Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé (Woody Allen)

Korainak tűnik az agrártárca földközelbe költöztetése, mert a trágya még túl büdös a minisztérium vezetésének. Az mindenképpen, amit a tiltakozó tejtermelők öntöttek egy élelmiszer-nagykereskedő raktára elé. Fazekas Sándor (képünkön) nem az „ott termek, és megoldom” embere. A főnöke ilyenkor már régen felrántotta volna a gumicsizmát. Ha baj van, akkor az agrártárca vezetője úgy tesz, mintha az űrügyi minisztériumot irányítaná. A Tejúttal azonban még ott is foglalkozni kellene.

A mezőgazdasági minisztériumban meg pláne. De a hétfőn még vígan dinnyét szelő miniszterünknek nem volt szava a tiltakozó tejesekhez. A trágyát az államtitkárának kellett lapátolgatnia. A meggykrízisben is egy (másik) államtitkára állt a kamera elé, a miniszter meg a hét végén beszédet mondott a cigánymeggyfesztiválon, ahol nem akarta elrontani a hangulatot a bajok felemlegetésével. És akkor a lépfenéről még nem is beszéltünk.

Kimondta a bíróság, hogy hibátlanul teljesítette törvényi kötelezettségét az Index, amikor felismerhetetlenné tette a készenléti rendőröket a képeken. Bár talán mi vagyunk az egyetlen ország, ahol a közfeladatot ellátó személy "lelke a vállalaté", de arcmása a sajátja, és arról, hivatása gyakorlása közben nem lehet mindenféle felvételeket csinálni.

Azt fel sem tételezem, hogy azért, mert nem büszkék a hivatásukra. Egy amerikai vagy német rendőrt ugyan mi bántalom ér, ha a néptömegek meglátják intézkedés közben? Semmi. Legfeljebb óvatosabban emberkedik, mert ha "túlkap", azt megtudja a világ. A tűzoltók is büszkék a hivatásukra - ugyanolyan egyenruhás testület tagjai, mint a zsaruk vagy a börtönőrök -, ők mégis vállalják arcukat.

Magyarországon nincs abban semmi meglepő, ha egy államtitkár nem teljesíti az ígéretét. A társadalom ezt már fel sem veszi. Illés Zoltán azt ígérte volna, hogy állami forrást szerez a balmazújvárosi méregtelep felszámolására, de végül nem szerzett egy vasat sem? Erre az ember csak legyint. Illés Zoltán tényleg azt ígérte, hogy a kormányzat majdan az ország összes veszélyeshulladék-lerakóját semlegesíti, de erre nemhogy terv nincsen, de pénz sem?

Nem is vártunk mást. Illés Zoltán komolyan megígérte, hogy tavasszal a kormány elé viszi a méregtelepek ügyét, ám a kabinet még mindig nem tárgyalt erről? Jelentkezzen, aki egy percig is elhitte a szavait. Elvégre ezek az ígéretek az áprilisi parlamenti választás előtt hangzottak el – s a rutinos választópolgár az effélére már oda sem figyel.

Mostanában gyakran lehet olvasni, hogy a Világbajnokság idejére a szent Imre térnél sörsátrat állított egy soroksári magán vállalkozó és a csepeli Polgármesteri Hivatal. 

Hát mit mondjak? Ügyes!

Ezzel Csepelen már a második eset, ami jelzi, hogy beindultak az önkormányzati kampány generátorok. A mostani hajtóművek azonban annyiban erősebbek a szocikénál, hogy már nem kizárólag politikai, sokkal inkább gazdasági jellegűek.

Ennek üzemanyaga ugyanis az a közpénz, amit a Fidesz vezetők annyira védtek mindaddig, míg ellenzékben voltak és oly szabadon szórják mióta vezető állásban vannak.
Az a mutyi világ, amit kiépítettek, zavartalanul üzemel.

Az emberek sokaságát hülyére véve a szemükbe mondják azt, aminek az ellenkezőjét látják, tapasztalják az itt lakók! Azt mondják, hogy ami itt történik, a lakosság érdekében van.
Érte vannak a drága beléptetők, meg a szúrós szemű biztonsági őrök, utcán és minden intézményben, érte vannak a közterület felügyelők kutyákkal meg gumibottal! "Érted jövünk polgártárs, nem ellened!" Gondolják, és közben büntetéseket szabnak rá.
Érte? Pedig úgy látszik, hogy ellene!

Vegye mindenki tudomásul, hogy az csak a látszat félremagyarázása, ha mindezt a mostani vezetők nagyzási hóbortjának tudják be. Mert jó lenne megérteni, hogy ezeknek a kiadásoknak, meg a vezetés jólétének és bevédett biztonságának egymáshoz semmi köze! Addig, míg a gyárhoz vezető út egyik oldalán közpénzből (önkormányzati támogatásból) megy a voksszerző futball dínomdánom addig a másik oldalon, a nem rég nyílt ALDI-nál beindult a közterület felügyelői "kaszálás".

Öt új rabszállító autót adott át a héten Tasnádi László, az új rendészeti államtitkár a büntetés-végrehajtás központi anyagellátó raktárában, ám jellemző, hogy a sajtó nem erről az újabb sikertörténetről kérdezte, hanem arról, hogy mit gondol, mikor fogja őt Pintér belügyminiszter kirúgni, elvégre mégiscsak III/II-es tiszt volt az előző rendszerben, s ez még a kormány hivatásos civil szervezetének se tetszik.

Szerencsére azonban az MTI megőrizte szakmaiságát, és az államtitkári bejelentésre koncentrált, miszerint a fejlődés nem áll meg a mostani öt autó átadásával, hiszen „a büntetésvégrehajtás szerepe 2010 óta felértékelődött”. Igaz, ami igaz, az öt új rabszállító autó „egyszerre 908 fogvatartott egyidejű szállítását teszi lehetővé”, és erre azért már Európának is fel kell kapnia a fejét.

Mindig bocsáss meg ellenségeidnek! Nincs, ami jobban dühítené őket. (Oscar Wilde)

Az ORBANISZATAN BLOG cikkéből:

Brávó „irodalomtörténész”, pedagógus és politikus urak! Mementóként (hogy ne feledjük a gyalázat megvalósítóit) álljanak itt az abban részt vevő személyek nevei: Takaró Mihály író, irodalomtörténész, tanár, a Magyar Örökség-díj birtokosa Bese Benő testnevelő tanár, igazgató, Németh Szilárd képesítés nélküli napközis nevelő, könyvtár-tanítói szakon végzett tanító, tanár, könyvtáros, általános iskolai igazgató, SZDSZ-es majd Fideszes politikus, polgármester, országgyűlési képviselő, rezsiharcos (képünkön)

A cikket változtatás nélkül közöljük:

Jó lenne hinni, hogy a humántárcát a szorongás vezette arra, hogy elbliccelje a tavalyi, a tanárok elégedettségét, munkájukhoz való hozzáállását vizsgáló nemzetközi felmérést. Hogy volt bennük egy pici kétkedés: miután felborogattak mindent, idomított papagájokká degradálták a tanárokat, visszaállították a hetvenes évek csend-rend-fegyelem-egy a tankönyv-egy a párt rendszerét és partvonalra szorították a szakszervezeteket, talán nem jönnének ki nagyon jól egy olyan vizsgálatból, ahol azt kutatják, mennyire szárnyal azok szelleme, akik a jövő nemzedékeket okítják.

Jó lenne ezt hinni. De hát önáltatás lenne, hiszen ötödik éve mást sem tapasztalunk, mint hogy ijesztő magabiztossággal menetelnek előre a szent cél, a központosítás és egyneműsítés felé, és az egészet levezénylő Hoffmann Rózsa minden nyilatkozatából világosan látszott, hogy a kételkedés halovány árnyéka sem érintette meg egy pillanatra sem – ő tudván tudja, hogy amit tett, az úgy jó.

Soha (ne vitatkozz idiótákkal! Lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek rutinjukkal (Woody Allen).

Csepel polgármestere nevel, az egyik alpolgármester kampányol, a másik mutogatós lett, a hivatalos szócső kioktat, nagyképűsködik és maszatol – Egyesült erővel halmozzák a hazugságokat? - Folytatódik a kínos kérdések, a problémák elhallgatása

AMI A CSEPELI HÍRMONDÓBÓL KIMARADT, AZT MI KÖZZÉTESSZÜK

Rovatunk – a csepeliek teljes körű tájékoztatása érdekében –, lapszámról-lapszámra, sorra veszi azokat a híreket, eseményeket, amelyek a XXI. Kerületi Önkormányzat Csepeli Hírmondó c. lapjába nem fértek bele. Annak eldöntése, hogy miért nem fért bele a lap 24 oldalába egy-egy hír, esemény vagy ellenzéki vélemény, rendezvény, nem elsősorban szerkesztőségünk feladata. Gondolja végig az olvasó: miért maradtak ki az alábbiak a Csepeli Hírmondó július 4-én megjelent 13. számából:

Nem tudna olyant kérdezni, amire pozitív választ lehet adni? Így válaszolt még januárban az RTL Klub riporterének Debrecen polgármestere, miközben eltáncolt a kamera elől. Aztán megbeszélték a dolgot, kapott egy másik kérdést is, az anyagba bekerült Kósa Lajos mindkét nyilatkozata. Július elsején ugyanennek a tévének a híradósa nem volt ennyire belátó. Nem volt hajlandó kihagyni a riportból azt a részt, amelyből kiderült, hogy L. Simon László nem ismeri azt a törvénymódosítást, amelyet ő nyújtott be a parlamentnek. Így aztán ország-világ megtudhatta, hogy a Miniszterelnökség újdonsült parlamenti államtitkára össze-vissza beszél.

A két történetet két okból érdemes felidézni. Először is bizonyítja, hogy az RTL Klub nem most kezdte a keménykedést a hatalom embereivel, s foglalkozott komoly politikai témákkal a reklámadó megszavazása előtt is. Másodszor viszont tükrözi, hogy ez a tévé most már tényleg nem hajlandó besétálni a politikusok utcájába, egy - esetleges - jó mondatért nem hagyja ki a ziccereket.

Kézhez kapta és nyilvánosságra is hozta a Transparency International annak az első fokú ítéletnek az írásos változatát, amelyet még május végén hozott a bíróság Lázár János titokzatos utazásaival kapcsolatban. Ez az ügy vezetett a közérdekű adatigénylést beadó oknyomozó újságíró, valamint az Origo főszerkesztőjénak távozásához.

Az ítélet egyértelmű: a bíróság kötelezi a Miniszterelnökséget, hogy 15 napon belül adják ki, hogy az utakra milyen feladatok végrehajtása érdekében volt szükség, melyik szállodákban szállt meg a delegáció, és részletezni kell a költségeket utazásonként és szállodánként is. Mindez ugyanis, ha akarja Lázár János, ha nem, ha kifizette saját zsebéből végül az utat, ha nem, közérdekű adat. A Miniszterelnökség valószínűleg fellebbezni fog. (Átlátszó)

Kádár János 25 éve hunyt el. Megítélése olyan, mint egész politikai pályája: kétarcú. Az egyszerre létező Kádár-felejtésről és a Kádár-nosztalgiáról a néhai pártfőtitkár legnevesebb kutatójával, Huszár Tiborral beszélgetett Kövesdi Péter, a Vasárnapi Hírek munkatársa. (A Kádár Jánosról szóló interneten olvasható többi írást ITT ÉRHETIK EL)

Huszár Tibor ritkán ad interjút. Most is azzal kezdi: már mindent megírt Kádárról, amit tudott. Aztán úgy dönt, mégis kötélnek áll. De nem Pesten; a nyarat egy kis faluban, a Balaton-felvidéken tölti. Nagyon lassan nyílik a kertkapu. Balesete óta – egyik csigolyáját protézissel kellett pótolni – nehezen jár. Az asztalon egy halom napilap, még ma is mindent tud a világról. Csak azt fájlalja, hogy a Vasárnapi Híreket nem hozzák ki. Azért mindig le kell küldenie valakit a közeli városba.

– Ma már mindent tudunk arról, ki volt Kádár János?

Hiszem, hogy valahol egy felsőbb hatalom lát bennünket. Csak sajnos ez a kormány...(Woody Allen)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy Erdő Unió. Az óceántól a nagy hegyvonulatig húzódó hatalmas erdőség kellős közepén, egy hegyekkel, dombokkal körülvett, négyszögletes, kerek Kis Erdő. Az ott élő erdei vadak négyévente választottak maguknak vezetőt. Történetünk kezdetekor, éppen a szarvasok nemzetsége és annak táncos léptű tagja, Urcsány vezette a Kis Erdőben élő állatokat, a jobb legelők, élelemben, vízben gazdagabb vidékek, tájak, hűs árnyat adó ligetek felé. A környezet  szennyezése, az erdő fáinak kivágása, az állatok elszaporodása hatására azonban a Kis Erdő lakói zúgolódni kezdtek megélhetési körülményeik folyamatos romlása miatt. Ráadásul Nárbo, az ordasok falkájának lompos vezetője, aki oroszlán híján, mindenáron a Kis Erdő királya akart lenni, szította az elégedetlenkedést, falkájával egyre több borzot, rókát, időnként egy-egy vaddisznót, nagyobb szarvast is elejtve.

Tegnap este,
a külváros grundjai alól
felsuhogó szélbe szédült csend,
elém terelt néhány kivert,
éhes, sovány kóbor kutyát,
s azok elugatták nékem,
- ha nem is szó szerint -
a szegény "Farkasok dalát"
"Fázunk és koplalunk,
részünk minden nyomor,
bár szabadok vagyunk..."
S a messzi ablakok mögül,
Máris megjött az ölebek
Gőgös vakkantó válasza:
"Mi gondunk rá?
Miénk a konyha szöglete,
kegyelmes jó urunk
helyezett minket el ide,
s gondunk ételre sincs,
ha gazdánk jóllakék
marad még asztalán
s miénk a maradék!"

S ekkor az éjből valaki
Egy érdes férfihang,
Keményen közbeszólt
"Csitt...Most valahol...
tán ...álmodik a nyomor...
S a kutyakoncert ezzel végetért...
Kedves uraim, hölgyeim,
Itt PETŐFI és ADY beszélt:
Szép álmokat! Jó éjt!

2006.