Most éppen nem esznek egymás tenyeréből. A Hollandi úti ifjúsági tábor telkén, már engedélyezett az önkormányzat egy nagyszabású építkezést, a Németh Szilárd-féle, akadémiának felmagasztalt, birkózó betonmonstrumot. Ráadásul, mint Borbély Lénárd mondta, a helyi lakosság nyolcvan százaléka nem támogatja a partszakasz beépítését. Németh Szilárd ezt nem akarja meghallani. Akkor mi az oka a további tábori fejlesztéssel kapcsolatos tervek megszületésének, a lakossági vélemények ismétlődő összegyűjtésének, a pénteki fórum név nélküli meghirdetésének?
Borbéy Lénárd, Csepel fideszes polgármestere olyat tett, amit 2010. óta egyszer sem. Legalább is érdek nélkül soha: a saját fb-oldalától kezdve úton útfélen hirdeti: "Közösségi tervezéssel újítjuk meg a Hollandi úti volt Ifjúsági táborunkat. Ezzel kapcsolatban lakossági fórumot tartunk február 4-én délután 17.00 órakor a csepeli Sport-, Szabadidő- és Rendezvényközpontban, ahol Ön is el tudja mondani, milyen újjászülető parkot látna és használna szívesen a Kis-Duna-part mentén. Jöjjenek le minél többen és mondják el véleményüket!"
Lehet ilyen invitálásnak ellenállni? Lehetne, kellene, de nem érdemes. Talán most bújik ki a szög a zsákból, és legalább a polgármester színt vall a közte és a Németh Szilárd között lévő hatalmi játszmáról. Ha ezt nem teszi meg, akkor kétségtelenné válik: a regnáló polgármester statisztának és nem szövetségesnek nézi a csepelieket abban a viszályban, amely közte és Németh Szilárd között dúl. Holnap, pénteken színt kell vallania arról is, hogy
Az ártatlan gyermek persze elsőre nem érti, hát ez a bácsi, miért ilyen csúnya, miért hiszi azt, hogy neki az a dolga, hogy kilóra próbáljon megvenni, vagy ha az nem megy, akkor fenyegetéssel megnyerni embereket?
A Béke téri stadion a magasból. Németh Szilárd alapítványa lett Csepel egyik legnagyobb ingatlantulajdonosa. A kerület északi részén a Fidesz-kormány most újabb hatalmas, pénzt emésztő sportlétesítményt akar emelni. Ez kinek az üzlete lesz? Erre van, de új HÉV-szerelvényekre nincs pénz...
Most kiderült, a pedagógusok egy meghatározó részét nem lehet megfutamítani. Minden fenyegetés ellenére bátran megmutatták, hogy ki merik nyitni a szájukat. Ez ijesztő lehet ez a diktatúrában érdekelteknek. Szerintük ugyanis a tanár dolga az lenne, hogy szolgaságra neveljen – ezért is volt az a nagy erőlködés a sztrájk megakadályozására. Nem jött be. Van remény. És nincs félelmetesebb a diktatúra talpnyalóinak, mint amikor az erejükre ébrednek az emberek...
Vajon mi értelme van az értelmetlen, jogsértő titkolózásnak? Csepelen előbb-utóbb úgyis kiderül minden…
Mert a múlt átka még itt ragadt.
A csúcsidőszakokban, a gyár jó néhány fénykorában több mint 25 ezer ember dolgozott - ahogy Csepelen mondták - csak a kerítésen és a kapukon belül. A CSM vidéki gyárai országszerte további ezreknek adtak munkát és indították el őket az anyagi, szellemi gyarapodás felé.
Rendszerváltás 1989-ben: a III.Magyar Köztársaság kikáltása. Most viszont az ellenzék egyelőre a lényegről nem beszél a közönségnek: kormányváltás esetén miként lehetne lebontani a fideszes egypárti alaptörvényt. Úgy, hogy közben a Fideszben már azon dolgoznak, miként lehet csírájában elfojtani ezeket a törekvéseket. Pedig, ha már egyszer – minden történelmi tapasztalat nélkül, 1989-90-ben-ben – sikerült a békés rendszerváltás, meg kellene próbálni újra. Akkor is, ha nyoma sincs az akkori forradalmi hevületnek
A rendszerváltó nemzedékekhez képest, amelyek nagy formációkban próbáltak utazni, hatalommegosztásban, őrkutya szerepben, fékekben és ellensúlyokban, a demokratikus intézmények importjában, a rendszerben való csalódás miatt a mai fiatalokat a közelibb, és talán több sikerrel kecsegtető kérdések vonzzák...
A hatósági ár bevezetése hiányt, működési zavarokat és csődöket okoz, a kivezetése pedig lakossági felháborodást – tudja is ezt minden politikus, aki aludt már el másnaposan a közgazdaságtan tankönyvön az egyetemi évek alatt, csak aztán mégis elfelejtik, amikor arról van szó, hogy meg kéne nyerni a következő választást is.
Csepeli kajakosok és kenusok között mutatta meg Németh Szilárd, hogy a közelgő választások megnyerése érdekében mindenre képes. Mindenre! Látszik: végső küzdelemre készül, tudja, ha most veszít, akkor nincs több esélye. A csepeliek, még saját hívei is, végképp leírják...
Mi az oka, hogy a polgármester zárt ülés keretei között akar tárgyalni egy alkotmányügyi panasz benyújtásáról a Kúria egyik döntése ügyében? Mi lehet az a titkos ügy, amelyről nem szeretné, ha a csepeliek is megismernék? Mitől fél, amikor előbb-utóbb úgyis minden kiderül, még Csepelen is?
Csepelen milliomosok lesznek a kerületvezetők, de gombnyomogatással is havi 300 ezer és 600 ezer forint között lehet keresni az önkormányzati képviselőknek. Nem tagadjuk, nagyon izgulunk! Nem irigykedünk, de a munka eredményét, hasznát egyszer végre nagyon szeretnénk látni! Nem a Fidesz-propagandában, hanem a csepeli valóságban, ahol már csak egyet kell aludni, és kiderül a nagy titok: a csepeli önkormányzati képviselők, vajon megszavazzák-e maguknak a tiszteletdíjnak nevezett havi jövedelemkiegészítő összeget. A polgármestert és a három alpolgármestert sem hagyják a Szent Imre téri utak szélén, az ő havi apanázsukat és kiegészítő költségeiket is megemelik egy tisztes summával.

"A tisztességes vagyon tíz eset közül kilencben olyan, amelynek elfelejtették az eredetét."
A Fidesz-hatalom feléli a jövőt a mindenáron való választási győzelem érdekében? Mi lesz a csepeli gyógyító munkával?
Az egykori országos tisztifőorvos szerint Magyarországon kormányzati vészhelyzet van. "Sem a kormánynak, sem a lakosságnak nincs veszélyérzete" – tette hozzá. Megjegyezte, két hónap elég volt hozzá, hogy újabb 10 ezer embert elveszítsünk. Ezek között fiatal, életerős emberek voltak.
Nem elég a kinyilatkoztatás! Kutyául érezhetik magukat a csepeli gyerekek, ha a szüleik szükség esetén nem kapnak elegendő segítséget...
Nem tudom, eszébe jutott-e „Áder Jánosnak” április 4. szimbolikája, amikor az országgyűlési választás időpontját kitűzte. Talán igen: az élete közel felét ő is abban a másik rendszerben élte le, és legalább annyi tavaszi felszabadulás-ünnepen – így hívták akkoriban – mosolygott boldog vörösnyakkendős úttörőként április 3-án a másnapi instant holiday tudatában, mint mondjuk én.