Miután a családtagom is, meg én magam is egész életünkben fizettünk, nem keveset azért, hogy ha valami baj történne, emberhez méltó körülmények közé kerüljünk, úgy tűnik, ez mégsem volt elég. A kiadásaink eddig többmilliós nagyságrendűek. Ki tudja ezt átlagos életkörülmények között kifizetni? Aki nem, haljon meg?– írja Náray Tamás, Magyarország egyik leghíresebb divattervezője a hazai egészségügyben uralkodó állapotokkal szembesülve
Az egyik családtagom egy reggel belépett a fürdőkádba, és hirtelen éles, nyilalló fájdalom hasított a hátába, elvesztette az eszméletét, és többé nem állt fel. A kórházi osztályon, ahová vittük, az egyik nővér erőszakosan bánt vele, rángatta, hogy ne szimuláljon.
Azt mondta, ő tudja, hogy sok idős ember eltúlozza a fájdalmait. Amikor végképp nem bírt mozdulni, akkor tüzetesebben megvizsgálták, és kiderült, hogy eltörött a keresztcsontja. Nővérhiányra hivatkozva bepelenkázták, és katétert tettek bele. Nincs, aki ágytálazza – mondták.
Nem volt más választásunk, ki kellett onnan menekíteni. Sajnos nem lévén egyéb hirtelen megoldás, magánkórházba szállíttattuk. Azonban itt nem volt, csak két hétre hely az előjegyzett műtétek miatt, így tovább kellett mennünk egy másik magánkórházba, de itt is csak egy hetet maradhattunk a krónikus helyhiány miatt. Az állapota javult, így már örültünk, amikor rehabilitációs központba kerülhetett.
Ebben az intézményben, amely nem magánintézmény volt, elkeserítő állapotokat