Marci okos, tehetséges és szorgalmas, kiskamasz kora óta tudja mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Érettségi eredményei kiválóak, madarat lehetett volna fogatni vele, amikor megtudta: az egyetemi felvételi sikerült.
Azon az estén a szüleivel is.
Érettségizett szüleivel, akik erejükön felül támogatták a család leendő első generációs értelmiségijét, heti kétszer átvitték a közeli nagyvárosba külön angolra, kifizették az informatikai tábort és összekuporgattak egy angliai nyelvtanfolyamra valót is.
Azon a boldog júliusi estén azonban még nem tudták, hogy Marci nem egyike azon szerencséseknek, akik kollégiumi elhelyezéshez jutnak. Aztán szembejött a valóság.
Ma Magyarországon a statisztikák szerint az egyetemisták mindössze ötödének jut elég férőhely a kollégiumokban, amelyek egy része ráadásul olyan körülményekkel várja a diákot, amelyek
Rideg volt, Királyerdei Művelődési Ház lett. „Királyerdőn nincsen mozi, étterem, és sokáig nem volt művelődési ház sem. A felszabadulás óta a meglevő iskola mellé csak egyetlen épült, mindkettő igen rossz állapotban van. Hat kilométernyi vízhálózat hiányzik, és sokáig rossz volt az áruellátás is.” - írta fél évszázada az újság
Mikor érti már meg ez az ország, hogy mi, mindannyian vagyunk a feketeruhás nővér, meg a kirúgott kölcseys tanárok, mi magunk vagyunk a három szál tűzifáért sittre vágott cigányok, a hatalom csahosai által patkánynak nevezett tüntető diákok?! Mi vagyunk a valóság felmutatása miatt utcára tett Népszabadság újságírói, az ellopott Index szerkesztői, meg a majdnem elhallgattatott Klubrádió munkatársai.
Erről nem szól a CSH. A kerületi fideszesek változatlanul csak hallgatnak, bólogatnak és gombot nyomogatnak érvelés helyett a kt-ülésen. A színfalak mögött viszont helyezkednek, vezéreikhez alkalmazkodva marják egymást. A Hírmondóban most sem jutott hely a valódi gondok bemutatására
Magzati szívhang meghallgatásával büntetné az Orbán-kormány az abortuszra kényszerülő nőket. A szavakban „demográfiai kormányzást” hirdető kabinetnek ugyan meglennének az eszközei, hogy nagyobb kedvet csináljon a gyermekvállaláshoz, de csak a szélsőjobbnak szóló látszatpolitizálásra futja.
Az aradi vértanúk Barabás Miklós litográfiáján:
Szóval Orbán nem bölcs, nem különösebben előrelátó, lehet hogy fél is kicsit tőle, hogy megnő az orra a sok hazugságtól. De mit tehet, a népe szereti ezt, és a népért tűzön-vízen át (nyolcmilliárdért+ áfa filmet is készít erről az igazmondásáról elhíresült Rákay Phililip ).
Mindennek Móricka az oka. Ő terrorizálja Csepel mai vezetőit. Más magyarázata nem lehet annak, ami mostanában a Szent Imre téren történik. Miként a viccek egyik főszereplőjének, Mórickának, úgy a csepeli önkormányzat fideszes vezetőinek is az ő áldásos és áldatlan tevékenységüket bíráló szóról ugyanaz jut az eszébe. A lényegi különbség: amíg Mórickának – jól tudjuk – állandóan a pajzánkodáson járt az esze, addig a megsértődött, dühöngő, szegény kerületvezetőknek a kommunistákon és a visszafelé mutogatáson. Kommunistáznak és visszafelé mutogatnak úton útfélen.
Bencsik András, Csepel díszhuszára megy majd az élen, kezében a hadüzenetet lobogtatva. Persze csak a béke kedvéért.
Elgondolkodtató, hogy Csepelen több hónappal a gazdasági válság beköszönte, az önkormányzatok pénzügyi ellehetetlenítése, az infláció elképzelhetetlen ütemű növekedése és két hónappal a rezsiharc bukása, az energiaárak emelkedése után, a kerületi polgármester és társaága még mindig semmitmondó lózungokat pufogtat...
"Szerdán lehet, hogy kiderül, téved Pintér tábornok és oktatásügyi ítélet-végrehajtó sleppje, mert a meghirdetett tüntetéseken nagyon sokan tiltakoznak majd a pedagógusokkal is szolidárisan. Ha igen, akkor van remény. Ha nem, akkor pedig: Tábornok úr, alázatosan jelentkezem a seggbe rúgásomért."
A pedagógusok számának csökkenése, az energiaárak és az infláció negatív hatásai, a pedagógusok társadalmi és anyagi megbecsültségének hiánya, illetve az emiatt növekvő elégedetlenségek kerületvezetői lebecsülése, megnövelhetik a csepeli óvodák belső feszültségeit. 
Kérdések rezsiemelés és fűtéscsökkentés eközben. "Vitya, imádod a futballt, általad teli az ország pályákkal, el tudsz annál szomorúbbat képzelni, mint hogy hónapokig üresek ezek? Sehol egy bazmeg, sehol egy gólöröm?! Te sem akarhatod ezt! Megértem, hogy nem építhetsz minden pálya fölé sátrat – jut eszembe: tényleg nem?; biztosan jó biznisz lenne valamely barátodnak –, így viszont mi a megoldás?"
Díszvendégek. Az épülő Jedlik Gimnázium pénteki, válogatott közönséggel megtartott bokréta ünnepén állítólag ott volt Borbély Lénárd csepeli polgármester is. Igaz, a díszvendégek között nem jutott hely számára, és szóhoz sem jutott, mert nem adtak neki...
"Röpke negyedóráig tartó internetes keresés után találok tíz-tizenöt remekül hangzó hirdetést, amelyek mindegyike gyors, precíz, megbízható munkát ígér. Napokig tartó telefonálgatások után sikerül találni egy szakit, aki megígéri, hogy két hét múlva esetleg (!) meg tudja nézni a helyszínt, de magát a munkát esetleg (!) csak másfél hónap múlva tudja beütemezni."
Itt a belépés ingyenes volt, de a kilépés viszont sokszor bizonytalan...„— Apuskám! Akarod, hogy szájon törüljelek? — Csattan a pofon, fél perc alatt az egész társaság a földön hempereg. Mindenütt kiömlött ital, összetört poharak, bagószag. Székek recsegnek, asztal dől össze nyögve egy rádobott test súlyától. Kis idő múlva itt a rendőrség, igazoltatások, néhány bortól gőzös arcú ember kissé kijózanodva, lehajtott fejjel takarja el szakadt ingét. Aztán kényelmetlen csend — és pár nap múlva kezdődik elölről...” Ezzel a rejtői fordulattal, az ötvenes évek végét és a hatvanas évek elejét megidéző életképpel kezdődött Csepel egyik nagy vendéglátóipari szórakozóhelye, a Rákóczi étterem „megtéréséről” szóló riport
Ahhoz ez a csapat még félhalottan is érteni fog, hogy mások kínjából politikai hasznot húzzon. Most divat szívhangokat hallgatni: akárhogy fülelek, ennek a kormánynak nincsenek szívhangjai. Szív nélkül nehéz is ilyesmit produkálni, szívműködésnek pedig nyoma sem volt, amikor hajléktalanokkal, rokkantakkal, menekültekkel szemben eljárt. Miért pont azokon esne meg a szíve, akik az önkormányzatok elvérzésével gondoskodás nélkül maradnak?
A krumpli és az alma kampányszerű osztogatása már nem fog segíteni. A polgármesternek tenni kell valamit a csepeliek ezreit, a családokat érintő energia áremelkedés, infláció hatásainak kivédése, a várhatóan erősödő szociális feszültségek csökkentése érdekében
Mostanában nem ritkán 15-20 percnyi várakozásba telik, mire sikerül hozzájutni az áhított, rezsimcsökkentett 95-ös benzinhez
Négy hónapos szünet után tart ülését ma reggel 9 órakor az önkormányzat képviselő-testülete, a Szent Imre téri polgármesteri hivatalban. Sok feladat dől el ma itt, de sok csepeli kérdés maradhat válasz nélkül is...
Kevés olyan éles tekintetű államférfink van, mint Szijjártó Péter: „világossá vált, hogy az esztendő végére a kormány elvesztette a kontrollt az országban zajló folyamatok felett. Ezt az is mutatta, hogy a nagykereskedelmi árcsökkentés ellenére nő az áram ára, és a sztrájkok miatt kialakult helyzet kezelésére is képtelennek bizonyult a kormány.”