Most azért imádkozhatnak, hogy ki ne derüljön: véletlenül mégis igaz volt, amikor azt lódították, hogy a hazudozás okozta a Rákosi-diktatúra vesztét.
Ha a magyar nép valóban nem viselné el tartósan a hazug vezetőket, akkor a jelenlegi rezsimnek még sokkal több reszketnivalója lenne, mint a friss Medián-felmérés eredményei nyomán. De sajnos eltűri: épp az elmúlt 14 évünk mutatja, hogy milyen sokáig.
Ha már történelmi párhuzamokat keresünk: ’56-ban azért nem folytatódhatott az addigi formájában az egypárti diktatúra, mert szűk egy évtized alatt kiderült, hogy a Szovjetunióból importált, az ország- és a rendszerhatárokon belül egyaránt az orosz hegemóniára épülő berendezkedés nem felel meg a Moszkvához képest nagyon is nyugatias Magyarországon a lakosság döntő többségének (még az elkötelezett kommunisták zömének sem). Lenne mit tanulni belőle.
Ám – és ez árul el a legtöbbet az orbáni hatalomgyakorlás végletes erkölcsi zülléséből – az ’56-os tanulságok közül egyedül a becsicskulást tartják a mára nézve is érvényesnek. És ki is mondják, újra meg újra, hiába ütközik bele még a saját, vakon vezetett tömegeik alapidentitásába is. Kimondják, mert