A cél, hogy a kisember kezdjen rettegni a büntetéstől, ha rosszul lép, szavaz, szól, mert annak van tömeghatása. Ha igaz az, hogy pillanatokra vagyunk egy totális putyini világtól, ami a gyakorlatban a belarusz állapotokat jelentené, vagyis a putyinizmus mellett egy gyarmati státust is, akkor annak eljövetelét a jelenlegi ellenzéki mozgalmak nehezíthetik, akadályozhatják, de nem tehetik lehetetlenné. Ahhoz kell a kádári kisember is.
A kádári világ lakója a hatalommal való kiegyezés szimbóluma, aki némi, bár azért nem elhanyagolható jólétért a maga közéleti identitását, vagy, hogy aktuálisan fogalmazzunk, az identitását adta cserébe, és elfogadta a politikából való kiűzetését.
Ez persze durva általánosítás, de utólag nagyon is igaz lett: a rendszerváltás megpróbáltatásai illúziókkal fényesítették ki a pongyola diktatúrás múltat, az orbánizmus hatalomtechnikái pedig megerősítették az 1956 utáni viselkedésmódokat. Nem mindenben természetesen, hiszen a két korszak nem fedi, takarja le pontosan egymást, más az eredetük is, bár ugyanaz a funkciójuk. Ne szólj szám, nem fáj fejem.
Azonban, ahogy azt