszegénységben Magyarországon. Ötvenből egy ember keresi meg Magyarországon az uniós átlagot.”

A nepszava.hu közölte a hírt, miszerint az Ökumenikus Segélyszervezet hagyományos adventi-karácsonyi szeretetvendégségében hat napon át ételt osztottak Csepelen, ahol ~ 6.000 adag melegételt, teát és süteményt osztottak ki a rászorulóknak.

Borbély Lénárd polgármester

Sehol Európában nincs rendkívüli állapot, csak hazánkban. A különleges jogrendet 2022. november elsejétől vezette be Orbán Viktor kormánya, azóta azt csinál, amit akar.

A kétharmados arányban amúgy is az Orbán által uralt parlamentet ezzel a rendelkezéssel teljesen kiüresítette ahelyett, hogy a különleges alkalmat a magyar gazdaság jobbítására használta volna fel.

Rövid határidővel, 2022 végére egy olyan tervet kellett volna megkövetelnie, amely

Ma már csak kevesen emlékeznek rá, de mintegy húsz éven át működött Királyerdőben, a Tapló utcában az az éjjeli szanatórium, amit az egykori Csepel Művek hozott létre. 1955-februárjában a hetente frissülő Filmhíradó így számolt be róla:

„A csepeli Királyerdőn éjjeli szanatóriumot létesített a Rákosi Mátyás Művek. (A szerkesztő megjegyzése: Ez volt a neve a korábbi Weiss Manfréd Műveknek, a későbbi Csepel Vas- és Fémműveknek) Az ötven férőhelyes szanatóriumban a beutaltak gyors feljavulását, nagy kalóriaértékű, sokoldalú táplálkozás biztosítja. A korszerűen berendezett orvosi rendelőben a rászorulók megfelelő kezelésben részesülnek."

A megfakult képek egy történelmi kort idéznek. Kevés szóval sokat mondanak azoknak, akiket érdekel, hogy

Orbán ismét a zavarodottság jelét mutatja. Még mindig sokakat megtéveszt persze, hogy nagyon magabiztosan tud marhaságokat beszélni, mert még mindig tartja magát ahhoz a jó 14 évvel ezelőtti mondásához, hogy ne arra figyeljenek, amit mond, hanem amit tesz. Az is a zavarodottság jele, hogy ő mindig mond, sokat és nagyokat, és ez nála maga a tett. Nála.

A miniszterelnök néhány napja azt közölte, hogy szerinte különbséget kell tenni a forint árfolyama és a magyar gazdaság állapota között, előbbit a spekulánsok mozgatják – hangzott el egyik legújabb interjújában. Lehet finomkodni, hogy 'de kik is azok a spekulánsok', csak Orbán következetesen Soros Györgyöt és még egy sor külföldi pénzembert, illetve gazdasági tényezőt tart annak, erről időnként óriásplakátokkal is meg akarja győzni a nagyérdeműt. De arra nem gondolt, hogy a már-már üres államkassza, az elpuskázott uniós támogatások pótlására felvett, rettentően előnytelen ázsiai hitelek magas kamatjai miatt romlik elsősorban a pénzünk.

Ebből következően akár mondhatnánk, hogy maga a magyar kormány a spekuláns. Persze nem az, csak elhibázott pénzügyi és gazdasági lépéseket tesz. A legutóbbi például elég sokba került nekünk, mikor az Európai Bizottság által megfogalmazott jogállami feltételek megtagadása miatt Magyarország végleg elveszített egymilliárd eurót. Van még néhány nap ugyan, hogy

Január elsejével ismét bezárnak két csepeli postafiókot. Az egyiket a Szent István út 230-nál, a másikat Csillagtelepen, a képen látható Vénusz utca 6-nál.

Hamarosan  a saját bőrünkön fogjuk érzékelni, hogy az elsősorban a királyerdei és csillagtelepi lakókat érintő döntés nem csak az ott lakókat sújtja, mert az jelentős forgalomnövekedést, illetve sorban állásokat fog generálni a megmaradt két postán.

Ennek ellenére Borbély Lénárdnak

A tragikus németországi események után egy pillanatra tegyük félre az elemző stratégiai higgadtságát, mert érdemes rámutatni, hogy a tisztelt Orbán miniszterelnök úr egy gátlástalan politikai dögkeselyű. Aki, miközben még ki sem hűlt a karácsony előtti vásárban történt magdeburgi merénylet áldozatainak holtteste, azonnal politikai tőkét próbál kovácsolni magának a tragédiából.

Egyszerre mintha lágy, jeges szellő simogatná az arcomat. Semmi nincs, ami szemmel felfogható volna, de tudom, ott vannak, látnak azok, akiket már csak képek őriznek albumban, de főként a szívemben. A karácsony a múlt színpompás, otthon illata, áradata. Ilyenkor néhány napra mindenki újra kisgyerek. Kisgyerek, aki előbb emlékeket gyűjt, végül maga is emlékké válik. És ha jól csinálta, akkor nem csak az albumokban.

Csak az ünnepi térítőt akartam kivenni a komódból. Kihúztam a felső fiókot, ahol rendben és összehajtva várta tavaly óta a fehér, selymes fényű kelme, hogy újra eljöjjön az ideje. Nem tudom, mi vitte a kezemet a legalsó fiók gombjaihoz. Nehéz sóhajjal csúszott ki a súlyos fa. Az előző század derekának divatja szerinti, arany színnel díszített, műbőr borítású fotóalbum nézett rám a múlt számtalan kincse közül. Zizegett a rizspapír, méltóságteljesen hajlott a fekete karton. Visszaperegtek az évek, megállt az idő. Emberek léptek elő a múltból, fényeket, színeket, illatokat hoztak magukkal.

A karácsony az illatok emléke. A fenyőfákat az erdészet irodaházánál árulják, szánkón húzzuk haza, vele jön az erdő illata, halványan derengnek a kandeláberek, ropog a hó a csizmánk alatt. Behunyt szemmel elképzelem, milyen lehetett a meredély, ahol

Túlterheltség, pénztelenség, lepusztultság – ez jellemzi a gyermekotthonokat Sztupa József szerint, aki nyárig szakmai vezetője volt az egyik intézménynek. Tizenegy év után kiégés és szakmai nézeteltérések miatt hagyta el a pályát. Interjú.

Hány évig dolgozott a gyermekvédelemben?

Tizenegy évig. Egyetemistaként, szakmai gyakorlaton voltam egy gyermekotthonban, ahová önkéntesként visszamentem. Majd kilenc évig gyerekfelügyelőként és nevelőként dolgoztam, és két éve kineveztek az Esze Tamás nevelőotthon szakmai vezetőjének.

Mikor és miért távozott?

A nyáron jöttem el, szakmai nézeteltérés, kimerültség, kiégés miatt. Amiről beszélhetek az az, hogy nagyon kemény tizenegy év van mögöttem, vezetői munkám életem legkeményebb másfél évét jelentette. Annyi a megoldandó, de megoldhatatlan feladat, és olyan a nyomás meg a fenyegetettség föntről, amit elképzelni sem tudnak, akik nincsenek benne. Minden nagyképűség nélkül állíthatom, az életemet tettem fel erre a munkára. Rengeteget dolgoztam, és ezt úgy kell elképzelni, hogy

"Hogy elhiszed-e, vagy sem ezt az álmot, ezt az igéző ősi regét? Mindegy. Csak az a fontos, hogy megértsd az ácsszekercék üzenetét, s hogy a földön és odafönt, elménk friss emberi égtájain is megőrizzük a fényt, a szeretet melegét..."

Itt van hát,
eljött köreinkbe az este,
itt a karácsony újra,
már várta millió szekerce,
alleluja...

Kedvesem, nézz ki az útra:
a télből, a gyárból,
- mint elvarázsolt mennyei tájból -
három öles fekete pásztort
szikrákat terelget az égre,
s vidáman énekelget, hogy végre,
villogó szekercék között
megszületett a Gyermek...

Mit jelentett Heródes életében Jézus születése? Heródesnek volt, vagyona, hadserege, mindene megvolt, leverte a lázadásokat, semmi sem veszélyeztette. Miért ijedt meg mégis egy kisbabától? Miért rendelte el minden kétévesnél kisebb fiúcska megöletését? Miért ragadtatta magát ekkora gonoszságra egy születés hírére? Heródesnek volt mitől félnie. Tudta, hogy mindazt, ami körülötte van, a gazdagságot, a hatalmat, a színlelt tiszteletet csak a félelem tartja fent. Csak azért viselik el őt az emberek, mert félnek a hatalmától, de semmi más nem kötötte őt a néphez, ahhoz az országhoz, amelynek nemcsak uralkodója, de zsarnoka is volt.

Karácsony ünnepe tele van örömmel: megszületett a Megváltó, boldogan ünnepelték a pásztorok, tisztelettel a keleti királyok, és szívük minden melegével Mária és József. A boldog események mellett azonban ott van a szomorú is, a betlehemi gyermekgyilkosság. Isten fia emberré lett, vállalta a mi sorsunkat, vállalta az emberi nem üldözöttségét, űzöttséget is. Űzött nemzedék vagyunk, ezt mutatja minden elemében ez az evangéliumi történet. Itt nemcsak a szent családra gondolhatunk, az egyiptomi menekülésre, vagy az ártatlanul megölt kisfiúcskákra, hanem magára a Heródesre is.

Heródes üldözött, veszélyeztetett, űzött embernek tartotta magát. Jöttek a keleti bölcsek, hogy nekik megjelent egy csillag, és

"Kedves, tiszta ünnep,/ Nincs nálad áldottabb/ Ünnep a világon!/ Te vagy az az egy nap,/ A küzdelmes évben,/ Mikor csak szeretünk/ A fenyők tövében."

ENDRŐDI SÁNDOR: KARÁCSONY

Szeretet ünnepe,
Ragyogó karácsony,
Nincs nálad áldottabb
Ünnep a világon!
Míg örömláng gyúl ki
Zöld fenyőid árnyán:
Ringatózik lelkünk
Boldog béke szárnyán.

Lázár János közlekedésért is felelős miniszter szerint nem szabad azt mondani, hogy a HÉV szolgáltatásban visszafejlődés következett be az Orbán-rendszerben.

Lázár szerint az, hogy 2025-ben a jelenleg közlekedő igen speciális HÉV szerelvények közel öt százaléka kiesik a forgalomból, az nem szabad, hogy fennakadást, járatkiesést, vagy a vasúti forgalom veszélyeztetését jelentse. Vannak tartalékok, tervszerű, és más meghibásodás miatti javításra szoruló szerelvények, amiből pufferként kiegészíthető a szükséglet.

Elméletben még ennek is lehetne valóságtartalma. De, ahhoz nem ilyen elaggott járműszerkezetet kéne feltételezni. Ebben a körben, ahol a pótlás lehetősége kizárt, mert nem csak a gyár, de még az ország is megszűnt, ahol készítették. A hatvanéves kort elérő vonatok száma évről évre növekszik, ezért forgalomba tartásuk életveszélyes.

Ki nem mondottan valójában az az igazgatóval szembeni NER elvárás az, hogy

Mi, magyarok, soha nem fogjuk megérteni a Mészáros Lőrinceket. Nem mintha irigyek lennénk a mások sikereire, épp ellenkezőleg: örülünk annak, hogy bár nekünk nem sikerült, vannak olyanok e honban, akiknek bejött az élet. De ki tudja miért -  mégsem lelkesedünk Orbán Viktor gázszerelőből milliárdossá lett gyerekkori pajtásának meggazdagodásáért, sem pedig a miniszterelnök saját lábon álló vejének, Tiborcz Istvánnak minden képzeletet felülmúló gyarapodásért.

A Policy Solutions legfrissebb felmérése szerint – erről a Hírklikken is jelent meg írás – a magyar emberek nem Brüsszel mesterkedéseit, a háborúpártinak nevezett ellenzék ármánykodásait, hanem az alacsony béreket, a megélhetés magas költségeit tartják a legégetőbb problémának. Mindemellett az egészségügy állapotát, a korrupciót és a túl nagy társadalmi egyenlőtlenségeket említették.

Utóbbi azt jelenti, hogy nyílik az olló, a szegények egyre nincstelenebbek lesznek, miközben a gazdagok gyorsuló ütemben vagyonosodnak. Mára odáig jutottunk, hogy

Hetek óta komoly izgalom tartotta lázban a csepelieket. Na, ennek most vége. Eldőlt! Jövőre Szegedről kapjuk a pozitív híreket 30.000 példányban. A Csongrád-Csanád vármegye székhelyén nyomott Csepeli Hírmondó azonban már nem a fideszes Borbély Lénárdot, hanem a civil Borbély Lénárdot és csapatát fogja dicsfénnyel övezni.

Újabb nagyszerű eseményekről kaptunk hírt a polgármester fb oldalának heti híreit böngészve. A Szabadkikötő Logisztikai Szolgáltató Központ által fenntartott Szabadkikötő SE csatlakozott az önkormányzat által létrehozott Csepeli Sportsziget Programhoz. A csatlakozási dokumentumokat hétfőn délelőtt írta alá Borbély és az egyesület képviselője. 

    Egy nappal később azonban újabb hírt kaptunk az egyesület és az önkormányzat együttműködéséről, amit viszont Borbély úr elfelejtett feltenni közösségi oldalára. A Csepeli vagyok nyilvános csoport közösségi oldalán tette közzé Kiss Kornél önkormányzati képviselő, hogy

Bevallom, majdnem találva éreztem magam, amikor Nagy Márton, a magyar nemzetgazdaság minisztere nehezményezte, hogy nem fogyasztanak a magyar emberek eleget, amivel nehéz helyzetbe hozzák az állását. Miket nem mondok, a nemzetgazdaságot!

Fogyasztanék én orrba-szájba, miniszter úr, de hát mibű?

Egyébként meg fogyasztok épp eleget. Hideg és meleg vizet, villanyt, gázt, gyógyszert, amit nem ingyé’ kapok, hanem

Rossz idők járnak manapság a csepeli posta-épületekre. Sorra zárják be őket. Nem volt ez így mindig. A korabeli híradás szerint 75 éve, 1949. december 20-án „ünnepélyes keretek között átadták a csepeli postapalotát”. Nagy esemény volt ez akkoriban nemcsak a fővárostól még néhány napig különálló Csepel, hanem a 2. világháború okozta súlyos sebekből negyedik éve gyógyuló ország életében is. A Csepel újságban 2009. december 18-án dr. Bolla Dezső helytörténész így idézte fel a 75 évvel ezelőtti avatás pillanatait és a hozzá vezető több évtizedes előzményeket:

„Az ünnepélyen megjelent Bebrics Lajos postaügyi miniszter és a WM gyári munkásból lett posta-vezérigazgató Katona Antal. A postás zenekar pattogó ritmusú előadása után Ördög „elvtárs” (az ördög tudja, hogy ki volt) avató beszédében utalt Sztálin másnap bekövetkező 70. születésnapjára. Csepel összes dolgozójának nevében megígérte „Sztálin és Rákosi elvtársaknak, hogy követik a Szovjetunió példáját…”

Csepelen 1890-ben létesült a Ferenc utca 45.-ben III. osztályú postamesterség. Egykori épülete átvészelte az elmúlt 135 év minden viharát, ma is áll a Tüdőgondozóval szemben, a Kiss János altábornagy utcában. Azt megelőzőleg a küldeményeket a kisbíró hozta kompon, majd a

Menczer Tamás előléptetése megtörtént: már nem államtitkár, hanem több. Frakciószóvivőként ő a Fidesz és az Orbán-rendszer arca. Megbízói kénytelenek voltak őt, a leghegyesebbnek vélt kést elővenni a fiókból. Hogy miért pont Menczer, arra a legegyszerűbb kérdéssel válaszolni: ha nem ő, akkor ki? Orbán? Az EP-kampány óta egyértelmű, hogy nem merik egy az egyben szembeengedni Magyarral. Lázár? Talán vitaképes lenne, de amit a vasútnál/vasúttal művel, az védhetetlenül nagy támadási felületet kínál.

Szijjártó szintén: most omlik rá az évtizedes késében lévő és beláthatatlanul dráguló Paks2 csődtömege. Abból a gátlástalan futballhuligán-karakterből, ami Pécsre kellett (mármint a Fidesz stratégái szerint – hogy miben tévednek, arra majd visszatérünk), esetleg még Kubatovot lehetett volna bemozgatni, de ismerve, hogy a parlamentben is csak akkor szólal meg, ha elkéri valakitől a Nemzeti Sportot, aligha ő lenne az, aki verbálisan megsemmisíti Magyart.

Egyszóval jobb híján Menczerre hárult a feladat, hogy kihívja és provokálja

Ha elmúlik karácsony, és jön az új esztendő, akkor újra fellángolhatnak a viták a megszüntetésre kiszemelt Fenyves óvoda és hasonló sorsra szánt társai körül

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) december 18-án megjelent idei 27. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket.

    Az ellenvélemények nélküli, cenzúrázott cikkek, vagy finomabban fogalmazva, a már dresszírozott újságírók öncenzúrázott írásai rányomták bélyegüket a Csepeli Hírmondó idei utolsó számára is. Majd négy oldalt kapott a legutóbbi képviselő-testületi ülésen történtek hiányos bemutatása, illetve a hat óvoda bezárásának ügye, de kimaradtak, a közösségi érdeklődést kiváltó testületi napirendek között szereplő fontos kérdésekről való tájékoztatások is: például egyes önkormányzati szolgáltatások árainak emelése vagy a veszteséges Csepeli Ingatlanhasznosítási Nonprofit Kft tőkeemelése.  A többi írás a karácsony körül forog 32 oldal jelentős részén.

Véleményünk a lap néhány írásáról: