Az önkormányzatoknak küldött állami ultimátum egyszerű: aki odaadja ingyen a teljes víziközmű vagyonát, annak segítenek, a többit sorsára hagyják. A sarokba szorított önkormányzatoknak még azt a feloldozó érvet sem adják meg, hogy garantálják a folyamatos ellátást. Nincs garancia semmire...
Túl sokat fogyasztottak – indokolta a településeken júliusban kialakult ivóvízhiányt az ellátásáért felelős cég. Hiába járatták maximumon a rendszert, nem volt elég; hát még mi lenne akkor, ha beüt egy műszaki hiba. Márpedig az elég gyakori a víziközmű cégeknél. Az ivóvízellátó rendszerek 86 százaléka már évekkel ezelőtt kockázatos minősítést kapott.
A Fidesz-közelinek számító Századvég évekkel ezelőtt felhívta a kormány figyelmét: ha az ágazat nem jut hozzá a szükséges forrásokhoz, egyre sűrűbbé válnak a műszaki problémák, amelyek elhárítása a képzett, de alulfizetett munkaerő elvándorlása miatt egyre hosszabb ideig tart majd. A szolgáltatási színvonal romlása pedig
A január óta folyó Hollandi úti ifjúsági táboros ügyben a közvéleménykutatásnak csúfolt felmérés után egyszemélyes, konkrét terveket, beruházási költségeket nem ismertető polgármesteri (nem testületi) döntés után elindult a kivitelezés: először letarolták a tábort, majd elkezdődött az alapozás. Hogy mindez mennyibe kerül várhatóan, arról, eddig egy sor nem jelent meg a csepeli fideszes médiában, így a CSH-ban sem. Miért nem? Titkosították?
"Faék egyszerű üzenet, miszerint ennyi okos, tanult nő már veszélyes, jó lesz megfékezni ezt a csillapíthatatlan tudásszomjot, önmegvalósítási vágyat, mert a végén se házasság, se gyerek..."
Rövid volt a szalag? Németh Szilárdnak itt már nem jutott hely
Pityuka bolti eladónak tanul. Alkalmazott lesz egy nagyobb élelmiszerboltban. Pityukának van egy álma: a saját kisbolt. Pityuka Nyugatra megy, szállodát takarít, spórol. Pityuka évek múlva hazajön.
Folytatódik a mese, de a helyi fideszes vezetés sem tudja mi várható a csepeli HÉV ügyében a következő években. Az évtizedes hitegetés helyett ezt egyszer végre őszintén be kellene vallani!
Beszédes a Szent Imre téri hallgatás. Csepelen nincs lehetőség a rezsinövelés károsultjainak segítésre? Ideje lenne már – 12 év után –, a folyamatos kampány, önreklámozás és a hatalmi harcok helyett, valóban a csepeli emberekkel, Csepel jövőjével foglalkozni. A rideg valóság kopogtat: vége a rezsihazugságoknak
Csepel, Kossuth Lajos utca. Az itt élőknek ki fogja elmondani, hogy mi vár rájuk? Kiderült, távhőtrükkre készül a kormány: ugyanannyiért „kevesebb” meleget adna. Ha árat nem emelhet, akkor a lakásokhoz eljuttatott hőmennyiséget csökkentené a kabinet. Lefordítjuk: emelik az árat.
A DK hétvégi bejelentései után, hogy Dobrev Klára árnyékkormányt alakít, változatlanul megmaradt a kérdés, elhiszik-e a magyar választópolgárok egy vagy több pártnak, hogy ha holnap elegendő szavazatot kapnának a Fidesz-kormány leváltásához, akkor valóban tudnák-e, hogyan lehet Orbánéknál jobban vezetni ezt az országot.
Az e heti drámai események után úgy látszik, továbbra is együtt kell élni a helyi közlekedési káosszal. Csepel ugyanis erre az évtizedre lemondhat a HÉV-vonal fejlesztéséről, északi és déli továbbviteléről, a fejlesztési terv részét képező parkolóház megépítéséről, a csepeli vezetés új buszpályaudvar létrehozását is tartalmazó közlekedésfejlesztési álmairól.
Ötven éve még rendszeresen fordultak meg tengerjáró hajók a csepeli kikötőben. Innen indultak vagy ide érkeztek meg szállítmányaikkal a Föld sok pontjáról. Az 1960-ban vízre bocsátott tengerjáró Csepel nevét vitte világszerte. A Duna-tengerhajózás sorsát végül az pecsételte meg, hogy a folyami bárkák és a tolóhajók sokkal olcsóbban tudták az árut a Dunán eljuttatni, mint a viszonylag kicsi, de nagyszámú személyzetet igénylő Duna-tengerjárók
De akkor most legyünk brutálisan őszinték. Az jobb-e nekünk, ha bevágják az ajtót a magyar kormány orra előtt – „felőlünk csináljatok, amit akartok” jeligére –, vagy az, ha ráveszik a budai várban karmelitázó álszerzeteseket arra, hogy fogukat csikorgatva, de igazodjanak a közösség játékszabályaihoz?
Meglovasítás jó pénzért. Csepel négy pontján, az út mellett elhelyezett faragványokból nem igen látszik megújulás. Inkább látszik a nagyzási hóbort, meg a vezetői akarat ráerőltetésének a vágya a városra.
A Magyar Koraszülött és Újszülött Mentő Alapítvány felhívást tett közzé, hogy 9 millió forintot adományokból szedjen össze, különben nem tud a megszokott módon azonnal indulni, ha valahol egy koraszülött baba és édesanyja szorul gyors segítségre.
A konfliktusok megoldása helyett a kerületvezetők filmvetítéseket, kirándulásokat szerveznek. A csepeliek viszont a közéleti káosz című produkciót látva, tisztességes válaszok hiányában, csak nézhetnek mint a moziban…
A hangzatos ígéretek sem többek a szokásos mézesmadzagnál. Ami még csak nem is mézzel van bekenve, hanem az olcsóbb cukorsziruppal, hiszen még az sem biztos, hogy az EU cseppent valamennyit a mézescsuporból. Elvégre ott is látják a magyar kormányban ülő pufók és - látszatra legalábbis - együgyű Micimackók eddigi pusztítását.
Közönséges csepeli halandónak már most is egyre nehezebb bejutni a műszaki zárral és élő erővel bőségesen védett polgármesteri hivatalba. A nemzetközi helyzet azonban tovább fokozódik…Hány nappal előbb kell kérni a hivatali épületbe való bejutás lehetőségét? Kitől kell kérni?
Övé a Vár, miénk a lekvár? A Budai Vár palotanegyedében működött a Várszínház, a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár. Csupa közszolgáltató, szabadon látogatható kulturális intézmény. Az ember normális aggyal azt gondolná, ha valami a nemzeté, hát az ilyesmi hétszentség, hogy az. Ma már tudjuk, hogy nem az...