Gyalázat, el nem múló szégyen, amelyet még a dédunokáink is érezni fognak e hónapok miatt, amelyek kedden tetőztek. A kőszívű embertelenség, a nemzetközi jogi előírások iránti cinikus közöny és a rövidlátó, számító ostobaság üli torát Magyarország déli határán. A „menekültügyi eljárások” ócska színjátéka, az átvert menedékkérők, akikkel aláíratják, hogy illegálisan lépték át a határt, noha nem ezt tették, a tökéletes közöny az iránt, hogy Szerbia mit kezd ezzel a kezelhetetlen helyzettel, hogy mivé eszkalálódhat ez az egész, a román határszakaszra tervezett kerítés, fel sem lehet sorolni, hogy egyetlen rövid nap mennyi szégyenkeznivalót hozott nekünk.
Nagy pénzben mernék fogadni, ha az utcán megállítanék tíz embert, jó ha egy emlékezne még arra, ki a fene az a Kulcsár Attila. A magyar igazságszolgáltatás állatorvosi lova mindaz, ami a 2003 tavaszán kirobbant brókerügyben a bíróságokon történik. Képtelenek ítéletet hozni, pontot tenni az ügy végére.
Tavaly a lakossági tűzifarezsi-csökkentés után nőttek a tűzifaárak. A rezsiharc jegyében eltelt négy év során a legszegényebbek tüzelői mintegy 10-40 százalékkal drágultak. Kérdés, az idén várható farezsicsökkentés hasonló sikereket hoz-e.

Egyik nap még ott ül az ember egy fontos tanácskozás főhelyén, mindenféle sújtásos-csikos nadrágos katonák tolnak elé fontos papírokat, aztán másnap már megjelenik az „újsághirdetés”, hogy a miniszterelnök új minisztert keres a helyére.
nem is nagyon kellett keresgélnie. Alig telt el 12 óra és már ott feszenghetett az új jelölt az illetékes bizottság előtt, bizonygathatta rátermettségét, a kormányhoz és annak fejéhez való lojalitását. Az ugyan a kormánypárti képviselőket nem nagyon izgatta, hogy mit gondol a kedves vezető kiszemelt embere a magyar hadseregről, a külföldi missziókról, megfelelőek-e a fegyvereink, biztonságosak-e szerinte a repülőgépeink, s mit tenne, ha…