A kormánypárti sajtótermékek sok-sok milliárddal növelték a bevételeiket az elmúlt évben – magyarán dől a pénz hozzájuk. Most engedjük el azt a feltételezésünket, hogy a kormány nemtelen politikáját lelkesen kiszolgáló úgynevezett sajtóba azért is ömlik valószínűleg a pénz, merthogy így lehet ezeket a csinos száz- és százmilliókat a közéből magánpénzzé varázsolni. Az egyik legnagyobb hirdető a magyar állam – azaz te fizeted a cechet kedves olvasó – a nyereség pedig valamely orbánista oligarcha környékén landol. Lesz belőle vadászkastély, adriai hajókázás, mellnagyobbító műtét, katari bankszámla, Balaton-parti beépítés – és mindenfelé olyan dolog, amely nélkülözhetetlen a keresztény Magyarországon.
Nyilván nem azért megy olyan jól a bolt, mert öntik a lopandó pénzt a rendszerbe, mert az elfoglalt sajtótermékek többségéből ízléstelen propagandakiadvány lett, hanem mert a színvonal kérem olyan, hogy az minden pénzt megér.
Tudok is rá egy szép példát, a Szabad Európa ( a SZER) magyarországi internetes kiadása hívta föl rá a figyelmet. Létezik valami nemzeti tehetséggondozó programnak csúfolt, most talán éppen a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz tartozó program, amelyről eleinte csak azt hittük, hogy egyszerű kifizetőhely olyan kollégáknak, akik
Annyi felesleges dologra költ a Fidesz-kormány százmilliárdokat, hogy a bajban lévő családoknak is lehetne abból adni. Nem lenne szabad ezt a következő kormányra hagyni, még akkor sem, ha úgy gondolják, vesződjön ezzel más. A halogatásra viszont családok mehetnek rá.
Honfoglalás. Árpád népe nem ott boldogult, ahol született. Orbán Viktor azonban a Kossuth rádióban elhangzott pénteki szónoklatában a migráncsozás újabb szakaszának nyitányaként arról beszélt, hogy „a jó dolog az, ha mindenki ott boldogul, ahol megszületett...."
"A feladatok között az első helyen szerepel a lakásépítkezések és a kommunális ellátás fejlesztésének támogatása, az üzlethálózat és az áruválaszték bővítése, a kerületi iskolák gyors ütemű korszerűsítése; a kerület külső részein, a Királyerdőben és a Kertvárosban kulturális létesítmények építését, egészségügyi intézmények bővítését tűzték ki célul”.
Az Színház és Filmművészeti Egyetem-Alapítvány (SZFA) Hallgatói Önkormányzatának levelére válaszolva azt írja az SZFA vezetése, hogy „Elmúltak már azok az idők, amikor a Színház- és Filmművészeti Egyetemre történő bejutást nem a tehetség és a szakmai alkalmasság határozta volna meg.”
Mármint nem államelnöki posztra gondolok a Partizánt megalapító és vezető Gulyás Márton esetében (bár eléggé bírnám, ha egy olyan országban élnék, ahol az ilyen felkészült, elkötelezett és tehetséges emberekből államfő lehet), hanem arra, hogy egy esetleges kormány-, korszak- és rendszerváltás után neki a közmédia operatív vezetői székében a helye.
Az újabb focipálya már kész, a birkózó monstrum - kicsit távolabb - üzemel, de mikor lesz árnyékos játszóhely a csepeli gyerekeknek az épülő napközis táborban a kivágott fák helyén? Az igazság helyére ültetett hazugságok viszont már szárba szökkentek és nagy az árnyékuk...
Stancsics Erzsébet, a Táncsics család leszármazottja, író, költő, Táncsicsról című történelmi visszaemlékezése volt a témája a Csepeli Munkásotthon Tamási Lajos Irodalmi Klubja június 8-i irodalmi délutánjának.
Két dudás egy csárdában: Németh Szilárd, a kerület régi polgármestere és utódja, Borbély Lénárd.
Megint a Nyugatra várunk, a jogállamiság miatti büntetésekre. Pedig tudjuk: az orbáni jobboldali forradalomnak gátat vetni csak a magyar társadalom tud. Európa tehetetlen, mert a magasban ücsörgő Brüsszel kukkot sem ért Magyarországból.
"Ha kell, komplett erőműveket, hotelláncokat, egész iparágakat viszünk haza. Ellopjuk a köz pénzét, ellopjuk a fiataljaink jövőjét, mert ezt is megtehetjük. Hogy az nem gáz, ha a Nemzeti Gázos egy egész gázszolgáltatót kap - nászajándékba. Hogy a szervezett bűnözés az valójában kormányzás. Hogy a több mint 29 ezer halott, az valójában fényes győzelem a járvány fölött....A száguldozó Merci terepjárókra, BMW-kre, Audikra nincs ráírva, hogy fontos Orbán-csicska vagy kigyúrt, kopasz városi maffiózó vezeti őket, bár ez a határ lassan teljesen elmosódik"