Vajon miért Hierholczné Faragó Tünde lett az összevont csepeli óvodák intézményvezetője? – kérdezte tőlem ismerősöm, aki óvónő az egyik csepeli óvodában. Azért, mert a helyi Fidesz őt támogatta, s fütyült arra, hogy mi az érintett dolgozók, szülők  véleménye, feleltem. Az óvónő egyetértett velem. A biztonság és a pontosság kedvéért azért  egy kicsit utánanéztem, ki is ez a hölgy, aki miatt a fideszes kerületi vezetés, szerintem átverte a csepeli óvodák pedagógusait.

A csepel.hu-n fellehető dokumentumok szerint a Vénusz u 20. szám alatti volt bölcsőde hasznosításáról még a szocialista önkormányzati vezetés döntött. A Mária Montessori Módszerrel az Óvodás Gyermekekért Alapítvánnyal 2007. április 12-én aláírt, tíz évre szóló ellátási szerződés szerint az Alapítvány térítésmentesen vehette használatba az épületet, egy 12 fős bölcsődei csoport működtetése céljából. A szerződést az Alapítvány részéről a kuratórium elnöke, Hierholczné Faragó Tünde írta alá.

A kerítés nem új magyar találmány. Egyet már sikerült telepíteni: az Magyarország és Európa között húzódik a futballban. A maga módján tökéletesen működik. Áthatolhatatlan. Megkerülhetetlen. A magyar számkivetettek ugyan minden évben megkísérelnek átjutni rajta, de a harmatgyenge próbálkozás hamvába hal.

Az idén Hungária körúti, ferencvárosi, székesfehérvári és debreceni páriák szálltak volna szembe a kitaszítottsággal, ám őrzőik kinevették mindnyájukat. Pedig a silbakok nem a földrész, jó, jó, hanyatló és dekadens, de mégis csak elkényeztetett országaiból, hanem többségükben Európa keleti régióiból, Szerbiából, Bosznia-Hercegovinából, Fehéroroszországból érkeztek. Az MTK, az FTC és a Videoton azonban nem bírt velük.

E klubokat idehaza pénzzel, a kontinens kvalifikációs gyakorló mérkőzésein gólokkal tömik ki.

Nem fogom körülírni, elvégre ez a blogom, ahol ilyet is lehet: szerintemtudatlan vagy álszent emberek, akik így döntöttek. Ugyanezt gondolom arról is, amit ugyanilyen ügyben májusban az ötszörös világbajnok, 2011-ben az év sportolónőjének választott Csipes Tamarával és a világbajnoki ezüstérmes Dombvári Bencével műveltek.

Miért is?

Kezdjük azzal, hogy egyáltalán miért is tudunk mi erről az egészről? Mi köze van a nyilvánosságnak ehhez? Sem egy hentest, sem egy könyvelőt, sem egy tévés műsorvezetőt, sem egy itt megnevezni nem kívánt, izzadékony EP-képviselőt nem írnának ki teljes névvel az újságban, ha ilyesmivel gyanúsítanák. A sportolókat viszont

KÉT HATÁRESET: FENT HORN GYULA ÉS  MOCK OSZTRÁK ALKANCELLÁR EGYÜTT 1989-BEN BONTJA A VASFÜGGÖNYT A NYUGATI VÉGEKEN,

LENT HENDE CSABA ÉS PINTÉR SÁNDOR 2015-BEN A SZERB HATÁRON KÖZÖSEN ÉPÍTI A KERÍTÉST, AMELY A HÁTTÉRBEN ÖSSZEDŐL...

Az idősebb korosztály férfi tagjai nagyon jól tudják, hogy a honvédségnél, meg a határőrségnél az őr és járőr szolgálatokban kellett alkalmazni ezt a kifejezést.: Állj, vagy lövök! Sajnos voltak esetek, mikor ez a felszólítás nem csupán üres fenyegetésnek hatott.

A hatvanas, hetvenes években aztán, - mint az összes többi gyűlölt dologból akkoriban - ebből is gúnyt űzött a magyar nép. Főleg a katonák egymás közti érintkezésében volt divatban ennek a felszólításnak a csúfolkodó átalakítása.

"Ez a szerkezet éppen olyan, mint a rendszerváltás előtti, ahol szintén voltak miniszterek, csak nemigen számítottak, mert a Politikai Bizottság volt a fontos, amelyhez viszont a nyilvánosságnak még annyi hozzáférése sem volt, mint a betonszürke kormánytagokhoz. Valami jelentősége akkor is volt, most is van annak, hogy ki ül egy-egy tárca élén, és miért."

Az újságírói lelkiismeret és a józan ész ütközőzónájában latolgatjuk  az esetleges kormányátalakítást. A természetes gondolkodás szerint lényeges, hogy életünk egy-egy fontos területét ki irányíthatja. Viszont itt és most szinte teljesen mindegy, hogy hívják például az egészségügy miniszterét vagy az igazságügy felelősét, mert nem ő oszt lapot, hanem neki osztanak.

Válaszol: Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke:

Önmagában biztos, hogy nem elegendő, hiszen minden praxis betöltésének a kulcsa, hogy lehet-e nyereségesen működtetni vagy sem.

Ha egy körzet hosszú távon képes eltartani az orvost, biztos egzisztenciát nyújt, akkor ott marad, de ha kicsi a lakosságszám és így a kártyapénz, akkor elmegy, és ez független attól, hogy hol van a térképen a település.

Komoly változáshoz tehát javítani kell a finanszírozáson. (Népszava)

Már súlyos beteg volt 2015. áprilisában Czeizel Endre professzor, amikor Bóta Gábor, a Népszava újságírója a Fix TV-ben riportot készített a professzorral.

Az életút interjú ma torokszorító, holnap már történelem. Egy része a mi életünknek is...

Az Erdősor-Festő utcai óvodában voltam a múlt héten, ahová kisebbik gyermekem is jár. Az intézményt nyár elején elkezdték felújítani, de látva a mostani állapotokat, számomra erősen kérdéses, hogy időben el fognak készülni a munkálatok. Ezért ma a polgármesterhez és a jegyzőhöz fordultam tájékoztatásért, hogy megtudjuk, mi a helyzet valójában.

Mint ismert, a tavaszi óvodaegyesítési botrány kapcsán „kampányolt” a vezetés a 300 milliós óvoda felújítási programmal. Az óvodákra fordított pénznek természetesen mindenki örül, függetlenül attól, hogy ennek és az egyesítésnek nem sok köze van egymáshoz. Az egyik felújítandó óvoda az Erdősor-Festő utcai, ahova történetesen az én kislányom is jár. Emiatt jártam  az oviban, ahol sajnos a jelenlegi állapotok nem túl bizalomgerjesztőek.

Idén először a Festő szárnyat zárták be (június közepén), ahova mi is járunk, így annak a felújítása kezdődött meg először. A külső hőszigetelés egyébként már a nyári zárás előtt megkezdődött. Tudomásom szerint a Festő utcai résznek a két szárny váltásának idejére el kellett volna készülnie, ami július 20. környékét jelentette. Ehhez képest most sincs még kész az épület. Egyik szülőtársam elmondása szerint

Csepelen rengeteg üresen álló, kiürített vagy évek óta kiadó üzletet látnak az itt élők. Jobban jár a szemlélő, ha nem hisz a szemének? Az Orbán-média országosan, Csepelen pedig a közpénzből eltartott fideszes szócsövekben a Borbély-Ábel-Vida kommunikációs kommandó is azt sugallja, azt üzeni: ne higgyetek a szemeteknek...

Jó ideje zavarban vannak a kiskereskedelmi ágazati elemzők, ha a Központi Statisztikai Hivatal számai szóba kerülnek. „Beszéljünk róla, de azért ne vegyük véresen komolyan” – ez a hallgatólagos elintézése annak a jelenségnek, ahogy a piacról folyamatosan jönnek a jelzések a magyar vásárlóerő drámai megrendüléséről, a lakosság elszegényedéséről, a KSH hivatalos kiskereskedelmi forgalmi becsléseiben pedig ennek nyoma sincs. Ellenkezőleg: ott a kiskereskedelmi gyorsjelentéseket szinte beragyogja a napsütés, minden hónap egy új sikertörténet, csúcsfordulatszámon pörög a belső piac motorja.

Ez akár igaz is lehetne, hiszen – szintén a KSH szerint – rekordalacsony szinten van a munkanélküliség, nőnek a reálbérek. A gond csak az, hogy az utóbbi idők hatalmas piacbővülési számai, így a most közzétett kiugró júniusi 7,2 százalékos kiskereskedelmi forgalomnövekedés mellé nem lehet más, külső, ellenőrizhető piaci tényeket felsorakoztatni. Az ellenkezőjüket annál inkább: a kiskereskedelmi ágazatban foglalkoztatottak száma apad, ugyanez igaz az üzletekre is, ami nem éppen a konjunktúra jele. Ehhez jön a pult mögött álló kereskedők tapasztalata, akik a piacrobbanásból csak azt látják, hogy évről évre laposabbak a bevásárlószatyrok, a boltokban szellősebbek a pultok, a plázákban egyre több a kiadó üzlet.

Látok az egyik tévécsatorna Híradójában egy kövér embert – nem, nincs ezzel bajom, csak hirtelenjében ez a jelző ragadt meg bennem – a háttérben szorgos rabok dolgoznak; kerítést gyártanak. Aztán látom a fentebb említett emberről, hogy fideszes országgyűlési képviselő, azt meg hallom, hogy ő nyilatkozik. Arról beszél, milyen jó, hogy ezek az elítéltek most itt lehetnek, hozzászoknak a munkához és ez a friss feladat segíteni fog nekik, hogy majdan integrálódjanak a társadalomba, visszataláljanak a munka világába.

Megoperálta magát otthon egy nagyatádi rokkantnyugdíjas, ez most a legfrissebb reformhír az egészségügyben. Minthogy a férfi lábában kitágult egy ér, és elviselhetetlenül fájt neki, időpontot pedig csak szeptemberre kapott, jódot, borotvaszeszt, szikét kerített, s egy hat milliméteres rögöt vett ki a lábából. Azóta nem dagad a lába, a vérellátása pedig a vizsgálatok szerint is helyreállt.

Az orvosok természetesen megdöbbenésüknek adtak hangot, s felhívták a lakosság figyelmét, hogy senki ne próbálja otthon megműteni magát, mert az életét kockáztatja. Arra már nem tértek ki, hogy aki nem vállal otthoni műtétet saját magán, hanem vár a sorára, az mennyit kockáztat az élete rovására. Épp a héten jelentették, hogy meghalt az a 62 éves tüdőrákos férfi, akinek kilenc hónapot kellett várnia a kezelésre, s mire sorra került, már menthetetlen volt. Falun élt, pénz és kapcsolatok nélkül, így aztán nem élvezhette a működő magyarországi reformoknak leginkább az egészségügyben megnyilvánuló áldásait.

Mindezzel nem is elsősorban a családi operációk bensőséges hangulatára kívánjuk felhívni a figyelmet, csupán jelezni, hogy

A profi segélyszervezetek és az egyházak kevés és tiszteletre méltó kivétellel elfordítják a fejüket a menekültek láttán, az állam helyett a civilek végzik el az egyre nehezebb feladatokat, melyek része az étkeztetés, a tájékoztatás, elsősegélynyújtás és a lelki támasz adása az állomásokon. Az önkéntesek közben olyan rendőrökkel találják szembe magukat, akik tehetetlenül szemlélik ugyan az áradatot, de ki lettek parancsolva „a gátra”. És olyan buszsofőrökkel, akik – mint a debreceni eset is igazolta – (titkos) felsőbb utasításra nem engedték fel a járműre Európa új vándorait. A ceglédi vasutas, aki „Golyót beléjük!” felkiáltással árulta el frusztráltságát, azt jelzi, hogy a hétköznapok embereiben is nő az ingerültség. Kényelmetlen számukra a menekülthullám. Úgyhogy a legegyszerűbb elfogadni a miniszterelnök szívtelen álláspontját: Ne jöjjenek ide hozzánk. Azaz ne legyenek, és akkor nem lesz velük semmi probléma.

Az állam frontvonalban lévő embereit az is nyugtalanítja, hogy nem mindenki mutatkozik ennyire sarkosan elutasítónak. Ez zavaró. Képzeljük el a kisrendőr lelkiállapotát, amint áll a Nyugatiban, és egy húszéves önkéntes fárszi nyelven magyarázza a menekülteknek, hogy mit kell tenniük. A rendőrt a parancsnokai azért küldték oda, hogy tegye fel a népet a vonatra. De erre alkalmatlan, mert

A söripar felkészült a nyárra, a köztisztasági hivatal a télre. A magamfajta kövületek még emlékeznek a közhelyszótár ezen évről évre felbukkanó fordulataira. Hogy nyáron majd arról írjanak a lapok, hogy sörhiány alakult ki a Balatonnál. Télen meg, hogy "váratlanul érte a hóesés a Köztisztasági Hivatalt".

Ezért is tölt el meleg retróérzéssel az MTI lelkes híre. "Az előre meghatározott ütemterv szerint,  rendben megkezdődött az iskolákba a tankönyvek kiszállítása; az országban az első szállítmány Székesfehérvárra, a Kodály Zoltán Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskolába érkezett meg." Mit ad Isten, épp ott volt spontán Czunyiné Bertalan Judit köznevelési államtitkár is, aki

Az idő pénz, talán ezért is lopják olyan előszeretettel. Néhány héttel ezelőtt elkezdtem vezetni egy kis noteszben, hol, kik, milyen módszerrel „zsebelnek ki”, váratnak, ültetnek, szívatnak.

Az első ilyen élményt a kerületi kormányhivatal ügyfélszolgálatán szereztem. Lejárt néhány igazolványom érvényessége, gondoltam ripsz-ropsz a végére járok, hiszen korszerűsített, egyablakos az ügyintézés… Aha! A új személyi igazolványhoz a születési anyakönyvi kivonatra is szükség lett volna, mert a hivatal nem cseréli le a régit egy újabbra, ha az előző már egy héttel korábban érvényét veszítette. Ilyenkor újra indul minden, mintha akkor kértem volna az állampolgárságot. Igazoljam, hogy Magyarországon születtem, menjek át egy másik ablakhoz, töltsek ki újabb papírokat, várjam meg, aztán menjek vissza…

A Fidesz lassan két éve eteti a közvéleményt az ingyenes vízóracserével, de belátható időn belül nem lesz változás. 

A társasházak lakóinak a jövőben is le kell szurkolniuk az darabonkénti 10-15 ezer forintot, ha vízóracserére kerül sor. Bár a rezsibiztos a rezsicsökkentés részeként már tavaly februárban nyilvánosan megígérte az ingyenességet, továbbra is hiányzik az akarat, a jogszabály és a pénz, hogy az ígéret valósággá váljon - írja a 168ora.hu. Marad a kampányszöveg és a hitegetés.

A jövőben babakocsival csak úgy lehet közlekedni a metróban, ha legalább két felnőtt van ott, kézben van a gyerek és össze van csukva a kocsi. A kismamáknak ráadásul - csak úgy, mint a vakvezető kutyával vagy kerekes székkel közlekedőknek - engedélyt kell kérni a személyzettől a mozgólépcső használatára. Ezek az életidegen szabályok a BKK hatályos üzletszabályzatának tervezett módosításában szerepelnek. A jó hír, hogy ez még nem a végleges szöveg, augusztus 18-ig véleményezhető.

Egészen elképesztő részleteket tartalmaz a BKK üzletszabályzatának módosítási tervezete, amelyet a Kettős Mérce idézett hétfő este. A tervezet augusztus 18-ig véleményezhető.

A BKK oldalán közzétett üzletszabályzatról első pillantásra látható, hogy

Demokratikus találmányunk, a népszerűségnek örvendő nemzeti konzultáció nem csupán a közvélekedés szakszerű indikátora, nemcsak egy zseniálisan irányított hangulat(keltő)jelentés, enyhén költséges, de kiváló hivatkozási alap mindenféle kormányzati szándékra. Elvitathatatlan tudatos értelme és érdeme mellett még a nem tervezett mellékhatásai is a közjó szolgálatában állnak. Alkalmas arra, hogy notórius szemetelőket segítsen fülön csípni, megbüntetni, hogy legközelebb ne az erdei árkokba borítsák ki a kukájukat, hanem húzzák csak ki szépen a házuk elé, és fizessenek érte, vagy az ingyenes hulladékudvarokba fuvarozzák ki a szemetet.

A Pápa melletti Takácsi település szemfüles polgárőrei rendszeresen kutatják a titokban, illegálisan lerakott szemetet az erdőkben, a mellékutakon, a mezőgazdasági árokpartokon, s a társadalmi munkában eltöltött dolgos óráikat egyszer csak nem mindennapi siker koronázta. Megakadt a szemük egy szemétkupacon, utánfutónyi háztartási hulladékon, amelyet rögvest vizsgálat tárgyává tettek, hátha találnak benne az elkövetőre utaló azonosító jelet.

És a polgárőröknek szerencséjük volt. A papírkupacból előkerült egy pontosan megcímzett levél, mely feltehetőleg az elkövetőnek szólt. Ez a boríték bontatlan volt, feladója pedig nem más, mint Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, aki személyre szabott írásban akarta kipuhatolni népe véleményét, nehogy

A képviselői munkám során elkerülhetetlen, hogy alkalmanként bemenjek a csepeli polgármesteri hivatalba. Természetesen, mint jogkövető állampolgár az ügyes bajos dolgaim rendezése végett is alkalmanként rányitom az ajtót a hivatal különböző irodáira. Ez magában természetes dolog, ezért nem ragadtam volna tollat, hogy mindezt leírjam. Még azért se ültem volna az íróasztalhoz, hogy elpanaszoljam, hogy a POHI-ba történő belépésemtől kezdve érzem a „nagytestvér” vigyázó szemeit a tarkómban. Az is lehet magánügy, hogy követnek irodáról, irodára. Csupán azért kezdtem gondolataim rögzítéséhez, hogy elmondjam, hogy ez a jelenség nem elsősorban a hivatalt most uralók tőlem való félelme, hanem egy módszer, egy demokráciában szokatlan jelenség meghonosodása. Figyelnek és figyeltetnek mindenkit. Ennek személyi és eszköz feltételeit

Lerántották a leplet a magyar olimpiai titokról, és kiderült: ellenérvek, valamint súlyos milliárdok vannak mögötte

Kiverte nálam a biztosítékot Borkai Zsoltnak (képünkön), a Magyar Olimpiai Bizottság elnökének legutóbbi, budapesti olimpiával kapcsolatos nyilatkozata. Az országgyűlés oszlopos tagja az olimpia megvalósíthatósági tanulmányáról ugyanis ezt mondta: „Az, hogy 1300 oldalt nem olvastam el, ez természetes. Nem tettem meg.” (mno.hu, 2015. augusztus 4.) Ezek szerint, Ő csak tudja, van hatástanulmány! Ezt követően néhány, egymásnak is ellentmondó szöveggel, még rátesz egy lapáttal. Idézem: