Ilyen az Orbán-csapat háza táján leginkább akkor történik, ha a Fidesz gyakorlatias gazdura választ keres valamilyen dilemmájára. Ilyenkor kicsit provokálja a sajátjait is, egymásnak ugrasztja őket..

Orbán  újabb kétharmados győzelme óta lényegében mindenki harcol mindenkivel. Az mondjuk logikus, hogy az ellenzék néhány hordószónoka nagy elánnal csépeli egymást, elvégre addig sem kell érdemben dolgozniuk. Viszont az Orbán-híveknél sem érezni a diadalt, helyette elindult valami házon belüli feszengés.

Részlet a 2014-es fideszes, Németh Szilárd-Borbély Lénárd kampány-ígéretből: „2x2 sávosra szélesítjük a Gubacsi hidat! A Corvin csomópont kétszintes lesz. Az M0-s felhajtó az autók és a kamionok számára a lakott területek elkerülésével is elérhető lesz, de végig felújítják a II. Rákóczi Ferenc utat, kerékpársávval és forgalomcsillapítással látják el.” – 2019-es ígéret már csak BL-tól: Hamarosan elkezdődik a Gubacsi híd teljes felújítása. Kerékpáros híd is épül a Kis-Dunán…”

Csepelen siker, siker hátán, ha a jól fizetett kerületvezetők és hűbéreseik önértékelését nézzük. Ha kedves olvasónk csepeli, és mégsem így látja, megnyugtatjuk, a hiba nem az ön nézőpontjában van.

Az önkormányzati vezetés két és féléves munkájáról tett közzé egy monológot Borbély Lénárd polgármester a saját fb oldalán, ahonnan azt fürgén átvette a csepel.hu is. Siker siker hátán.

A polgármester ezzel az önértékeléssel, bőven adott témát a helyi ellenzéknek, reméljük véleményüket rövidesen közölhetjük. Addig is, mielőtt eluralkodna rajtunk a „...megálljunk, Mert itt van már a Kánaán!” hangulata, olvasóink figyelmébe ajánljuk Borbély úrnak a 2019-es önkormányzati választások előtti ígéreteit, a Csepeli Hírmondóban hat hónapon keresztül (2019. 04.25-2019.10.02.) közölt cikkek alapján:

1) Két-három éven belül felújítják és meghosszabbítják a csepeli HÉV-et, megvalósul Csepel tömegközlekedésének fejlesztése. 

2) Öt éven belül leaszfaltozzák az összes belterületi földutat. Tervezés alatt van a gerincút teljes szakaszának folytatása és

Az Orbán-rendszer sminkmesterei jól bekenték púderrel a statisztika orrát. A hazai foglalkoztatásról szóló bombasztikus bejelentéseknél csak a kereseti viszonyainkat bemutató statisztikák érdekesebbek, hiszen amint egy független elemzőműhely vizsgálja ugyanazokat a számokat, máris halványabban pislákol a dicsfény Orbán és kormánytagjai feje fölött. Egyszer már megígérte a hivatal, hogy isten bizony, mostantól beleszámítja az átlagba az öt főnél kisebb vállalkozások alkalmazottainak bérét is, ha már a vállalkozási szférában foglalkoztatottak majdnem kétharmada ebben a körben dolgozik, de valami mindig visszatartja a nemzet statisztikusait ettől a lépéstől...

Amikor az a kérdés, hány külföldön munkát vállaló magyar tér haza, a statisztikusok mondanak egy számot, ami nagyjából 40 százalékban fals adat. Csak azt vizsgálják, hányan adták le a TAJ kártyájukat vagy kérték vissza, miközben ezt legfeljebb azok teszik meg, akik hosszabb időre rendezkednek be egy másik országban. Mindenki tudja, hogy rossz a szám, de mindenki csak legyint rá és hagyja.

Amikor az IPOSZ elnöke a lakossági szolgáltatások jövőjéről beszél, azt mondja, ha manapság egy 45 év feletti ács-tetőfedő vagy lakatos a háta mögé néz, nem lát ott senkit, nincs utánpótlás, lassan elfogy a szakma. A szakiskolák és a gyakorlati helynek használt

Ezen a héten több mint 30 hírportál és 5 TV-csatorna adott rövidebb, hosszabb tájékoztatást a múlt szombati tragikus csepeli ütközésről, a két halálos áldozatot követelő Széchenyi útca - Kassai utca kereszteződésben történt mentős balesetről. A csepel.hu-nak egy sorra sem tellett. Vajon miért?

Nem írhat a Csepelen történt halálos balesetekről a csepel.hu, az önkormányzat hivatalos honlapja? A kérdés azért jogos, mert a héten egy sort sem írt a honlap a május 7-én, szombaton történt halálos kimenetelű balesetről. A népszava.hu szerint „2022. május 7-én 22:43 perckor Budapesten a XXI. kerületi Széchenyi utca és Kassai utca kereszteződésében ütközött össze a megkülönböztető fény-és hangjelzést használó mentő és egy autó”.  https://nepszava.hu/3156157_mentoauto-szemelyauto-baleset-halalos-aldozat 

A halálos balesettel kapcsolatban olvasóink figyelmébe ajánljuk még az alábbi írást is:
https://varosikurir.hu/kunetz-zsombor-a-csepeli-mentos-baleset-margojara/ 

(Tavaly 3 halálos baleset volt Csepelen, idén ez a második, ugyanis az április 28-i Weiss Manfréd úti baleset sérültje időközben elhunyt.)   

Budapest nélkül nincs Magyarország. S ezen nem változtat az áprilisi választás eredménye sem. Működőképes közösségi közlekedés nélkül pedig összeomlik a város gazdasága, s vele az országé is. Ennek felismerését várják a kormánytól Karácsonyék. A bosszúvágy azonban nem észszerűségi kérdés. Jól mutatja ezt a 2019 óta Budapestre záporozó büntetőintézkedések sora, amelynek egyik következményeként a csőd szélére csúszott a BKV. Persze kellett ehhez más is.

A BKV sorsa meghatározza Budapest jövőjét. Az, hogy a kormány mit tesz, vagy nem tesz a főváros közlekedési cégével, nem csupán Budapest, hanem a körülötte lévő, 3,5 milliósra hízott régió létét is alapvetően befolyásolja: onnan naponta százezrek járnak be dolgozni és minden másért is. Itt termelődik meg a nemzeti össztermék 38 százaléka, az országot irányító kormány fejének Budapest mégis csupán „irodalmi kérdés”.

A BKV még mindig szocialista nagyvállalatként működik. Bár abból is inkább csak egy belülről kitámasztott csontváz maradt. A társaság döntési mechanizmusa, jövőképe a múlt beragadt zárványa, amit az egymást váltó városvezetők sem tudtak feltörni. Iszonyú sokba kerül a fenntartása, működése sok szempontból pazarló, ami csak részben magyarázható az

Ma már történelem, hogy a Csepel SC Béke téri legendás sportcsarnokát milyen sokféle eseményre használták a sport mellett. Évek óta sajnos csak a pusztulás vagy a kisajátítás hírei és képei érkeznek. Alig több mint egy évtizede azonban még szalagavatóktól, báloktól volt hangos a csarnok. A mai csendet egy 15 évvel ezelőtti táncverseny felidézésével törjük meg.

A Csepel újság krónikása, Pintarics Balázs 2007. májusában a sok csinos hölgy között nem volt könnyű helyzetben. Mizik Zsuzsa fotóriporter képeivel fűszerezve – többek között ‑ így villantotta fel a látottakat:

„Ez valóban a mozgás, az önfeledt tánc ünnepe. Atanaszov Ferenc szervező örömére is több száz páros érkezett Csepelre május 5-én, hogy megmérkőzzenek a Csepel Kupáért és az azzal járó elismerésért, mert jár hozzá, ehhez kétség nem férhet. Csak körbe kellett nézni a sportcsarnokban és gyönyörködni a lelkes publikumban, ahogyan árgus szemekkel figyelte az éppen a parketten frenetikusan táncoló párosokat. Reggel kilenc órakor „kezdődött az őrület”, idézve a műsor vezető Keleti Andrea szavait. A még mindig aktívan táncoló művésznő már az első pillanatoktól szóval tartotta a nagyérdeműt, egészen este fél tizenegyig, amikoris véget ért a fesztivál, de

Szinte beleégett az emlékezetembe az a jelenet, amikor Márki-Zay Péter a súlyosan elveszített választás éjszakáján a családjával a háta mögött, politikailag elhagyatottan kiállt a színpadra, a még mindig kartartó hívek elé - mintegy a pártok összefogásának gyászos mementójaként.

Nos, ez a kép jutott eszembe a parlamenti alakuló ülést látván, illetve az ellenzék viselkedésének kuszaságát tapasztalva. Nem, nem Hadházy Ákosról beszélek, hanem az Országgyűlésbe kvalifikációt szerzett pártokról.

Ne szégyelljük kimondani:

Csepelen, - hasonlóan más kerületekhez - nem csak a képalkotó diagnosztikákra. de a leletek elemzését követő szakorvosi vizsgálatokra is bizony nem ritkák a többhónapos (féléves) várólisták. Mindezek tudatával hogyan képzelhető el, hogy az emberek a megelőzés okán, foglaljanak időpontokat a diagnosztikai és a szakorvosi rendelésen?

Az egyik magyar rádió kampányszerű felvilágosításba kezdett az egészségügyi szűrések fontosságának bemutatására. Hasznos, hogy felhívják az emberek figyelmét arra, hogy az egészségük megtartásáért maguk is felelősek. Egyesek szerint viszont több kárt okoz, mint hasznot, ha mindezt úgy teszik, hogy ezzel a felhívással teljesíthetetlen vágyakat kelt a gyanútlan emberekben.

A magyar egészségügy jelenlegi helyzetében sajnos erről van szó.

Nagyon könnyű belátni, hogy a rádióban szónokló orvosnak igaza van, amikor elmondja, hogy földrészünkön az egyik legrosszabbak hazánkban az egészségügyi, és a halálozási mutatók. Igaza van, amikor kiemeli a daganatos betegségekben szenvedők magas arányát hazánkban. Akkor is igaza van, amikor

És igen, a kontraszt is világos. Idelent, Pesten megnyitják a főpolgármesteri hivatal tereit a polgárok felé, szemben, Budán módszeresen folyik a kiszorításuk még a közterületekről is. 

Szép, kerek park lesz 2024-re a budapesti Városháza mögötti elhanyagolt placcon, rendezvényhelyszínnel, közösségi terekkel. Ez lesz hivatott pótolni azt a pesti főteret, amely tán sosem létezett, de ha volt is, megszűnt, amikor az Erzsébet hidat ráültették a belváros közepére, és körülötte gondosan lebontottak mindent. A Kossuth tér, a Szabadság tér pedig sosem volt igazán a pestieké, ha odaóvakodtak is olykor, mindig érezték, hogy

"A pedagógusokat a miniszterelnök nem találta elég fotogénnek ahhoz, hogy "Mosolyalbum" cím alatt szelfizzen velük. Csak úgy, PR haszon nélkül meg minek fizetnék meg őket?"

Most vagy az óvónők, tanítók, tanárok nem számítanak szakembernek, vagy a miniszterelnök nem mond maradéktalanul igazat. Utóbbi természetesen kizárt.

A "Szakma Sztár" fesztiválon -ahol fotózkodása termékeit "Mosolyalbum" címmel osztotta meg fb oldalán- viszont ezt mondta a szakmunkástanulóknak: "Akinek van tudása és szakmája, illetve kellő bátorsága, hogy mindezt felhasználja, annak nincs mitől tartania a nehezebb időkben sem." "Ha jó vagy valamiben, akkor kérd meg az árát!"

Na most a pedagógusok éppen ezt teszik. Van tudásuk, szakmájuk, és, mint ezerféle kiállásuk bizonyította, kellő bátorságuk is. Ezért megkérnék a munkájuk árát. Szerintem az emlegetett "nehezebb idők" is előálltak.

Akkor mi hiányzik ahhoz, hogy végre szóba tessenek állni velük?

Megvan! A

A legutóbbi testületi ülésen a polgármester, a fideszes frakcióvezető távolléte miatt, az ellenzék segítségét kérte a kerület számára fontos témák jóváhagyásához, amit megkapott.

Két hónapos szünet után ülésezett az önkormányzat képviselő-testülete. Az előzetesen kiküldött meghívóban jelzett 17 napirend helyett végül 22 előterjesztésről döntöttek.

Blogunk többször is foglakozott a témával, utoljára a testületi ülés napján, amikor is több kérdést tettünk fel a tárgyalásra javasolt napirendekhez.

https://csepeliek.blog.hu/2022/04/28/miert_zarjak_ki_a_dolgozo_csepelieket_a_mai_kepviselo-testuleti_ulesrol_kihez_szolnak_mirol_szolnak_#more17818399 

A csepel.hu tájékoztatója szerint a testületi ülésen a polgármester, a fideszes frakcióvezető távolléte miatt, az ellenzék segítségét kérte a kerület számára fontos témák jóváhagyásához, amit megkapott. A részletekre

"Nem érdekel a naptár képe, sokkal inkább a kaptár népe” – azt hiszem, új hazám nyelvén ez szerepel majd címeremen jelmondatként.

Április elején érett meg bennem az elhatározás, hogy elhagyom Magyarországot. Az okokat itt most nem fogom hosszan sorolni, mert minek. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Egy erős fél évszázadot fektettem ebbe a történetbe – akadtak szebb pillanatok, kellemes évek, de az arány egyre inkább eltolódott. És amikor már nem tudtam őszintén örülni egy Felcsút–Gyirmót örökrangadónak sem, akkor úgy döntöttem, hogy agyő.

Az első fogadalmam szerint, ha egyszer

Mit lát a gyalog, amikor rossz a tükör, amibe belenéz?

A polgármester saját közösségi oldalán folytatta teleregényét, a szerénységgel nem vádolható, idén megkezdett videosorozatát. A főszereplő – divatos idegen kifejezéssel élve, a csepeli celeb – meghirdetett célja, hogy havonta egyszer tájékoztassa a csepelieket a kerület fontosabb eseményeiről, a képviselő-testület döntéseiről.

A csepel.hu ezekről a felvételekről nem adott hírt egyelőre. Lehet, hogy taktikai megfontolások, lehet, hogy valamimás húzódik meg a döntés hátterében. Az új epizód is bizonyítja: a „fórumsorozat” tisztán propagandisztikus célokat szolgál. A legutóbbi alkalommal például prezentálni akarta Borbély Lénárd, hogy sikert-sikerre halmozott.

A videófelvételen 10 sikertémát említett. A polgármester arról viszont egy szót sem szólt, hogy miként érintették a hónap negatív eseményei a kerületi lakosokat (az infláció növekedése, a gazdasági fejlődés megtorpanása, a sztrájkjog rendelet útján történt módosítása, az ennek eredményeként kirobbant engedetlenségi mozgalom, a választási küzdelem helyi ügyei – hogy csak néhány, igazán nem elhanyagolható ügyet említsünk).

Ami a közelgő választást és a Borbély úr által oly gyakran emlegetett politikamentességet illeti: annak ellenére, hogy azt ígérte, valamennyi csepeli polgármestere lesz, nem lett, és jelenleg remény sincs erre, mert

Akivel Orbán bájolog, az megbukik a választáson. Franciaországban  Maine Le Pen a szélsőjobboldali bukott elnökjelölt tud erről szép történetet mesélni

Megnéztem a Néprajzi lexikonban: a mumusnak legalább 35 neve van, köztük a „mumák”, a „bubus” sőt „bobósbumbus”, a „kókós” és a „kercsula”, más források szerint (bocsánat) a „rézfaszú bogó”. „Magyarország” eddig nem volt köztük. Most már beírhatnák.

Lehet, hogy valakinek - aki szereti, ha félnek tőle - örömet okoz a mumuskodás, de én még attól a tízmilliomodrésztől sem vagyok boldog, ami kéretlenül rám esik belőle. Akarta a fene, miként Arany János mondá.

De megtörtént, mint Macron és a szlovéniai Golob magabiztos győzelme mutatja. Nem volt titok, hogy ellenfeleik Orbán szövetségesei, és ez a tény önmagában is a győztesek malmára hajtotta a vizet. Világossá tették, hogy vagy ők, vagy a mumus, vagyis a magyar modell.

Ez különösen Szlovéniában vált perdöntővé. A szlovén ellenzéki sajtó „Orbanisztánnak” nevezte Jansa rendszerét, annak médiakorlátozásai, korrupciója, civilellenessége, uniós balhéi, Trump-rajongása miatt. Végképp betette a kaput, hogy

Csepelről pontosan látható a fideszes káder-megmaradás törvényének érvényesülése, csak tessék jól figyelni! Ez nem fizikai alapvetés, hanem a mai magyar valóság keserű törvényszerűsége…Németh Szilárd a Csepel SC Alapítvány vagyonának megvásárlását követően új kuratóriumot hozott létre, s a tagok között ismét találkoztunk Németh régi barátaival, köztük a Csepelről különös gyorsasággal eltávolított Werner Péterrel. 

Németh Szilárd kinevezte, Borbély Lénárd kirúgta, most újra róla, illetve családja állami támogatásáról, megsegítéséről írt a még nyomokban megmaradt független sajtó egyik oknyomozó orgánuma:

https://atlatszo.hu/kozpenz/2022/05/02/fidesz-kozeli-ceg-megbizasara-ment-el-az-ader-altal-is-unnepelt-arboretumnak-adott-felmilliardos-tamogatas-nagy-resze/?fbclid=IwAR1evTTDs76kZn7gjyB6OEpIdz2lO9oDH5AHxIm8cffRTQWzAQpzazGafW4 

Ki ő? Kiről van szó? Így szólhat a kérdés a csepeli közélettel foglalkozók, az önkormányzati ügyek iránt érdeklődők körében. Werner Péter! Igen, Werner, a Csepeli Városgazda Zrt. korábbi vezérigazgatója, a mostani hatalom figuráinak régi munkatársa, barátja, aki, ha lebukott, a régi barátok mindig felsegítették, vitték tovább magukkal, családjával, cégével együtt, elhalmozták állásokkal, lehetőségekkel. Íme a hír lényege:

Putyint más fából faragták. Ő az önkényuralkodók ama, ugyancsak ismerős típusához tartozik, akik bármilyen kritikára dölyfösen, egy retardált kamasz dacreakciójával licitálnak rá. Az ukrán főváros, a Kijev melletti bucsai tömegsírok látványát kísérő nemzetközi felháborodásra válaszul minden oroszok örökös elnöke kitüntette a vérengzés tetteseit...

Coventry, Oradour, Lidice, Babij Jar, My˜ Lai..., és még sorolhatnánk a végtelenségig a legújabb kor háborús bűntetteinek ikonikus példáit.

A putyini Oroszországnak - néhány héttel a mai moszkvai győzelem napi parádé előtt - sikerült feliratkoznia a listára. Nem áldozatként, tettesként: a legújabb név Bucsa. Az ukrajnai „különleges katonai művelet” keretében a 64. különleges gépesített lövészdandár, visszavonulóban, alkalmi népirtással búcsúzott a Kijev melletti kisvárostól. Putyin  vitézei legalább 300 védtelen civilt gyilkoltak meg különleges kegyetlenséggel.

Az effajta „különleges műveleteket” sandán sugalmazó, talányos pszichéjű, frusztrált diktátorok többnyire óvakodnak büszkélkedni a hóhérmunkát végzőkkel. Általában így van, de

Dugó dugó hátán. Ennek már mindig így kell lennie Csepelen a Kossuth Lajos utcában, a II. Rákóczi úton és másutt? A kerületvezetőknek, a nagy befolyású, Csepelen élő államtitkárnak tényleg nincs semmi lehetősége a helyzet megváltoztatására? Akkor minek ígérgetnek felelőtlenül?

Szerdán jelent meg a Csepeli Hírmondó idei 9. száma, melyet blogunk pénteken szemlézett is.

https://csepeliek.blog.hu/2022/05/06/nem_erdekli_a_keruletvezetoket_hogy_milyen_a_lakossag_biztonsagerzete_csepelen#more17824761

A blogunkon megjelent írást megosztotta a Csepeli vagyok közösségi csoport is. Az ott megjelent íráshoz sok hozzászólás érkezett. Többségük egyetértett a kerületi lakosság biztonságérzetét befolyásoló gondolatokkal, a legtöbb megjegyzést mégis a csepeli közutak állapota és a közlekedési feszültségek váltották ki.

Ezért sajnálatos, hogy a csepeli önkormányzat képviselő-testülete gyakorlatilag nem foglalkozik a témával, még a lap másik írásával, a gerincúttal  sem. Ez utóbbi ügyében 2012, a gerincút első szakaszának befejezése óta, várták, hogy majd „Csepel nagy barátja” Tarlós úr, meg Orbán, a Kedves Vezető és kormánya megoldja.

Nem oldotta meg. Azonban nemcsak a sültgalambra való várakozás a gond, hanem az is, hogy

Vége a háborúnak! A győzelmet és a békét ünnepelték önfeledten Londonban, Párizsban,  Moszkvában és szerte Európában, Amerikában. Megfogadták: soha többé! Soha többé nem lesz földrészünkön gyilkos háború, népírtás, pusztítás. És most, 2022-ben  az Ukrajnából érkező tragikus híreket hallgatjuk, az elborzasztó képeket nézzük...

Hetvenhat évvel ezelőtt, 1945. május 8-án és 9-én a hitleri német  birodalom feltétel nélkül letette a fegyvereket, megadta magát, kapitulált a szövetséges antifasiszta államok meghatalmazott képviselői előtt, és ezzel földrészünkön véget ért a leírhatatlan szenvedéseket, borzalmakat, pusztítást okozó, hat éven át tartó második világháború. Európában azóta minden évben ünnepelnek és emlékeznek május 8-án és 9-én.

Alfred Jodl tábornok írta alá a náci Németország, a III. birodalom kapitulációs okmányait a győztes szövetséges haderők képviselői előtt

1945. május 8. a náci Németország feletti győzelem napja. Akkor is, ha Magyarország a vesztes oldalon állt, s ezt követően hamarosan egy másik diktatúra rendezkedett be. Amikor ezt egyértelművé teszik a tankönyvek, erről sugároz filmeket a köztelevízió, a diákjaink vetélkedőkön találkoznak e kérdéssel, tanítványaink megkérdezik déd- és nagyszüleiket, hogy az ő családjukat miként érintette a háború, s annak befejezése, ez a mindannyiunk életét alapjában meghatározó téma közéleti kérdéssé válik. Amikor mindez megtörténik, valójában akkor ér véget számunkra a második világháború. S itthon otthon leszünk: Magyarországon, Európában.  Erről szól Miklósi Lászlónak, a Történelemtanárok Egylete elnökének most következő írása:

Aki a fecskét keresi a hat évtizedes, 1962-ben exponált képen, az ne a csinos hölgyet, hanem a tőle távolabb lévő férfiakat nézze. Délcegen - a homályban, de jól felismerhetőn - ők parádéznak a kor férfi divatjának egyik legvonzóbb nyári darabjában, a fecskének nevezett fürdőnadrágban. Sokáig egyeduralkodó volt ez a szezonális kellék. Az ok egyszerű: egy ideig nem volt más, de ez nem akadályozott meg senkit, hogy jól érezze magát az egy évvel korábban, 1961. júniusában megnyílt Csepeli Strandon.

Az utóbbi években Csepelen - fájdalom - megszakadt egy hat évtizedes hagyomány. A Csepeli Strand - az 1961-es júniusi átadását kivéve - mindig május elsején nyitotta meg a kapuit. Lehetett fogvacogtató hideg a közelgő fagyos szentek előhírnökeként, de lehetett trópusi hőhullám is a megbokrosodott időjárás miatt, a strand akkor is megnyitotta kapuit. 

A most következő képek pontosan hatvan éve,1962 májusában készültek. Nem lehetett túl nagy meleg azon a tavaszon, mert még csak lézengtek a vendégek. Bezzeg egy-másfél hónap múlva...Csak azért nem tették ki a megtelt táblát, mert a Csepeli Strandon - ki tudja hogy csinálták, de - mindig volt hely.

A fotókon az is látszik, hogy

Az elmúlt napokban és hetekben elzúgtak felettünk az ellenzéki politikusok magyarázkodásai és önigazolásai, valamint a választási folyamatot alaposan tanulmányozó elemzők részletes értékelései. Talán eljött már az ideje egy történelmi számvetésnek is.

Nevezhető ugyan a 2022-es választások eredménye történelmi vereségnek is a demokratikus erők oldaláról, de egy alaposabb áttekintésben inkább egy hosszabb folyamat részeként mutatkozik meg, egy Európából való évtizedes kisodródás végtermékeként. Ahogy MZP helyesen kijelentette, először is az ellenzéket kellene leváltani, és a választások bebizonyították, hogy ez a folyamat valójában már az előkészületek során kudarcot vallott. Így ez a választási vereség nem annyira a Fidesz győzelme, hanem inkább a régi, évtizedes gyengeségeit magán viselő ellenzék kudarca volt. A rémkép valóban az - ahogy Lendvai Ildikó fogalmaz -, hogy ugyanazok folytatják ugyanazt ugyanúgy.

Új pártrendszer kell, új pártokkal, akkor is, ha