Miután a csepeli nő veszekedés közben életveszélyesen megsebesítette élettársát, közösen kieszeltek egy fedőtörténetet arról, hogy a férfit egy ismeretlen szúrta hátba. Ám a rendőrök megtalálták a mosogatóban a véres kést.

Vádat emelt egy 46 éves csepeli nő ellen az ügyészség.

A férfi és a nő nem élt szépen csepeli lakásukban, sokat veszekedtek. A drámai események napján a nő beivott, majd miután ismét összevesztek, felkapta a konyhakést, és a férfi hátába döfte, amivel életveszélyesen megsebesítette az egyébként szintén ittas élettársát.

A sértett a szúrás után nem érezte a lábát, ettől a vádlott ugyan megijedt, de attól való félelmében, hogy

Újabb olvasónk, K.O. válaszra méltó, fényképes jelzésére hívjuk fel a figyelmet:

Vajon mást nem zavar az a tény hogy a nagy posta mellett ennyire elhanyagolt ez a terület? Nem lenne hasznosabb ha parkolót alakítanának itt ki? Az ember megy a csomagokért vagy vinné feladni és képtelen parkolni a posta mellett. Azt meg se említem hogy a mozgássérültek hol parkoljanak le ahhoz hogy a ferde rámpát használni tudják? 

Postafordultával küldhetik a választ az önkormányzattól olvasónknak. Mi egy biztató hírt hozó postagalmbbal is beérnénk, ha ott a csőrében a felelet a kérdésre: miért kell a józan észnek vereséget szenvednie Csepelen?

Olvasónk a szánkból vette ki a szót, pontosabban a több tízezer csepelit érdeklő kérdést, amely már hat éve vár válaszra. A hozzánk érkezett kérdés J.P.I.-től így hangzik:

Tud valaki információt a csepeli gerincút folytatásáról? Mert szép és jó hogy eddig elkészült de akkora a kamionforgalom hogy lassan csak teherforgalomra lehet ezt az utat használni. Szmog,zaj,és az útjainkat tönkreteszi a sok teherautó. Elnézést, lehet nem idevaló téma ,de mivel senki nem tud választ adni a kérdésemre az illetékes hivataloknál ezért már minden fórumon próbálkozom információhoz jutni.

Örömmel jelezzük, J.P.I. kérdése ide való. Innen csak egy hiányzik: a válasz az önkormányzat vezetőitől. Reméljük, ha útjuk nem is, de gerincük lesz a tisztességes, a valóságnak megfelelő válaszhoz. Ígérjük, ha megérkezik a hiteles tájékoztatás, akkor nem kell hat évet várni, azonnal közöljük a tényeket. Gerincesen!

Lőttek, nem lőttek, kinek lőttek, miért lőttek? Az Auróra őrzi a legendát és a tényeket meg a titkot, felújítva ismét Szentpéterváron horgonyoz, úgy mint 1917. november 7-én. (A régi orosz naptár szerint október 25-én). A Téli palota a cári időket idéző fényben pompázik lőtávon kívül

A naptárból ki lehetett törölni a mai nap piros színét, ezért hazánkban csak feketén létezik november 7. A 99 évvel ezelőtti naphoz kötött bolsevik (szocialista) forradalom XX. századi történelemformáló jelentőségét azért még a befeketítők sem kérdőjelezik meg. Inkább elhallgatásra ítélték. Az igazi tűzokádás ellene várhatóan csak jövőre, a centenáriumi évben kezdődik el, pedig milyen jó lenne helyette az elfogultságtól mentes történelmi eseményleírás, a tények összegzése. A tények így is úgy is tények maradnak...  

(Néhány sor Kertész Ákos: Makra című 1972-es kisregényéből – kiemelés tőlünk)

Juhász Jácint (Makra) és Csomós Mari (Vali) a Makra című 1972-es  filmben

Makra olyan hevesen dobta le magáról a takarót, hogy majdnem leverte a lámpát vele, felugrott Vali mellől, és hosszú léptekkel járkálni kezdett az ágy előtt a rádiótól a szekrényig és vissza, mint aki verembe esett… Az indulattól remegő, fojtott hangon azt mondta, hogy olyan szabadság, amilyenről Vali ábrándozik, sose lesz, se itt, se másutt, ő tudja, mert ő melós, és nem olyan polgárgyerek, aki prolit játszik, mert

Október közepén jelentették be, hogy lemondta külföldi hangversenykörútjait és hazai fellépéseinek nagy részét egészségi problémák miatt, mert

A KSH adatai szerint Ausztria felé  175 ezren, míg Jugoszlávia irányában csaknem 20 ezren hagyták el Magyarországot. Az ENSZ Menekültügyi Biztosságának adatai ettől kissé eltérnek, az általuk összesített létszám 197 ezer körül mozog. Hegyeshalomtól a Fertő tó környékén át Sopronig terjedt az a határszakasz, ahol a legtöbben távoztak hazánkból 1956 novemberében. Interjú Tischler János történésszel.

- Lehet-e megközelítőleg pontosan tudni, hogy 1956. november 4-ét követően hány magyar hagyta el az országot?

- A Központi Statisztikai Hivatal 1957-ben titkos felmérést készített arról, hányan hagyták el az országot a forradalom leverése után.

Az Ausztria és Jugoszlávia felé való menekülést az tette lehetővé, hogy az 1940-es évek végétől a két hosszú határszakaszon kiépített műszaki zárat (aknamezők, drótakadályok, őrtornyok, figyelő berendezések) 1956 nyarán a magyar kormány túlnyomórészt felszámolta.

Ráadásul a forradalom alatt

Síron túli helyzetjelentés a mai Magyarországról, ami nem tréfa, hanem látlelet:

Az alábbi beszámolót a 159-es busz egyik utasa tette közzé:

A végállomáson felszállt a buszra egy anyuka két kicsi gyermekével, az egyik babakocsiban, a másik már nagyobbacska volt. A busz elindult, tele volt, lassan haladt, mert nagy volt a forgalom. A kisebbik gyerek elkezdett sírni, de nagyon. Lépésben haladtunk és a kicsi csak sírt.

Egyszer csak a buszvezető hangját hallottuk: "Ne sírj, kicsi! Mindjárt kapcsolok neked egy kis zenét. De várj, még híreket mondanak."

A gyerkőc elhallgatott és figyelt :) A felnőttek szája fülig ért, és mosolygva néztek egymásra.

Aztán valóban jött egy kis zene, de a gyerkőcnek valószínűleg nem tetszett és újból sírt. A buszvezető pedig mesébe kezdett:

Előfordul persze, hogy az egy ügyűség átfedésben van az együgyűséggel, de nyilván ez a kereszténydemokratákra nem érvényes. Csupa jól felkészült, tehetséges, akár több pártban is már politikusi gyakorlatot szerzett emberről van szó. Ám sajna, a köz úgy évtizede nem akar tudomást venni róluk és az is dicséretnek számít, ha legalább a Fidesz szatellitpártjaként említik őket, mert már az is a létezés illúzióját kelti.

Megértem a KDNP erőfeszítéseit, hogy láthatatlan emberekből olyanná váljanak, akiken megtörik a fény és fizikai alakot öltenek. Ehhez pedig ügy kell. Legalább egy. Emlékeim szerint mintha az abortusz szigorításával is próbálkoztak volna, de az még a Nagy Testvérnek is sok volt. Tanakodhattak erősen, hogy most akkor mi legyen a varázssipka, amit, ha a fejükre tesznek, újra láthatóvá válnak. Azt talán sosem tudjuk meg, hogy a függöny mögül jött a súgás, vagy saját agyszüleményként került napvilágra a

Ma Magyarországon a kényszer-betelepítés a legfontosabb kérdés a stadionok építésén kívül, ehhez van szükség alkotmánymódosításra, minden másra ráérünk majd később, mert ugye rendben van az oktatás és az egészségügy is, ez csak két példa. Egyébként "Magyarországon a demokrácia mércéje magas" - mondta miniszterelnök. Hát ezt nevezem!

Demokratikusan rabolták el azt a 3000 milliárd forint magán-nyugdíjpénztári befizetést a tagoktól, a rokkantnyugdíjas trafikosoktól a megélhetésüket, az állattartóktól a földbérletet, a halászoktól a vizeket. A magas demokrácia-mérce miatt kellett elvenni a megélhetésüket? 

Demokratikus volt a szolgálati nyugdíj megadóztatása, majd eltörlése? A demokrácia jegyében kellett tönkretenni a

Az érvénytelen kvótás népszavazás után újabb csatába indul a csepeli önkormányzat fideszes vezérkara. Az októberi félkvótások a közelgő választásokra gondolva az idén is megrendezik a lakcímgyűjtő akciójukat. Holnap, november 5-én, szombaton reggel hét órától hét helyszínen osztanak majd ingyen krumplit. Borbély Lénárd polgármester Ábel Attila alpolgármester-főpropagandistával együtt mély homályban hagyja, hogy egy-egy rászoruló mennyi burgonyát vihet haza. Azt azonban csupa nagy betűvel közlik, " LAKCÍMKÁRTYA" kell a kérés teljesítéséhez. Azt már tudjuk, hogy egy tál lencséért mit lehet kapni cserébe'. Csepelen hamarosan az is kiderül, mit kérnek egy kiló krumpliért a kerületi kegyelmes urak...?

Nagy Imre miniszterelnök beszéde 1956. november 4. hajnalán a Kossuth Rádióban 5 óra 20 perckor: „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!”

A szocialista vezetésű XIII. kerületi önkormányzat nem szeretné az összes, iskolához tartozó vagyonát átadni az államnak. Ezért négy iskolát társasházzá nyilvánítanak, hogy megmentsék az uszodákat és tornatermeket. Hagyja ezt a kormány? És mit jelent, ha társasházba járnak a gyerekek?

„Anya, ma kaptam egy ötöst a társasházban!” Ez a mondat feltehetően a jövőben nem fogja elhagyni egyetlen angyalföldi gyerek száját sem. Pedig nagyon úgy néz ki, hogy több száz XIII. kerületi diák papíron nem iskolába, hanem társasházba fog járni.

A XIII. kerületi önkormányzat ugyanis egy elsőre meglepőnek tűnő lépésre szánta rá magát a legutóbbi képviselő-testületi ülésén: négy iskolát társasházzá minősít át.

A Tóth József MSZP-s polgármester által jegyzett előterjesztés szerint azért van erre szükség, mert

Sok a szegény ember hazánkban. Ha a köztéri padok mellett elhaladok, nap mint nap látom az ott fekvő, vagy üldögélő hajléktalanokat. Ez az egyik véglet, miközben az utakon végeláthatatlanul robognak a drága autók.

Ha a gyalogátkelőhelyen át akarok menni, jól meg kell fontolnom, mennyire húzódjak vissza az útpadka szélétől, hogy ne tudják rám fröccsenteni az útszéli tócsát. E

Egyesek mintha örömüket lelnék ebben. 

Tóth Antal (Népszava)

Csütörtökön tartotta rendes ülését a csepeli képviselő-testület, melyen a fideszes többség több ellenzéki képviselő tiszteletdíját részben vagy egészben megvonta. Az indok igazolatlan hiányzás, illetve a döntéshozatalban való részvétel elmulasztása. Én azt kértem a vitában, hogy kerüljék a kettős mérce alkalmazását és a szeptemberi testületi ülés elmulasztása miatt maguktól is vonják meg a fizetés egy részét, de ezt természetesen nem fogadta el Borbély Lénárd és a Fidesz.
 

Október végi ülésünk másik, számomra fontos kérdése az az általam ismét benyújtott előterjesztés volt, ami a csepeli klímastratégia kidolgozására vonatkozik, és amit tavaly már egyszer nem vettek napirendre. Akkor az is indok volt, hogy csak az ülés után lesz a decemberi nemzetközi klímacsúcs, ezért idő előtti a döntés. Abban bíztam, hogy most már meg tudjuk vitatni az ügyet, hiszen a klímaváltozás elleni küzdelemben közhelynek számít, hogy vészesen fogy az emberiség ideje, hogy eredményt érjen el.

Sajnos a polgármester megint nem akarta tárgyalni az előterjesztést, ezért az ülés elején kértem, hogy külön szavazzunk erről. Röviden megindokoltam, hogy

Hudák Jánostól tudom, hogy a csepeli Képviselő-testület Fideszes többsége (Hudák bátor tartózkodása mellett) megszavazta, hogy azoknak a képviselőknek, akik szeptemberben nem vettek részt a Kt. üléseken, fele tiszteletdíjaikat elvonják. Mint a naiv Hudák kolléga, más is gondolhatja, hogy rendben van ez így! Aki nem dolgozik ne is egyék, aki nem jár kt. ülésre ne is kapjon tiszteletdíjat.

Érdemes viszont a dolgot alaposan, hegyiről töviig megvizsgálni! Vajon ez a probléma miért is vetődik fel. Hudák kollégának valószínűleg nem tűnik fel, hogy sem az ő, sem a többi ellenzéki képviselő hozzászólására az ellenzéki sorokból soha semmi reflexió nem érkezik. Üveges tekintetek és gépies (gombnyomogatás) mozdult a válasz. Csak és kizárólag Borbély Lénárd, - az ő szellemi színvonalán - élcelődik, de tartalmi választ nem ad a felvetésekre. Annál többet sértegeti, provokálja az ellenzéki felszólalót. Magam elég gyakran és köntörfalazás nélkül, érthetően mondom el a

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól,
Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból,
Aki barát, de lehet még ellened is,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Ötvenhat még nincs olyan messze, hogy politikai, néplélektani, és történelmi közegben az objektivitás küszöbéig is elérjen. Vannak emberek, akik  gyermekként szerezek életre szóló élményt az akkori eseményekről. Egy kisgyerek sérülékeny és védtelen! Ezért gyakran megijed a szokatlan hangoktól, látványtól, élőlényektől, betegségektől és számtalan más dologtól. Hogy ne félne a fegyverek ropogásától, a bombák robbanásától, a lövegek süvítésétől! És mennyire félhet akkor, ha legfőbb támaszának és védelmezőjének a szülőjének félelemtől reszkető arcát látja. Tegyék hozzá azt a kegyetlen valóságot, hogy ezt a támaszát meggyilkolják...

Többek között ezt írja közösségi oldalán megjelent cikkében Horváth Gyula. A publicisztikát változtatás nélkül ajánljuk olvasóink figyelmébe: