Amint az várható volt, a hazai ellenzék szétesése és demoralizálódása után a kormányellenes megmozdulások immáron konkrét szakpolitikai problémák mentén szerveződnek.

(A most következő Beck Tamás írta cikkben megjelenő vélemény nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy olvasóink ezt az álláspontot is megismerjék.)

Nagy Imre mártír miniszterelnök    66 évvel ezelőtti rádiós beszéde az 1956-os forradalom és szabadságharc sorsát  megpecsételő, november 4-én kezdődött szovjet fegyveres inváziót idézi fel. 

A hatalmas túlerő csak többnapos utcai harcban tudta  felszámolni a szabadságharcosok ellenállását a Széna térnél, a Corvin közben, Óbudán, Kőbányán, a VIII. és a IX. kerület több helyszínén, végül november 11-én Csepelen is. Magyarország Kormánya 2001-ben nyilvánította Nemzeti Gyásznappá november 4-ét.

Ma, az idei november 4-ei Nemzeti Gyásznapon is az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjaira emlékezik az ország.  Történelmi tények, további részletek:

Az 1956-os forradalomnak a dicsőséges Szovjetunió általi leverése emlékére ma nálunk elvileg nemzeti gyásznap van, a kérdés csak az, hogy az Országház előtt hogyan lehetne félárbócra ereszteni a nemzeti lobogót olyan trükkösen, hogy a dicsőséges orosz nemzet legfőbb ura, Putyin úr erről ne értesüljön. Mert ha megtudja, még a végén összevonja a szemöldökét.

Márpedig az ő homlokredőinek tektonikus mozgását egy szibériai tigris is megérzi, nemhogy egy olyan szélkakas kis ország, mint amilyen mi vagyunk. Az oroszok leverték két szabadságharcunkat, ránk küldték Rákosiékat, ideglenesen megszálltak minket negyven évre, ennek ellenére most kétrét hajlunk a gyönyörtől, ha a Kreml ura a felséges tekintetét reánk veti.

Kezdem azt hinni, hogy Ady úrnak nem volt igaza azzal a kompország hasonlatával. Kicsit túlbecsült minket. Hiszen

Kísértet járja be Csepelt...

Kíséret nélkül, csak az udvari fotóssal vándorol a kerület útjain. Úgy tűnik egyre magányosabb Németh Szilárd Csepelen, már a támogatók, a párttársak sem koszorúznak vele.

Legutóbb az Aradi Vértanúk Napja alkalmából helyezett el egy szál magában, egy szál virágot a Szentmiklósi úti kanyarban lévő emlékhelynél, előtte pedig dr. Urmánczy Nándor csepeli szobránál „koszorúzott”, szintén egyedül.

A helyi önkormányzati vezetés őszi koszorúzási programjain már részt sem vett.

Érteni véljük Németh urat, hiszen köztudott, hogy

Presser és Zorán a közös dalukkal a 70-es években már megidézték 2022-őt, amikor fülbemászóan megkérdezték: „Mi is kéne még?”. Ez a Zorán a jövőbe látott: „Sok használt szöveg kellene, mely kifordítható,/ És ráhúzható minden rosszra, hogy lássuk, milyen jó.”

Megkaptam. Már csak ez hiányzott, de tényleg. Infláció, forintromlás, tanáralázás, rezsiszámla, és most még ez is. Nem a Covidot kaptam meg, az már, köszönöm, megvolt, hanem a Nemzeti Konzultációt. Igaz, az is megvolt már párszor, ez éppen a tizenegyedik. A skarlátot is háromszor kaptam meg gyerekkoromban, pedig azt állítólag csak egyszer szokás. A Nemzeti Konzultációtól legalább nem megy föl a lázam, ez is valami.

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól,
Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból,
Aki barát, de lehet még ellened is,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

"Ha csakis a most van, akkor nem számít már semmi más, hiszen nem ránt vissza a múlt, nem ragad el a jelen és nem csábít a jövő. Pedig milyen fontos a múlt. De elmúlt. Csak a most van. És nincs jövő."

Pedig mennyire szurkoltam neki. Pedig mennyire tudtam, hogy így lesz. Pedig milyen nagyra becsültem. Pedig soha nem mondtam neki. Pedig milyen sokszor találkoztunk.

Pedig mondhattam volna neki ezt-azt a bennünk lakozó sötét erőkről. Pedig mennyire nem akartam neki tanácsokat adni. Pedig mennyire szerettem volna. Pedig nem lett volna semmi haszna. Pedig akár meg is fogadhatta volna.

November 1. és november 2. október utolsó napjával együtt a rendszerváltás óta minden évben éket ver az emberek közé mifelénk. A harsány, boszis, zombis, koporsós, ijesztgetős halloween áll szemben töklámpásaival az áhítatos, csendes, szomorkás mindenszentekkel és halottak napjával. 

Az előbbit sokan kommersz eszetlenségnek, tiszteletlen ökörködésnek tartják. Na és tájidegen ünnepnek, amely húsz-harminc éve kéretlenül kezdett rátelepedni az őshonos, emelkedett, keresztény mindenszentekre, ezért a Valentin-naphoz hasonlóan zsigerileg elutasítják a Nyugatról átszivárgott, idegenszagú fesztiválozást.

Töklámpások - Fotó: Balogh Zoltán / MTI

Pedig az eset éppen fordítva történt: az ősi kelta halloween (all hallows’ evening, ami szó szerint minden szent estéjét jelenti) pogány ünnepét próbálta elhalványítani a katolikus egyház a saját mindenszentek napjával. IV. Gergely pápa 835-ben rendelte el, hogy ezentúl Szűz Mária és a mártírok emléknapját ne május 13-án, hanem október 31-én ünnepeljék a hívek. Ebből később november 1. lett, amit megtoldottak még egy nappal, a halottak napjával november 2-án.

A nélkülözhetetlen töklámpások sem mostanában gurultak hozzánk. Habár a

"Őrzöm az emlékedet, a könyveidet, boldog vagyok, hogy ismerhettelek..."

Tán úgy kezdődött, hogy a fiam közös nyári táborba járt Gyuri lányaival. Vagy az édesanyám ismerkedett össze valahol Gyuri feleségével, Zsuzsával. Bárhogyan is: barátság született, családi, szoros, tartós barátság, gyakori telefonálásokkal, eszmecserékkel, találkozásokkal.

Amiben komoly szerepet játszhatott, hogy Gyurinak és anyunak volt egy közös tulajdonságuk: kevés embert engedtek igazán közel magukhoz, s aki hibázott, ritkán kapott tőlük második esélyt, képesek voltak egy életre megharagudni bárkire.

Pontosabban, gondoltam én, szerény személyem annyiban kivétel, hogy anyu nekem akármit megbocsátana, hiszen

2019. október 21.: „Átadták a felújított tüdőgondozót...A felújítást augusztusban kezdték el, miközben a tüdőszűrő a Tóth Ilona rendelőintézetbe költözött... Felújították az intézmény összes helyiségét..." - 2022. október 19.: "Költözik a tüdőgondozó..."

„A tüdőgondozó 2022. november 2-ától a Csikó sétányon lévő rendelőbe költözik…Az áthelyezésre egyrészt az épület korszerűtlen fűtése miatt kerül sor,  ….másrészt pedig a jövő tavasztól – az Egészséges Budapest Program keretében – induló felújítások is indokolják…” - olvasható a fideszes kerületvezetők szócsöveiben elhelyezett közleményekben.

Az elmúlt öt évben már többször is találkoztunk a tüdőgondozót érintő hasonló bejelentésekkel, ígéretekkel. Nézzük időrendben a tényeket:

2017. május 26: „Gépekkel együtt újul meg a csepeli tüdőgondozó….A tervek szerint átköltöztetik vagy felújítják a csepeli tüdőszűrőt és tüdőgondozót, ezért nem kell már sokáig elviselni a jelenlegi körülményeket.” https://www.csepel.hu/hireink/kozerdeku/item/10163-gepekkel-egyutt-ujul-meg-a-csepeli-tudogondozo
2018. július 14: „Borbély Lénárd: Elköltözik a csepeli tüdőszűrő, megújul a tüdőgondozó. A csepeli önkormányzat július 14-i döntése alapján a kerületi rendelőintézetbe költözik a tüdőszűrő, a tüdőgondozót pedig az eredeti helyén teljesen felújítjuk….. Már polgármesteri programomban ott volt a tüdőszűrő és a tüdőgondozó rendbetételének

Nem értek én az inflációhoz meg ezekhez a kacifántos szavakhoz. De ahhoz igen, hogy Tállai államtitkár úr milliárdokról beszél, ami valójában nekem 7650 forint, neked 5400. Meg, hogy januárban a kenyér 450 forint volt, most meg 700. Ugye jól számoltam, hogy ez 30 százalékkal több?

Olyan szépet álmodtam Erzsikém arról, hogyan ünnepeljük majd meg az arany lakodalmunkat. A Tállai államtitkár tehet az egészről. Tudod, ő beszélt arról, hogy 240 milliárd forint pluszpénzt folyósít az államkincstár a nyugdíjasoknak novemberben. Így mondta pontosan, nem?

Mikor fog robogni az úthenger a Táncsics Mihály utcában? 2021. június29.: „Kormánytámogatásból futja a Táncsics Mihály utca és még 12 másik útszakasz felújítására” – olvashattuk a kerületvezetői ígéretet tavaly a helyi sajtóban. - 2022. október 25.: „Elindul a Táncsics Mihály utca felújítása” – írta ugyanaz a kerületvezető a saját fb oldalán. Ebből az ígéretből végre valahára már lesz valami?

Rendben, örülhetnénk az újrázott polgármesteri bejelentésnek, ha nem tette volna hozzá Borbély Lénárd:  

„A Fővárosi Önkormányzat 2020-ban az összes fejlesztési forrást elvonta a csepeliektől, a pénzt pedig más budapesti kerületek között szétosztották. Ez egy tényállítás.”

Az is tényállítás, hogy a polgármesteri szövegből valami kimaradt. Például, hogy Orbán Viktor fideszes kormánya „az elmúlt három évben 164 milliárdot vont el a fővárostól”! Miért kell ezt elhallgatni?  https://rtl.hu/belfold/2022/10/15/karacsony-a-kormany-164-milliard-forintot-vont-el-budapesttol Ráadásul az elvont pénz nagy részét visszaosztotta a fideszes

Szabó Timea nevezte először „Lex Megdöglesz”-nek az új törvénymódosítást, azóta így emlegetjük. Azt, amelyben az állam lényegében kivonul a szociális felelősségvállalásból. A fél lábát, pontosabban a fél lába kisujjának hegyét talán otthagyja, de a korábbi alapelv törölve. Mármint az, hogy „a szociális ellátás feltételeinek biztosítása -az egyének önmagukért és családjukért, valamint a helyi közösségeknek a tagjaikért viselt felelősségén túl- az állam feladata”.

„Ezt a munkát csak gyűlölni vagy szeretni lehet. De ha egyszer valaki megszerette, az sohase gyűlöli meg” (Siemens–Martin-acélgyártás betétanyag adagolása)

Ma már a martinüzem hűlt helyét is nehezen találná meg, aki azt keresi a volt Csepeli Acélmű, a későbbi Vasmű, az egykori Csepel Művek kerítésén belül.

Negyvenöt éve, amikor a Képes Újság riportere beszélt az onnan kikerülő termékekről, egészen más volt még a helyzet: „Kell a martinacél, az elektroacél, a vasöntvény, az acélöntvény, a kovácsolt és sajtolt acéltermékek. A MÁV valósággal sír és rimánkodik sínekért, alátétekért, hevederekért, tartó-, rúd- és idomacélokért. Az építőipar szinte ’eszi’, az acélhuzalt, a gázosok, a vizesek és a csatornások pedig a csöveket, csapokat…” -közölte a riporter, majd többek között ezt írta:

„A ’leggazdagabb’ magyar kohász, Angeli István Csepelen dolgozik. Tizenkét gyermek apja, tíz fia és két lánya van, így fogalmaz:

Egy hónapos eltiltást kapott Ricardo Moniz, a ZTE színesbőrű vezetőedzője, mert a pályára belépve jelezte a játékvezetőnek, hogy a Honvéd szurkolói huhogással provokálják a zalaiak kongói futballistáját. Kész szerencse, hogy Christian Eriksennek Eb-mérkőzésen és nem magyar bajnokin állt meg a szíve. Itthon az MLSZ logikája szerint várni kellett volna az életmentéssel, amíg megáll a játék vagy egy hónapra eltiltották volna a dán játékoshoz azonnal, játékvezetői engedély nélkül pályára rohanó csapatorvost.

Csak szavakkal harcol a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) a rasszizmus ellen, a tettei ugyanis egészen mást mutatnak. Az MLSZ azt állítja, hogy minden lehetséges eszközzel, rendkívüli szigorral lép fel minden rasszista megnyilvánulással szemben.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy

Békaperspektívából nézve minden másként látszik. A csepeli önkormányzat eddig ismertté vált intézkedései azt mutatják, hogy az önkormányzati intézmények esetében még a Csepeli Strand „bezárásának” sincs köze az energiaáremelésekhez. Állítólag...

Németh Szilárd a „kiemelkedően sikeres energiapolitikával” dicsekszik, a kormány képviselői az EU sok országánál alacsonyabb energiaárakkal büszkélkednek naponta. Nem zavarja őket, hogy miközben Orbánék már júliusban energia vészhelyzetet hirdettek, Gulyás Gergely a kormányinfókon az energiaár-emelkedésről beszélt. Néhány megjegyzés:

 > Szerintünk az energia többletfogyasztásáért felszámított kétszeres, illetve hétszeres árak, egyes önkormányzatok, cégek, intézmények, alapítványok esetében pedig a 16-17 szeres távhőemelés átírja „alacsony” magyarországi energiaárakat. Arról nem is beszélve, hogy

Annyi előnye mindenképpen van a nemzeti konzultációnak, hogy a benne résztvevő csókosok ismét kormányzati milliárdokhoz juttathatók. Az egész akció ára a HVG becslései szerint 6 és 10 milliárd forintra tehető, hiszen a 8 millió drága boríték kikézbesítése mellett zajos tévé- és videóreklám kampány is folyik, no meg az országot is teleplakátozták a hírhedt bombás plakátokkal.

Nem tudom, jártak-e mostanság a levélszekrénynél és megnézték-e, hogy mi van benne?

"Jóska! Levelet hozott a póóósta!"

Bizony levél jött, egyenesen magától a miniszterelnöktől, Orbán Viktor aláírásával. Szóval elgondolkodtak rajta, hogy mégis, mi értelme van ennek az egész nemzeti konzultációs hercehurcának? Megmondom röviden: az égvilágon semmi!

Hogy miért? Egyrészt azért, mert a

„Vele, a Fidesz egyik prominensével is megtehették ezt a csúfságot! Amikor ő volt alvezéri helyzetben (2010-után) folyamatosan - és zokszó nélkül - rúgta ki más családok tagjait. Ha tetszik: politikai meggyőződésből tisztogatást csinált. Önként és dalolva kegyetlenkedett!”

„Mindenki tudja Magyarországon, hogy a ’szent és sérthetetlen’ kifejezés a fideszes terminológiában a családra érvényes! Azt mostanában azonban egyre többen kezdik felismerni, hogy nem minden családra, csak a Fidesz prominenseinek családjára vonatkozik az alapvetés. Most például itt van ez a ’szerencsétlen Völner’, akinek még a fia vagyonát sem tisztelik a hatóságok. Az utcáról szállíttatták el szegénynek a kocsiját!

Ez aztán tényleg mindennek a teteje! Sír is Völner, siratja a fiát! Fel is háborodik vele a Fideszt vezérlő kompánia nagy része! A vizsgálatok ilyetén való elburjánzása ugyanis alapjaiban rengetné meg a vagyonosodási elveiket. Mert, mint láthatjuk: Orbán vagyonbevallása szerint szegény, mint a templom egere: csak a felesége, a testvére, meg a gyermeke(i) gazdagok. Az apja, veje és barátja milliárdosok! Lázárnak már évekkel ezelőtt a négyéves gyereke vagyonosabb volt, mint jó néhány munkában megöregedett ember, ebben a hazában. „Akinek semmilye sincs, annyit is ér”

Csepelen maradva, láthatjuk a

Az ifjú Orbán Viktor hasonlatos volt ahhoz az orvostanhallgatóhoz, aki kizárólag azért vett anatómialeckéket, hogy ismereteit majdan szervkereskedőként kamatoztathassa. Olybá tűnik, mintha miniszterelnökünk is abból a célból szerzett volna jogi diplomát a Bibó István Szakkollégium tagjaként, hogy a távoli jövőben egy egész jogállamot lebonthasson, autokratikus törekvéseinek pedig a jogszerűség látszatát kölcsönözhesse.

A 2010-ben teljhatalomhoz jutott Orbán hamar megtagadta a hatalmi ágak szétválasztásának alkotmányos elvét, illetve az igazságszolgáltatás függetlenségének követelményét. Először köztörvényes ügyek jutnak eszembe. A vörösiszap-katasztrófa után maga a kormányfő jelentette be a törvényhozásban a felelősök letartóztatását, mire az Országgyűlésben tapsvihar tört ki. (Nem tudom elhessegetni az asszociációt: a „hosszú kések éjszakáját” követően a Führer is a német parlamentben jelentette be a bírósági eljárás nélküli leszámolásokat, mire a megrettent képviselők ugyanígy vörösre verték a tenyerüket!)

„A válságot Csepelen nem a megnövekedett energiaszámlák, hanem a korábban felelőtlenül és esztelenül elvégzett hangulatjavítónak mondott „fejlesztések” okozták. Ezek semmibe vették a kerület fenntartási képességeit és kizárólag a polgármester egojának növekedési igényét szolgálták. … A polgármesteri hivatalt nem a fotón látható régi Rákóczi Iskolával bővíteni, oda a polgármesternek az adófizetőktől hermetikusan elzárt rezidenciát építeni, valamint a polgármesteri „kabinet” -nek és más tiszti szolgáinak luxusirodákat és szolgáltatásokat nyújtó helyeket kialakítani, hanem ezt az épületrészt értékesíteni kellett volna. A strandot nem télre bezárni, hanem azonnal visszaadni a fürdőigazgatóságnak kellett volna… A kerületünknek juttatott hatalmas állami pénzeket nem különböző támogatásokra, állami, egyházi és határon kívüli szervezeteknek kellett volna a haverokkal átjátszani, hanem az itteni problémákat kellett volna megelőzni.” Többek között így reagált Borbély Lénárd polgármester nem rég ismertetett gazdasági megszorító csomagjára Horváth Gyula ellenzéki (DK-s) önkormányzati képviselő, akinek markáns véleményét az alábbiakban ismertetjük:

„A csepeli polgármester facebook oldalán arról adott tájékoztatást, hogy milyen intézkedések megtételét kezdeményezi a közelgő tél és a nyakán lévő belső gazdasági, pénzügyi válság elkerülése miatt. Valljuk meg, hogy intézkedési tervre, és a kerület teljes gazdálkodási átalakítására már régen sort kellett volna keríteni. A helyzet már régen rossz Csepelen! Ez az energia áremelkedés viszont teljesen padlóra küldte ezt a centralizált egyszemélyi vállalkozásként kezelt, kiskirályságnak tekintett konstrukciót.

A válságkezelésre kiadott direktíva,

Megspóroljuk Önöknek a fáradságot: pontról-pontra végigmentünk a szankcióellenes nemzeti konzultáció álkérdésein. Finoman szólva is jókora csúsztatások vannak benne: gyakorlatilag egyetlen, kérdésnek sugalmazott állítása sem igaz. Az orosz terrorállam ellen bevetett nemzetközi szankciók közvetlenül nem befolyásolják a magyarok életét.

Ugyanakkor az immáron szélsőségesen oroszpárti, nyugatellenes magyar kormányzati politikának nem látszik, hogy különösebb gazdasági vagy politikai haszna lenne, ám annál többet árt Magyarországnak. De akkor mi értelme van ennek az