Már szavak sincsenek. A Fidesz uniós otthona, az Európai Néppárt frakcióelnöksége budapesti ülésén mélán nyugtázta, hogy a magyar kormányfő letett arról, amit soha nem akart: nem vezeti be a halálbüntetést, amelyről néhány hétig úgy gondolta, hogy napirenden tartásával spanolhatja "az emberek" idegeit. A halálbüntetés ügyét  lezárták. Nincs konfliktus. A szóbeszéd, mint a tavaszi füst tovaszállt. Legfeljebb a háttérben morognak némelyek, de szó sincs már éles bírálatról, számon kérésről. Főleg nem tetemrehívásról. Legkevésbé kizárásról. Mindenki ellazulhat. Különben is a magyar gazdaság sikere jelképértékű. Michael Gahler képviselőre amúgy mély benyomást tesz, hogy „Viktor nem kerüli ki a vitákat", és a bevándorlásról „legitim vita” folyik Magyarországon, ahol amúgy is sok a menekült.

Csak az számít, mondja, hogy

Hudák Jánosnak, a csepeli önkormányzat képviselőjének, a Párbeszéd Magyarország politikusának tudósítása az óvodavezetői pályázók bemutatkozásáról:

Én is részt vettem a Királyerdei Művelődési Házban az egyesített óvodák vezetői pályázatán indulók bemutatkozásán (Hárman pályázták meg végül a posztot: Gugcsóné Nagy Judit, Győrffyné Kovács Ágnes és Hierholczné Faragó Tünde). Szülőként is érintett vagyok, de képviselőként is úgy éreztem, kötelességem jelen lenni, hiszen a döntést az érintettek véleményének kikérése után mégis csak a képviselő-testület hozza. Érdekes és tanulságos élmény volt számomra. Egyrészt örültem neki, hogy nagyon sok óvodapedagógus volt jelen, ráadásul a kérdéseknél igen aktívak voltak. Másrészt azt gondolom, jó személyesen is látni és meghallgatni a pályázókat, mert így a száraz pályázati anyagon kívül további benyomásokkal gazdagodhattunk az este után.

Kíváncsian várom a testületi ülést, amin eldől, hogy a három pályázó közül végül ki kap bizalmat az önkormányzattól. Egyben reményeimet is szeretném kifejezni, hogy a döntés során valóban figyelembe is veszik az arra jogosultaktól kapott véleményeket és nem csak a kötelező előírások rutinszerű végrehajtásáról fog szólni a dolog.  RÉSZLETEK:

A napokban Navracsics Tibor az Emberi Erőforrások Minisztériuma „Rólad szól” programjának záróeseményén könnyedén kijelentette, hogy „nem vesztesége az országnak, ha valaki külföldre költözik, mert nem kellene egymást kizáró kategóriákként kezelni a külföldi munkavállalást, és a magyarországi kapcsolatok megtartását”.

Ha ez igaz, akkor olyan dologról nyilatkozott, amiről fogalma sincsen. Netán tudatosan „füllentett” volna, fel sem merem tételezni egy diplomatáról. Mert a külhoni kolóniákban – így Brüsszelben is - dolgozók tudják a legjobban, hogy a külszolgálaton dolgozók gyerekei az adott országban fejezik be, vagy folytatják a tanulmányaikat, és nagyon kevesen térnek haza ezek után.

Miért volna ez másképp azokkal a fiatalokkal, akik saját „jogon” keresték külföldön a megélhetésüket? Ha munkát találtak, a gyerekeiket ott fogják óvodába, iskolába, egyetemre járatni, ott adnak szakmát a kezükbe. „Öt-hat éve úgy tűnik, hogy

AMI A CSEPELI HÍRMONDÓBÓL KIMARADT, AZT MI KÖZZÉTESSZÜK!

Rovatunk – a csepeliek teljes körű tájékoztatása érdekében –, lapszámról-lapszámra, sorra veszi azokat a híreket, eseményeket, amelyek a XXI. Kerületi Önkormányzat Csepeli Hírmondó c. lapjába nem fértek bele. Annak eldöntése, hogy miért nem fért bele a lap 24 oldalába egy-egy hír, esemény vagy ellenzéki vélemény, rendezvény, nem elsősorban szerkesztőségünk feladata. Gondolja végig az olvasó: miért maradtak ki az alábbiak a Csepeli Hírmondó június 4-én megjelent 11. számából: 

1) A cikk címe: Üléseztek a képviselők 

- k. a. -, a csepeli képviselő-testület május 28-i rendes üléséről „tájékoztatja” az olvasókat. Az ülés 25 napirendi pontjából mindössze 9-et tartott arra alkalmasnak, hogy legalább egy mondatban informálja róluk a csepelieket. Nem tartotta fontosnak, hogy a csepeliek a lapból megtudják, hogy például a testület:

> zárt ülésen felmentette beosztásukból az óvodavezetőket és helyetteseiket. Teljesen érthetetlen, hogy miért kellett zárt ülés keretében dönteni az eddigiekben nagy botrányt, tiltakozást kiváltó kérdésről, miközben

Egy Tarlós István nevű egykori mérnök, aki már több évtizede eltartott (értsd: a dolgozók adójából él), megkérdőjelezte  az egyik alapvető, alkotmányos munkavállalói jogot, amikor a TV2 Mokka című magazinjában  azt mondta, hogy a közlekedési alkalmazottak vagy nem sztrájkolnak, vagy pedig lemondhatnak a béremelésről.

Ez nyilvános zsarolás és alkotmánysértés: egy alkotmányos jog gyakorlását nem lehet alkotmányon kívüli feltételekhez kötni.

Ugyanez az ember azt a megjegyzést is megengedte magának, hogy

Beteg vagyok. Visszavonhatatlanul, kétségtelenül. A tudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan, de nem halálos Parkinson-beteg. A kórt negyvenéves koromban diagnosztizálták nálam - írja hallatlanul izgalmas és megrendítő könyvében Fehér György, az egykori Csepel újság volt munkatársa.

Már az első pillanatban figyelemfelkeltő, nem mindennapi, izgalmas olvasmányt sejtető címmel a 86. Ünnepi Könyvhéten,  az IAT kiadó gondozásában jelent meg a Brenyó József és Tóth Gábor Ákos által szerkesztett, a térben és az időben akadály nélkül, szabadon csapongó eposz, a Kalevala és a Gilgames, az Íliász és az Odüsszeia műfaji testvére, a Karinthy-féle szellemiségét is büszkén felvállaló, az Utazás Parkinzóniában - egy Parkinson-beteg naplója.

A kötet szerzője, Fehér György, 58 éves, rokkant-nyugdíjas, Csepelen élő és alkotó író,  újságíró, sokat megélt, 18 éves tapasztalatokkal bíró Parkinson-beteg, aki önmagából kiszakadva, elfogulatlanul szemlélve és tárgyilagosan fogalmazva, lapról-lapra egyre többet láttatva magából és a saját, valamint családja életét egyaránt megnyomorító betegségből, sok öniróniával mutatja be közel két évtized történéseit, miközben

Tanárként, iskolaigazgatóként, szakfelügyelőként, művelődési és oktatási ágazatvezetőként kiemelkedő teljesítményt nyújtott évtizedeken át. Kiváló emberi tulajdonságai miatt valódi tekintélyt vívott ki magának a pedagógusok és a diákok körében

Borbély Lénárd, Csepel polgármestere javaslatára Bárczy István Díjat adományozott Budapest Főváros Közgyűlése Becsei Dénes pedagógusnak, aki 2010-ben történt nyugdíjba vonulásáig a csepeli önkormányzat oktatási ágazatvezetője volt.

A díjat Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes adta át a főpolgármesteri hivatal épületében június 5-én. Méltatásában megemlítette, hogy Becsei Dénes egész életében kiemelkedő nevelő-oktató munkát végzett tanárként, iskolaigazgatóként és oktatási ágazatvezetőként.

• Apú-ú-ú! Mi az a parajelenség?
• Élőlény és környezete közötti olyan megfigyelhető kölcsönhatásokat vizsgál, amelyeket nem az ismert fizikai hordozók közvetítenek.
• Apú-ú-ú, akkor a paralimpikonok főnöke is ilyen jelenség? Szerinte is a paralimpikonok szinte éheznek, ennek ellenére paralel, saját pecsenyéje sütögetéséhez paraZsolt, a sportolók kárára, füstölgésük ellenére.
• Persze nem akar lemondani, ez neki paradox módon paradicsom, hisz lenyúlhatta s magára költhette a sérült versenyzőkre szánt szponzori pénzeket, parányi emberség nélkül.
• Akkor Ö, férfi létére, ParaZita?

                                                                     Parafálta: - Ki -

Magyarország, egyben pedig Budapest legmagasabb víztornya a csepeli „csíkos” víztorony. A több mint 70 méteres, háromezer tonna víz tárolására alkalmas vasbeton monstrum belül olyan, mintha a Csillagok Háborúja valamelyik díszletéhez épült volna, kelyhének „teraszáról” pedig lenyűgöző kilátás nyílik a városra.

A Budapest fölé magasodó víztornyoknak köszönhetjük, hogy a csapból a nyolcadik-tízedik emeleti lakásban is normális nyomással folyik az ivóvíz. A víztorony-építészet elmúlt több mint százéves hazai történetének köszönhetően ezek a hatalmas épületek szerves részei lettek a városképnek; elég csak a híres Árpád útit, vagy a Margit-szigeten emelkedő víztornyot említeni. A legmagasabb víztorony Csepelen van: a Láthatatlan Budapest című videóriport-sorozatunk új adásában megmutatjuk, hogy ez a vasbeton építmény nem csak funkciójában érdekes (több mint háromezer tonna tömeget tart hetven méterrel a város felett), de a „kehelyteraszáról” nyíló lenyűgöző kilátás miatt is. (valasz.hu)

Hat hónap híján a kiszabható legsúlyosabb büntetést kapta a 39 éves férfi, aki tavaly augusztusban az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának fonyódligeti táborában megvert és megerőszakolt egy 19 éves lányt. A férfi fotósként dolgozott a gólyatáborban, és áldozatáról a szexuális erőszak közben is rengeteg képet készített.

Az RTL Híradójának bírósági felvétele ITT LÁTHATÓ

Miután Orbán Viktor  kijelentette, hogy Magyarországnak (pro- és kontra is csak ő Magyarország!) nem áll szándékában bevezetni a halálbüntetést, magára is hagyhatjuk a kormányfőt, hogy a továbbiakban már államférfiúi magányában tartsa napirenden a kérdést. Hanem a 85 éves Helmut Kohl tiszteletére szervezett konferencián a frászt hozta ránk: "modern kori népvándorlás zajlik, ami Európa civilizációs arculatát alakíthatja át, márpedig, ha ez bekövetkezik, az visszacsinálhatatlan, egy multikulturális Európából nincs visszaút se a keresztény Európához, se a nemzeti kultúrák világába."

Az, hogy a miniszterelnök (az avarok nevében magyarokkal, kunokkal, szlávokkal, németekkel, olaszokkal, kínaiakkal, cigányokkal, zsidókkal együtt) elfelejtette a teljes magyar történelmet, az az ő baja, de nekünk fáj. Most azonban újra akarja írni Európa történetét, és ez olyan ambícióra vall, amelytől félteni kezdjük. David Cameron, vagy Angela Merkel is mondott már olyat, hogy

A MÚOSZ Székház földszinti Mikszáth-termében  mutatták be Fehér György egykori csepeli újságíró
Utazás Parkinzóniába – Egy parkinson-beteg naplója című könyvét. Az 58 éves szerzővel Kun Zsuzsa műsorvezető beszélgetett, művéből Gesztesi Károly színművész olvasott fel részleteket.

Mindig szívszorító, ha egy ember betegségéről és elesettségéről hallunk, olvasunk. Talán még közelebbinek érezzük magunkhoz a történetét, ha egy pályatársról, kollégáról van szó. Ambivalens ugyanakkor megélni, ösztönös idegenkedésünket, távolságtartásunkat, melyet azonban le kell győzzön a szolidaritás, az emberi humánum! Felemelő látni, hitet és reményt ad az a küzdelem, emberi tartás, amit és ahogyan Fehér György rokkant-nyugdíjas újságíró, az Autósélet korábbi főszerkesztője, az egykori Csepel újság volt munkatársa a Parkinson-kórral szemben folytat. Írásai magáért és sorstársaiért beszélnek – ajánlotta jó szívvel Brenyó József, az IAT Kiadó ügyvezetője.

Gyurival levélben tartjuk a kapcsolatot. Levelezünk, mert Gyuri messze él innen, Parkinzóniában. Parkinzónia olyan hely, ahonnan

Dr. Szabó Szabolcs, Csepel és Soroksár országgyűlési képviselője írja a Facebookon:

Én teljesen jóindulatúan megszavaztam a törvényjavaslatot, mely alapján a 2017-es vizes VB gond nélkül megvalósítható legyen. Arról azonban nem volt szó, hogy 50 milliárdot akarnak elverni erre! Magyarul átvertek mindenkit. Engem is. Azért gáz az egész, mert őszintén megmondhatták volna, hogy mire és pontosan mennyi pénz kell, de csak hazudoztak. Akkor lett volna lehetőség arra, hogy ésszerű keretek között tartsuk a költségeket. Nem ez történt. Ennek lesz még következménye. Nem fogom hagyni, hogy ezt csak úgy mindenki lenyelje. Nem vagyunk ennyire gazdag ország.

http://444.hu/…/megprobaltak-elmagyarazni-hogy-miert-kerul…/

Csepelen már lezárult a cirkusz, az utcanevek megváltoztatása, másutt még küzdenek az őrülettel. Németh Szilárd egykori polgármester jóvoltából azonban kerületünkben sokkal nagyobb volt az éberség mint az ország ideológiailag elmaradottabb részeiben. Még a Bordás utcát is átneveztette a rezsibiztos, Pedig már rég nem Bordás András emlékét őrizte, de a gyanú ott lebegett Németh fejében. A Bordás utcának már vége, és bár az átkeresztelő kór az utolsókat rúgja, még van benne tartalék...Erről szól Rab László Az utcanév kötelez című írása:

Újabb nagy tüntetésre készülnek az egészségügyi és szociális ágazat érdekvédői. Július elsején az Őszintén az Egészségügyről Akciószövetség a fővárosi József nádor térre hívja az érintetteket és a szimpatizánsokat, hogy onnan a Parlament elé vonuljanak. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) az Országház előtt kezdené a tiltakozó nagygyűlését.

 Balogh Zoltán, a MESZK elnöke azt mondta: folytatják a megkezdett akciósorozatukat, amit a márciusi nagygyűléssel indítottak, melyen egyebek mellett azonnali, ötvenezer forintos béremelést kértek a szakdolgozóknak. A 2016-os költségvetési tervben egyelőre nem látják, hogy teljesülnének követeléseik.

Eddigi illetményük akár harminc százalékát is elveszíthetik most azok a kormánytisztviselők, akiket a közigazgatási rendszer átszervezése miatt két esztendeje az önkormányzatoktól a kormányhivatalokhoz helyeztek át.

Akkor mindenkinek azt ígérték, hogy a közszolgálati életpályamodell bevezetéséig marad az eredeti fizetésük, ám legkésőbb júliusban több ezer embernek kell szembesülnie azzal, hogy kevesebb lesz a borítékban. Ezt azzal magyarázzák, hogy a járási hivatalokban hosszú ideje kétségkívül meglévő bérfeszültséget meg kell szüntetni.
A kialakult helyzet oka, hogy a köztisztviselők 2008 óta egyetlen fillér fizetésemelést sem kaptak, és ezért

„Nyíregyházi beruházása után két újabb fejlesztést mérlegel a Prinzhorn csoport Magyarországon, az egyikre Nyíregyházán, a másikra Csepelen kerülhet sor, de ez függ a működési körülményektől is” – válaszolta a Világgazdaságnak Cord Prinzhorn, az ausztriai papír- és csomagolóipari családi vállalkozás főtulajdonosa és vezérigazgatója.

Bár a meglévő kapacitások elégségesek a két említett telephelyen, műszaki fejlesztésre szükség lehet.

Üresen konganak a Németh Szilárd kezdeményezésére életre hívott rezsi-panaszirodák, és a forródrótra is csak elvétve érkezik hívás. A rezsibiztos terve, a szolgáltatók megleckéztetése visszájára sült el, a valósnak bizonyuló bejelentések száma tavaly alig haladta meg a százat.

Hiába nógatta Németh Szilárd fideszes rezsibiztos a lakosságot, hogy panaszkodjon minél többet az e célra felállított úgynevezett rezsipontokon a „brüsszeli bürokraták” és az „álbaloldal” bűnös szövetségét megtestesítő energiaszolgáltatókra.

Az illetékes szervek adatai szerint ugyanis havonta pár száz honpolgárt mozdítanak meg a lelkesítő szavak. Mi több, még ez a szám is csökken, ami már személyi kérdéseket is felvethet a kormánypárt rezsilázfenntartásért felelős csapatában.

Pedig a rezsibiztos éveken át adta a tippeket:

„Ennék valamit, törjünk be”. Ezzel a nem épp ízléses címmel tett közzé honlapján a rendőrség egy beszámolót, ami normális országban nem hír. Ám ma nálunk a rőzselopás, a halálbüntetés, meg az illegális bevándorlás a sikertéma, a rendőrség ennek hű tükre.

De nézzük a bűnesetet magát: a fonyódi rendőrök elfogtak három tizenéves balatonboglári lányt, akik betörtek saját gyermekotthonuk konyhájába. Onnan szalámit, csokit, müzlit, sajtot, kenyeret, üdítőt, pudingot, mogyorókrémet, tejet, vajat, almát loptak. Ennek egy részét megették, a maradékot az ágyneműtartójukba rejtették ínségesebb időkre. A 16 és a két 17 éves lányt lopásért gyanúsítottként hallgatták ki. Ők arra hivatkoztak, hogy éhesek voltak. Szabadlábon védekezhetnek.

Lehetne ezt cizellálni, de szikár tény: három bakfis az állam felelős gondozásában olyan éhes volt, hogy