Az elítéltekkel ugyanazt a sunyi játékot játsszák, mint a hátrányos helyzetű iskolásokkal. A hivatalos dokumentumok kirakati részébe beírják az európai elveket, a konkrét intézkedésekkel pedig megtagadják őket.
A rossz helyzetből induló gyerekeket deklaratíve integrálni akarják, igazából pedig mindent elkövetnek elszigetelésük végett, minden lépést és törekvést elsöpörnek, ami az integrációt szolgálja. A büntetés-végrehajtási kódex tervezete rögzíti: a legfőbb cél, hogy az elítélt be- (vissza-)ágyazódjék a társadalomba. Ehhez a célhoz akkor kerülhetünk a legközelebb, ha az elítélt társadalmi rehabilitációs intézményben érzi magát, melynek feladata az ő életének a rendbe hozása, felemelése; ehhez minden egzisztenciális és pszichikai segítséget megkap, az élet- és munkakörülményeit, a programjait, a külső kapcsolatait, a kötelmeit úgy alakítják, hogy azok minél jobban hasonlítsanak arra az életre, amelyet odakint élniük kellene.