A most következő levelet Borbély Lénárdnak, Csepel polgármesterének címezték és 124 királyerdei lakos írta alá május 7-én. Választ azóta senki sem kapott. Intézkedés nem történt. Ennek ellenére sokáig türelemmel vártak a királyerdei lakók. Az általuk jelzett, sürgős intézkedést igénylő közérdekű problémát tartalmazó levelet tegnap, azaz július 15-én juttatták el szerkesztőségünkbe.

A polgármester valószínűleg nem ér rá, hogy a csepeliekkel foglalkozzon, és arra sem, hogy a – levélben is hangsúlyozottan őt támogató ‑  választópolgárokkal törődjön. Mi a levél közlésével segítünk az elfoglalt,  feledékeny polgármesternek, és reményeink szerint így segítjük a királyerdeiek egyik égető problémájának megoldását is:

Tisztelt Borbély Lénárd Polgármester úr!

Közérdekű kéréssel fordulunk Önhöz, mint Királyerdő déli területének lakói.

1990-től 2010-ig gondoztuk az akkori önkormányzat anyagi támogatásával a Kis-Duna partnak a Komptól a Horgásztanya közötti területét önzetlen közösségi munkával. Önök ezt a munkát vihették tovább, hogy kerületünk lakói szép gondozott területen pihenhessenek, kikapcsolódhassanak továbbra is.

A Problémánk a Szent István út végében kialakult bázisteleppel van ahol az útépítésekhez használatos anyagokat tárolják egyre nagyobb területen, és

Kolostorba vonultak...

Néha az jut eszembe, Orbán tényleg szórakozik velünk. Várja, ki mekkorát nevet vagy éppen sír a poénjain.

A minap parlamenti virslievés közben láthattuk, aztán elárulta, hogy a felesége baracklekvárfőzésben nyomul. De még az is belefért, hogy a Karmelita Kolostorban ünnepélyes keretek között fogadja a költségvetési csalással gyanúsított Simonka György, fideszes képviselőt, akinek mentelmi jogát tavaly felfüggesztette az országgyűlés. Simonka nagy büszkén pakolta ki a képeket a Facebookra, „Miniszterelnök Úr fogadásán a Karmelita korostorban” szöveggel.

Persze mit csodálkozom? Nem is olyan rég ugyanezt a Simonka Györgyöt a Dél-Békési Kistérség Többcélú Társulat Tanácsa még ki is tüntette. Őt, aki bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalással gyanúsítanak, mert

A képen Németh Szilárd és Borbély Lénárd között dr. Juhász György. A címben feltett kérdésre Horváth Gyulától, Hírmondói örömök című írásából kaphatjuk meg a választ. Facebook bejegyzését változtatás nélkül közöljük:

Hírmondói örömök
A Csepeli Hírmondó dicsőséges tudósítást adott arról, hogy Semmelweis-nap alkalmából kitüntették dr. Juhász György főigazgató főorvost a csepeli szakorvosi rendelő vezetőjét (A köznyelvben csak SZTK-nak nevezik - a szerkesztő megjegyzése). Igaz, hogy a főigazgatóval az ő kezdeményezésére, perben, haragban vagyok, ugyanis beperelt azért a megjegyzésért, hogy "beosztásából adódóan anyagi előnyre is szert tehet". Ismeretségünk okán mégis fontosnak tartottam, hogy köszöntsem. Fel is hívtam ma délelőtt fél 10 körül az irodáját, ahol tájékoztattak róla, hogy még nem érkezett meg a főigazgató főorvos úr! Kaptam viszont egy telefonszámot, ahol elérhetem. A szám felhívása után, a Fővárosi Fegyház, és Börtön jelentkezett. Ott az állományi rendelőt kapcsolták, ahol közölték velem, hogy Juhász György főorvos úr ott rendel. 

Csodálkozásom az eget érte, mert úgy tudtam, hogy

1877-ben a brit sajtóban arról cikkeztek: ha így növekszik a lóvasutak száma és forgalma, akkor 2000 után negyven centiméter magasan trágya fogja borítani a közutakat. Alig keltett közfigyelmet, hogy ugyanabban az évben, tehát 1877-ben mutatta be a közönségnek Nikolaus August Otto azt a négyütemű, belső égésű robbanómotort, amely 150 éve meghatározza mindazt, amit a fejlett világban haladásnak gondolunk és élünk meg. A lóvasútnak azon a napon befellegzett, bár Ottón kívül kevesen sejtették ezt, ha ő maga sejtette egyáltalán.

Akkor senki sem gondolta – nem is gondolhatta –, hogy az olaj az egész nyugati civilizáció alapja lesz 150 évre, már ha látjuk: az olajtermékek az egész életünket behálózzák, s jelenleg nem tudnánk megmondani,

Kis munkáért nagy pénz a Fideszben Azt írja a munkabírásáról híres Ábel Attila, hogy lusták  az ellenzéki képviselők! Nem tudni, hogy mi a hasonlítási alap, így nem is marad más, mint az ő, és fideszes társai munkájához viszonyítani a miénket. 

Nézzük Ábel Attilát ebben a megméretésben! Saját megítélése szerint bizonyára szorgalmas. Azt, hogy miben jelenik meg csak ő tudhatja. Hogy nem a képviselő testületi munkában, és nem az alpolgármesteri tevékenységben, az biztos. Alig van olyan ember, aki ne látta volna őt munkaidőben az önkormányzattól szerzett Skodájában pöffeszkedni, valamelyik plázában nézelődni, piacon sürgölődni, vagy a Facebookon lógni. 
A saját önértékelése szerint

Már megint hamarabb utolérték mint a sánta kutyát

Azt  állította Orbán  az e heti rádióinterjújában, hogy nem kell sajnálni a pénzt a védelmi kiadásokra, ugyanis képesnek kell lennünk arra, hogy ha két irányból egyszerre támadnak meg minket, akkor ezt a hadsereg el tudja hárítani.

Ezzel szemben a tény az, hogy nem kell rá képesnek lennie, és nem is lesz. Még ha – tegyük fel – az oroszok csak egy irányból támadnának meg minket, akkor sem. Egy három évvel ezelőtti tanulmány szerint egyébként az oroszok még a nálunk jóval nagyobb és katonailag sokkal erősebb Lengyelországot is pillanatok alatt lerohannák. Egyetlen esélyünk az elrettentő erő, amit úgy hívnak: NATO. Vagy Orbán szerint ők lennének a másik irány?

Azt állította Németh Szilárd, honvédelmi államtitkár (az M1 kormánytévében), hogy

Borbély Lénárd polgármester az elmúlt öt évben szemtől szembe nem mert, nem tudott vagy nem akart vitatkozni nyilvános fórumokon a csepeliekkel. Csak a hallgatóság kifárasztására alapozott évenkénti közmeghallgatásnak csúfolt rendezvények maradtak. Kerülte a kérdező, kemény véleményt, megalapozott kritikát mondó közembereket.  Inkább levelező tagozatot nyitott. Konzultáció címszó alatt most is azt működteti közpénzen, furcsa megnyilvánulásokkal...

Adatgyűjtéssel támad a fideszes kampánysereg? - A 21óra ezzel a címmel közli értesülését, amely szerint házról házra járva szedik össze az ott lakók személyes  adatait az önkormányzat munkatársai. A Kossuth Lajos utcából jutott el a 21órához a következő fotó:

Az a nap is ugyanúgy kezdődött, mint a többi. A tizenegy éves reggel felkelt, türelmesen kivárta, amíg a személyzet elé teszi a szokott joghurtját a puffasztott csokoládés golyóval (azzal az egy félével, amit hajlandó elfogyasztani, nem a másikkal, amelyik lényegesen olcsóbb, bár ugyanolyan ízű és formájú), és helyet foglalt a televízió előtt. A hajnali rituálé szerint a rövid tévézést egy hosszabb tabletezés követte.

Illetve csak követte volna, tekintve, hogy aznap reggel kilenckor bekövetkezett a tragédia. Az, amiről korábban csak négyszemközt és szigorúan suttogva lehetett beszélni, amihez képest az első (és a második) jégkorszak csak múló kellemetlenség volt:

Borbély Lénárd  polgármester és Ábel Attila alpolgármester: a csepelieket akarják lóvá tenni?

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) július 10-én megjelent 17. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket.

A lap újabb számában a sport nyert. A címlappal együtt most öt oldalt kapott. Majd jött a fejlődés megállíthatatlan vonata. Megtudtuk, hogy látványosan fejlődik kerületünk, több kuka lesz a városközpontban, ahol még az alkohol árusítást is korlátozzák. Elindul a Jedlik felújítása, ezért két évre elköltözik a gimnázium, s az egészségügyi ellátás fejlesztéséért kitüntették a Tóth Ilona Egészségügyi Szolgálat főigazgató főorvosát. A heti vegyesben pedig a régi, bevált recept érvényesült: két oldal az ellenzék ekézésére, iskolai hírek, egy kis Székelyföld, Felvidék, várostörténet, s némi kultúra.

Most sincs szó a közéletet foglalkoztató valós kérdésekről: a HÉV-ről, az újabb hírekről, miszerint lehet, hogy mégis  villamos lesz belőle,  tovább csúszik a fejlesztése, ezért hétvégeken próbálják karbantartani. A Gubacsi híd felújításáról sem beszélnek. A CSH most sem közölte az

Nemcsak a víz, az olaj és a földgáz számít már stratégiai árunak, de a homok is, ami meglepő lehet, noha tény: egy ENSZ jelentés szerint az elmúlt húsz évben megháromszorozódott a fogyasztás, 35-50 milliárd tonnát tesz ki évente, és lassan hiánycikké válik.

Mindez némi melankóliára ad okot. Nagy társadalmi katasztrófák, háborúk, forradalmak után szokott rádöbbenni az ember, hogy az életéből hirtelen eltűntek a mindennapok legalapvetőbb dolgai, azok, amelyeknek a létét annyira magától értetődőnek tartotta, hogy nem is gondolt rájuk. A homokra aztán végképp nem. Háború vagy béke, mindig dög sok van belőle, csak kérdezzenek meg egy

Az egyik legfontosabb csepeli közéleti kérdés eldöntéséhez NEM ez a jó megoldás

Kedves Csepeliek, Kedves Barátaim!

Pontosan két hét és két nap telt el azóta, hogy az MSZP kerületi szervezete hozott egy döntést. Konkrétan, a korábbi, általa jelölt polgármester jelöltet leváltotta és helyette egy új jelöltet választott. Ezzel a döntésével, tapasztalatom szerint rendesen megosztotta a 2018 ősze óta formálódó, egyre erősödő ellenzéki együtt működést, s ezen belül nem kicsit, a baloldali szavazó tábort Csepelen. Nem merem azt feltételezni, hogy Csepelen döntési kompetenciával rendelkező személyek ezt nem látják, nem hallják. Pedig kell, hogy legyen ehhez hasonló eseményekkel kapcsolatban korábbi kellemetlen élményük. 

Csak a példa kedvéért. A 2014-es helyhatósági választáson az utolsó percekben cserélték le az addig mindenki által támogatott főpolgármester jelöltet. Meg lett a következménye. 2018 tavaszán az országgyűlési választás kapcsán Csepelen megint sikerült egy időre megosztani a szavazó tábort. De akkor végül győzött a józan ész.
Ma megint ebben a cipőben toporgunk. Jó ez így?

Mondják az ellenzéki oldalon naponta, hogy

"A mi Lőrincünknek helyén ám a szíve, odamosolygott a kis vezérre és valami olyasmit súgott, hogy kedves gazdám, életem, halálom kezedbe ajánlom és tudod, ami az enyém, az a tiéd."

Az MTA helyén nyílt stadionban a kezdőrúgást a kis vezető nagy nadrágban tette meg, majd legurult a pályáról. Ekkor Mészáros görlök futottak be és híd- és vasútépítési formációkat mutattak be, miközben a háttérben felvillant a kijelzőn pár száz milliárd, amelyet a produkció alatt dobott össze az európai adófizetők közönsége Mészáros Lőrincnek kosztpénzre.

A közönség, amely válogatott fideszes földesurakból állt, hosszan tapsolt, szűnni nem akaróan, míg

Itt még magukat és az uniós támogatást eltitkoló hamis reklámot mutogatta a páros. Tizenkilenc hónap után most  azt kereshetik, hogy kire mutogassanak, amiért nem indult el a beígért program...

Németh Szilárd és Borbély Lénárd még 2017. november közepén jelentette a Radnóti Miklós Művelődési Házban tartott sajtótájékoztatón, hogy megújulhat „Csepel-Csillagtelep”. Biztos emlékeznek olvasóink, hogy ezen a tájékoztatón „hazudta a csepeliek szemébe, hogy a kormánytól kaptak 1,7 milliárdot” a csillagtelepi városrehabilitációra. Az, hogy a támogatás túlnyomó része egy uniós alapból – a Fidesz szerint Magyarországot támadó, álnok Brüsszeltől – érkezik, egy szóval nem hangzott el a sajtótájékoztatón.

Borbély Lénárd polgármester inkább a kormánynak és Némethnek köszön meg minden támogatást, azt is, hogy a képviselő lobbizott a kerület mellett – mintha normális lenne, hogy a kormánypárt alelnöke befolyásolhatja egy uniós pályázat eredményét. (Részletek: https://444.hu/2017/11/15/teljes-nyugalommal-hazudta-a-csepeliek-szemebe-nemeth-szilard-hogy-a-kormanytol-kaptak-17-milliardot)   

Azóta 19 hónap telt el, most már

Emlékezetes marad a kép a csepeli előválasztás látható sikeréről

A Fidesz legfontosabb (és legkártékonyabb) politikai találmánya alighanem a választási rendszer átalakítása volt. Egy jellegzetesen kétpárti szisztémát működtetünk olyan környezetben, ahol a hatalmi pártnak nincs váltópártja, ellenben minden eszköz a kezében van annak megakadályozására, hogy valaha is legyen.

Az adott paramétereknek ellenzéki együttműködést kellene kikényszeríteniük, ámde az ellenzék pártjai eddig főként a saját oldalukon lévő vetélytársak gyengítésére fordítottak erőforrásokat. És nemcsak egymás lemészárlásához kapták/kapják meg mindig a kormányoldal segítségét, hanem ahhoz is, hogy

A szűk keresztmetszet a Popieluszko, volt Ságvári Endre utca kipofozása után  a Gubacsi híd lesz, miközben felújítására, a hídra való fel- és lehajtási lehetőségek bővítésére tett ígéretekből semmi sem lett

Sokat, nagyon sokat köszönhet Ságvári Endre emléke Borbély Lénárd polgármesternek és állandó tettestársainak. Mi most csak egyetlen elemre, a kegyelet megőrzésére fókuszálunk. Borbély polgármester nagyívű elődjével, Németh Szilárddal még jókor, jó helyen és jó időbben lobbizott azért, hogy a munkásmozgalmi mártír nevét levegyék egy 21. kerületi utcáról. A lakókat ugyan nem kérdezték meg a módosításról, de a Borbély-Németh duó másról sem szokta firtatni az itt élők álláspontját. A lényeg: Ságvári Endre helyett egy másik, magyar helyett egy lengyel mártírról, egy Csepelen kevéssé ismert katolikus papról Jerzy Popieluszkóról nevezték el a viharvert  utcát, amit most éppen felújítanak.

A munkát az útlezárások és más szükséges vagy szükségtelen közlekedési akadályok miatt ökölrázások és szapora szidalmak kísérik az arra tartó autósok részéről. A dühös emberek azonban már nem Ságvárit, hanem Popieluszkó atyát és fővárosi-csepeli névadóit emlegetik. A magyar mártírt

Az ellenzékbe szorult MSZP szerint  1989-ben volt a rendszerváltás, elvégre akkoriban ő kezdeményezte a fejleményeket. Az MSZMP jogutódjaként tárgyalt az Ellenzéki Kerekasztal résztvevőivel, köztük a macskaasztalnál ülő Fidesszel is, máskülönben a piacgazdaság nem jöhetett volna létre békés körülmények közepette. A hatalmon lévő Fidesz szerint viszont a rendszerváltás 1990-ben ment végbe.A párt az első szabad országgyűlési választás nyomán került a parlamentbe, és vált az alkotmányos demokrácia egyenértékű, sőt már-már meghatározó alkotójává.

Mindkét emlékezetpolitika kidolgozói és hirdetői szállítják az érveket, amelyek azt bizonyítják, hogy

Borbély Lénárd öt évvel ezelőtti 35 pontos  választási ígéretdömpingjének egyes pontjairól eddig három alkalommal írtam rövid véleményt. Most a második, a

FOLYTATJUK A CSALÁDOK, A GYERMEKEK ÉS A NYUGDÍJASOK TÁMOGATÁSÁT! 

címet kapott rész több tízmilliárdot igénylő csomag három pontjának teljesítéséről írok néhány észrevételt:

 „6.) Minden panelépületet felújítunk az EU és a Kormány támogatásával. 2014-től a kerületi panelprogramnak folytatódnia kell! A lakók érdekében együttműködünk a Kormánnyal, hogy az elkövetkezendő években Csepel összes panelépülete újjászülessen”. 

Az ígéret eleve teljesíthetetlen volt. Nem újítottak fel minden panelépületet, s nem született újjá Csepel összes panelépülete. Az úgynevezett városrehabilitációs program keretében a Városközpont déli részén az EU százszázalékos támogatásával öt társasház homlokzatát hőszigetelték, kicserélték a nyílászárókat. Több lakótelepi társasház is kapott hasonló felújításokra önkormányzati támogatást, 2017-ben a csillagtelepi városrész fejlesztésére nyert el 1,7 milliárdos pályázati összeget az önkormányzat, de a végrehajtás még hátra van, csakúgy, mint a Városközpont, a Táncsics Mihály út, a Királymajori, Szentmiklósi és a Völgy utcai lakótelep panelépületei többségének felújítása.  

 „7.) Az önkormányzati lakások bérleti díját befagyasztjuk. 2015-től a szociális lakások bérleti díját nem emeljük. A lakások megvételéhez további kedvezményeket biztosítunk.” 

Gyerekkoromban a Ludas Matyi címlapján láttam egy karikatúrát, amelyen egy brutális panelház volt, meg egy csodás, vadregényes kertben álló villa. Alattuk pedig a költői kérdés: aki az utóbbiban lakik, miért tervez másoknak olyat, mint az előbbi?

A köznevelési törvény tervezett módosítása juttatta most eszembe ezt az ősrégi rajzot, pontosabban az a kínzó kérdés, hogy az utolsó pillanatban miért tett le a parlament a jogszabály megszavazásáról. Hiszen a salátatörvényben ott van minden, aminek az eljövetelét már régóta sejteni lehetett. Az iskolai autonómia teljes felszámolása csakúgy, mint a menekülőutak lefalazása: a magántanulói státusz korlátozása és az alternatív iskolák pedagógiai programjának ellehetetlenítése.

Csakhogy - szól az egyik magyarázat - a

Az ember csak fogja a fejét. Elképesztő, ami Csepelen folyik a szoborállítás ürügyén

Harminckét késszúrással ölték meg 1957-ben Szentgotthárd-Farkasfán Brenner János áldozópapot. A gyilkosságra hivatkozva állítatta a Borbély Lénárd vezette önkormányzat fideszes frakciója a bestiálisan meggyilkolt pap emlékére Csepelen a szobrot. Az emlékművet a szintén kegyetlenül meggyilkolt két csepeli ember iskolájának közelében helyezték el. Az avatási ünnepségre pedig akkor került sor, amikor a fővárosi Duna szakaszon vízbe fulladt emberek porladtak még (kimentetlenül) a mederben. 

Túl sok a véletlenből, túl sok az egybeesésből, túl sok az erőszak áthatásából! 

A tájékoztatás hiánya miatti lakossági értetlenségben nem csoda, hogy felvetődnek bizonyos kérdések. Azok a kevesek, akik olvassák a némethszilárdi és borbélylénárdi közpénzen kiadott fideszes szócsöveket, csodálkozva érdeklődnek, hogy ki is volt Brenner János, akiről szobrot készítenek Csepelen? Aztán érdeklődnek, hogy

A regnáló főpolgármester rosszul viseli a kritikát, többnyire rossz válaszokat is ad rá

Most még csak alig-alig szólalt meg az Orbán Viktor vezényelte zenekar – KESMA -, feltehetően a karmester hibájából. Nem vette komolyan az előadást, a vetélytársak produkcióját, ezért aztán csak későn eszmélt, hogy itt azért történik valami. Hogy a budapestiek igenis megmozdultak, a szereplők érdekesek, a verseny izgalmas, és igen, a tét Tarlós István leváltása.

Amikor már rádöbbent, hogy tenni kellene valamit, már nem volt elegendő idő az ellentámadást elindítani; a zenekara is felkészületlen volt, ezért aztán csak a rutin működött. A régi panelek, a karaktergyilkosság ósdi elemei, no meg egy

Csemer Boglárka, azaz Boggie még 2013-ban, a Parfüm című dalával robbant be a köztudatba, azóta egy ország zárta a szívébe a csinos énekesnőt. A mostanra édesanya és feleség szerepben tündöklő Boggie-t a Család.hu interjúvolta meg, hisz nem mindenki tudja, honnan is jött ez az aranytorkú csepeli lány.

A fiatal énekesnő elmondása szerint szerencsés, hogy a felmenői között senki sem dolgozott az énekesi pályán, mert így nem tudták, hogy mitől kell óvni a lányukat. Boggie egy csepeli munkáscsaládból jött, édesapja lakatos, édesanyja szövőnő volt, akik a kezdetektől fogva támogatták őt a céljai elérésében.

Kiskorom óta határozott elképzeléseim vannak a céljaimról, a szüleim mindig támogattak, bátorítottak a maguk módján. Pedig egy csepeli munkáscsaládból származom: apukám lakatos volt, anyukám szövőnő. Nem értettek a zenéhez, és nem voltak felmenőim, akik kijárták volna az utat nekem" - mondta az énekesnő.

Boggie, hálás azért, hogy apukája